Békés Megyei Népújság, 1960. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-25 / 304. szám

^mm- * mm»- * * >mmr~ 5 —-mm* -nxm>* Nyilatkozatokf vélemények a békéről Munkáshoz, termelőszövetkezeti vezetőhöz, állami és egyházi vezetőhöz, pedagógushoz látogattunk el a napokban. Hallani s tolmácsolni akarjuk őszinte véleményüket, gondolatukat a béké­ről, mely számunkra mindenek fölött a legnagyobb s a legtöbb. Egresi Lajosné, a Békéscsabai Téglagyár kiváló dolgozója: Gondolom, a munkásnők közül nemcsak én vagyok az egyedüli, aki a világpolitikai eseményekben nem egészen van otthon. Hozzá­járul ehhez az is, hogy napi mun- kánk után a gyárból hazatérve, mint feleségekre odahaza még megannyi munka vár. Egy dolog­ban azonban, úgy érzem, nem va­gyunk lemaradva férjeinktől. S amikor ezt mondom, a békére gondolok, hiszen a második világ­háborút én is megismertem. Bizonyára sokan vannak rajtam kívül, akik ebben az évben kezd­tek új életet, mentek férjhez. Bol­dognak érzem magam. Évek óta becsülettel dolgozom, s úgy ér­zem, a jó munkával, a több ter- neléssel is a béke ügyét szolgá­lom Most, hogy férjhez mentem, szeretnék férjemmel nemcsak boldogan, de biztonságban is élni. Szép terveink vannak, mint meg­annyi fiatal házaspárnak. Terve­inket szeretnénk valóra váltani. Ez persze, jól tudom, csak úgy lehet­séges, ha béke lesz. A békéért én a cserép-présgép mellett akarok tevékenykedni, hogy gazdagabb legyen a mi hazánk is, hogy sok­sok karácsonyt és új évet köszönt­hessünk szeretteinkkel együtt. Hanczár lánosnó, Békés, a ll-es sz. általános iskola igazgatója: Pedagógus vagyok. Nap mint nap vidám, gondtalan gyermekek vesznek körül, ha az iskola ka­puján belépek. S ez így van jól, mert én a vidáman kacarászó gyerekek között érzem jól ma­gam. Ezen a napon — a szeretet és béke ünnepén — eszembe jut, hogy két hét óta hány éjszakába nyúló napot kapcsoltunk egybe, készültünk tanulóinkkal a kará­csonyi ajándékozásra. S úgy ér­zem, munkánk nem volt hiába­való. Azt hiszem, sikerült a sze­retet és békesség apró magvacs- káit nemes földbe vetnünk. S a nemes földből majd bizonyára ki­kéi az egymás iránti megbecsü­lés. De amikor a karácsony előtti készülődésre gondolok, eszembe jut valami más is, ami nyugta­lanságot ébreszt bizonyára nem­csak bennem, hanem minden jó­érzésű emberben. A háború éb- resztgetőinek mesterkedéseire gondolok. A kommunista és a munkáspártok kiáltványának so­rai figyelmeztető és felhívó sorai, úgy érzem, nem választhatók el a karácsonytól, a szeretet ünnepé­től. Mint sok százezren, millióan, én is szenvedője voltam a máso­dik világháború borzalmainak. Láttam rongyos ruhájú, éhesen szédelgő, vagy éppen zokogó ár­vákat. Bennem él még a háború borzalma, s a magam módján, szavakban és tettekben tiltakozom ellene. Én mint pedagógus, mint ember azt akarom, hogy legyen béke, hogy iskolás gyermekeink vidáman kacagjanak, szépen öl­tözzenek, s készüljenek az életre, a továbbtanulásra. Mint feleség, édesanya és pedagógus sokat vá­rok 1961-től. Mindenek felett azt, hogy a békét akaró emberek hangja túlharsogja a háborúra készülődőket, s derűs lesz életünk továbbra is. Borbás Pál, békéscsabai római katolikus espsres: felhívása a világ minden komoly gondolkodású emberét egy nagy táborban fogja egyesíteni, amely tábor békességben akarja építeni a nagynak és szépnek ígérkező jö­vőt. Ennek egyik legfőbb biztosíté­ka az, hogy a világkép változása — mert egy nagy világátalakulás küszöbén állunk — o szocializ­mus jegyében halad előre. Nekem is a kívánságom, hogy a tudo­mány és a technika az ember ja­vát szolgálja és ne az emberek halálát. Katonai csoportosulások helyett valamennyi ország baráti együttműködését, gazdasági és kulturális kölcsönös segítségét, egyszóval a béke győzelmét kí­vánjuk a háború fölött. Megváltónk földrejöttének ránk köszöntése ez volt: Békét a jó- akaratú embernek. Mikor pedig eltávozott, ez volt búcsúimája: Mindnyájan egyek legyetek. Ezek a kijelentések biztosítják a leg­jobban a mi békeakaratunk őszin­teségét. Arany Tóth Lajos, a megyei tanács elnöke: jük nemcsak a városokat, hanem megyénk mind a 76 községét. Biztosítani kívánjuk a dolgozók kulturális igényeinek kielégítését, és azt is, hogy a falusi fiatalság megtalálja saját falujában a szó­rakozási lehetőségeket. Mindez csak a megye dolgozó­inak összefogásával, együttes aka­ratával, békében lehetséges, úgy, ahogyan azt a kommunisták kép­viselőinek novemberi, moszkvai tanácskozása meghatározta. Balogh Sándor, a kamuti Béke Tsz elnöke: Mint minden embernek, nekem is legszentebb óhajom a béke. Bár fiatal voltam még, amikor a második világháború kezdődött, de hallottam a szörnyű vérontás­ról. Nem kell messze menni, hi­szen saját községemben is ismerek olyan családot, ahol több árva gyermek maradt. Ki az az ember, aki még egyszer aka-ja ezt? A mi termelőszövetkezetünknek meet 650 tagja van. Amikor a közöst kezdtük, semmink sem volt. A tíz év alatt bizony voltak nehéz esz­tendők. A szövetkezet gazdái vé­ré jtékes munkával teremtették meg a békési járás egyik legjobb termelőszövetkezetét. Vagyonunk ma már több millió forint. Szövet­kezetünk jól megalapozott gazda­ság. Tavaly és az idén a szövet­kezetiek közül nyolcán vásároltak személygépkocsit. Többen építet­tek új háza" Vajon ki akarja, hogy ezek a házak rombadőljenek? Ki akarja, hogy a tíz év alatt megerősödött termelőszövetkezetünk semmivé legyen? Nem, ezt mi nem akarjuk. A mi vágyunk a béke. Hiszen azt akarja minden szövetkezeti gazda, hogy nyugodt, békés körülmények kö­zött haladjunk azon az úton, me­lyen elindultunk tíz évvel ezelőtt. * így mondták ők, ki-ki saját sza­vaival, jóllehet, amit mondtak, hasonlít egymáshoz. De amit öten éreztek, az nagyon is egyértelmű: békét a népek és nemzetek között, hogy továbblépjünk, hogy nagy­szerű dolgokat váltsunk valóra. Balkus Imre ■ ■ Üzennek a katona fiúk... L A karácsony a szeretet és a béke ünpepe. Béke lesz a világ­ban, ha az emberek, a népek megtanulják szeretni egymást. Az új esztendő küszöbén nagy bizalommal nézek az eljövendő 1961-es esztendőre, mert attól né­pünk jólétének nagyobb emelke­dését és békénk erősebb biztosítá­sát várom. Az a hatalmas erőfe­szítés, amit népünk vezetői tesz­nek a jobb élet eléréséért, évről évre jobban érezteti kedvező ha­tását. Igaz, népünk is mindjobban megérti az új idők szavát. Feltétlenül bízok abban is, hogy a szocialista országok nagy béke­A kommunista és munkáspár­tok képviselőinek 1960. novembe­rében megtartott moszkvai érte­kezletén egyhangúlag elfogadott nyilatkozat leszögezi: korunk fő jellegzetessége, hogy a szocialista világrendszer az emberi társada­lom fejlődésének döntő tényező­jévé vált. Ha nyitott szemmel járunk, azt tapasztaljuk, hogy a munkások­nak, parasztoknak, értelmiségiek­nek soha ilyen jólétet egyetlen­egy társadalmi rendszer sem tu­dott biztosítani. Ezt a jólétet mi, kommunisták tovább akarjuk emelni, s olyan körülmények megteremtéséért harcolunk, ame­lyek között minden ember és min­den nép élvezheti a békés és sza­bad élet áldásait. A decemberben megjelent Ki­áltvány világosan kimondja, hogy a szocializmusnak nincs szüksé­ge háborúra. Ügy gondolom, valamennyi be­csületes ember óhaját fejezem ki akkor, ha azt kívánom, hogy 1961- ben és azt követően is békében, háborús félelemtől mentesen tudjuk építeni egyre szépülő ha­zánkat. Számos feladat van, amit a most következő évben megyénk­ben is meg kívánunk valósítani: Az újonnan alakult, de vala­mennyi termelőszövetkezetet to­vább akarjuk szilárdítani. Azt akarjuk, hogy évről évre több kenyeret, több húst adjanak az országnak. Azt akarjuk, hogy a termelőszövetkezeti tagok jöve­delme állandóan emelkedjen, hogy a munkások asztalára nagyobb darab kenyér, nagyobb darab hús jusson. Tovább korszerűsit­MAr megkopott a táj, a hajnali dér lecsípte az ágak zöld ruháját, amikor — ki egy évvel, ki másfél hónappal ezelőtt — szorongó szívvel elbúcsúztak a családi otthontól, szeretteiktől, hogy teljesítsék állampolgári kötelességü­ket. Mo« karácsony van. Szép, boldog, békés karcsany. Régi szokás, hogy Ilyenkor a családi tűzhely melege mellett, együtt ünne­pelnek a szülők és az ország külön­böző részeiből hazatért Gyerekek, A katonafiúk — akik a tűzhelyek béké­jét vigyázzák — nem lehetnek otthon. Üzenetük azonban eljut szüleikhez, ba­rátaikhoz, volt munkatársaikhoz és j övendőbellj ükhöz. Mit üzennek? — hallgassuk őket: az újságíró átadja a szót.., A nagy család karácsonya is szép lesz Bencsik Róbert honvéd üzeni szülei­nek Békésszentandrásra: Drága Szüleim! Ismét itt a karácsony. A második, mióta bevonultam. Szerettem volna a körükben tölteni, de a szolgálati kö­telességem máshová szólított. Am a mi nagy családunk ünnepe is szép lesz. Parancsnokaink nagy körültekintéssel gondoskodtak, hogy jól érezzük ma­gunkat. Vidám, egésznapos kultúrmű­sor lesz a laktanyában, izgalmas szel­lemi fejtörők és sporttalálkozók sora teszi színessé a kiképzési szünnapokat. Kívánom, hogy jó egészségben ünne­peljenek és gondoljanak szeretettel sok-sok csókot küldő katonafiukra. Ne féljetek a katonai szolgálattól! Szabó Lajos őrvezető, a battonyai Május 1 Tsz jövőre bevonuló fiatal­jainak üzen: Kedves Barátaim! Tudom, tucatnyi különféle hírt hal­lotok bevonulásotok napjáig a katona­életről. Lesz közöttük szép számmal elrettentő is. Ne „üljetek“ fel ezek­nek a meséknek. Én, az „öreg katona** — karácsonyi üzenetként — egy Ady Idézettel szólok hozzátok: „Föl-föl fiúk, csak semmi félelem“. Igaz, munka vár . itt rátok, ihéghozzá nem is akármilyen. i A mozgalmas katonahétköinapok be­csületesen dolgozó, egész embert kí­vánnak. És ha ti úgy dolgoztok, nem kell tartanotok a katonai szolgálattól. Nincsenek már meg a hajdani „kito­lások“, parancsnokaink emberséggel formálnak bennünket katonává, gyara­pítják ismereteinket a világról és ha­záról. Az eskü szellemében kell élni, én úgy éltem és nem bántam meg •, * Sok nagyszerű munkasikert kívánok Taskó József honvéd Békésszentand­rásra, egykori munkatársainak, a Víz­gazdálkodási Társulat dolgozóinak üzen: Másfél hónapja, hogy felcseréltem a munkát fegyverrel. Élménydús napo­kat hagytam magam mögött, és ígére­temhez híven, beszámolok nektek be­nyomásaimról. Először is: igazatok volt, amikor azt mondtatok, nehéz, de szép a viselet. Versenyzítnk mi is, és ugye, nem ne­hezteltek rám, ha elmondom: én már itt szeretném folytatni a „munkaver- senyt”, elhatároztam, hogy a tiszti pá­lyát választom élethivatásul, ünnepi üzenetem végén sok nagyszerű mun­kasikert — és katonásan szólva — erőt, egészséget kívánok mindnyájatoknak az új évben. A hűség próbája lesz ez a két esztendő Az utolsó üzenetet Földi István hon­véd küldi Kovács Margitkának Déva- ványára, az Aranykalász Tsz-be: Drága kis menyasszonyom! Karácsony napján hozzád szállnak gondolataim. A Te arcod idézem majd fel, amikor ünnephez készülődünk, amikor a csend ráterpeszkedik lakta­nyánkra. Nagyon hiányzol...! És olyan messze vagy ... ! A távolság azonban nem lehet akadálya kapcsola­tunknak. Ritkán találkozhatunk a két év alatt, ám a hűség próbáját, hiszem, hogy kiálltuk. Erről beszélnek leve­leid, amelyek oly sokat jelentenek ne­kem . . Szórakozz jól az ünnepek alatt, az eskütétel nap iára szerető csókjaival vár vőlegényed. A katonafiúk üzenetét továbbította: BRACSOK ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents