Békés Megyei Népújság, 1960. november (5. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-25 / 278. szám
2 KÉPÚJSÁG I960, november 25., péntek Százhúsz rokonnal gyarapodtak „Árpád árvái66 Az Egyesült Államok segíti a kongói lázadókat — Welbeck nyilatkozata — Elestek a nagyüzemi íelártól is. Mi a legutóbbi sőreszállításkor csak felárakból ötvenezer forint plusz jövedelemhez jutottunk... És a terveink is a nagyüzemi összefogásra épülnek. 250 hold szántóföldi öntözésbe akarunk kezdeni, amire a szétforgácsolt gazdaságok soha sem lennének képesek... Nos, ezeket a dolgokat juttattuk el az értelmükhöz, ez hozta vissza őket a Rákócziba. — No meg az se utolsó, amit eddig elértünk — told ja hozzá Árpád elvtárs. Soha ennyi répánk nem termett, mint ebben az évben. A kukoricánk, rizsünk is jó lett. Állatállományunk szépen fejlődik, a kenyérgabonánk szintéin jobb lett, mint az övék, és a munkákkal sem vagyunk hátrébb. Sőt! Vetés még van ugyan egy kevés, de a fejlődéshez viszonyítva — mert 370 hold búzavetés volt az eredeti terv, ám közben sokat növekedett a termelőszövetkezetünk — a vetésben is jól állunk, 430 hold búzát vetettünk el. Még azért majd vetünk. Szóval nem állunk rosszul, meglesz a 36 forintos m u nkaegység-érték. így gyarapodtok 120 rokonnal az elmúlt hetekben ,,Árpád árvái”, akik ma már anyagiakban is mindjobban gyarapodó gazdái a termelőszövetkezetnek.. Jövőre új irodahelyiséget építenek a központi majoruktoan. De nemcsak a tsz-taglétszám gyarapodott, hanem az a mag is, amely szervezte az eredményeket, lelkesítette a tagságot: a pártszervezet. Néhány hete a köztiszteletben álló, igen dolgos Vásárhelyi Gyula kereste meg Erdei elvtársat és mondta neki: — Én még nem voltam eddig párttag, de láthattátok, mindig kommunistához-méltóan tettem a dolgomat. Párttag akarók lenni, adjatok nekem piros könyvecskét. Felvették őt is, meg Macsári Istvánt, aki szintén kérte párttagfelvételét. És a mai taggyűlésen Fekete Pál tagjelölt felvételéről döntenek, aki amellett, hogy 22 borjút gondoz, fogatos is, és feleségével együtt minden szabad idejét a földeken tölti, hogy minél hamarabb befejeződjön a munka az őszi színekbe öltözőt határban... Varga Dezső Accra (AP) Welbeck, Ghana kongói ügyvivője nyilatkozott az Evening News című kormánypárti lapnak. Az amerikaiak, a franciák, az angolok és a belgák — hangsúlyozta az ügyvivő — tevékenyen támogatják a kongói lázadókat. Mobutu ezredes, a lázadók vezetője, hatalmas pénzösszegeket és lőszert kapott avégett , hogy felbomlassza Kongó törvényes kormányát. A legutóbbi léopoldvillei összetűzésre utalva Welbeck hangoztatta, Mobutu és zsoldosai egyálTokíó (TASZSZ) A japán rádió jelentése szerint egy Mitiko Kinen nevű leány, aki az Okinawa-szigeti amerikai támaszpont személyzeti osztályán dolgozott, értesítette Okinawa szakszervezeteit, arra akarták őt kényszeríteni, hogy az amerikai titkos szolgálat ügynöke legyen. Az Okinawa Times írja, hogy Mitiko Kinent néhány nappal ezelőtt elbocsátották állásából. Röviddel ezután lakásán megjelent egy férfi, aki a támaszpont Berlin (MTI) Willy Brandt, Nyugat-Berlin kormányzó polgármestere, kedden kénytelen volt Hannoverből, pártjának kongresszusáról sürgősen visszatérni Berlinbe. Willy Brandt több mint egy hete távozott Nyugat-Berlinból, hogy ellátogasson Görögországba, Izraelbe és Olaszországba. Rómából egyenesen /Hannoverbe sietett és csak ott tájékoztatták részletesen a korrupciós botrányról, amely távollétében robbant ki a „frontvárosban”. talán nem félemlítettek meg, de sajnálom, hogy az ENSZ-alakula- tok néhány tagja életét vesztette, ebben az imperialista agresszorok keze is közrejátszott. Welbeck végül kijelentette, amikor Mobutu katonái ki akarták őt űzni Léopoldvilleből és a feszültség állandóan nőtt, a franciák ágyúlövéseket adtak le Braz- zavilleből. Az ügyvivő szerdán Accrából Bemakóba repült, hogy az ott-tartózkodó Nkrumah gha- nai elnöknek beszámoljon a lé-' opoldvillei eseményekről. nyomozóosztálya tolmácsának mondta magát. A tolmács javasolta a lánynak, értesítse a nyomozóosztályt arról, hogy mikor, hol és ki vesz részt a népi párt és más demokratikus szervezetek értekezletein. A tolmács közölte, ha Mitiko Kinen hajlandó együttműködni, akkor ismét visszaveszik munkahelyére és fizetését háromszorosára emelik. A lány nemmel válaszolt, mire a „tolmács fenyegetni kezdte”. Minthogy a korrupciós ügyekben úgyszólván az egész szenátus „szerepel”, Willy Brandt kedden zárt ajtók mögött folytatott bizalmas megbeszéléseket. Gerhard Danelius, a Német Szocialista Egységpárt nyugatberlini titkára pártja nevében követelte, hogy küldjenek ki különbizottságot a korrupciós botrány szigorú kivizsgálására, s hogy a bűnösöket politikai hovatartozásra és állásra való tekintet nélkül vonják felelősségre. Hasonló követelést hangoztat a Szabad Demokrata Párt is. Az amerikaiak kémeket toboroznak Okinawa szigetén A nyugat-berlini korrupciós botrány szigorú kivizsgálását követeli a Német Szocialista Egységpárt és a Szabad Demokrata Párt Allan Dulles és ügynökei ii. A Hiúit és jeleli, de még inkább a jövő találkozik ennek a hajlott gerincű, rozoga háznak a tetején, melynek hulló vakolatú homlokzatára »kiírták: „Szeghalmi Rákóczi Termelőszövetkezet”. Az épület ugyanis elavult, düledező, igen rossz állapotban lévő, régi tákolmány, de mohával benőtt, cserepes tetejéből büszkén, fiatalosan emelkedik az égnek egy hosszú vasrúd: a televízió vevőjét és antennáját tartó „karó”. Ez pedig már a felnövő, messzire látó termelőszövetkezeti gazdák szimbóluma. Az épület üres. Ügy látszik, a könyvelő is ebédelni ment. Éppen bosszankodva készülődünk tovább, amikor a kövesúton dübörögni hallunk egy hatalmas lánctalpast. Ügy fest, mint valami békés szolgálatra átalakított tank. Az iroda előtt nehézkesen megáll, a vezető fülkéjéből leugrik egy testes, már őszülő bajuszú, de fiatal mozgású férfi. Széles mosoly- lyal, közvetlen hangon kérdi. — Minket keresnek tán? — Ha a termelőszövetkezethez tartozik, akkor igen. — Ahhoz tartozom — mondja mosolyogva, majd gyorsan hozzáteszi. — De nem érünk ám rá, csak néhány villát dobok fel, aztán megyünk a répáért. — Akkor mi is megyünk magukkal. — Ügy már lehet. — A Népújságtól jöttünk ... — Újságírók? Én meg azt hittem, az Állami Biztosítótól. No jöjjenek akkor elvtársak. Én Árpád Antal vagyok, az elnök ... Már befelé gázolunk az erősen átázott földeken a varjasi répatábla felé. Az elnök szenvedélyesen, mintha még egyszer átélné azokat az időket, magyaráz: — ... Bizony harmincán maradtunk csak ... Kifizettük a kilépőket, s utoljára jóformán semmink sem maradt. Egy kicsit igazuk volt azoknak, akik akkoriban „kódisoknak”, meg „Árpád árváinak” neveztek bennünket, mert hiszen még a lovaink is a selejt- ből valók voltak. Magunk pedig úgy álltunk azon a megmaradt négyszáz holdon, mint az árvák ... De felszántottuk még az udvart is. „Ne féljetek, emberek! Lesz még nagy a Rákóczi Tsz. Visszajönnek még a hitehagyottak” — biztattam az új alapítókat. Másodszor kezdtük el, igaz, most már tapasztalatokban meggazdagodva, de ugye a gazdag tapasztalatokra nem lehet munkaegységet osztani?... Míg áttörtünk a majd egykilo- méteres felszántott földek menti szakaszon, a vízzel telt árkok melletti, süppedős ösvényeken, Árpád Antal elmeséli az ellenforradalom óta eltelt néhány év történetét. S mintha szemléltető előadást tartana, mikor utunk a szép, nagy épületek mellett vezet el, az elnök ilyenkor odamutat: — Ezt az 58 férőhelyes szarvasmarha-istállót tavaly építettük fél... Amott az a nagy fehér ház, amelyiken annyi ablak van, ötezer férőhelyes csirkeól. Tavaly lett készen az is... Most kétszáz libát tömnek benne és hétszáz tyúkunk van. De már mégrendeltünk 150 törzspulykát és kétezer csibét ... Innen nem látni a juhho- dályt. Az is 1956 óta épült. Akkor még száz birkánk volt, ma ezer ... Nézze, ameddig itt ellát, a mi földünk mind... ... Mert nem sokáig maradtak egyedül „Árpád árvái”. Már az első zárszámadás igen jól sikerült és szállingózni kezdtek vissza a régi tagok. Ma pedig csaknem az •gesz terület, amelyik akkor kiszakadt a termelőszövetkezet testéből, s amelynek gazdái később első típusú termelőcsoportot alakítottak, visszacsatolódott a Rákóczihoz. Háromezer hold most a határ, melyet 220 szövetkezeti gazda mond magáénak. Három ter- melőcsoport tagjainak zöme talált vissza az elmúlt hetekben ebbe a termelőszövetkezetbe, kik közül számosán már segítettek is az őszi munkákban. így Erdei Bálint, Szakácsi András, Erdei István,' Elek Sándor és még többen részt vettek a vetésben, a szelet-kiszállításban, a földelésben. Sőt Elek Mihály, aki a Honvédő Tszcs-ből jött át, most is itt segít a répakoronázásban Kovács Lászlóné kimért parcelláján. A novemberi nap jólesően meleg fénye világítja meg a hatalmas táblát, az egész határt. Ahogy elhaladunk az embercsoportok mellett, az elnöknek mindenkihez van egy-két biztató, kedves szava, s a közvetlen válaszokból is látszik, hogy a szövetkezeti gazdák szeretik az elnöküket. — No, Károly bátyám egyedül? ... — De ez már a vége — feleli kiegyenesedve a nagybajuszú, élte- sebb ember. — Ezt már magam is bevégzem... Most egy nőcsoporthoz érünk, ahol csak Elek Mihály a férfi. Az elnök egy barna hajú fiatal- asszonyhoz fordul. — Ugye, Ilonkám, egy hete még nem gondoltad, hogy mára fel lesz szedve a répád? Milyen kétségbeesetten mondtad akkor: hát az enyémmel mi lesz? A barna hajú menyecske mosolyog. — Igaz, Antal bácsi, de segítek én mos már a magáéban is... — Komolyan segítesz? Aztán mit kérsz érte? — Egy csokoládét, négyforin fosat ... — Annyiért mi is segítünk — mondják nevetve a többiek. Hárman baromfigondozók, de ide jöttek segíteni, hogy minél előbb elszállíthassák a répát. Van még hátra úgy száz öl. Kést fog az elnök is, s bizony nem hiába tisztelik, a munkája mutatja, hogy érti a dolgát. Olyan gyorsan végez a sorával, hogy az asszonyok ezalatt, fele annyit sem koronáznak. Délután három órakor még úgy nézett ki, hogy csak másnapra tudják befejezni ezt a parcellát. Most még világos van, a baromfigondo- zók már elmentek tömni, de az utolsó répákat pucolják Árpád elvtársék. S kitart mellettük Elek Mihály, aki pedig még nem is munkaegységre, csak úgy szívességből segít. Az összeszokott liollektiva ió példája ragadós. S ezt a kollektív szellemet a kommunista csoport alakította ki, melynek tagjai párt- szervezetbe tömörültek a Rákóczi Tsz-ben. Tizenketten vannak még csupán, de az ő segítségükkel találtak vissza - a nagy családba azok is, akik nemrég jöttek át a csoportokból. Erdei József mondja, a párttit- kárhelyettes, aki párjával maga is tizennyolc családot agitált vissza a Rákócziba. — Ismerősek mind, hiszen valamennyien együtt dolgoztunk régebben. A csoportban nem boldogultak annyira, amennyire szerették volna... Csoda ez? Egyáltalán nem, mert mégiscsak egyedül maradtak és komoly fába nem tudták vágni a fejszéjüket. Erre szikesek a földek... Mi 430 holdat mégis megterítettünk az elmúlt években, amelyen 12 mázsás búzaátlag termett. Erre sem volt elég erejük. Mi műtrágyáztunk, ők 1 ezt sem vették közööen igénybe. A propaganda eszközei Az Amerikai Egyesült Államok szolgálatában tevékenykednek különböző propagandaszervezetek, amelyeknek az a feladata, hogy hazug, rágalmazó propagandával uszítsanak a szocialista országok ellen, félrevezessék a néptömegeket, és bomlást idézzenek elő ezekben az országokban. „Szabad Európa Rádió” néven állították fel és tartják fenn a legfőbb propaganda-eszközüket, amely egyben az Amerikai Egyesült Államok felderítő és diver- záns szerveinek segédapparátusa is. Az amerikai képviselők ugyan tagadják, hogy az Amerikai Egyesült Államok hivatalos intézményei kapcsolatban állnak a Szabad Európa Rádióval, de hát közismert tény, hogy ez a kapcsolat fennáll. Ezt alá lehet támasztani Lawrence Smithnék, a képviselőház tagjának 1957. január 22-én tett kijelentésével is. Smith beismerte, hogy az Egyesült Államok 1945 óta a népi demokratikus országokban fennálló rend megdöntésére bújtogat. „Mi ezt — mondja Smith — politikai platformok útján, az Amerika Hangján keresztül és a Szabad Európa Rádió segítségével folytattuk, hogy legalább néhányat említsek eszközeink közül.” Smith úr állítását tények is igazolják. Az 1956-os magyarországi ellenforradalom napjaiban például az amerikai vezetés alatt álló Szabad Európa Rádió volt az ellenforradalmárok katonai vezérkara, amely közvetlen utasításokat adott különböző akciók végrehajtására. így például, amikor a magyar kormány „tüzet szüntess!” felhívást adott ki, a Szabad Európa Rádió azt az utasítást adta a puccs résztvevőinek, hogy ne szüntessék be a tüzet. Bell ezredes, a Szabad Európa Rádió katonai szakértője az október 29-i magyar adásban buzdította az ellenforradalmárokat, hogy harcoljanak tovább és folytassák az akcióikat a kormány ellen. Bell ezredes október 31-én még határozottabb parancsot adott a fasiszta bandáknak: „A magyar fegyveres erők parancsnokságából el kell távolítani minden jelenlegi vezetőt, Szabadságharcosok! Haladéktalanul követeljétek a magatok számára a honvédelmi miniszteri tárcát, a főparancsnoki és a vezérkari főnöki tisztséget!” A Szabad Európa Rádió aznap még egy utasítást adott az ellenforradalmároknak: „A belügyminisztérium és a honvédelmi minisztérium még mindig az ő kezükben van! Szabadságharcosok! Ne nyugodjatok bele! Ne akasszátok szögre a puskátokat, ne adjatok a budapesti kormánynak egy darabka szenet, egy csepp olajat se mindaddig, amíg meg nem kapjátok a belügyminiszteri és honvédelmi tárcát!” A Szabad Európa ezekben a napokban számos fegyveres kártevőt dobott át Müncheniből Magyarországra. Ezek az emberek kegyetlenkedéssel és terrorral próbálták megfélemlíteni a békés lakosságot. A Szabad Európa Rádió ezenkívül néhány mozgó rádióállomást helyezett üzembe Nyugat-Német- országban. Az volt a feladatuk, hogy az ellenforradalmárok nevében „segélyfelhívásokat” intézzenek a nyugati hatalmakhoz, valamint az ENSZ-hez. és valótlanságokat terjesszenek a magyarországi helyzetről. Ezt annak ellenére tették és teszik, hogy az ENSZ-közgyűlés 1954 december 17-én jóváhagyott
