Békés Megyei Népújság, 1960. november (5. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-12 / 267. szám
4 NÉPÚJ SÄG I960, november t?„ szombat ff A belseje sárgára ff Szól a nóta, egyik.a másik után a gyomai étteremben. Vagy 12 életerős, most leszerelt fiatalember nótázik, hagyományos szokás szerint. Együtt, borospohár mellett búcsúztak két évvel ezelőtt a eivil élettől, az otthontól is. Akkor egy kis szorongó érzés rezgeti hangjukban, mert nem volt ám könnyű otthagyni a jó keresetet a vállalatoknál, állami gazdaságokban, de a saját 10—15 hold földet sem. Aztán meg akadtak, akik rémisztgették őket a katonaélet keménységével, a várható sok „kitolással”. Most már bezzeg! Maguk közé ültetnek egy honvéd főhadnagyot, s úgy kínálgatják, olyan szeretettel beszélgetnek vele, akár az édes testvérbátyjukkal, pedig aligha ismerik közelebbről, hiszen ők az ország északi részén katonáskodtak. — Nagyszerű fiúk! — int fejével feléjük a terem másik végéből a járási kiegészítő egyik beosztott tisztje. — Meg is becsülték őket, csaknem valamennyien tize- desi és szakaszvezetői rendfokozattal szereltek le. Ki hol folytatja az életet? Megszólítom egyikőjüket, Cselei Lászlót. Csakhamar elcsendesedik a nótázás, s csaponganak a gondolatok az eltelt két év emlékei és a leszerelés utáni tervek, célok között. Cselei László, aki még a DISZ-ben kezdte az ifjúsági mozgalmi-életet, s a honvédségnél is tevékeny KISZ-tag volt, vissza akar menni a Földkotró Vállalathoz. De foglalkoztatja olyan gondolat is, hogy itt a megyében a vízügynél helyezkedik el, ha szükség van kotrómesterre, mert ő ennek a címnek a tulajdonosa. Kruchió Dánielnek, és Högye Sándornak is az a célja, hogy visszamegy oda, ahonnan bevonult: a Ballai Állami Gazdaságba. Kruchiónak ott van szinte a hazája, édesapja 10 éve dolgozik a gazdaságban. Legnagyobb változás B. Kiss Endre és Gál Benedek életében következik be. Szülei 18, illetve 9,5 hold földjükkel termelőszövetkezetbe léptek a tavasszal. Gál Benedeknek az a célja, hogy megtanulja a- gépkocsivezetést, három hétig már volt is tanfolyamon. De ha traktorvezetői tanfolyamra jut könnyebben, arra is szívesen megy. — Kell a gépkocsihoz és a traktorhoz értő ember a szövetkezetben is, nem igaz? — mondja meggyőződéssel. — Én ugyan — mondja B. Kiss Endre — „szőrme iparos” voltam a honvédségnél... — Micsoda? — kérdezem, mert társai hangosan felkacagtak. — Így nevezték nálunk a lófo- gatosokat. Az voltam, de ha egy kis időm volt, akkor a gépkocsit babráltam, próbáltam vezetni is. Szóval én is motorral bánó ember szeretnék lenni. Most már lehetek, ami akarok, nem vagyok a 18 holdhoz kötve, mint a bevonulásom előtt. Koccintás, s néhány korty szakítja meg a beszélgetést. Aztán Kruchió Dániel aziránt érleklő- dik, hogyan juttasson el néhány szép köszöntő szót az ezred-, a század- és a szakaszparancsnoknak, akik meghatottan, nagy szeretettel búcsúztatták el őket. — Mi is szinte sajnáljuk, hogy ott kell hagyni tisztjeinket — magyarázta. — Szakaszparancsnokunkat, Szolnok Gyula főhadnagy elvtársat úgy szerettük, akár az apánkat. Nagyon jó parancsnok, jobban mondva, emberséges ember volt. Erőt, egészséget — Ha lehet az újságban üzenni, én azt üzenem az ezután bevonuló fiataloknak — emeli fel a hangját Gál Benedek, hogy nekünk nem volt, nekik sem lesz panaszuk a katonai szolgálatra. Erőt, egészséget kívánok nekik, s azt, hogy adják tudásuk, igyekezetük legjavát, mert akkor őket is úgy szeretik elöljáróik, mint ahogy minket szerettek. Még egy ideig beszélgettünk. A dévaványai Dinya Illés és az endrődi Koloh Vince is elsorolta élményeit, terveit. Minden szavuk erősítette a járási kiegészítő beosztott tisztjének megállapítását: nagyszerű fiúk! Kukk Imre '3iáM,44Ágköié. a, tbámoJi tűUiéáest A statisztikusok feldolgozták a „családi állapot változásával kapcsolatos folyamatok” alakulásának adatait. Bár a házasságkötések ■aránya évenként eléggé ingadozó, mégis átlagosan többen fogadnak örök hűséget, mint a háború előtti években. A közhit azt tartja, hogy a szerelmesek idénye a tavasz, s a legtöbb egész életre szóló kapcsolat májusban szövődik. Az anya- könyvvezetőknek nem tavasszal, hanem ősszel van legtöbb dolguk. Az esküvők gyakoriságának görbéje ugyanis novemberben szökik a legmagasabbra, s május csak októberrel versenyezhet a második-harmadik helyért. Érdemes megemlíteni, hogy házasságok legritkábban nyáron, júniusban és júliusban „köttetnek”. Még mindig igen gyakori a meggondolatlanul, túlságosan fiatalon kötött házasság'. A válások arányszámát tekintve Európában igen „előkelő” helyet foglalunk el, s ezen a téren az utóbbi két- három évben sem javult a helyzet, viszont az újraházasulók száma jelentékenyen emelkedett. Míg 1957-ben 21753-an léptek másodszor vagy harmadszor az anya- könyvvezető elé, addig tavaly már 25 388-an. Az ismét családot alapítók házasságkötésednek 11,3 százaléka' olyan, hogy mindkét fél — tehát a férj és a feleség is — már egyszer elvált. Elgondolkoztatóak a válások számának évenkénti alakulásával foglalkozó adatok. Ezekből kitűnik, hogy például 1952-ben ezer házasság közül körülbelül 129-et bontottak fel, 1955-ben már 155-öt, 1957-ben 182-őt és 1959-ben 241-et. Az idei adatok természetesen még nem állnak rendelkezésre, de az első negyedévi számok alapján már megállapítható, hogy a tavalyinál valamivel kevesebben válnak el. (MTI) Televíziós újdonság A televízió ha lassan is, de biztosan életszükségletté válik. A technikának ez a korszerű eszköze nemcsak a városokban, hanem a falvakban is mind nagyabb teret hódít. S ez talán azzal magyarázható, hogy az ember nemcsak hallani, hanem látni is szeret. Látni, mi van a világban, mi történik országszerte. Ilyenkor pedig a televízió szárnyán kit ne kapna el a verwe-i képzelet? Még frissen él emlékezetünkben a római olimpia, amikor nagyon sokan ott szorongtunk a képernyő előtt, s a különféle versenyek idején úgy éreztük magunkat, mintha csak az Alba- nó-tó partján vagy a Palazzo dello Sport vagy éppen az olimpiai stadion padsorában foglaltunk volna helyet. Mindenképpen hasznos jószág a televízió. Tanít, szórakoztat, felvidít műsorával, néha fel is bosszant, amikor kedvenc csapatod gólt kap. No de ebbe még nem halt bele egy szurkoló sem. Elvégre a jóból is megárt a sok, s mint mondani szokás: Borúra jön a derű. Hát igen, lehet válogatni, mert hiszen a műsor egyre bővül. Péntekien este például a TV híradóban is új kezdeményezés indult el, amikor Megyeri Károly riporter bejelentette, hogy ezennel megalakítják a televízió-újítók klubját. A klub tagjai, éljenek akár Budapesten, Szombathelyen, Békéscsabán vagy Debrecenben, azonnal meg is kapták az első újítási feladattervet. A riporter tenyérnyi nagyságú bőr- darabkákat mutatott. Nos a vállalkozóknak arra kell november 20-ig feleletet adniuk, hogyan lehetne a hasonló bőrdarabkákat a népgazdaság számára a legkönnyebben, leggazdaságosabban hasznosítani. A televízió nézői tehát bekapcsolódhatnak az újítók klubjának rmmkájába. Ennek a mozgalomnak bizonyára meg is lesz a haszna, hiszen a több szem többet lát elve itt valóban jól érvényesülhet. Bizonyos az is, hogy a felhívásra több olyan újítás születik, amely ezt a gordiuszi csomót megoldja. Ezzel pedig kidolgozóik jó szolgálatot tesznek a népgazdaságnak. Feltehetően a jövőben is sok hasonló feladat megoldásán törhetik majd a fejüket a televízióújítók klubjának ma még talán ismeretlen . tagjai. Mert egész biztos, népszerű lesz ez a televíziós újdonság. Podina Péter Párás, ködös idő Várható időjárás szombat estig: Felhős, párás, a reggeli és a délelőtti órákban sok helyen ködös idő. Több helyen ködszitálás, kisebb eső. Mérsékelt szél. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet plusz 1—plusz 5, legmagasabb nappali hőmérséklet szombaton 6—10 fok között, néhány erősebben ködös helyen 6 fok alatt. A MHS Vésztői elnöksége vacsorán látta vendégül a bevonuló fiatalokat November 6-án, vasárnap este a Magyar Honvédelmi Sportszövetség vésztői elnöksége nagyszabású táncmulatságot rendezett a több mint ötven bevonuló fiatal tiszteletére. A táncmulatságon ott voltak azok a fiatalok is, akik majd a következő években lesznek a honvédség tagjai. A tánc- mulatság bevételéből csütörtökön este, az MHS vezetőség- és küldöttválasztó taggyűlését követően az újjáválasztott vezetőség a földművesszövetkezet éttermében nyúlvacsorán látta vendégül a napokban bevonuló fiatalokat. a ^jELeun'uf FIGYELEM! A 32/1957. P. M. számú rendelet 14. paragrafusa alapján a mezőgazdasági lakosság negyedik negyedévi adóját november hónap 15. napjáig kamatmentesen fizetheti. Pénzt takarít meg, ha november 15-ig rendezi adótartozását. MEGYEI TANÄCS VB pénzügyi osztálya. 319 E gyszerűen öltözött, szerény, 40 év körüli barna férfi ül a dévaványai Aranykalász Tsz főkönyvelői székében. A halk beszédű férfitől, amikor arról érdeklődünk, hogy az egyszerű földhözjuttatott napszámosból hogyan lett főkönyvelő, hátrasímítja sötétbarna haját és elkezdi vázolni életrajzát. — Nem volt könnyű, amíg az ember neve mellé odakerült az a szó, hölgy főkönyvelő. Különösen nekem nem. Az élettől ón sem kaptam többet fiatalabb koromban, mint itt a legtöbb társam. Én is megjártam azt az utat, amelyet ők. Voltam cseléd, napszámos és idénymunkás. 1945-ben öt hold földet kaptam, azon dolgoztam. 1951-ben alakult meg Dévaványán az első tszcs: a Szabad Nép. Én is beléptem. Még azon az őszön átalakultunk hármas típusú szövetkezetté. Én a növénytermesztésben dolgoztam, másik évben már csapatvezető lettem. Akkor még sok ír- nivaló nem is volt. Az irodán egy idős nyugdíjas tanító segített, egy kockás füzetbe vezette, hogy ki mennyit dolgozott egy-egy nap. Az én csoportomban és is feljegyeztem, ki mennyit dolgozott. Sokszor. segítettem az idős tanítónak is az irodai munkában. Azután egyre jobban gyarapodott a tsz számszerűleg is, gazdaságilag is. 1952 elején egy közgyűlésen azt mondják a tagok, hogy kellene egy ember az irodára, mert a tanító bácsi betegeskedik. Engem választottak. Nehezen szokta meg a kezem a ceruzát. A kérges paraszti kézbe jobban illett a villa nyele, mint a vékony ceruza. Elejében úgy is éreztem magam, mint a rabmadár, akit egy szűk kalitkába zárnak. De jöttek a feladatok, amelyek egyre bonyolultabbak lettek. Nem volt már elég beírni azt, hogy ma ennyi egységet teljesítettek, gyarapodott a gazdaság, nagy volt a kiadás, bevétel, bank- és gépállomási tartozás. Egyszer a járástól kaptunk egy levelet, amelyben írták, hogy főkönyvet vásároljunk. Azt sem tudtam, hogyan néz ki. Amikor megvettem, nézegettem a sok rubrikát. Nem tudtam, mit kezdjek vele. Azután ötnapos tanfolyamra hívtak és ott elmagyarázták, hogy mit csináljunk a főkönyvvel. Folyamatosan rátértünk a rovatos könyvelésre. Már egészen jól ment, amikor beindították a kettős könyvviteli tanfolyamot. Beiratkoztam. Akkor már úgy éreztem, hogy élethivatásnak választom a könyvelői munkát. M egállt egy kicsit a beszédben, s a szeme az előtte lévő papíron akadt meg. A pillanatr nyi csend szinte a sok álmatlan éjszakát, a sok hajnali ébredést elevenítette fel. — Nehéz volt nagyon az a három év, de megérte. Sokat tanultam, nem akartam lemaradni. S az akaratom minden gátlást legyőzött. Minden vizsgámat kitűnő eredménnyel tettem le. Az elmúlt héten pedig felhívattak a Pénzügyminisztériumba és a kitűnő vizsgaeredményemért oklevelet kaptam. Nagyon örültem neki. — A család, a feleség nem sokallta a sok tanulást, hiszen nem mehettek moziba, szórakozni* minden idejét betöltötte a tanulás? — Még ha mehettünk volna, akkor sem tudtunk. Elszomorodik az arca, mint akinek nagyon fájó pontját érintettük. — Három éve, amióta tanulok, a feleségem többet volt kórházban, mint otthon. Beteg. A kenyérsütést, a mosást, a főzést, szóval mindent nekem kell megcsinálni otthon. Három gyerekünk van. A legidősebb , a fiam 11 éves. A két kislány meg óvodás. R eflexszerben kinéz az oldalsó ablakon, mintha csak a pici lány vékony hangját hallaná: Apuka! — Reggelenként én hozom őket óvodába, délután pedig itt jönnek el az ablak előtt. A kicsi már messziről kiabál: apuka. De ha nem is szól semmit, akkor is meglátom, hiszen ezen az ablakon éppen odalátok, ahol át szoktak jönni az úton. Olyankor megvárnak és hazakísérem őket, s ha dolgom akad, még visszajövök és csinálom tovább. A család nemigen vette észre, hogy tanulok, mert mindig akkor fogtam hozzá, amikor már lefeküdtek, vagy hajnalban tanultam, amikor még aludtak. N agy Lajos, a kitüntetett mérlegképes főkönyvelő, valóban minden elismerést megérdemel. A termelőszövetkezetben tisztelettel* becsülettel beszélnek róla. Megérdemli. Csepkó Eta
