Békés Megyei Népújság, 1960. november (5. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-12 / 267. szám
2 MÉP ÚJSÍI G I960, november 12., szombat Von-e gáz Békéscsabán? HUZAVONA vagy tehetetlenség? használásának érdekében, vagy legalábbis szándékában van-c megállapítani a tényleges meny- nyiséget? Meg szeretnénk kérdezni a megyei tanácstól: vajon miért tűrik e bűnös huzavonát ? ! És 1927-ben, az akkor fejlődő Békéscsabán az egyik városszéli ház udvarán kutat ásott a tulajdonos. Munka közben elfáradt és ott lenn a gödör fenekén megsodorta a cigarettát, majd rágyújtott. A korabeli újságok e rágyújtás következményéről így számoltak be: „Tragédia egy gödör mélyén”. S a cikkben, amit a szemfüles újságíró 1927-ben leírt, benne volt az is, hogy azért robbant fel a kutat ásó bácsi, mert gáz van a város alatt. Már akkor felvetődött, hogy jó lenne ebből a gázból valami hasznot húzni. Hogy miért nem lett gáz, azt már kár is kutatni. Lehet, hogy . a virilistáknak nem fűződött különösebb érdekük ehhez, de az is lehet, hogy egyszerűen nem volt arra pénz. A gáz lekerült a napirendről. Csak 1940 környékén, amikor a németek már minden elképzelhető helyen lyukat fúrtak a földbe, hogy alapanyagot találjanak tankjaik motorjához, akkor kerül szóba ismét. 1. Az elmúlt évben a békéscsabai Árpád-ligetben termálkutat fúrtak. A fúró tetején egy piros körte messzire világított éjszakánként és a szél néha furcsa lángnyelvet imbolyogtatott a fák sűrűjében. Először csak szóbeszéd volt, de aztán a kíváncsiak közül többen is meggyőződtek, hogy a kútfúró vállalat munkásai a fúrónyílás tetejére tett egyszerű eszközzel és egy csővezetékkel már a hűvös őszi estéken is a kifolyó gázzal fűtöttek. — Van gáz — szállt szájról szájra a hír és talán azok örültek ennek legjobban, akik évek óta várnak a gázpalackokra. Különösen örültek ennek azért is az emberek, mert abban bíztak, hogy esetleg gázvezeték is lesz. 2. — Tulajdonképpen mi történt? Erre bizony nem a legkönnyebb válaszolni. Mert a kútfúró vállalat emberei már 1960. májusában megállapították, hogy naponta 250—350 köbméter gáz vágyj esetleg még több is távozik a levegőbe. Sajnos ennek még mindig nem történt meg a pontos felmérése, még mindig feltételezésekre vagyunk utalva! A gáz gazdája pedig a város! Mit tett a város? Majdnem semmit. 3. Az Országos Vízkutató és Kútfúró Vállalat ceglédi üzemvezetősége még júniusban felajánlotta a városnak, hogy egy ideiglenes gázleválasztó berendezést bocsát a városi tanács ipari osztályénak rendelkezésére, hogy a napi mintegy 320 köbméter gázt hasznosítani tudják. A vállalat az önkéntes felajánlását végül is nem tudni mi okból, visszavonta. A városi tanács ipari osztálya, Zelenjánszki György, osztályvezető aláírásával 1960. június 20-án kérte ennek a berendezésnek a leszállítását. Erre a válasz július 4-én érkezett meg, az Országos Vízkutató- és Kútfúró Vállalattól, Budai László igazgató aláírásával: •„Hivatkozással 1960. június 20-án kelt azonos tárgyú levelükre közöljük, hogy Csath mérnök munkatárs pillanatnyilag Mongóliában tartózkodik, a kapcsolatot azonnal felvettük, mivel ezen üggyel kizárólag ő foglatkozotj;. Kérjük szives türelmüket, míg Mongóliából Csath munkatárs válasza megérkezik.” A levél Mongóliából augusztus 1-én megérkezett, s augusztus 17- én értesítették a békéscsabai ipari és műszaki osztályt a következőkről: í,Csath mérnök munkatárs közölte, hogy a végleges gázleválaszó berendezés elkészítését a Dunántúli Kőolajipari Gépgyár (Nagykanizsa) vállalja. A gázleválasztó berendezés elkészítését a tanácsnak kell közvetlenül megrendelni a gépgyártól,” 4. Milyen is ez a gázlevólasztó berendezés? Talán az olvasónak legegyszerűbb volna úgy elképzelnie, mintha egy olaj-kocsi tartályát helyeznék a kúthoz, és azon keresztül ömlene a víz és a víz fölött ott maradna a gáz, amit aztán akár sűrítem — akár pedig egyszerűen kompresszorral csővezetéken keresztül lehetne eljuttatni a lakásokhoz. Ez a berendezés lehet, hogy nagyon, drága. Feltételezhető, hogy esetleg házilag is elkészíthetnénk, legalább is ideiglenesen. A városi tanács azonban néhány levél elküldésén túl szinte majdnem azt mondhatnánk, „letett” az ügyről. Küldtek egy levelet a Dunántúli Kőolajipari Gépgyárnak, Nagykanizsára. A gépgyár a következő választ küldte: Sajnálattal kell közölnünk, hogy a rendelésüknek eleget nem tehetünk, miután a kapacitásunk olajipari leterheltség miatt még az elkövetkezendő esztendőre is teljes mértékben M van töltve. A mellékletként megküldött gázszepará- tór-rajzot egyidejűleg visszaküldjük.” A városi tanács ezután megpróbálkozott a helyi vasipari vállalattal, hogy készítse el a számára a gázleválasztó berendezést. A naptár lapjai egymás után hullanak a papírkosárba, már szeptember 16-át írnak, mikor megérkezik a vállalat válasza: Levelükre közöljük, hogy megfelelő munkaeszközök hiányában a kívánt gázleválasztó készülék elkészítését nem áll módunkban elvállalni. Ugyanis a kiírt 16 és 20 milliméteres kazánle-mezek hengereléséhez és szükség szerinti kiképzéséhez nem rendelkezünk megfelelő szerszámgéppel. Tudomásunk szerint Békés megyében nincs is ilyen célgép. Látszólag tehát a gáz felhasználása megfeneklett. 5. Mit jelentene ez a gázmennyiség Békéscsabának? Jelenleg körülbelül kétezer fogyasztó van, és körülbelül 1400 kérvény fekszik a városi tanács kereskedelmi osztályán. A kérvényezők között olyan is van, aki már évek óta szeretne gázhoz jutni, de objektív okok miatt vajmi kevés reménye van, hogy kérése teljesül. Egyszerű kis számtani művelet elég ahhoz, hogy megtudjuk, a körülbelül felszabaduló gázmennyiség naponta 300 palack megtöltéséhez lenne elegendő. Minden gáztulajdonos tudja viszont, hogy egy palack egy családnak körülbelül egy hónapi szükségletét fedezi. Most már még könnyebb kisizámí- tani, hogy a felszabaduló mennyiség azt is jelenti, hogy körülbelül kilencezer családnak tudnánk gázt biztosítani, de még mindig maradna annyi, hogy néhány fontos intézményünk konyháját is tudnánk fűteni. Nem közömbös természetesen az sem, hogy ha nem használják fel a gázt, akkor egy év alatt körülbelül három és fél millió forint értékű tüzelőanyagot engedünk kárbaveszni! 6. Az eddigi felsorolások ékesen bizonyítják, hogy az elmúlt fél év alatt vajmi kevés történt a gáz hasznosításának ügyében, ha csak azt nem vesszük számításba, hogy három olyan levelet küldtek el, amelyen a gázleválasztó berendezés megrendelését sürgették. De az elutasító válaszok után jelen pillanatban a városi tanács ipari osztálya mindössze csak annyit tesz, hogy a kérdésekre így válaszol: — Nem tudjuk. KÉRDÉSÜNK: Vajon a vá- rosi tanács végrehajtó bizottsága és ipari-, műszaki osztálya mit szándékozik tenni a gáz felszeretnénk megtudni azt is, hogy a megyei tanács segíteni akar-e a városi tanácsnak, ha már annak ereje kevés a probléma megoldására? Utolsó kérdésünk a Nehézipari Minisztériumhoz szól. Vajon miért nem kötelezik mindazon vállalatokat bejelentéstételre, amelyek energiahordozó anyagot fedeznek fel, hogy azt esetleg felhasználják. Nem hisz- szük el, hogy' közömbös lenne akár a minisztériumnak is, akárkinek is a naponta levegőbe szálló 300 köbméter gáz sorsa. 7. Az újságíró jár úgy, hogy elkezd valami után kutatni, s akkor rájön, hogy amit tulajdonképpen „felfedezett”, az egy egészen kicsi „ügy^cske”, és pláne akkor, ha kiderül, hogy a megyében nem az egyetlen hely Békéscsaba, ahol köbméterével száll a levegőbe a gáz, hanem jó néhány községünkben, városunkban küzdenek ilyen problémával. A megyei tanács tud is ezekről, de tenni az is vajmi keveset tesz, mert bár területileg gazdája a megyének, de a gáz és az olaj központi szerv fennhatósága alá tartozik. önként adódik tehát a kérdés: akkor vajon ez a központi szerv miért nem ül le tárgyalni a megyei hatóságokkal, hogy esetleg keressék a megoldás helyi lehetőségeit. Mert biztosra vesszük, ha bármelyik községben vagy városunkban, ahol gáz van, az ottani lakosság segítségét kérnénk, akkor a lakók nemcsak forintjaikkal, de tudásukkal és muiftájukkái is segítenék az ügy valóra váltását. Színdaraboknál gyakran szokták megkérdezni, hogy mi a tanulsága a darabnak? Azt hiszem — bár ez a gáz-ügy nem színdarab — mégis azt tanulhajuk belőle, hogy nem elég tudomásul venni a „va«”-t, hanem ki is kell használni. Doczi Imre XXX. A MARVÁNYFENYESSÉGÜ, karcolhatatlan, különös anyagból hihetetlen erőfeszítéssel, csak apró lángvágóval tudtak egy egészen kicsi darabkát lemetszeni, hogy a kolónián laboratóriumi vizsgálat alá vethessék. Donszkov szorgalmasan forgatta körbe televíziós kameráját, és Zsukovot messzire megelőzve, meggondolatlanul nekivágott az útnak, beljebb, egyre beljebb a romváros épületei közé. Amikor Zsukov észrevette Donszkov merészségét, azonnal megálljt parancsolt. Elkésett. Csak annyit látták, hogy Donszkov megtántorodik, elveszti egyensúlyát, és elzluhan a talajon. | A pillanatnyi rémület gyorsan elpárolgott, amikor, fülhallgatójukban tisztán felcsendült Donszkov szitkozódása, látták, hogy barátjuk lassan feltápászkodik és fanyar képpel tapogatja a térdét, aztán televíziós kameráját vizsgálja, és még féktelenebbül elkezdi szidni a nem létező isteneket. Zsukov és Kovács Pista már nem kacagtak, hanem legalább annyira bosszankodtak, mint Donszkov, hogy megsérült a felvevő kamera és fuccs a közvetítésnek. Amikor Elisa észrevette, hogy a képernyő hirtelen elsötétül, Remi- zovért kiáltott. — Remizov elvtárs, valami bajuk történt! Megszűnt az adás... A képernyő sötéten meredt rájuk. — Kérem, engedjen utánuk — könyörgött Elisa, de Remizov hallani sem akart a dologról, — Nincs semmi bajuk, kislány. Nyugodjon meg. Különben is: miért nem hívja őket rádión? Eldsa szélsebesen kapott a mikrofon után. — Halló Zsukov! Halló Zsukov! Jelentkezzenek! Jelen tkezzenek! A FÜLHALLGATÓBAN gyenge sercegés hallatszott, aztán tisztán csengett Zsukov hangja. — Itt Zsukov! Ne ijedezzen, kislány, Donszkov ügyetlenkedett, és összetörte a kamerát. Közölje a Földdel, hogy televíziós kapcsolatunkat technikai hiba miatt szüneteltetjük... Jelentse Batalovnak, hogy beljebb indulnak. A radioaktivitás lassan emelkedik. Védőruháink kitűnőek. Érthető, Elisa? — Igen, máris jelentem... A három elszánt férfit újabb ködvihar nyelte el. Percekig csak botorkálni tudtak előre, háromnégy méternél alig láttak többet maguk körül. Kínlódva, a hihetetlenül gyors szélrohamokkal birkózva jutottak el egy magas fal tövéibe, ahol aránylag gyengébben zúgott a vihar. Később újra kiragyogott az égbolt, elült a szél, és a felkevert homokfelhők szitálva ereszkedtek aló, kényelmes lassúHírek Kongóból Belgrad (MTI) A TASZSZ léopoldvillei Tanjug jelentés alapján közli, hogy a sza- kadár Csőmbe pozíciója tovább romlik, mert a Katanga tartományban rendkívül népes Baluba néptörzs elszánt küzdelmet folytat a Csombe-féle bábkormány ellen. Csőmbe szempontjából nagy csapást jelentett Lualaba új tartomány kikiáltása. Az új tartomány — amelynek fővárosa Manono — Katanga területének nagy részéből született. A jugoszláv hírügynökség tudósítója kiemeli, hogy a Baluba-törzs Csombe-ellenes mozgalma fontos^ tényező a kongói helyzet kialakulásába,n. Ezzel tisztában lehet Csőmbe is, mert mint az AFP jelenti, csütörtökön bejelentette, hogy a katangai csendőrség létszámát 7000 főre emeli. II tilalom ellenére hadicélokra 28 000 kétéltű jármüvet gyártanak Nyugat-Berlinben Berlin (MTI) Az amerikai Kayser-konszern, megállapodást kötött a nyugatberlini DWM-céggel, s a megállapodás értelmében a DWM 28 000 darab kétéltű járművet szállít a NATO-hadsereg részére. A DWM igazgatója megbeszélést folytatott Amrehn nyugat-berlini alpolgármesterrel arról, hogy miként kívánják haditermelésre visszaállítani a Borsig-erdőben levő üzemeket. Nyugat-Berlinben tudvalévőén tilos a hadi anyag gyártás. Ennek ellenére a Siemens, az AEG, az Auto-Union, az Auer, a HensChel és fia cégek, illetve konszernek már rendszeresen gyártanak hadifelszerelési cikkeket. Újabb rakétakísérlet Cape Canaveral (ÁFP) A Cape Canaveral-i kísérleti állomáson kipróbálták a Polaris rakéta egy új típusát. A próba alkalmából a rakéta 2600 kilométert tett meg, vagyis 460 kilométerrel többet, mint az eddigi Polaris-ra- kéták. Sággal. — A kis expedíció újból elindult..: A FÖLDÖN milliók ünnepelték az emberiség újabb, csodálatos győzelmét. Moszkvában, az Űrhajósok terén fényárban úszott a Közipont palotája. A nagy fogadó- teremben a világ minden tájáról meghívott tudósok, újságírók, sajtótudósítók előtt Batalov a Koz- moszplán utasainak első felderítő expedíciójáról beszélt. — A Halott Városban — így nevezték el űrhajósaink az Ikarusz II. által felfedezett, elpusztult Mars-metropolist — halálos radioaktivitás uralkodik. Expedíciónk megállapítása szerint a robbanás egy milliárd földi évvel ezelőtt következett be. Érdekes azonban, hogy a város centrumából 20 kilométerre — ahol a „Győzelem” kolónia fekszik, a radioaktív sugárzás már egészen elenyésző, de még mindig sokkal magasabb, mint a Földön, Körülbelül annak az értéknek felel meg, amit annak idején Hirosimában mértek, néhány nappal a százezreket elpusztító atombomba robbanása után... (Folytatjuk) !
