Békés Megyei Népújság, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-02 / 233. szám
4 NÉPÚJSÁG I960 október 2., vasárnap ^ Megindult az autóbusz-közlekedés Békés és Békéscsaba között Szerda este Pénteken délután három órakor a békéscsabai állomás előtt négy feldíszített autóbusz várta az utasokat. Megindult Békéscsaba és Békés között a forgalom. Takács Endre, a KPM VI. főosztály személyforgalmi csoportjának vezetője az átadáskor emlékezteti arra, hogy ez az új közlekedési forma, amelyik Békéscsaba és Békés között megvalósul, a közeljövőben egyre több város és falu között válik valósággá. Emlékeztetett azokra a megelőző munkálatokra, amelyek a megyei és a minisztériumi szervek közös erőfeszítése nyomán most beindulhat a közúti forgalom. Ezután a városi tanács nevében Uhljár Mihály, a városi tanács v. b. titkára vette át az autóbuszokat. Beszédében elmondotta, hogy biA lottó 40. játékhete ismét nem várt meglepetésekkel szolgált. Üj- ra kellemes meglepetésről beszélhetünk, hiszen országosan ezúttal is mindössze 22 darab négytalála- tos szelvény akadt, s ezek közül nem kevesebb, mint négy Békés megyére esik. Az országos részesedésből tehát mintegy 18 százalék jut megyénkre, s ez a kedvező arány még szembetűnőbb, ha figyelembe vesszük, hogy az országos lottószelvény-eladásnak csaknem fele Nagy-Budapestre esik. Megyénkben ilyen kedvező nyerési arány a lottó fennállása óta még nem fordult elő. Az egyenként 140 470 forint nyereményt jelentő négytalálatos szelvények közül a 3 230 050 számút Kondoroson, a 3 244 052 számú játékjegyet a gyulai OTP — valószínűleg Gerlán — hozta forgalomba, a 3 213 785 számú szelvényt Orosházán vagy környékén adták el, míg a 3 212 631 számú játékjegy boldog tulajdonosa Szazony sok éven át folyt a küzdelem, hogy a kisvasutat eltüntessék a város közepéről. Végre sikerült. Nagy fejlődést jelent ez a város közlekedésében. — De ezen a helyen — mondotta Uhljár elvtárs — külön köszönetét mondunk a kisvasút dolgozóinak, hogy oly sok éven szolgálták becsülettel az utazók ügyét. A váróterem előtt Békésen a régi búzapiac helyén néhány víztócsában megcsillan a napfény. A sárgára festett volt mázsaház homlokzatára a szorgos munkáskezek új táblát szegeztek: MÁVAUT megálló. A megálló előtt nóhányan álldogálnak. Néhá- nyan kantával a kézben, mások biciklit tartva várják a Békéscsabó Ferencné, Orosháza, Előd u. 9. sz. alatti lakos. Ezt a páratlan szerencsét nem hagyhatjuk minden kommentár nélkül: csak Így tovább Békés megyei lottózók, s akkor lottónyerésből megyénké lesz az „olimpiai aranyérem— km •— Fejlesztik a könyvtárakat a szeghalmi járásban (Tudósítónktól.) Szeptember 29-én a szeghalmi járási tanács cxktatási állandó bizottságának tagjai a járási és a községekben működő könyvtárak munkáját vitatták meg. Az értekezleten Végth Mihály, az állandó bizottság elnöke elmondotta, hogy az elmúlt évekhez viszonyítva a járás könyvtáraiban nőtt az olvasók száma. A járási könyvtárból csupán az utóbbi negyedév alatt 6907 könyvet kölcsönöztek ki. Az állandó bizottság javasolta, hogy a járási székhelyen egy új könyvtárat építsenek, mert a jelenlegi már nem tudja kielégíteni az egyre növekvő igényeket. bárói érkező első autóbuszt. Közben folyik a szó: — Nem lesz ez jó — mondja egy idős néni és ingatja fejét. Néhány perc múlva zászlóval feldíszített autóbuszok gördülnek a térre és kezdetét veszi itt az átadási ünnepség. Benn a váróteremben Búzás Gábor elvtárs, a békési községi tanács elnöke néhány szóval átveszi a KPM-től az autóbuszokat. — Mi egyetértünk a kulturált közlekedéssel, még akkor is — mondotta Búzás elvtárs, hogy ha az komoly anyagi áldozatot is jelent. Bízunk benne, hogy a lakosság megszereti az autóbuszokat és mi, a község vezetői mindent megteszünk, hogy megszeressék ezt a közlekedést. Éppen ezért községfejlesztési hozzájárulásból 300 ezer forintért ezt a teret is rendbehozzuk. Ezután a KPM részéről még elmondották, hogy ráadásként a régi bódés-buszt kicserélik egy modern új autóbuszra. Tíz krajcár Az átadási ünnepségek után a vendégek elfogadták Békés község vezetőinek meghívását és ellátogattak a községi tanácshoz. A baráti beszélgetéseken elmesélték például, hogy annak idején bizony, mikor a kisvasutat a községbe vezették, akkor sokan féltették a lovakat, de aztán megszokták. Egyszer csak egy idős bácsi, a Hazafias Népfront elnöke szólalt fel: — Emlékszem, hogy édesapám 13 kilométerre lakott a községtől és mikor megindult a kisvonat, 10 krajcárba került egy menet. Az öreg megnézte, megvan-e a pénz, aztán elindult — gyalog. Én már kocsin jártam, a fiam meg már kerékpáron. Az egyik kis unokám most motorkerékpáron szaladgál, a legkisebb pedig a napokban azzal fordult hozzám: „nagytata, ha minden jól megy, akkor jövőre csak megveszem az autót”, Hát ez a fejlődés — fejezte be Sándor bácsi hozzászólását. Szeptember 21-én este divat- bemutatóval egybekötött tna- gyarnóta-est volt Gerendáson, így hét közepe táján, különösen a betakarítási munkák dandárjában, példa nélküli esetként áll ez a pár ezer lelket számláló falu életében. Tóth Mihályné, a „Kis diófa” vendéglő újdonsült vezetője is tartott egy kicsit ettől a „huszárvágástól”. A napi fáradságos munka után lesz-e kedvük az embereknek a szórakozásra, eljönnek-e? És a lassan leszálló est eloszlatta kételyeit. Elegánsan kiöltözött fiatalokkal és öregekkel telt meg a „Kis diófa”, amely ez alkalommal — a nevéhez hűen — bizony tényleg kicsinek bizonyult; sokan hallgatták a muzsikát — az ajtón kívül... A szerencsés, fehér asztal mellett ülőknek kellemes felüdülést jelentett a gondosan előkészített est. Tizenhárom csinos helyi „maneken” mutatta be a csor- vási földművesszövetkezet ruházati boltjának őszi-téli férfi- és nőiruha-modelljeit. A divatbemutató legnagyobb sikert aratott Ez évben is, mint a múlt évben, megjelent a népművelők, ismeretterjesztők segédkönyve, a Békés megyei Népművelési Tájékoztató. A megyei tanács művelődésügyi osztályának, a szakszervezetek megyei tanácsának, a KISZ megyei bizottságának, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnak a kiadásában megjelent tájékoztató segítséget nyújt az 1960/61-es év népművelési feladatainak a „sztárjai” a pöttöm Mielik KatU ka és Svecz Pistike voltak, akik hivatásos manekennek is becsületére váló rutinnal mozogtak a hosszú kifutón. S míg a manökenek modellt cseréltek, addig Somi Sándor magyarnóta-énekes dalcsokrai szolgáltatták a kísérőt az ízletes halászléhez és rántott halhoz — jóval éjfél utánig. Néhány évtizeddel, de még néhány évvel ezelőtt is elképzelhetetlennek tűnt volna az ilyen hír. A hajnalhasadtától késő napnyugtáig dolgozó falusi parasztemberek nem kívánkoztak •a fehér asztal mellé; örültek, ha a megerőltető munka után vízszintesbe tehették testüket... Ma, 1960-ban már másként van. Kiszélesedett a látókörük, s nemcsak vasárnap igénylik a pihenést, a muzsikát, hanem mint a városban: hétközben is! És az igényeik kielégítésére va/n is lehetőség! A termelőszövetkezetekben nem akkor kell már a kaszát vagy a kapát letenni, amikor „kiülnek” a csillagok az égre; jóval előbb... (BRACSOK* megvalósításához. Ebben olvashatjuk Borka Józsefnek, a népművelési csoport vezetőjének írását a népművelési feladatokról, Kaszai Pál írását az ismeretterjesztő idény fő irányelveiről. A tájékoztatást segíti a megjelent filmtár-katalógus, a megyei könyvtár diafilm-tárának és a Békés megyei Jókai Színház 1960/61-es évadjának műsorterv-ismertetése. Ismét rámosolygott a lottószerencse a Békés megyeiekre Megjelent az 1960/61. évi Népművelési Tájékoztató Dl&'-ekeiék élete. XXV. Pénteken délelőtt Ferit hivatalosan értesítette a pártvezetőség, hogy a taggyűlés első napirendként tárgyalja meg tagjelölt felvételi kérelmét, ezért fél hatkor pontosan jelenjen meg a klubban. Olyasmi érzés fogta el Ferit, mint amikor betöltötte 18. évét, s a tanácstól oklevelet hozott a postás. Nagykorú lett, felnőtt lett. Most már egész embernek számít. Most is valami ilyesmit érzett. Mert ha felveszik a pártba, már az övé is az a gond, ami másé, ami az embereké, ami az országé és a társadalomé. A társadalom felnőttje lesz ezzel. Még jó, hogy Balogh bácsi ott volt mellette nyugodtságával. Legalább ő tartotta benne a bátorságot. Még viccelt is: — Nem most kellene izgulnod Ferenc, eddig kellett volna azon, hogyan dolgozol... — Miért? Balogh bátyám szerint nem jól dolgoztam? — Még udvarolok is neked, nem gondolod? Majd ott meghallod, mit mondanak a párttagok... Aztán töviről hegyire kikérdezte Feri Balogh bácsit arról, hogyan fog történni a felvétel. Negyed hatkor együtt indultak a taggyűlésre. Balogh bácsi, mint máskor, rendes léptekkel ment végig a műhelyeken, mellette Fein bizony „aprózott”. Mindent össze-vissza kérdezett már izgalmában, amire Balogh bácsi nem is válaszolt, hanem mosolygott. Fél hat után öt perccel állt fel az egyik pártvezetőségi tag: — Elvtársak, a mai taggyűlésünket megnyitom. Első napirendi pontként Kerekes Ferenc elvtárs felvételi kérelmét javaslom megtárgyalni.;; Az első sorban ült Feri, szinte odasímulva Balogh bácsihoz. Mikor kimondták a nevét, elöntötte arcát a vér. őt kereste mindenki a szemével; A taggyűlés megszavazta a napirendi pontokat. A vezetőség ismertette Feri felvételi kérelmét, majd az ajánlók álltak fel. Juhász elvtárs elmondta, hogy Feri jól dolgozott a KISZ-ben, bár egy időben, nősülése után többet is tehetett volna. Aztán Balogh bácsi szólalt fel. Feri tudta, azon múlik a felvétele, hogy mit mond az idős kommunista. S bizony csalódást érzett, amikor Balogh bácsi beszélni kezdett} — Ajánlója vagyok Kerekes Ferencnek. Ismerem inaskora óta. Ügyes fiú, de ez még nem jelent mindent, elvtársak, Az a kérdés, tud-e önzetlenül dolgozni a pártban? Ha úgy gondoljuk, hogy nem, akkor ne vegyük fel. — Feri lesütötte a szemét, nem mert felnézni. Az öreg folytatta: — Munkásgyerek, szülei is azok. Én azt hiszem, ha melléállunk, akkor nem lesz baj... Szó ami szó, Feri többet várt. Ha nem is dicséretet vagy többet az igazságnál, de legalább annyit, amennyi a valóság. De nem, Balogh bácsi nem kényezteti el dicséreteivel a fiatal elvtársat. — Kívánja-e valaki, hogy Kerekes elvtárs ismertesse életét? — kérdezte a taggyűlés elnöke. — Igen! Igen! — négyen-öten tartották fel kezüket. — Tessék, Kerekes elvtárs. — 1934-ben születtem. Iskolába jártam, aztán ipari tanulónak mentem... — akadozva beszélt Feri, némelykor meg is akadt az izgalomtól. De szavaiból megismerték a kommunisták életét és a családját. Amikor megkérdezte az elnök, van-e valakinek kérdése, a lakatcsműhely segédmunkása, Vi- czián bácsi kért szét. — Tudja-e Kerekes elvtárs, hogy mivel jár a párttagság? Most már nemcsak jó lakatosnak kell lenni. Ezt tudja-e? — Tudom elvtársak — válaszolt Feri a taggyűlésnek, de a kérdezőre nézett. — Magaménak tartom a társadalmat, és amennyire erőmből telik, ezért akarok dolgozni. Ha közben valamit elrontok, szíjanak érte az elvtársak, segítsenek... Volt még néhány kérdés Ferihez. Azt is megkérdezték tőle az elvtársak, hogy ismeri-e a szervezeti szabályzatot? Minden kérdésre válaszolt. Egyikre jobban, a másikra gyengébben, ahogyan tudott. Ezután következett a legünnepélyesebb pillanat. — Szavazásra teszem Kerekes Ferenc elvtárs felvételét. Aki helyesnek tartja, hogy felvegyük a Magyar Szocialista Munkáspárt tagjelöltjónék, tagkönyvével szavazzon. — Feri meg sem mert mozdulni. A szemét ugyan nem csukta be, de ebben a pillanatban semmit sem látott, csak a szavakat hallotta; — Ellene? — Nincs. — Elvtársak! A taggyűlés egyhangúlag elfogadta Kerekes elvtárs tagjelöltségét, tehát továbbra is itt maradhat a taggyűlésen... Balogh bácsinak kellett figyelmeztetni Ferit, annyira megfeledkezett magáról. Súgva bökte oldalba; — Szedd már magad össze, te, te.:: tagjelölt. Mosolyogva a kezét is nyújtotta az öreg kommunista a fiatal kommunistának. :;. Boldogan ment haza Feri. Felesége várta, nem akart addig lefeküdni, míg férje haza nem jön. És, és én nem tudom minek nevezik ezt az írók; sablonnak, túlzásnak vagy másnak, mégis így történt. Egy szót sem szóltak egymáshoz, amikor Feri belépett a lakásba, 'hanem nagyon hosszan megölelték egymást, s csak sokára súgtak egymásnak két szót; — Igen? — Igen. # Búcsúzunk Kerekesektől. Nem tudtam különösebb konfliktust kibontakoztatni, mert nem volt, nem tudtam megoldást keresni, mert nem.volt mire — mint ahogy ezt írók szokták csinálni műveikben. Szolgáljon mentségemre viszont, hogy így történt, különösebb konfliktus és tragédia nélkül Kerekesek élete hat hónap alatt. Sokan várták, mikor történik majd valami Kerekeséknél, ami szokatlan, ami bonyodalom, ami izgalmas. Nem volt. Nem volt nagyobb veszekedés, mert nem volt miért; nem volt válás, mert nem volt miért; nem volt nyomorgás, mert nem volt miért. De igaz volt. Igaz volt, hogy a mi társadalmunknak minden idegszála azért működik, hogy nyugodt, boldog életre biztosítson alapot minden embernek, s ezért lehetett tragédiamentes Kerekesék hat hónapja is, meg a további évek is, amiről Kati anyja ezt mondta: — Az én gyermekeimnek megvan mindenük. Fáj, hogy most már Kati kirepült, de örülök, hogy nem úgy, mint én annak idején, megboldogult apjával. Jó gyerek a vejem is, a lányom is, és vigyáznak rájuk a jó emberek. Én nem féltem őket. Varga Tibor
