Békés Megyei Népújság, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-19 / 247. szám
4 NÉPÚJSÁG I960, október 19., szerda OSHAZI FIATAL FESTŐK ÜRÜGYÉN Talárt két hete, hogy kézhez kaptuk a kiállításukra szóló ízléses meghívót! Hozzánk sok meghívó érkezik, ezt is eltettük a többi mellé... A kiállítás mégis foglalkoztatott mostanában, és még sok minden. Mit tesz nemzedékünk a megye kultúrájáért? Mit valósítunk meg terveinkből, szép szándékainkból? Mennyit adtunk és mennyit kell még adnunk? Mondhatjuk-e, hogy megyénk dolgozó népe valóban komoly kultúrát, műveltséget kap, s „nem középiskolás fokon”, hanem sokkal magasabb szinten? Méltó-e épülő szocialista társadalmunk szocialista kultúrájának asztalára? Nem is olyan régen mondta a készülő Viharsarki Élet szerkesztője: „Össze kell gyűjtenünk minden kulturális eseményt, hírt a megyénkből, hogy az utódaink előtt tiszta lelkiismerettel állhassunk: csak tettünk valamit...” Ezen tépelődtem akkor is, amikor Orosházán jártam. Maradt egy órányi szabad időm, megkerestem hát a múzeumot. Mert keresni, kutatni kellett. Megálltam az állami áruház fényes kirakatai előtt, s mint aki jól választott, megkérdeztem két fiatalasszonyt, merre találom. — A múzeum?... — meglepetten dadogott az egyik. S azután rákiáltott egy kerékpározó lányra. — Hol is van a múzeum, Ica? Restellve mosolyogtak. Nem tudták. — Arrafelé talán... — mutattak bizonytalan irányba. A hatalmas, de derűs gimnáziumi épülettömb mögött bújik meg, árnyas, csendes utcában. Nem volt látogatási idő, de beengedtek. A kiállító festők egyike fogadott. — Tessék, nincs itthon az igazgató elvtárs, de meg lehet nézni mindig a kiállítást. — Látogatják? — Igen, elég sokan — felelte bizonytalanul; — S még talán többen jönnek. — S szerényen magamra hagyott a festményekkel. A fiatalasszonyok suta bocsánatkérése, a fiatal festő ismerősünk bizonytalansága és a kiállítás ténye izzó ellentétet fed. És éppen e nagy ellentét miatt szép és okos dolog volt megrendezni. Sőt, merész és mégis követendő. Nem akartak nagyot ők ezzel. Csak be akarták mutatni, hogy Orosházán él egy festőgárda, amelyet foglalkoztat a való sok ezer színe, íze, zamata, pompája és az alkotó ember fensége. Tehát a teljes élet maga. Lehet, hogy sokan fintorognak a kiállításon, néhá- nyan még a dilettantizmust is emlegetik ajkukat biggyesztve... Fiatalok ők, kísérletezők. Némelyik ecsetjét ez vagy az a mester vezette, a másiknak a modernizmus számos álhajtása még a példaképe, mégis egybekötve szép, harmonikus csokrot kapunk. A csokor dísze városának, tanúbizonysága megyénk pezsdülő, egyre jobban élénkülő és éledő kulturális életének. Nem véletlennek és a sors játékának eredménye az, hogy a megye múzeumaiban a magyar történelmi múlt romantikájának kincse, a Lehel kürtje mellett szép sikert aratott Medgyessy szobrászművészete, Kmeitty kiállítása, s most minden vasárnap nagy tömeg figyeli érdeklődéssel a Munkácsy Múzeumban a XX. századi magyar festészet legkiválóbb alkotásait, hogy Gyula városa, az egész megye komoly pártfogásával és részvételével méltán ünnepelheti Erkel Ferencet, halhatatlan zeneszerzőnket, hogy a Tessedik-ün- nepségen az akadémikusokkal együtt fejkendős asszonyok, -kérges tenyerű tsz-parasztok és a jövő embered, az ifjak élénk érdekÚTTÖRŐÉLET Cseretáborozás csehszlovák úttörőkkel A füzesgyarmati II. sz. iskola „Ku- lich Gyula’* úttörőcsapata az elmúlt évben szocialista szerződést kötött a Vörös Csillag Termelőszövetkezettel. A pajtások vállalták, hogy a termelőszövetkezet rendezvényein kultúrműsorral szórakoztatják a dolgozókat, hogy ezzel is színesebbé tegyék az összejöveteleket. Most készülnek november 7 megünneplésére, amelyet a tsz és az úttörő-csapat közösen készül megrendezni. A tsz a szerződésben vállalta, hogy a csapat rendelkezésére bocsát négy hold földet, amelyet az úttörők művelnek meg és a jövedelme teljes egészében a pajtásoké lesz. A munkában a helyi gépállomás is segít, főleg az ott dolgozó szülőkkel. Az elmúlt évben a csapatnak 20 000 forint jövedelme volt, amelyből 40 gyermek üdült teljesen ingyen. Ebben az évben cukorrépa van elvetve. A betakarítást most kezdik meg a pajtások. Holdanként 150— 160 mázsa termést várnak. A most befolyt jövedelemből a jövő nyáron csehszlovák pajtásokkal egy cseretáborozást kívánnak létrehozni. Úttörők segítik a termelőszövetkezetet Most, hogy újra tollat fogtam kezembe, hogy Tarhosról írjak, azt örömmel teszem, már csak azért Is, mert nem panasszal kell kezdenem. A napokban vidám gyermekhad vonult el a Növényvédő Állomás előtt. A helybeli általános iskola tanulói, lánykák fe búk, — Hová, hová gyerekek? — kérdeztem. — Megyünk a Kossuth Ts&-be, Sülé bácsi — volt a kórusban adott válasz. — Na és mit csináltok ott? —' Tengerit törünk! — Jóleső érzéssel néztem rajtuk végig. A község belterületén lévő tengeri tábláikat vették ügyes sorjába kis kezeik közé, csak úgy szaporodott a felosztott sorok között a letört szép sárga tengeri-csövek halmaza. Volt ott jókedv, vicc és tréfa, messzire kihallatszott vidám gyermeki hangjuk. Még nótára is kezdtek, versenyeztek egymás között, ki tud többet és hiány nélkül tömi. A felnőtteknek is beülő páldamutaitó, de- rekas munkát végeztek, ID. SÜLÉ MIHÁLY Tarhos lődéssel hallgatták Weltmann Imre és Hanzó Lajos magasszintű előadásait, hogy egy kis város, Szarvas áldozatokkal alkotóházat teremtett világhírű fiának, Ru- zicskay György festőművésznek,, hogy a Balassi együttes Francia- országban forró sikerben részesült, hogy a csabai Munkás Dalkör a balatonfüredi nemzetiségi fesztiválon kiválóan szerepelt, hogy a rádióban egyre-másra szólalnak meg a megyei énekkarok, énekesek, költők, hogy a napokban olyan kiadványok jelentek meg, mint Békéscsaba története, vagy Maday Pál szerkesztette Békés megye városainak és községeinek története című művek, hogy a gyulai füzetek tanulmányaival együtt gazdagodtunk a szarvasi füzetekkel is, hogy minden tizedik csabai tagja a megyei könyvtárnak, hogy egy fél év alatt Mikszáth Fekete városát Békéscsabán szintén a megyei könyvtártól 308- an kölcsönözték, hogy megyeszer- te a TIT előadásain megkétszereződtek a hallgatók, hogy az IBUSZ kirándulásain soha nem tapasztalt számban vesznek részt, hogy a TIT angol és német nyelv- tanfolyamára csak Békéscsabán az idén több mint 90-en jelentkeztek, hogy Juhász Gyula relikviáinak párnapos kiállítását majdnem 800 fiatal és felnőtt tekintette meg, hogy a gyulai gimnázium néprajzi szakköre első díjat nyert országos pályázaton. Nem lehet, semmiképpen sem lehet véletlennek tekinteni. Ez már a megyénkben lassan-lassan kialakuló, gyümölcsöt hozó egységes művelődési és kulturális közvélemény felsőbb fokú mércéjét jelenti, s ezt a mércét gondos kertész és felelősségteljes ápoló munkával egyre feljebb lehet emelni. Ezek a példák természetesen csak hozzávetőlegesen mutatják kulturális áramlásunk szintjét, a példák kiragadottak, nem ölelik fel megyénk egész népművelési, ismeretterjesztési hálózatának eredményeit és gyengéit. Nem is volt szándékomban. Ahhoz nem elegendő ilyen lélegzetnyi írás, aggódó és józanul mérlegelni próbáló cikk. Az első sorokban feltett heves kérdéseinkre azonban talán megnyugtató feleletet kaptunk. A válaszra persze nem tekinthetünk elfogult optimizmussal. Nehéz munkánk szép, az eredményeink jók. De állandóan szemünk előtt kell tartanunk a még meg nem oldott feltornyosuló, óriási feladatokat (erre az orosházi fiatalasszonyok példája is sarkall). És ezeket soha nem szabad elfelejtenünk. Krupa András Kedves „Árpád!" Olvastam, felhívását a Népújságban és máris sietek rá válaszolni. De mielőtt a lényegre térnék, mivel én vagyok az idősebb, engedd meg, hogy tegezzelek! Szervusz! Hogy ezt honnan tudom? Onnan, hogy ott voltam születésednél, habár csak mint gyermeklányka. Nagyapa kezét fogva bámultam világrajöttöd — nagyapa viszont városi főmérnök volt, s mint ilyen, illetékes egy városi fürdő születésénél bábáskodni. Nekem akkor mint újszülöttnek legjobban a hall üvegfestésű ablakai tetszettek. Sajnos a háború megrongálta, de talán ezt is pótolni lehetne, (műfogakat se szégyen hordani.) Később sok örömet okoztál kedves Árpád a strand-fürdőddel, ahol minden úszómesteri segítség nélkül tanultam meg úszni. Mint serdülő lány sokat ábrándoztam különlegesen szép fáid alatt, bronzvörösre bámulva és félszemmel a fiúk felé pislogva. És itt, ez akkor még olyan nagynak tetsző, romantikusnak látszó helyen ért az első csalódás, télen megismert első ideálom. Te rántottad le kedves Árpád Csacsenka Pista nyolcadik gimnazista széles vállairól és domború kebléről a vatta- és lószőr izmokat! Ah! gondoltad-e még akkor Árpikám ifjúságunk gondtalan perceiben, hogy eljön az az.idő, amikor a nagy nyilvánosság előtt hirdeted majd termálvizedet, s evvel elismered, hogy beléptél az érett férfikorba? Ah, gondoltam-e én azokon a szeptemberi reggeleken, amikor égetően hideg vizedbe fejeselve, kifulladás nélkül úsztam a 100 métereket, hogy fájós tagjaimnak termálvizedre lesz egykoron szüksége? Mily ifjú és csinos voltál nékem akkor! Milyen szép, izmos kis vendéglőd volt rózsával befuttatva és nem ál- latkert-szerűen berácsozva! Milyen csendes pihenésre, szundikálásra, alvásra, meghitt beszélgetésekre voltál alkalmas, ordító mikrofonjaid, a „Szív küldi" nélkül! Azóta sok év telt el, milyen kicsi lettél, töpörödött aggastyán! Vagy a város és az igények 'lettek nagyobbak? De hát az idő elmúlt kedves Árpi, s most sok szó esik arról, hogy lehetne téged megváltoztatni, újjá, fiatalabbá, korszerűbbé tenni. Nálad ez csak menni fog! — (de nálam?!) Addig is támogatásunkat kéred, amit részemről is szívesen megadok. Legalább hetenként egyszer egy kádfürdő és pedikűr erejéig. De kérlek, te is tégy meg mindent a fürdőzők támogatására. Először is tépd el azt a csúnyán megfogalmazott feliratot a pénztár és a kádfürdő folyosójáról, hogy: „Ne szégyenits meg! Borravalót nem fogadunk el.” Ha mi ketten így össze is „pertus- kodtunk”, neked azért nem illik így rákiabálni férfira és nőre, letegezni öreget és fiatalt, egykorút. A másik amire kérlek kedves jó Árpád: gondoskodj pedikűrutánpótlásról! Mert habár a jelenlegi három mester■ férfikoruk delén és tudásuk teljében vannak, kevesek ők e rengeteg fájós láb újjávarázsolására. A nyárról nem is beszélve, mikor még az úszás-tanítással és strand-felügyelettel is meg vannak bízva. Meg hát az idő felettük is elszáll, egyszer ők is nyugdíjba mennek, de a lábak továbbra is áhítják majd a szakavatott gyógyító kezeket. És sehol, de sehol utánpótlás, tanone a láthatáron... Kissé hosszan reflektáltam, pársoros üzenetedre kedves Árpád, de hát amit végre el kellett mondani, ime előadtam. Támogatásunkat Ígérve maradok sok fürdöző társunkkal együtt forró, 85 fokos üdvözlettel. Huszár Istvánná Hz éber mozdonyvezető Október elsején a 620-as számú személyvonatot Botyánszki András mozdonyvezető hozta Békéscsabára. Érkezésekor jelentette, hogy a szerelvény nem fékez megfelelően, igen nagy fékutakat kellett vennie, és akkor is csak nehezen tudott megállani az állomásokon. A hivatott személyek Tiszta ház, rendes udvar Megyénkben elsőnek Füzesgyarmaton az Ady Endre utcában Földi János házára helyezték ki a tisztasági mozgalomban legjobb eredményt elérő családot megillető „Tiszta ház, rendes udvar” táblát. Képünkön Lakatos István, a községi tanács v. b. elnöke elhelyezi a táblát, mellette Földi Jánosné. azonnal fékpróbát tartottak és megállapították, hogy az 516-os számú postakocsi első léktömlője belül szakadt. így a tömlő a fővezeték töltésekor a levegőt akadálytalanul átengedi, fékezéskor azonban a felszakadt rész részben elzárja a levegő útját, emiatt fékezés vagy egyáltalán, vagy csak alig keletkezett. A hibás tömlőt a vizsgálat után azonnal kicserélték. A vonat utasai talán nem is sejtették, hogy október elsején a Szolnokról érkező személyvonatban milyen életveszélynek voltak kitéve. A mozdonyvezető azonban észrevette a hibát, óvatosan vezette a szerelvényt, hazaérkezésekor pedig azonnal jelentést tett, s így a 611- es számú vonattal utazók már semmilyen veszélynek nem voltak kitéve. Az éber mozdonyvezetőnek csak köszönettel tartozhatunk. Tanul- S junk mindannyian tőle. BotyánszÍ ki András mozdonyvezető éberségével személyi baleseteket, a reá S bízott társadalmi tulajdon pusztulását előzte meg. ^ Boldizsár Gyula levelező
