Békés Megyei Népújság, 1960. november (5. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-06 / 263. szám

2 NÉPÚJSÁG I960, november 6., vasárnap Kockázatos „baseball-játszma.. Az AP hírügynökség ma egy hete a következőket jelentette: 1430 amerikai tengerészgyalogos i,hétvégi látogatásra” a Guanta- namoi-öbölbe érkezett, hogy — egyhónapos tengeri hadgyakorla­tok után — „a támaszpont base­ball. és gólfpályáin elszórakoz­zék”. Guantanamo tudvalévőén az Egyesült Államok haditengeré­szeti támaszpontja — Kuba dél­nyugati partvidékén. Más szóval: az amerikai tengerész-gyalogo­sok — amerikai támaszponton pihenték ki a hadgyakorlat fára­dalmait. Ebben tehát nem is len­ne semmi különös. Mégis, a ten­gerész-gyalogosok guantanamoi „baseball-játszmájának” feltűnő­en nagy nemzetközi visszhangja támadt. A játszma ugyanis igen magas tétért folyik. Az amerikai sajtó adatai szerint nem kevesebb, mint évi kétezer millió dollárról van szó. Hozzávetőlegesen ennyi, kétmilliárd dollár a Latin-Ameri- ka természeti kincseinek kiakná­zásában érdekelt amerikai mono­póliumok évi tiszta jövedelme. Márpedig a vezető lapok legtöbb­je úgy véli, hogy mindez veszély­be kerül, ha Washington, nem használ fel minden eszközt a „ku­bai fertőzés” lokalizására. Most, az amerikai elnökválasz­tási hadjárat tetőpontján, az ér­dekelt társaságok kegyeiért ver­sengő elnökjelöltek — Kennedy és Nixon — egymást túllicitálva fogadkoznak, hogy mindenáron megvédik az Egyesült Államokat a „Kuba felől fenyegető agresszi­ótól”. A Pentagon tábornokai pe­dig a Karibi-tenger térségében végrehajtott katonai intézkedések sorozatával iparkodnak alátá­masztani, hogy az elnökjelöltek nem a levegőbe beszélnek... Az amerikai trösztsajtó hideg­lelős lapjelentéseit olvasva az em­berek szinte már az a benyomása támad, hogy Kuba, a hatmilliós kis szigetország készül megtámad­ni a tőkés világ legerősebb kato­nai hatalmát — a százhetvenmil­liós Egyesült Államokat. És ha hitelt lehetne adni az amerikai sajtónak, a Karibi-tengeren lebo­nyolított egyhónapos hadgyakor­lat csupán arra szolgál, hogy el­riassza Fidel Castro kormányát „agresszív szándékaitól”. A tenge­rész-gyalogosok vasárnapi kiruc­canása pedig mindössze „emlé­keztető” volt arra, hogy Guanta­namo amerikai támaszpont volt és az is marad. Ezúttal azonban az „emlékezte­tő” alighanem inkább azoknak a latin-amerikai országoknak szól. amelyekben — mint a New York Mirror megállapítja november 3-i számában — forrongó, nyugtalan és éhező milliók most nem a szürkeszakállú Uncle Samben, ha­nem a feketeszakállú Fidel Cast­roban látják a szabadság jelké­pét”. Kuba népének ugyanis az ame­rikai tengerészgyalogosok ki­rándulásai egyáltalán nem jelen­tenek újdonságot. Az elmúlt hat évtized folyamán az amerikai ten­gerész-gyalogosok minden esetben megjelentek, ha Kuba népének olyan „agresszív” gondolatai tá­madtak, hogy végre-valahára ma­ga élvezze munkájának gyümöl­cseit, maga legyen az ura festőién szép és mesésen gazdag szigetor­szágának. Hatvan esztendővel ezelőtt, amikor a kubai hazafiak élet-ha- lálharcukat vívták a spanyol gyarmati uralom ellen első íz­ben jelent meg az amerikai ha­diflotta a havannai kikötőben. A tengerészgyalogosok természe­tesen akkor is a „szabad Kuba” jelszavával érkeztek. Am, az ame­rikai „segítséggel” befejezett népi felkelésből nem születhetett meg a szabad Kuba. Ehelyett bevezet­ték az amerikai katonai kormány­zatot, hogy a kubai népet „kellő­képpen” előkészíthessék a füg­getlenségre. A „függetlenség” előkészítésé­be a washingtoni törvényhozás is bekapcsolódott. Platt szenátor előterjesztésére a kongresszus törvénybe iktatta az Egyesült Ál­lamok és Kuba jövendő kapcso­latait szabályzó rendelkezéseket. A Platt-féle törvény 3. cikkelye előírta: „Kuba kormánya hozzá­járul, hogy az Egyesült Államok gyakorolhatja az intervenció jo­gát Kubában, függetlenségének megőrzése végett...” és hogy az „Egyesült Államok képes legyen biztosítani Kuba függetlenségét”, a Platt-féle törvény 7. cikkelye kikötötte: „a kubai kormány meg­határozott körzetekben elad vagy bérbead az Egyesült Államoknak megfelelő földterületeket haditen­gerészeti hadi-támaszpont célja­ira...” így lett Guantanamo ame­rikai tengerészeti támaszpont, a Wash inton ban patentírozott ku­bai függetlenség pedig csakhamar a. gyakorlatban mutatta meg iga­zi mibenlétét. Az amerikai cukortrösztök, amelyek a közelmúltig kizáróla­gos magángyarmatuknak tekin­tették Kubát, elég sűrűn úgy ta­lálták, hogy az ország „független­ségét” veszély fenyegeti. A szá­zadfordulótól 1933-ig háromszor szállták meg' Kubát az amerikai tengerészgyalogosok, — története­sen mindhárom esetben népi for­radalom fenyegette a cukortrösz­tök jóvoltából uralkodó diktátoro­kat. Igaz ugyan, hogy 1934-ben Roosevelt elnök „jószomszédsági politikája” jegyében semmisnek mondták ki a Platt-féle protekto­rátust törvényt, de cserébe új szer­ződésben biztosították a guanta­namoi haditengerészeti támasz­pont megtartását. Ettől fogva a közvetlen katonai intervenció jogát, a „cukorpóráz” és Batista diktátor együttesen he­AMIKOR újból viszonylagos csend uralkodott már a teremben, Kuzmics még megjegyezte: — Szklovszki 1960-ban még csak feltételezte azt, hogy a Mar­son két-három milliárd évvel ez­előtt egészen más lehetett a hely­zet, mint most. Arról beszélt, hogy abban az időben a Marson értelmes lények élhettek és igen magas kulturális színvonalat ér­tek el. Fejlődésük meghatározott szakaszán minden bizonnyal túl­jutottak bolygójuk határán is. A Földnél sokkal kisebb vonzású Marsról különben is sokkal köny- nyebb feladat az űrhajó indítása, mint a Földről. — Nos, mi már a Kozmoszplán indulása előtt az Ikarusz II. ku­tatórakéta egyetlen felvételéből tudtuk azt, hogy ez a feltevés — valóság. A Marson valóban éltek értelmes, magaskultúrájú lények és — sajnos — mindennek atom­lyettesítették. 1959. január else­jéig Kubában vastörvény volt, hogy mikor a New York-i érték­tőzsdén leszállították a cukor árát, a kubai nép még összébb húzta nadrágszíját. Ez volt az a „cukor­póráz”, amely talán még az ame­rikai tengerészgyalogosoknál is megbízhatóbban működött. Fidel Castro szabadságharcosainak győ­zelméig nem volt olyan kubai kor­mány, amely akár csak 24 óráig is hatalmon maradhatott volna az amerikai cukortrösztök akarata ellenére. Batista zsarnoki rendszere és a „cukorpóróz” már a múlté. Az előbbit megdöntötte a latin-ame­rikai történelem legmélyebbre szántó népi forradalma, az utób­bit átvágta a szocialista világ ten­gereken átnyúló segítőkeze. Wa­shington tehát ismét a tengerész­gyalogosokhoz folyamodik. És nemcsak a tengerészgyalogosok­hoz ... A Life című amerikai folyóirat múlt heti számában képes beszá­molóban mutatta be, miként ké­szülnek a floridai Miamiban Ba­tista elmenekült zsoldosai a Ku­bába való betörésre. A Life sze­rint „Florida a Castro-elleni moz­galom gócpontja lett és a regru­ták szorgalmasan részt vesznek a kiképzésben.. Más jelentések pedig arról szá­molnak be hogy — a tengerészgya­logosok „hétvégi kirándulásával” egyidejűleg — újabb és újabb fegyveres- és élelmiszerszállítmá­nyokat küldenek a Panama-csa­torna térségéből Guatemalába. A legkorszerűbb amerikai fegyve­rekkel felszerelt zsoldosok száma itt már meghaladja a háromezret. Az előjelek tehát vésztjóslóan emlékeztetnek az 1954-es gutate- malai „akcióra”, amikor az Uni­ted Fruit amerikai gyümölcströszt zsoldos serege rátört a kis ameri­kai „banán köztársaságra” mert az Arbenz-kormány földreformra merészelt gondolni. A Pentagon tábornokai most is szinte toporzékolnak a türelmet­lenségtől, hogy rávethessék magu­kat a bátran dacoló Kubára. Sű­rűn emlékeztetnek rá, hogy hat robbanás vetett véget... Ennek tudatában talán már nem is olyan nagy szenzáció annak is kétségtelen ismerete, hogy a Mars két^ holdja, a Phobos és a Deimos mesterséges égitestek ... — mosolygott a százötven újság­íróra Igor Kuzmics. Egy amerikai újságíró még mindig megkockáztatott egy kér­dést. — Milyen megdönthetetlen bi­zonyítékuk van arra, hogy a ku­tatórakéta felvételén látható vá­rosromok atomrobbanás eredmé­nyei? (— Tudom, hogy Önöknek ez a legnagyobb probléma — mondot­ta Kuzmics — és itt valamennyi­en tudjuk azt is, hogy miért. Nem hiszem uram, hogy ezzel kapcsolatos hosszú előadásomat szívesen végighallgatnák vala­mennyien, hiszen amit az ember egyszer tud, azt nem szereti unos­esztendóvel ezelőtt milyen rövid úton leszámoltak Guatemalával... Csakhogy ma már nem 1954-et, hanem 1960-at írunk. Washington sem feledkezett meg róla, hogy éppen ez a hat esztendő volt az' „erőpolitika” visszájára fordulá­sának időszaka s hogy a szocia­lista világ hatalma ma már az amerikai imperializmus hajdani „hátsó udvarában” is megbízható védelmet nyújt a szabadságáért küzdő Kubának. Erre emlékezte­tett Hruscsov szovjet miniszter- elnök legutóbbi nyilatkozatában is. Rövidesen eloszlik majd az amerikai elnökválasztási hadjá­rat petárdáinak rossz illatú füst­je s az Egyesült Államok új el­nökének józanul szembe kell néz­nie a nemzetközi erőviszonyok realitásaival. A mai világhelyzet­ben pedig egyetlen felelős állam­férfi sem feledkezhet meg arról, hogy megszűnt, végleg a múlté a büntetlen imperialista hadműve­letek korszaka. Ezen a törvény- szerűségen még az amerikai ten­gerészgyalogosok „baseballhad- művelete” sem változtathat... A Hazafias Népfront Békés me­gyei elnökségének 1960. november 3-i ülésén megtárgyalták a mező­gazdasági szakemberképzés hely­zetét. A hasznos vita után felhí­vást intéztek megyénk termelőszö­vetkezeti tagságához, melyben ar­ra kérték a nagyüzemi gazdálko­dást választó parasztságot, hogy minden lehetőséget használjanak fel mezőgazdasági szakismereteik bővítésére. A felhívás többek kö­zött így hangzik: . — Ahhoz, hogy a mezőgazdaság mind többet és olcsóbban tudjon termelni, egyre több képzett ter­melőszövetkezeti tagra, szakmun­kásra van szükség. Nagyobb hoz­záértéssel minden termelőszövet­kezeti tag többet tud tenni a kö­zösségért, a saját maga érdekéért. Népi államunk komoly támoga­tást ad arra, hogy parasztságunk a nagy tapasztalatai mellé meg­szerezze a szükséges elméleti fel- készültséget is. Figyelembe véve a .szakmunkás- képzés fontosságát és szükséges­ségét, a Hazafias Népfront megyei j elnöksége felhívja a termelőszö­vetkeztek tagjait, hogy akik még ' untalan ismételgetni és hallgatni. Elégedjen meg azzal, hogy mi és önök közül itt a legtöbben két- ségtelnül bizonyítottnak látjuk az atompusztulás tényét. Kérem, forduljon interjúért az Ameri­kai Űrhajózási Centrum nukle­áris főszakértőjéhez, Brown ezre­deshez, biztosan tudom, hogy ki­merítő bizonyítékokkal szolgálhat lapja és olvasói számára... A sajtóértekezlet ezzel végétért. Az újságírók és sajtótudósítók azonban még mindig nem távoz­tak el, és valóban, szerencséjük volt! A Központ sajtófőosztályá­nak egyik fiatal munkatársa vé­kony papírszeletkét hozott és nyújtott át Igor Kuzmicsnak. Százötven szenzációra éhes újság­író fordult a sajtófőnök felé, aki nem váratott sokáig magára, és azonnal felolvasta a kapott közle­ményt. — Az uráli tudományos állomás jelentése szerint a Kozmoszplán 30 perc 15 másodperc múlva el­éri a Mars felszínét, nem messze a kutatórakéta által felderített romváros szélétől. A jelentés öt perce érkezett, tehát már mind­össze 25 perc 15 másodperc vá­laszt el bennünket egy olyan nagyszerű pillanattól, amelyről évszázadokig beszélni fog a világ minden lakója... ENSZ-HIREK New York (Reuter, AP) Ernest Christiansen, Dánia küldötte az ENSZ-közgyűlés Politikai Bizottságának pén­tek délelőtti ülésén támogatta azt a kanadai javaslatot, hogy a bizottság nevezzen ki a nem nukleáris hatalmak képviselői­ből külön bizottságot, amely elő­segítené, hogy a kelet-nyugat kö­zötti tárgyalások kijussanak a zsákutcából. A felszólaló hangsúlyozta, hogy semmiféle leszerelési meg­egyezés nem lehet eredményes a népi Kína, a világ legnépe­sebb országának részvétele nél­kül. ff Japán csatlakozott az ENSZ- közgyűlés Politikai Bizottsága előtt fekvő határozati javasla­tához, amely arra irányul, hogy előzzék meg a nukleáris fegyve­rek elterjedését. nem végezték el az Ezüstkalászos tanfolyamot, már ez évben jelent­kezzenek az általuk legjobban kedvelt szakra. Felhívjuk azokat a tsz-tagokat, akik már elvégezték az Arany vagy Ezüstkalászos tanfolyamot, hogy ebben az évben jelentkezzenek a szakmunkásképző tanfolyamra, melynek elvégzése után 1961 tava­szán szakmunkásképző vizsgát te­hetnek. Javasoljuk, hogy ez évben elsősorban a sertéstenyésztési, szarvasmarhatenyésztési, barom­fitenyésztési, zöldségtermesztési, növénytermesztési és öntözéses növénytermesztési szakokra je­lentkezzenek. A tanfolyamról részletes felvi­lágosítást tudnak adni a termelő- szövetkezetek elnökei, a tanácsi és a népfront-vezetők A felhívás ezzel fejeződik be: Termelőszövetkezeti tagok! Ked­ves barátaink! Arra kérjük önö­ket, hogy minél többen vegyenek J részt a szakmunkásképzésben és ezen keresztül segítsék a mező- gazdaság gyorsabb ütemű fejlődé, sét, hazánkban a szocializmus fel. építését. A felbolydult méhkas semmi­ség volt ahhoz képest, ami a saj­tóértekezlet termében lejátszó­dott. A tudósítók, újságírók a Központ rádiótelefonokkal és rá- dióelektrónikus géptávírókkal fel­szerelt nemzetközi osztályára ro­hantak, hogy a Föld minden kon­tinensén perceken belül tudo­mást szerezzenek a világtörténe­lem eddigi legóriásibb tudomá­nyos győzelméről... ff A TELJES égboltot betöltötte a Mars korongja. A Kozmoszplán még mindig több mint 400 ezer kilométer távolságra volt a Mars­tól, tehát nem sokkal messzebb, mint a Föld—Hold távolság. Re- mizov az űrhajó hajtóműveinek vezérlőasztalánál ült, és az uráli állomás elektronikus agyai által meghatározott időpontban megin­dított négy segédrakétát. A ma­nőver — mely sokkal egyszerűbb és veszélytelenebb volt, mint az; amikor a halálrakétát sikerült kikerülniük — kitűnően sikerült, és az űrhalyó a Mars felszínétől már csak 50 ezer kilométerre új, egészen szűk ellipszis-pályát vett fel és a Mars harmadik mester­séges holdjává vált. (Folytatjuk) XXVI. A népfront megyei elnöksége felhívást Intézett a termelőszövetkezeti tagokhoz

Next

/
Thumbnails
Contents