Békés Megyei Népújság, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-16 / 245. szám
BÉKÉS M * ára 60 fillér * V egyesüljetek! I960. OKTÓBER 16., VASÁRNAP AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA V. ÉVFOLYAM, 845. SZÁM Diadalmaskodjék a béke és a társadalmi haladás ügye az egész világon! Kádár János elvtárs nagygyűlésen számolt be a magyar ENSZ-delegáció munkájáról Kádár János elvtárs. a magyar ENSZ-küldöttség vezetője visszaérkezése után a Sportcsarnokban nagygyűlésen számolt be a magyar ENSZ-delegáció munkájáról. A nagygyűlés elnökségében helyet foglalt Dobi István, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla. Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Gáspár Sándor. Komócsin Zoltán. Szirmai István, a Politikai Bizottság póttagjai, a kormány több tagja, a tömegszervezetek, hivatalok, intézmények képviselői. A nagygyűlésen jelen volt az MSZMP Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács és a Minisztertanács számos tagja, a politikai, a gazdasági és kulturális élet sok más vezető személyisége, s a fővárosi dolgozók küldöttei. Ott volt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. A nagygyűlést Marosán György elvtárs nyitotta meg. Az egész magyar dolgozó nép nevében őszinte, szívből jövő meleg elvtársi szeretettel köszöntötte Kádár János elvtársat, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát, a magyar ENSZ-delegáció vezetőjét, aki hűen a dolgozó néphez, küldetéséhez, megbízatásához, bátran képviselte, védelmezte a magyar dolgozó nép és az egész emberiség érdekeit, a marxista-leninista világnézet győzelméért folytatott politikát. Marosán György a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a magyar dolgozók a televízión és a rádióban büszkén, egyetértéssel, helyesléssel hallgatták Kádár elvtársnak, Hruscsov elvtársnak a beszédeit, örömmel hallgatták a szocialista tábor vezetőinek megnyilatkozásait. Marosán György befejezésül még egyszer forró elvtársi szeretettel köszöntötte Kádár elvtársat. Ezután Ortutay Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára köszöntötte a magyar ENSZ-delegáció vezetője. Kádár János elvtárs beszéde Ortutay Gyula beszéde után Cádár János, a nagygyűlés részvevőinek hosszantartó nagy tapsa közepette lépett a mikrofonhoz, bevezetőben köszöntötte a gyűlés valamennyi részvevőjét, köztük a budapesti kommunisták képviselőit, s a Hazafias Népfront illusztris pártonkívüli vezető személyiségeit, majd így folytatta: Önök tudják, hogy az ENSZ közgyűlésével kapcsolatban világhírre tett szert egy korábban nem nagyon ismert nevű szovjet tengerjáró-hajó, a Baltika, ezen a hajón utaztunk. Jól éreztük magunkat, mert egyetértő emberek, elvtársak voltak együtt. A technika segítségével minden hírt megkaptunk, ami a világűrben keringett erről a hajóról. így értesültünk arról, hogy a nyugati kapitalista sajtó a misztikum ködét vonja a hajó köré és éktelen lármát csap: mit akarnak, hova mennek, mi a céljuk, mit hoznak magukkal!? Az emberek végűi azt hihették» hogy valami óriási bombát szállítunk, vagy fel akarjuk robbantani Amerikát. (Derültség.) Amikor kikötöttünk New Yorkban, még ugyanez a misztikálás uralkodott. Aznap reggel a New York-i lapok a legfantasztikusabb címekkel jelentek meg. Az egyik például a következő címet adta: New York vörös főváros? (Derültség.) A többiekben is hasonló címek voltak. És érdekes tünetként a nemzetközi nagytőke fellegvárában — a Wall Street- en _ aznap, amikor a Baltika ki- ' kötött, esett a részvények árfo-l lyama. (Derültség.) 1 Mi ennek nem tulajdonítottunk valami nagy fontosságot. Akkor kezdtünk rá felfigyelni, amikor másnap a Wall Street hivatalos lapja hosszú cikkben magyarázta, hogy a részvény-árescs nincs összefüggésben a Baltika megérkezésével. (Nagy derültség.) Mi volt a valóság? A jelenlevők mindnyájan tudják, hogy hónapokkal korábban bizonyos mértékig romlott a nemzetközi helyzet. Kétségtelen, hogy a tavaszi csúcs- értekezlet meghiúsulása, illetve azok a körülmények, amelyek ezt előidézték, rontották a nemzetközi helyzetet. A nemzetközi helyzetnek az a bizonyos mértékű romlása — aminek a lelkiismeretes embert nyugtalanítani kell — vezette Hruscsov elvtársat, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökét arra a gondolatra, hogy az adott helyzetben célszerű volna, ha az ENSZ 15. közgyűlésére az egyes küldöttségeket államfők, kormányfők vagy más, nagy befolyással rendelkező emberek vezetnék. A szocialista tábor országainak kormányai helyeselték ezt a gondolatot. A nagy kapitalista országok, a NATO-hatalmak kijelentették, hogy ők nem követik ezt az utat. A semleges államok viszont követték a szocialista országok kezdeményezését és vezető államférfiakat jelöltek ki küldöttségeik vezetőinek. Olyan helyzet állott elő, hogy a NATO-országok kormányai elszigetelődtek és ez kényszerítette őket arra, hogy részben megváltoztassák álláspontjukat. Milyen szándékkal mentünk? — folytatta Kádár János. Az volt az elhatározott szándékunk, hogy megkíséreljük előmozdítani az általános és teljes leszerelés ügyét. Ez volt az egyik fő cél. A másik fő cél az volt, hogy ezen a közgyűlésen felvetjük a gyarmati rendszer teljes felszámolásának kérdését, mert véleményünk szerint történelmileg megérett rá a helyzet. Kádár János ezzel összefüggésben utalt Algériára, ahol immár hatodik esztendeje folyik az algériai nép függetlenségi harca. Kitért a kongói helyzetre, amely teljesen összezavarodott, bonyolulttá vált. A továbbiakban megállapította, hogy mindezeken túl az imperialisták fegyveres erői szinte naponta gyilkolják a hazafiakat Ománban, Kenyában és más gyarmatokon, ahol folyik a harc az elnyomott népek függetlenségéért. A nemzetközi helyset ilyen alakulása vezette az ENSZ-közgyű- lésre a szocialista országok képviselőit. Ebben a széndékban jelen van az igazságos és becsületes álláspont határozott képviselete, a népcsalók és szavakkal bűvészke- dők kemény leleplezése és ugyanakkor benne van a megegyezés készsége. Mi teljesen meg vágyunk győződve arról, hogy a leszerelés csak olyan módon jöhet létre, hogy abból egyik hatalmi csoport sem szerezhet előnyt a maga számára a másikkal szemben. Mi, a szocialista államok, nem akarunk előnyöket szerezni sem a NATO-hatalmak, sem más hatalmak rovására, de a mi rovásunkra se szerezzen előnyt senki. Keressük meg azokat az érintkezési pontokat, teremtsük meg azokat a feltételeket és körülményeket, amelyek mellett mindkét fél száméra elfogadható módon hozzá tudunk látni a leszereléshez és ezzel el tudjuk hárítani az emberiség feje felől a világháború fenyegetését. Ami a leszerelést illeti: a szocialista országok képviselői — elsősorban természetesen a Szovjetun >ó — kifejtették, kellő módon bizonyították álláspontjukat, annak igazságos voltát. Minden fajta, a legszigorúbb és a legaprólékosabb nemzetközi ellenőrzésbe is beleegyezünk ab. ban a pillanatban, amikor a NATO-hatalmak aláírják, hogy szereljünk le. De semmiféle ellenőrzésbe nem fogunk beleegyezni, amennyiben az nem jár együtt a leszerelései. (Nagy taps) A gyarmatosítás felszámolására — mint ismeretes a Szovjetunió nagy jelentőségű deklarációt nyújtott be a mostani közgyűlésen. Egyetlen olyan tagállam és olyan képviselet sem volt, amely ki merte volna mondani, hogy ellene van a gyarmati rendszer megszüntetésének. Nem vagyunk naivak és nem gondoljuk, hogy ha ez a közgyűlés meg is szavazza ezt a deklarációt, ezzel elvégeztük a gyarmati rendszer teljes felszámolásának történelmi munkáját. Azt is tudjuk, hogy az imperialisták távolról sem veszik komolyan a gyarmati rendszer megszüntetéséről szóló deklarációt. Sok szépen- hangzó határozatot megszavaztak már, de azzal a hátsó gondolattal, hogy majd csak megtalálják a kibúvók módját és formáját. Komolyan veszik viszont a szocialista országok, komolyan veszik a függetlenségüket nemrég elnyert államok és ami legalább ennyire fontos: száz százalékos komolysággal harcolnak érte maguk az elnyomott gyarmati népek. Ez az egyesült erő: a szocialista országok, a semleges államok, a gyarmati népek, s a kapitalista országokban fellelhető haladó erők garantálják, hogy ebből a deklarációból rövid időn belül valóság legyen. Kádár János ezután hangsúlyozta, hogy az ENSZ, mint valamiféle világparlament, hasonlít egy olyasfajta parlamentre, amelyben még a burzáoázia van többségben, de már nagy erővel jelen van a munkásosztály, és a tempót már ez a felfelé törekvő erő diktálja. Mint az ilyesfajta parlamentben lenni szokott, vannak mindenféle eljárási trükkök, módozatok, amelyekben a kisebb parlamenti tapasztalatokkal rendelkezők esetleg néha hátrányban vannak. A gyarmati rendszer megszüntetésére vonatkozó szovjet javaslat körül is négy-öt napos harc folyt arról, hogy hol is tárgyalják. A szocialista országok képviselői, majd a már tekintéllyel és tényleges függetlenséggel rendelkező semleges államok képviselői követelték, hogy a közgyűlés tűzze napirendjére. A függetlenségüket röviddel ezelőtt elnyert államok képviselői is kivétel nélkül e mellett voltak. Mint Kádár János elvtárs ezzel összefüggésben rámutatott: a helyzetet látva az imperialisták, akik a kérdést a Politikai Bizottság elé akarták utalni, most fordulatot hajtottak végre; okosan visszavonultak. A Szovjetunió javaslatával kapcsolatban a szocialista álláspont teljes többséget kapott, közfelkiáltással elfogadták, hogy a közgyűlés tárgyalja. (Taps.) Kádár János ezután hangsúlyozta, hogy az Egyesült Nemzetek közgyűlésének munkájában, amely a határozat szerint valószínűleg december 17-én fejeződik be — már megmutatkoznak bizonyos határozott vonások. Az egyik jellemző vonás, hogy az egységesés szilárd szocialista front felveti az emberiség égető nagy kérdéseit és ezeket teljes állhatatossággal képviseli. A másik jellemző vonás: a nemzetközi életben nagy súllyal jelentkeztek az általunk is elfogadott semleges országok küldöttségei. Nagy súllyal és olyan formában. ahogyan korábban nem. Ebben feltétlenül szerepe van annak, hogy érzik a szocialista tábor támogatását. Ez megnöveli autoritásukat. önbizalmukat, bizonyos mértékben még állásfoglalásukat is befolyásolja. Ezzel kapcsolatban Kádár Janos megemlítette az öt semleges or. szag által előterjesztett javaslatot, amelynek az volt a lényege, hogy Hruscsov és Eisenhower vegye fel ismét egymással a személyes érintkezést. Mi, a szocialista országok képviselői tiszteltük és becsültük az öt aláíró semleges ország képviselőinek jószándékát. Ennea a javaslatnak az lett a sorsa, hogy az Egyesült Államok visszautasította. Érdekes volt egy tekintélyes amerikai lap állásfoglalása ezzel összefüggésben. A lap jellemezve, hogy hová jutott Amerika, azt irta: Most először fordult elő, hogy olyan tényezők, amelyek korábban figyelték, elfogadták, követték és támogatták áz Egyesült Államok állás- foglalását, most megmondják, mit kellene csinálnia az Egyesült Államoknak. Ez kétségtelenül jelzi az Egyesült Államok politikai tekintélyének süllyedését. Kádár János a továbbiakban kijelentette: Meg kell mondanom, hogy bár a szocialista országok határozott fellépése a Szovjetunió képviselőinek érdeme, a jelen esetben a személyi kultusz veszélye nélkül nyugodtan lehet mondana, hogy Hruscsov elvtárs személyes érdeme is. Az Egyesült Államok kormánya elküldte elnökét a közgyűlésre, akinek felszólalását, javaslatait önök ismerik. Amikor e felszólalás után az amerikai újságírók megkérdezték, mi a véleményem erről a beszédről, azt mondtam, hogy én többet vártam Eisenhower felszólalásától. Hovatovább nevetséges helyzetbe került a nemzetközi politikában az Egyesült Államok. Az embereket érdekelte volna, mi lesz a nyugatnémet imperializmussal, mi lesz a hadibázisokkal, amelyeket a szocialista országok körül egész Európában és Távol-Keleten kiépítettek. Mikor és hogyan számolják fel ezeket? Ezután odaáll az Egyesült Államok reprezentatív képviselője és halálos komolyan azt javasolja: kezdjünk tárgyalásokat cs egyezzünk meg abban, hogy azokon az égitesteken, amelyeket majd az emberek elérnek, egyetlen hatalom se állítson fel katonai támaszpontot. (Derültség.) Ez volt az egyik javaslata és a többi ehhez hasonló. Egy komoly és fontos javaslata volt az, hogy egyezzünk meg a fegyverzet ellenőrzésében. Ez viszont olyan javaslat, amely nem a háború elkerüléséhez vezetne, hanem éppen az (Folytatás a 2. oldalon)
