Békés Megyei Népújság, 1960. november (5. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-12 / 267. szám

1960. november 12., szombat A Kötöttárugyár túlteljesítette exporttervét NÉPÚJSÁG Az a jelentős beruházás, melynek révén ez évben kor­szerűsítették a Békéscsabai Kö­töttárugyár termelését, máris jelentkezik a te^vteljesítésben. A III. negyedévben ugyanis 108 százalékra teljesítették a termelési tervet. A kötöttáru- gyári dolgozók július, augusz­tus, szeptember hónapokban pótolták a korábbi tervlemara­dást és minden vonalon javí­tottak a termelésen. Az áruk minőségét 0,2 százalékkal javí­tották az előző negyedévhez képest, a hulladékot pedig 2,6 százalékban csökkentették. A javuló munkához — mint említettük — jelentősen járult hozzá a több milliós beruházás. Ebben az évben egy matring- festő gépet, egy új bolyhozót, egy új tárcsás felvetőt, 15 db új, nagy teljesítményű varrógé­pet és 10 lánckötőgépet kaptak. De a termelékenység növelé­sét mégis elsősorban az biztosí­totta, hogy a dolgozók konkrét vállalásokat tettek, célirányo­sabbá tették a versenymozgal­mat. A gyár kollektívája többek között vállalást tett az export­terv túlteljesítésére is. Hat ton­nával több színes áru gyártását vállalták terven felül s a har­madik negyedévre eső részt szintén jóval túlteljesítették. Endrődi mozaik Társadalmi munkában segítet­tek két napig az elmúlt héten a Kossuth Termelőszövetkezet őszi betakarítási munkájában a helyi földművesszövetkezet dolgozói. Az idősebbek mellett részt vettek a földművesszövetkezet KISZ-fia- taljai is. A két nap alatt csaknem három hold földről szedték fel a burgonyát. Kigyulladt a villany a Béke Termelőszövetkezetben. A mint­egy 160 000 forintos költséggel kiépített hálózat a Dózsa brigád­szállásnál, a lóistállóban, vala­mint a 200 férőhelyes hizlaldában biztosít egészséges világítást. Emellett villanygépeket is tud­nak majd működtetni. Névadó ünnepséget rendeztek az elmúlt héten a községi tanács házasságkötő termében Kulik Ist­ván és Tímár Margit újszülött gyermekének. Az ünnepség alkal­mával Borbély Sándor iskola- igazgató tartott beszédet, majd a jelenlévők ajándékokkal ked­veskedtek az újszülött kisbabá­nak. 37 000 forintot fordított a köz­ségi tanács a művelődési ház fel­újítására, tatarozására. A mun­kát az elmúlt héten fejezték be a helyi Vegyes Ktsz dolgozói. Kü­lönösen jól dolgozott Kovács Má­tyás szobafestő és Varga József villanyszerelő. Korszerű vegyesáru boltot léte­sít a helyi földművesszövetkezet a fűzfászugi és a kocsorhegyi lakók jobb áruellátásának biztosítására. A régi bolt átépítésére 40 000 fo­rintot fordítanak. A munkákat már megkezdték. Az átépítésen a földművesszövetkezeti tagok mintegy 5000 forint értékű társa­dalmi munkával segítenek. A rossz idő ellenére is jól ha­lad az ősziek vetése a községben. Az őszi árpát elvetették, a búzá­ból pedig a vetésterület 88 száza­lékát vetették el. Különösen jó munkát végzett a Szabad Föld Termelőszövetkezet tagsága, akik már teljesen befejezték a vetést. Sztanyik Károly Két község — két híre A köröstarcsai embereknek ré­gi óhajuk teljesül néhány hóna­pon belül: központi orvosi ren­delőt létesít a tanács. Már meg­kezdték egy erre a célra alkalmas nagyobb épület átalakítását. * A békési Szegedi Kiss István Gimnázium jól működő KISZ- szervezete, kiszistái nemrég meg­alakították az Ifjú Gárdát. Az If­jú Gárda megalakításával egy idő­ben kéréssel fordultak a munkás­őrséghez, hogy segítsenek nekik a különböző ismeretek elsajátítá­sában, a régi harci játékok meg­ismerésében. Á kosarasok birodalmában Egy üzem, amelyben hosszú éve­kig dolgozott egy édesapa, soha nem lehet közömbös és idegen a hozzátartozóknak. Ott valami mindig ismerős marad. Talán egy kopott sarok az egyik műhelyben, talán egy öreg ajtókilincs vagy az is lehet, hogy már csak kép nél­küli emlékek érzete dereng fel előttünk. Ilyenkor mintha néhány percre a múlt szállongana ben­nünk, akkor egy elfelejtett dal me­lengető muzsikája... Ilyen érzések töltöttek el en­gem is, amikor átléptem a bé­kési kosárüzem szarvasi úti tele­pének küszöbét. Az udvar már az első pillanat­ban zsúfoltnak tűnt. Vessző- és ko­sárhegyek fehérlettek szerteszét, és beléjük akadt ezüstszínű ökör­nyálakat lengetett az őszi szél. Mindenfelé munkaruhás nők és férfiak igyekeznek a raktárba, műhelybe, irodába. A délelőtti műszak munkásai. a Csak külföldi ® megrendelésre — Bizony, kevés a hely, s ide építeni már nem lehet. Évek alatt lassanként átköltözik ez az üzem­Tsz-beköíöutat építenek az év végéig A megyében egyre több tsz épí­tett bekötőutat. így a békéscsabai Előre Tsz-ben a Szarvasi úttól a tsz egyik központjáig négyszáz méter hosszú utat építenek. A földmunkát a tsz-tagság vállalta, majd utána a Hódmezővásárhelyi Közúti Üzemi Vállalat építi az utat, amelyhez a Földművelésügyi Minisztérium beruházási hitelből mintegy 300—350 000 forintot biz­tosít. Ugyancsak az idén készül el a nagyszénási Lenin Tsz 800 méter hosszúságú bekötőútja is, amire 650 000 forintot ad a Földműve­lésügyi Minisztérium. Befejezték a vetést A Gyulai Állami Gazdaság, a mezőgaz­dasági technikum tangazdasága és a Zöld Mező Termelőszövetkezet befejezte az ősziek vetését. Az állami gazdaságban 78Ö höld, a tangazdaságban 120 hold, a Zöld Mező Termelőszövetkezetben pedig 523 hold búzát vetettek el. A búzavetések egy része már bújkál, míg az árpa, fő­leg az állami gazdaságban 15—20 cm ma gas. Háti permetezővel is irtsuk a gabonafutrinkát Az egész megye területén nagy­mértékben mutatkozik a gabona- futrinka lárvájának csócsároló kártétele. Ezért ajánlatos, hogy a tsz-ek és az állami gazdaságok őszi gabonavetéseiket állandóan kísérjék figyelemmel s fertőzés észlelés esetén a védekezést hala­déktalanul végrehajtsák. Mivel az esős időjárás követ­keztében nagy teljesítményű gé­pekkel a vetésekre rámenni nem lehet, a tsz-ek ne várjanak a nö­vényvédő állomásra, hanem ahol szükséges, a védekezést háti po­rozó gépekkel végezzék el, melyek a községi tanácsnál vagy a helyi ímsz-nél kölcsönözhetők. Kedvező időjárás esetén igénybejelentésre a növényvédő állomás továbbra is a tsz-ek rendelkezésére áll. A védekezéshez tíz százalékos HCH porozószerből holdanként 15—25 kilogramm szükséges. Disznótoros A ktsz fennállásá­nak évfordulóját ün­nepeltük. Voltunk vagy kétszázan. Ahogy az már ilyen­kor szokás, népes volt a társaság. Az aszta­lunknál a barátom és egy fiatal házaspár ült. Bort ittunk. Vacso­ra előtti könnyed cse­vegéssel töltöttük az időt. A beszélgetést a felszolgáló pincér za­varta meg. Disznóto­ros étellel megrakott tálak kerültek az asz­talra: Sült hús, kol­bász és hurka fény­iéit a bő zsírban. Kö­rítés toros káposzta és sült burgonya. — Nagyon finom — szólalt meg a fiatal asszonyka az első fa­latok ízlelése után. — Jobb is, hogy nem bé­csiszelet van, Az már unalmas — tette hoz­zá és jóízűen falato­zott tovább. „A bécsiszelet már unalmas” — ismétel­tem önkéntelenül ma­gamban a szavait. Tu­datom mélyén vala­hol megnyílt egy rej­tett kis ajtó, s a kitó­duló gondolatok orvul lerohantak, elcipeltek vissza a múltba. Szür­ke kaszárnyát láttam. A rácsos ablakokból különös, régen érzett ételszag áradt. A ka­tonák zupának hívták a híg löttyöt, melynek illata olykor délidő­ben megtöltötte a ka­szárnya környékét és odacsalta a környék szegényeit. Gyerekek és felnőttek mezítlá­bas csoportja állt az ablak alatt. Éhes sze­mekkel néztek a ma­gasba... Vitéz úr! Vi­téz úr! Nekem adjon! Én tegnap óta nem ettem! Vitéz úr!! Csak egy kis szelet kenyeret! — kiáltotta egy vékony hang olyan élesen, hogy si­koltásnak hatott. — Talán nem ízlik? A kérdésre, mint akit rajtakaptak, ijed­ten fordultam asztal- társam felé. A régi kép hirtelen eltűnt, olyan gyorsan, aho­gyan jött, mint egy nyári villámlás. — Ah! Hogyne ízle- ne. Nagyon finom — válaszoltam. — Csak ezt is meg ne únjuk — figyelmeztettem. — A disznótorost megúnni?! — fordult felém barátom — és nagy szakértelemmel felhasította a véres hurkát. B. Z. rész is a másik telepre. Ez pedig tanulóintézet lesz — mondja Ju­hos Imre főkönyvelő az irodában. Amikor belépek az igazgatói szobába, szemem rögtön megakad a fonott bútorokon. Aki azonban idejön, aligha ér rá hosszasabban pihenni bennük, mert mindenkit sürget munkája. A falakon különböző kosárfaj­ták fényképei, aztán meg falitáb­lák a dolgozók létszámának és át­lagbérének évenkénti emelkedésé­ről. Jelenleg már 640 munkása van a vállalatnak, s az átlagke­reset jóval meghaladja az ezer fo­rintot. (Nem ritka, aki a kétezret is megkeresi!) Bizonyára az olvasót is meglepi, hogy az ország egyetlen állami kosárüzeme csak külföldre termel. Ez népgazdasági szempontból azért olyan jelentős, mert hazai anyagból készült termékeket ex­portál. A békési kosár egyben a keresett „magyar kosár” is külföl­dön, tehát nem mindegy, hogyan reprezentálja iparunkat. ^ Látogatás ® a műhelyekben Dormán András műszaki veze­tővel indulunk szétnézni a tele­pen. Régi szakmunkás. Valamikor sokat dolgozott együtt apámmal. Rá emlékezünk. A raktárakban a legváltozato­sabb formájú kosarak sorakoznak földön és polcokon. Egy sereg di- vatkosáf a nőknek, a vödörkosár­tól a lottó-, körtekosáron át a ka­lapkosárig ... — A nyugati vevők elsősorban kutya- és macskakosarakat ren­delnek nálunk — veszi fel a be­széd fonalát Dormán Bandi bácsi. Persze, a ruháskosaraknák min­dig jó keletje van. A műhelyekben sok az ismerős — vagy apám, vagy az iskola ré­vén. A 2-es műhelyben Toldi Pista forgatja a munkadeszkán a kosa­rat. Egy padsorban ültünk nyol­cadikos korunkban. Keményköté­sű gyerek volt már akkor is, de a többi munkás szerint e tekintet­ben nincs rá „panasz” a futball- pályán most sem. De szorgalmas a munkában is. Bódi Jóska a vál­lalat egyik legjobb fiatal dolgo­zója. Neve mindig ott szerepel a havi versenykimutatások és a di­csőségtábla elején. Közben az újításokra terelődik a beszéd. Nem nehéz belátni, hogy ebben a szakmában nincs sok le­hetőség a gépesítésre, a gépi fo­násra, a vessző egyenetlen, töré­keny, könnyen repedő anyag; munka közben csak az emberi kéz tud óvatosan bánni vele. 0 Újítás is akad A munka azért nagyüzemi ter­melésben folyik, vagyis művele­tekre bontva. Vannak, akik csak feneket készítenek, mások oldalt fonnak, füleznek, szegnek ... Jelentős újítások is akadnak. Már általánosan elterjedt a mun­kadeszkába szerelt rugós fémrúd használata, erre helyezik a kosa­rat, és nem szegelő árral rögzítik, mint régen, mert így megóvják a deszkát a gyors rongálódástól. Űjítás a „hegyevesszőnek” a be­dolgozása is. (Az igazgató újítá­sa!) — Veres Pálnak viszont már jó néhány új típusú kosara van. Állandóan újakon töri a fejét. Egy-két „Veres-féle” kasarat már a külföldiek is megrendeltek — mesélte Bandi bácsi. A munkások minden műhely­ben élénken érdeklődnek ennek vagy annak az új kosártípusnak a normája felől. Nem könnyű meg­győzni őket. A lányok műhelyei tarkább ké­pet nyújtanak. Az ablakban virá­gok, függönyök, a falakon az üdü­lőktől kapott képeslapok, a foga­sokon színes női kendők, sálak és (éppen ezek ne lennének?), fonott divatkosarak! Ruzsinszki József- né mögött egész sor sztárfotó-pa­rádé! Egy fiatal kislány feje fö­lött képesújságból kivágott eskü­vői pár. (A figyelmeztetés soha sem árt!) A hármas lányműhely a kantin mellett van. A lányok csónakko­sarat fonnak. Maguk közt csak „Napóleon sapkájának” nevezik. Felpróbálok egyet. Igazuk van. Amikor Erdélyi Mártával beszél­getek, a mikrofonban felcsendül­nek a „Megáll az idő...” ismert dal­lamok. Vajon kinek küldték a pos­táról? A lányog dúdolva dolgoz­nak tovább. 0 A jövő telepén A Marsal-sétányon sétálóknak már messziről feltűnik két hatal­mas épület: a vöröstéglás kosár- üzem és a cukorgyár. A kosár­gyár műhelyei neonfényesek. A lá­nyok itt is' külön brigádokban dol­goznak a férfiaktól. (Vajon kinek kedvezőbb ez?) Fekete Margit bér­elszámoló szerint így jobban me­het a munka. A lányok szeretik a szakmájukat. Majd asszonyko­rukban is itt akarnak dolgozni! Van olyan is, aki egy időben ott­hon fonta a kosarat, de aztán visz- szajött barátnői közé. Veres Er­zsit szíve visszahozta, szeretik is munkatársai... Bányainé, no és a húgom is, arra kér, jót írjak ró­luk. Ugyan mit tehetnék mást? — megígérem. A legjobb brigád a Török Im­réé. (Férfiak), De a mellettük lé­vő műhely leányai is kitesznek magukért: ők meg a leghangosab­bak. (Persze, azért jól dolgoznak!) Szeretnek társadalmi munkát is végezni. Ma is kukoricát akarnak törni valamelyik tsz-ben. Az 5-ös műhely a második eme­leten van. Szép kilátás nyílik a folyóra, a sétányra. Sáfrány Jú­lia halk szavú, mosolygós barna kislány. Hirtelen szájába kapja a vessző egyik végét, megnyalja, és egy picit leharap belőle. Aki va­laha is látott már kosárfonót dol­gozni, az tudja, hogy ezt mind­egyik egyformán csinálja. (A szak­mához tartozik!) Régi osztálytársaim között már sok a nős: Nánási Jancsi, Varga Karcsi, Domokos Gabi és még so­kan. Domokos Gabival egy utcá­ban lakunk, Örömmel fogad, én is örömmel látom. Ismerősökkel mindig jó találkozni. A békési kosárüzem évről évre növekedik, erősödik. Szeretnének újra „élüzem” lenni. És ha ez így megy sokáig, egyszer már azt is megérjük, hogy Békésből „kosár­város” lesz. GULYAS SANDOB A Békéscsabai Faipari Ktsz értesíti kedves megrendelőit és összes ügyfeleit, hogy a mai napon új helyiségbe költözött. A szövetkezet új címe: Berényi út 122. Telefon: 12—09 és 21—88

Next

/
Thumbnails
Contents