Békés Megyei Népújság, 1960. november (5. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-06 / 263. szám

f 1960. november 6., vasárnap NÉPÚJSÁG 3 3 ezer holcfon javítják a talajt a szeghalmi járásban Teljesítene november 7-re tett felajánlását a Gyulai Gépállomás III. sz. brigádja Hatmillió forint beruházással oldják meg Gyoma — Endrőd (Szeghalmi tudósítónk jelenti) Két évvel ezelőtt kezdték meg a munkát a Debreceni Talajjaví­tó Vállalat hármas számú di- gozó földcsoport tagjai a szeghal­mi járásban. A terméketlen szi­kes talajt kémiai és fizikai úton termővé tették. Eddig mintegy háromezer holdon végezték el a talajjavítást. A legnagyobb terü­letet a körösladányi Dózsa és a Magyar—Vietnami Barátság Ter­melőszövetkezetben javítottak « meg. Jelenleg a füzesgyarmati Aranykalász Termelőszövetkezet­ben dolgoznak és mintegy 400 hold föld talajjavítását végzik. A csoport csaknem minden tagja Ezt a hint egy helyeslő fejbólintás&al is ed lehet intézni. Inkább lapozzunk bele egy kicsit a brigád életébe! Szán­dékosan írom így: életébe, mert a bri­gád tagjai nemcsak adminisztratív szempontból képeznek külön csopor­tot. s; Ök egy kis koüleiktívát alkot­nak, melynek megvannak a maga örö­mei, gondjai. Ha a közös célt sikerül elérni, az közös örömük, ha nehézsé­gei vannak, az közös gondjuk. A brigád 16 főnyi törzsgárdája 1959-ben. alakult ki. Vezetője, a csak­nem kétméteres, robusztus fiatalembeir, Fairkas István. Megkértem, mondja el, mi a módszere, mivel éri el, hogy szin­te egy emberként tudja mozgósítani embereit a feladatokra. Mély hangja betölti a szobát: Brigádomban kilenc párttag van. A feladatokat először ve­— Tavasszal, amikor a brigádértekez­leten megmondtam, hogy 800 kh. a ka­pálása tervünk, egyesek lemondással vették tudomásul. — Mindössze 210 kh.-at vetünk négyzetesen — mondot­ták, soros vetést pedig nem lehet géppel rendesen kapálni. Nem kell megijedni — felelték erre a tapasztalt traktorosok — úgy fogjuk beállítani a kultivátorokat, hogy a soros vetést is megkapálhassuk. Bukta Lajos és Szat­mári L. István reggeltől késő estig Ze- toron ültek, s 500—500 kh.-t kapáltak meg. A brigád összesen 1500 kh. kapá­lást végzett el. A traktorosok többsége jól haladt egyéni tervének teljesítésében. Az egyik dolgozó azonban mind hanya­gabb lett, részegeskedni kezdett. Ele­inte — ha meglátták bemenni a kocs­mába — szóltak neki, hogy ne igyon többet egy-két pohárnál. Nem hasz­nált. Ezért a brigád kizárta tagjai sorá­ból. 100 százalékon felül teljesíti ter­vét, különösen jól dolgozik Ko­vács Barna főszerelő és Szilágyi Mihály csoportszerelő, valamint Kazai Mihály agronómus. lük szoktam megbeszélni. A többiek­kel azután már nemcsak én foglalko­zom, hanem ők is. Azt hiszem, ez ad­ja a brigád fő ütőerejét. Aztán már beszél magától, szép sor­ban mindenrőlj Az aratás idején még ra — folyta vünk 480 feladat hárult a brigád- a brigádvezető. — Ten- aratás volt, emellett vál­Mi újság Mezőmegyeren? Távolból a község még ebben a lombhullató őszi időben sem látszik ki a levélsátorból, azonban lakóival beszélgetve, azonnal elő­tűnik Mezőmegyer arca. Az ide­valósiak azt mondják, hogy álta­lában jól mennek a dolgok. A ter­melőszövetkezeti községgé válás óta előnyösen változik a paraszt­ság felfogása és ezzel a cselekede­te, a munkája is. Persze nem min­denkinek a magatartása tükrözi még ezt. Akadnak, akik úgy zö­rögnek, mocorognák régi gondol­kodásmódjuk zárkájában, mint a szarvasbogár a gyufásskatulyában. Itt van például Brdhiik Pál az öt holdjával. Bizony, a nép állama iránti adókötelezettségének sem tesz eleget. Mezőmegyerre azon­ban inkább a Such Mártonok a jellemzőek. Such Márton, az itte­ni Egyakarat Tsz tagja azt mond­ja: — Ha tudtam volna, hogy így megy, már 52-ben. felhagyok a kínlódással, az egyéni gazdálko­dással! Ugyanez a véleménye Gyurka Jánosnak meg a többiek­nek, odább a Haladásban meg a Hunyadi Tsz-ben is. Mezőmegyer nagy lendülettel igyekszik felemelkedni azoknak a tsz-községeknek a sorába, ahol már rég till vannak- a „vagy1’-on, azon, hogy az egyéni „vagy” a kö­zös jobb-e, s már olyan probléma izgatja őket, hogy miként egyesít­hetik erőiket a még egységesebb nagyüzemi gazdálkodásra. A me- gyerieknek azonban most sincs szégyellnivalójuk. A cséplési ered­ményekből kiderült, hogy a me­gyeri tsz-ek búzatermelési átlaga holdanként 12,65, ezzel szentben az egyénieké 7,70 mázsa. Noha a közösen gazdálkodók még jobb terméseredményre törekednek, a kisparcellás átlagot már most fö­lényesen verik. Az anyagmozgatás terén is előreléptek. Mindegyik megyeri tsz hosszú lejáratú tör­lesztésre pótkocsis Zetort kapott, így gyorsan kerül a vetőmag, a trágya, a műtrágya a földé re, meg a termés a közellátás véa.,j- ringéséfoe, s a tagság kamrájába. Igyekeznek is! A termelőszövet­kezetek a szerződéses terménye­ket sorra-rendre átadták, sőt töb­bet, mint amennyire szerződtek. Ezen felül a feleslegüket is elad­ták az államnak amellett, hogy a gabonájuk az újig megvan. Büsz­kék és nyugodt álmúak, mert rendben a szénájuk. Szinte nem akarunk hinni Szabó István ta­nácselnöknek, amikor közli, hogy ezzel szemben az egyéniek „egy dekát sem adtak az államnak, s jóformáin a szövetkezetiek tartják el őket.” Helyes ez így? Semmi esetre sem. Azonban anélkül, hogy az egyénieket a közösség, az állam iránti felelősség alól felmente­nénk, úgy gondoljuk, hogy a meg­győzésüket illetően lenne még ten­nivaló, s Mezőmegyer arculatéról eltüntethető a szépséghiba. Bejárva az Egyakarat, a Hala­dás meg a Hunyadi Tsz-eket, sze­münkbe ötlenek az új létesítmé­nyek, a szerfás istállók, a sertés­ólak, s egyéb áüatférőhelyek, bi­zonyítva, hogy a mezőmegyeriék a növénytermesztés mellett a közös állattenyésztésiben is jeleskedni kívánnak. A község általános helyzete sem rossz — mondják a helybeliek. E tekintetben a községi tanácsnál kapunk legátfogóbb képet. Fő fel­adat jelenleg a tsz-ek politikai és gazdasági megszilárdítása. Az ok­tóber végi tanácsülésnek is — mondhatni — ez volt a fő tárgya, de ugyaniakkor tárgyalta a v. b. az 1961-es költségvetést is, amely­nek a tervezése a takarékosság je­gyében fogant. Az ötéves tervhez készíti erőit az ország, 6 ebben Mezőmegyer is részt vesz, többek közt azzal, hogy kerüli a halaszt­ható beruházásokat, ami azt je­lenti, hogy 20 százalékkal rövideb­ben tervez. Azt mondja Szatmári Bajos v. b. titkár, hogy lesznek a faluiban, akiknek nem tetszik a csökkentett költségvetés, de előbb- utóbb ők is megértik, hogy az or­szágos ipari és egyéb beruházások sorrendileg fontosabbak, s ha kis­sé később, de Mezőmegyer is meg­kapja a még hiányzó részét. Egyébként nincs okunk a panaszra — fűzi hozzá. — A me­gyei tanács tervosztálya például százezer forintos beruházást adott a 2 éve vajúdó kútfúrási problé­mák felszámolására. A Haladás Tsz központ ja közelében, a nagy­szállás! iskolánál jó és bővizű kút készült, s ehhez a községnek csu­pán 39 ezer forinttal kellett hoz­zájárulnia. Általában véve a me­gyei és a járási tanács segít, ahol csak tud. A múlt esztendőiben jár­daépítéshez kaptunk hitelt. A la­kosság társadalmi munkával egé­szítette ki. Az idén 25 ezer fo­rint értékű munkával, a múlt év­ben pedig 400 fuvar kőnek Békés­csabáról való ide&zállításával bi­zonyították be a megyeriek, hogy a közérdek szívügyük. Ezt a tűz­oltólaktanya építésekor is igazol­ták. Temérdek társadalmi munka van abban, s ezt belefoglaltuk az épületbe falazott alapokmányba is. Olyan ám az épület, hogy még a békési alosztály laktanyájánál is különb, korszerűbb — lelkese­dik Szatmári Lajos, aki régi ta­pasztalt tűzoltóparancsnok, s aki­nek a keze alatt olyan önkéntes tűzoltógárda nőtt fel fiatalökból és idősebbekből, hogy hírük távoli községekben is ismert, a járási és a megyei versenyeken az elsők közt álltak helyt: Persze, nem minden ilyen szép és jó, Muronynak és Mezőmegyer- qek például közösen van egy or­vosa, dr. Andor László. A maga részéről mindent elkövet, de Ka­muion és Kétsopron yban is he­lyettesítenie kell. Átszervezéssel vagy más úton-módon az egész­ségügyi szerveknek változtatniuk kellene ezen. Az állategészségügyi diétás viszont jó. Dr. Simon Jó­zsef állatorvos szorgalmasan láto­gatja a tsz-eket és azonnal intéz­kedik, ha valahol baj van a jó­szággal Mennyi újság, mennyi érde­kesség, s ha nem jövünk, mind megímatlan marad — nyitunk a tanácsházán Szűcs Győzőné admi­nisztrátorra, akiről az hírlik, hogy hajlamos az itteni közérdekű ese­mények megírására és továbbítá­sára a laphoz. — Arról hallottak-e, hogy az is­kola új kerítést kap, hát a tele­vízióról, amit a megye ajándéko­zott a művelődési otthonnak? Lám, ezekről méig nem tudunk. A szőke, kék szemű asszonyka mo­solyogva szorít kezet — ilymódon nyilvánítja ki, hogy nem hagyja a községe dolgai felől tájékozatla­nul az újságolvasókat. Mezőmegyerről távozóban isko­lásokkal találkozunk az utcán. Megkérdezzük az elsőt, hogy ki ő és hanyadikos. — Vizsnydc Mihály a nevem, elsős vagyok — húzza ki magát. — Szeretsz tanulni? — Már négy ötösöm van, még papírból is egy! — feleli nagy büszkén. A papírból való ötösért különösen helyt kell állni! Tudjuk mi jól, meg is veregetjük az em­berke vállát érte. Lassan magunk mögött hagyjuk az őszbe merült falut, amelynek pillanatnyilag nincs itt­hon a párttitkára. Hogy merre jár most Aradszki Pál? Csabán van éppen. Közérdekű dologiban töri magát, ahogy ez már szokása. Huszár Rezső lallituk, hogy 32 munkaimap tánsad-almi munkát teljesítünk a tsz-ekben. Vasár­naponként a traktorosok családostul mentek kévét hordani, s teljesítették felajánlásukat. A gépeik pedig learat­tak 520 kh. gabonát. Balogh Gábor bri- gádszerelő nem kis részt vállait ma­gára ezekben az időkben. Egyik éjjel éjfélkor kopogtattak az ablakán. Nem sokkal azelőtt ment haza, a fáradtság­tól alig tudta felfogná, hogy elromlott az Sz—lOO-as, a csapággyal van baj. Az­tán azonnal öltözni kezdett és indult csapágyat szerezni. Másnap reggel vá­ratlan segítséget kapott a szerelésihez. Vozár István brigádtag ■— akinek gé­pén akkor váltótársa dolgozott —, meg­tudta, hogy baj van a „mackóval” és önként jött segíteni. A tapasztalt szak­munkások egy-kettőre rendbehozták a lánctalpast, amely még azon a napon munkába állhatott. A munka dandárját azonban az ősei vetés és mélyszántás jelenti. A 15 erő­gépből kilenc ráállt a kétműsizialkos üzemelésre. Ez sem ment sí mán, mert sokan idegenkedtek tőle. A kérdést úgy oldották meg, hogy. a tapasztalt, jó szakmunkások mellé tették a kezdő­ket. Ezzel érték el ebben az időben a gépek folyamatos üzemeltetését. Pe­red Pál mellé például a tsz adott egy olyan fiatalt, aiki még sohasem ült az­előtt traktoron.. Perei elvtárs kezdet­ben a föld végén aludt, hogy bármi­lyen rendellenesség esetén azonnal a fiatalember segítségére siethessen. — A brigád eddig kb. 1000 kh. őszi vetést végzett, s csupán az elmúlt tíz nap alatt 400 kh.-t. Sajnos az időjárás elég kedvezőtlen, de még így is idejé­ben földbe tesszük az összes vetőma­got. Azután teljes lendülettel az oszd mélyszántáshog fogunk, hogy mielőtt a nagy hideg beáll, minél na­gyobb területen végezzük el az őszi mélyszántást. A tsz-ek vezetősége értékeli azt a munkát, amelyet traktorosaink végez­nek, s igyekeznek szorosabbra fűzni kapcsolatukat a brigáddal. Amikor a traktorvezetők társadalmi munkában segítették az aratást, a tsz tagsága kö ­zös szalonnasütést és sörözést rende­zett. A mostani, hidegebb éjszakákon Bontovics Gáspár és Gyarmati János a Vörös Csillag Tsz elnöke és főagro- nómusa sokszor meglátogatja traktoro­sainkat. Helyesen kidolgozott, ösztönző cél­prémiumot tűzött ki a gépállomás, szeptember és október hónapra. A ni. sz. brigád szeptemberben is a legtöbb műszakot teljesítette. Két hónap alatt 11 OOO forint jutalmat kapott a brigád. Ebből 2000 forintot takarékba tetteik. Ha a brigád valamelyik tagjának szük­sége lenne rá, ebből a pénzből kisegí­tik, év végén pedig közös vacsorát ren­deznek belőle. A brigád tagjai igen sok nehézséget győztek le, de azért nem panaszkodnak, hiszen a keresetűik is elég jó. Nem ritka a 3500 forintos kere­set, az egy főre eső kereset pedig 2500 forint. Vállalását eddig nyolc fő telje­sítette. Eves tervét a brigád 110 száza­lékra teljesítette, de a tavaszi és nyári tervét is túlteljesítette. Baleset a bri­gádban nem volt. A brigád tagjai elhatározták, hogy jövőre elnyerik a „Szocialista munka- brigád” címet. TfMAR IMRE agronómus, Gyula vízellátását (Gyomai tudósítónktól) Évek óta gondot okoz a több mint 10 ezer lakosú Gyoma köz­ség lakosainak jó és elegendő mennyiségű ivóvíz-ellátása. A 30— 40 éve készült artézi kutak vízho­zama egyre kevesebb, tisztításuk, karbantartásuk évenként sok ezer forintot emészt fel. A községi ta­nács a vízellátás javítására a múlt év őszén a Hármas Körös közúti híd melletti részén próba­fúrásokat végeztetett, ahol na­gyobb mennyiségű és ivásra al­kalmas vizet találtak. A három, percenként 120 liter vizet adó kút hozamát a volt gazdasági iskola bővizű kútja percenként 560 li­terre egészíti ki. A vízmüvet a Békéscsabai Ma­gasépítő Vállalat építi. A főnyo- mó-vezeték építését ez évben kezdték meg, s eddig csaknem öt­ezer méteren rakták le. A lakos­ság eddig 75 ezer forint értékű társadalmi munkával járult a be­ruházás megvalósításához. A főnyomó, valamint a mellék­vezetékek lefektetése után, már a jövő évben a kutakhoz is eljut­tatják az áramot, és 100 köbméter befogadóképességű hidroglóbust építenek. Az eredeti tervtől eltérően, a gyomai tanács kezdeményezésére a vízellátási gondokkal küzdő endrődiek problémáját is megold­ják . 3 A feltárt vízmennyiség 45 százaléka feleslegként jelentke­zik, ezt az endrődiek kapják és ilyen arányban segítik e nagy be­ruházás megvalósítását. Öt orosházi tsz fedezte be eddig a vetést A hét orosházi termelőszövet­kezet közül elsőnek az Üj Élet Tsz fejezte be 425 holdon a bú- zavetést. Aztán egymás után zár­kózott fel a többi tsz: a Béke, a Petőfi. Most már csak a Dózsa és a Vörös Csillag termelőszö­vetkezetnek van még hátra mintegy 300 hold vetnivalója, és akkor tó orosházi hét termelő- szövetkezet teljesiti ez évi 7400 hold búzavetési tervét. Az Üj Élet Termelőszövetkezet a betakarításban is élen jár. Be­fejezte 292 hold közös kukorica törését és a 65 hold cukorrépa szedésének is a végefelé jár. A kukoricatöréssel végzett a Petőfi és a Törekvés Tsz, s befejezés­hez közeledik ez a munka a Vö­rös Csillag Tsz-ben is, melynek tagjai végeztek a 127 hold cu­korrépa termésének felszedésé­vel és elszállításával. Vállalatok főkönyvelői figyelem! Budapesti és vidéki telepeinken a vasbegyűjtés mellett külön­féle haszonanyagot veszünk és értékesítünk Haszonvas árat térítünk anyagnemenként (lemez:-, rúd-, idom­vas stb.) külön-külön válogatott, szakszerűen tárolt vasfélesé­gekért. Haszomvas-anyagokat az új anyag áránál 25 százalék­kal olcsóbban árusítjuk, tehát megtakarítás érhető el, ha az új anyagokat haszonvassal helyettesítik. KAPHATÓk: Idomanyagok Lemezek Csövek Sínek TELEPÜNK: Békéscsaba, vasútállomás, telefon: 14—86 és budapesti telepe­inken is. Kohászati fllapanyagértékesítő Vállalat Budapest VI., Benczúr utca 11. Telefon: 425—799.

Next

/
Thumbnails
Contents