Békés Megyei Népújság, 1960. november (5. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-29 / 281. szám
4 NÉPÚJSÁG I960, november 29., kedd Drámát szeretnék rendezni 1956-ban került a Miskolci Nemzeti Színházhoz Bikárdi Gyula. Az ott eltöltött négy esztendő után, ez év júliusában került hozzánk, a Jókai Színházhoz. Miskolcon segédrendező színészként, társrendezőként, majd rendezőként dolgozott. És mint mondja, itt is rendezőként szeretne legtöbbet tenni. Néhány percre leültünk beszélgetni, s az újságíró mit lehetne mást, papírral és ceruzával a kezében vallatja az interjú-alanyt. — Mi volt a legszebb emléked Miskolcon? Ábrándosán néz szét a teremben, kezével matat az asztalon, majd cigarettára gyújt, s a kék füstön át nézve szólal meg: — Mint kezdő rendező Miskolcon vasárnap délelőttönként gyer- mekelőadásőkat kezdeményeztem, és mi sem bizonyítja jobban ezeknek sikerét, mint az, hogy mint hallom, ez évben a színház még műsortervébe is iktatta a vasárnap délelőtti előadásokat. Számomra nagy öröm volt az is, hogy ■fiatal helyi írókat is foglalkoztattam és talán furcsa, hogy ezt itt mondom el éppen neked, a békéscsabai újságírónak, de valahogy úgy érzem, hogy ez a kezdeményezésem nem volt rossz ötlet, mert vallom, hogy a színházlátogató közönség kialakítását már a fiatalkorban el kell kezdeni, azért, hogy a majdani színházközönség tényleg színházat szerető közönség legyen. — Mit rendeztél Miskolcon? -— A bolond Ásvayné-t, o Csőkos asszonyt, egy vidám, szatirikus francia zenés vígjátékot, de művészi munkám egyik legsikeresebb állomásának mégsem ezeket tekintem, _ — Igen, bármilyen furcsa is, legkedvesebb emlékem a Benin Kohászati Müvek öntevékeny művészeti csoportjának Anna Frank bemutatójához fűződnek. Ez a kedvenc tervem, remélem ezt majd igazi színházban is meg tudom valósítani. —i Ügy tudom, te vagy a színház KISZ-titkára is. — Igen. — Mi a véleményed a színházunknál lévő fiatalok lehetőségeiről? — Úgy érzem, hogy talán sehol az országban nem adnak annyi lehetőséget a fiatal színészeknek, mint éppen nálunk. Akinek van tehetsége, az minden támogatást — és szerepet is — megkap. Nálunk fiatal színészek játszanak olyan jelentős szerepet is, amit más színháznál csak komoly színészi múlttal rendelkező művészek kaphatnak meg. — Terveid? Mit szeretnél rendezni? — Drámát... és ezt szeretném háromszor is aláhúzatni. Szerelmék mai tárgyú, modern drámát, de klasszikust is színpadra állítani. <d. i.) Mozgalmas őszi esték a Felsőnyomási Állami Gazdaság kultúrházában A Felsőnyomási Állami Gazdaság közel egymillió forintos beruházással épült modem, légmáikról, s asz előadásoknak mindig nagy hallgatósága van. A kultúrotthon vezetője Obuch Próbál a Felsőnyomási ÁG népi tánc-csoportja, a zenét saját zenekaruk szolgáltatja fűtéses, 400 személyt befogadó kultúrházában a szórakozás és kulturálódás összes feltételei megvannak. A kultúrház vezetősége és a dolgozók élnek is ezzel a lehetőséggel. A Békés megyei Jókai Színház minden hónapban egyszer vendégszerepei, a kiultúrház mozija hetenként három előadást tart, ahol sokszor Budapesttel egy időben láthatják a dolgozók a legújabb filmeket. A gazdaság 25 tagból álló színjátszó csoportja nemcsak a község dolgozóit szórakoztatja, hanem vendégszerepelni járnak csere-alapon más gazdaságokba és községekbe is. A gazdaságnak 12 tagú népitánc-csoportja, 7 tagú balettcsoportja és egy 6 tagú kiváló tánczenekara van. Most indult be a kultúrotthon foto-szakiköre is, ahol elméleti és gyakorlati oktatást kapnak a fiatalok. A kultúrotthon könyvtára mintegy 2000 kötetet számlál. Az olvasóteremben szépirodalmi és szalkkönyvek, valamint folyóiratok fiinak a dolgozók rendelkezésére. A TIT szerződéses rendezésében ismeretterjesztő előadások folynak természettudományi, politikai, egészségügyi, mezőgazdasági és művészeti téJenő, aki nagy lelkesedéssel és hozzáértéssel irányítja a kultúr- munkát. A zenekart és a színjátszó csoportot is ő tanítja. A kul- túrmunkában a KISZ-fiatalok Részlet a kultúrotthon olvasóterméből oroszlánrészt vállalnak, s ebben a pártszervezettől és a gazdasági vezetőségtől minden támogatást megkapnak. Féltékenység Nem valami furcsa szerelmi háromszögre akarok papírt és ceruzát pazarolni — ezt inkább meghagyom az öreg nénikéknek. Arról a féltékenységről szólnék inkább, amit egynémely hivatalunkban és üzemünkben is lehet tapasztalni. Sok helyen előfordul, hogy akarva vagy akaratlanul az ember tanúja lesz egy-egy olyan beszélgetésnek — de valljuk be, az is előfordul, hogy mi is részesei vagyunk esetleg —, mikor az éppen távollévőt szidják. Miből táplálkozik ez az érzés, ami arra késztet egyeseket, hogy a távollevőt szapulják? Legtöbbször bizony csak féltékenységből. Mert ha nem féltékenységből táplálkozik, hanem jogos kritikát tapasztalunk mögötte, akkor nincs baj. Bírálni lehet és kell is. De az adott körülmények és a helyzet ismeretének figyelembevételével! Előfordul olyan eset, amikor a beosztottól valaki félti esetleg az állását. Fél, hogy a másik „megfúrja”, az akar a helyére kerülni. Ez legalább olyan régi betegsége az embereknek, mint amilyen régi a vezető és a beosztott közötti viszony. Ha a vezető olyan szakmai tudással rendelkezik, mint a beosztottja, vagy esetleg kevesebbel, akkor állandóan fél ettől, és a kritikába/n mindig ellene megnyilvánuló „fúrást” lát. Nem érdektelen elmondani egy olyan esetet, amikor egyik elég jelentős vállalatunktól rövid idő alatt több műszaki beosztású alkalmazott távozott azért, mert az igazgatóval nem tudtak összeférni. Vajon ebben az esetben nem féltékenységről lehet szó? Azt hiszem, hogy igen. Az igazgató egyszerűen féltette állását a nála sokkal képzettebb szakemberektől és az ő vezetői módszere elleni bírálatot mindig- személyes támadásnak tartotta. Pedig egyszerűen elejét lehetett volna venni ennek is, ha az igazgató az elmúlt néhány esztendő alatt, amióta ebben a beosztásban van, tanult volna. Féltékenység nehezen képzelhető el olyan emberek között, akik szakmai tudásban egymással felveszik a versenyt, ott esetleg rivalizálásról lehet szó és ez már az emberek műveltségén múlik, hogy ezt a köz érdekében használják fel. A szerelemben sem jó a féltékenység, ott is szebb és emberibb a féltés. A féltékenység csak a buta ember sajátja. —czi Tsz-patronálók tanácskozása Sarkadon A sarkad! járási pártbizottság irodájában a termelőszövetkezeteket patronáló kommunisták megbeszélést tartottak. A tanácskozást, melyen beszámoltak a mezőgazdasági munkák helyzetéről, Boros Gergely elvtárs, a pártbizottság titkára vezette. Többek között megállapították, hogy a járásban eddig 1600 holddal több vetésterületet vetettek be búzával, n int a múlt évben. Az értekezleten hangsúlyozták, hogy a tervek teljesítéséhez az szükséges, hogy a vetés minden lehető módon és eszközzel teljesen befejeződjék: A legfontosabb és elsődleges feladat a búza elvetése. Ezután fontossági sorrendben, illetve ezzel a munkával egy időben; a cukorrépa betakarításának meggyorsítása és a még kintlévő kukorica betakarítása következik. AZ EGÉSZSÉGES KÖRNYEZET kialakításának gondolata vezérelte azokat, akik először mondták ki: tegyük társadalmi üggyé a tisztaságot, indítsunk mozgalmat a tiszta, egészséges környezet megteremtéséért.. így indult el a „tiszta udvar, rendes ház” mozgalom, s ezt követték az üzemek és vállalatok. Az ifjúság körében a tiszta iskoláért mozgalom indult. Azután egyre szélesebben terjedt, hullámzott, s elérte a falut és várost is. Megindult a verseny a tiszta házért, üzemért, termelő- szövetkezetért, községért, városért. A termelőszövetkezetek tisztasági versenyének gondolata az országban először a kondorosi Dolgozók Termelőszövetkezetben fo- gaímzott meg. A termelőszövetkezet tanyái, a tanyaközpontok és brigádszállások igen elhanyagolt állapotban voltak. De csak voltak. Mert... A termelőszövetkezet egyik vezetőségi ülésén valaki — már nem tudják ki, hiszen ez még 1959-ben volt — javasolta, tegyék rendbe a tsz portáját, hiszen a sajátjuk. Ezt megtoldottak egy másik javaslattal: indítsanak versenyt a tiszta termelőszövetkezetért. Hamarosan meg is születtek a versenypontok, s a községből eljutott a járásba, a megyébe, azután az egész ország termelőszövetkezetei elfogadták a versenyfelhívást. Persze a Dolgozóknál sem ment minden egy csapásra. Nagytakarítást kellett végezni, akárcsak a A győztes kezdeményezők háziasszonynak a maga kis otthonában, csakhogy ez jóval nagyobb annál. SOK-SOK FELVILÁGOSÍTÓ SZÓRA volt szükség, meg kellett győzni a tagságot, s valakinek irányítani is kellett ezt a munkát. Csakhogy ez sok időt vesz igénybe, s azt nem lehet elvárni, hogy valaki csupán társadalmi munkában vállalja. A vezetőség döntött: Munkaegységet kell adni annak, aki irányítja és ellenőrzi a nagytakarítást. Gyenge Lajosné lett a megbízott, aki már régebben is segítetté a munkát. Minden héten meglátogatott egy-egy tanyaközpontot 8 közül. Irányította, szervezte a takarítást, meszelést, s amikor egyre jobban látszott a munka eredménye, a tagság elhatározta, hogy virággal, parkkal veszi körül a portákat, brigádszállásokat. Az eredmény: hófehérre meszelt brigádszállások, tiszta pihenőszoba, sőt betegszoba is. Az istállók kívül-belül kimeszelve, felsöpörve az udvar, s mindenüt virág, virág és fiatal facsemete. A tsz vezetősége rendbehozatta a tanyákhoz vezető utakat. Valóban ragyogó tiszta lett a termelőszövetkezet portája, s ennek híre hamarosan eljutott más termelőszövetkezetbe is. A verseny beindulása után egymást érték a látogatók. Még a távolabbi országrészekből is eljöttek a termelőszövetkezetek küldöttei, hogy megnézzék, milyen is egy közös • gazdaság, ahol patyolatfehérek, ragyogó tiszták az istállók, baromfi- és sertésólak. A kondorosiaknak nem kellett szégyenkezniük, ha vendégek jöt-. tek. Erről magunk is meggyőződtünk nemrég. VÁRATLANUL TOPPANTUNK BE a tsz-irodára kérésünkkel, hogy meg akarjuk nézni a tanya- központokat, brigádszállásokat. Mindjárt akadt vállalkozó, aki elkísért. Zuhogó esőben, bakáig érő sárban értünk ki az egyik tanyához. S amit ott láttunk, megérte, hogy tapostuk a sarat. A latyakos idő ellenére mindenütt a legnagyobb rend és tisztaság. A mesterséges borjúnevelőbe alig mertünk belépni sáros cipőnkkel. Mintha öt perccel előtte mosták volna fel a kőpadlót, olyan tiszta volt. A falak hófehérek, a fiatal állatok alatt friss szalma, az előtérben fehér köpeny a fogason, az asztalon és polcon lévő itató- edónyek fehér ruhával letakarva, de mit is soroljuk tovább. Bármely háziasszony konyhájának beillett volna ez a kis „előszoba”, ahogyan a borjúnevelő megnevezte. A lóistálló környéke sem vallott szégyent. A lovak fényesre kefélve, jóízűen ropogtatták az abrakot, alattuk tiszta szalma, s a jellegzetes istállószagot hiába kerestük, elűzte azt a ragyogó tisztaság. Az állatgondozók szabad idejükben még díszítést is fontak — szalmából — a jászlak fölé és másutt. Az udvar és a többi épület környéke is hasonlóan tiszta volt. Tréfás megjegyzésünkre, hogy ezt mindig így találhatjuk-e, csaknem sértődött választ kaptunk. Két év óta ez náluk természetes, hogy mindenki ügyel a rendre és tisztaságra. Meg aztán szégyent sem akarnak hozni a helyi és megyei Vöröskereszt vándorzászlójára, amit a verseny első értékelésénél kaptak, és azóta is megtartottak. NEM IS ADJAK TOVÁBB. Sőt oklevél — a tisztaság megtartásának újabb bizonyítéka — is került a zászló mellé. Mert a kondorosi Dolgozók Termelőszövetkezet tagjai állják a versenyt a többi termelőszövetkezetekkel szemben. Nagy szégyen is lenne, ha lemaradnának éppen azok, akik kezdeményezték. S hogy ez nem fordul elő, arra bizonyíték a megyei tanács és a Vöröskereszt által ebben az évben indított verseny eredménye. Győztek a kezdeményezők, elsők lettek a megyében indult tisztasági versenyben a termelőszövetkezetek között. Vasárnap kaptak meg az ezért járó 50 000 forintos jutalmat, oklevelet és a Vöröskereszt újabb vándorzászlaját. Gratulálunk! Csak így tovább. Kasnyik Judit
