Békés Megyei Népújság, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-15 / 244. szám

i960, október 15., szombat NÉPÚJSÁG 3 Napi 38 hold vetés Kiss István, az Orosházi Gépállomás traktorosa, aki a Vörös Csillag Termelőszövetkezetben már évek óta zetoros, kiemelkedő munkasikert ért el az ősziek vetésében. Négy éve ugyanazokkal a tsz-tagokkal vet, akik korábban is mint vetőgép-farosak kaptak hozzá beosztást. Teljesítményük naponta 38 hold őszi gabona veté­se. A tsz elnöke, Kiss János elvtárs rendkívül örül ennek a kima­gasló teljesítménynek. A szocialista brigád cím elnyeréséért ver­senyző traktorosok már megbeszélték, hogy a szövetkezet ezer holdnyi őszi vetését az ő munkacsapatával vettetik el. Nagyarányú talajjavítás kezdődött Gyoma határában RÉGI LEVELEZŐINK NYOMÁBAN A Debreceni Talajjavító Válla­lat egy gépcsoportja már megér­kezett Gyomára, hogy megkezd­je, s a jövő év végéig mintegy hétezer holdon végezzen talajja­vítást Gyoma határában. A Győ­zelem Termelőszövetkezet 1800 Békéscsabától, a megye szék­helyétől mintegy 70—80 kilométerre van Kertészsziget kis község. Pár évvel ezi- eilőtt csak tainyacsoport volt itt. Most tanácsiháza, iskola, földművesszö­vetkezeti vegyesbolt hirdeti, hogy í,gyökeret eresztettek” itt az emberek. A központtól vagy három kilométerre egy újabb tanyacsoport épült. Ez már egy kisebb közössége, a Dózsa Terme­lőszövetkezet tagjaié. A kövesd ítél mintegy 6—7 kilométerre lévő Dózsa Tsz központját ősszel és télen csak lo­vaskocsival lehet megközelíteni. Me­gyei, járási emberek csak ritkán jár­nak erre. Az' idegennek nehéz volna megszokni itt, de a Dózsa Tsz tagjai itt születtek, nevelkedtek és itt alakí­tották meg két évvel ezelőtt közös gaz­daságukat, ahol a legnagyobb megelé­gedéssel dolgoznak, gyarapítják az egyéni és közös vagyont, valameny- nyiük boldogulására. Nem tartozik a nagy szövetke­zetek közé a kertészszigeti Dózsa, sőt még a közepeseik közé sem lehet so­rolni, mindössze 675 hold a közös szán­tó. Az alig 700 holdon jól megél a 60— 70 család. Becsülettel művelik földjü­ket. Szép eredményt hozott az 1960-as esztendő is. Jól fizettek a kalászosok, búzából átlagban 12,5, árpából 15, ku­koricából 30 mázsánál is többet takarí­tanak be egy holdról. A 15 hold mák- termésből több mint 172 ezer forintot kaptak. A növénytermesztés mellett szép eredményeket hozott az állattar­tás is. Eddig 44 hízómarhát adtak be s már most gondoskodnak arról, hogy jövőre legalább még egyszer ennyi ke­rüljön eladásra. A tervezett 281 hízó helyett csak 250-et tudnak beadni, de ez csak darabszámban vehető észre, hiszen a kiesést ráhizlaiással pótolják. Fiatal még a szövetkezet, s így a te­nyészállatok többségét is az idén vásá­rolták. A tenyészkooa-süldőiket is nem­rég vették. A kocák egy része most fial, de a szaporulatból hízó csak jö­vőre lesz. Jelenleg 50 szép fajtiszta anyakocájuk van a közel 700 hold holdon akar talajjavítást végez­tetni, mintegy 1000—1200 holdat digózással, a többit pedig kémiai­lag. A már munkában lévő gép­csoportokhoz folyamatosan újab­bak érkeznek a jelentős gyomai talaj javítási program megvalósí­tására. állományt év végére 50-re növelik. Sokait költöttek építkezésre, beruhá­zásra. Építettek egy száz férőhelyes hizlaldát, egy 300-as juhhodályt, 50 fé­rőhelyes, modem magtárpadlásos te­hénistállót. Az utóbbit állami segítség­gel. Vásároltak egy Zetort pótkocsival, hozzávaló gépekkel, s még ennek el- 1 lenére is közel 50 forintot fizetnek egy munkaegységre. Van olyan ftsz- tag, aki egyedül 30 ezer forintot keres egy évben. Aranyos János bácsi ju­hásznak közel 600 munkaegysége lesz. A növénytermesztőiknek is 20—22 ezer forint körül lesz az évi jövedelmük. A kezdeti nehézség azért itt is megtalál­ható. Nincs megfelelő férőhely, ól, is­tálló. Ezt az idén pótolják, többségét saját erőből. A tsz vezetősége amellett, hogy a legnagyobb megelégedéssel ve­zeti a szövetkezetét, gondol , arra is, hogy az évi áruértékesítési tervnek is eleget tegyen. Ez valamennyiük közös érdeke. A kis szövetkezet az áruérté­kesítés! tervét már eddig 135 százalék­ra teljesítette. Nagyon szép eredmény ez, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a termények egy részét még most szállítják be. Év végére a számítás szerint az áruértékesítési tervük eléri a 180—190 százalékot is. Ez még a nagy szövetkezeteknek is dicsőségére válna. Jövőre még ennél is jobb eredményt akarnak elérni. Az alapot már most biztosítják. A hízónak való süldőket a saját nevelésükből kí­vánják előállítaná. A terv szerint min­den hold szántó után egy hízottsertést adnak be. Jövőre több mint 600 sertést hizlalnak meg. Nagy, nagy eredmény ez ilyen kis szövetkezetben. Nincs nagy híre még a ker­tészszigetó Dózsa Tsz-rak. de ha így haladnak, hamarosan nemcsak a járás­ban, de még a megyében Is úgy be­szélnek róluk: kicsi a tsz, de erős. Csepkó Eta Szalad a gépkocsi szét freccsen t- ve a kövér tócsákat. Az útmenti fák és villanypóznák vaduil ro­hannak hátrafelé, de az öszbe- váltott mezők nem tágítanak, a láthatár alján húzódó erdőség pe­dig egyenesen megelőz bennün­ket. Mennyi csalóka mozgás! Az ég teljesen borult. Lóg az eső lá­ba. A gépkocsivezető azt jósolja, hogy ilyen borulásból még holnap sem kukkant elő a nap. Bizako­dóbb lévén, azt válaszolom, hogy már délután sütni fog. Utunk első állomására. Gyula­váriba érünk. A posta előtt eszünkbe jut, hogy újságot nem hoztunk magunkkal Csabáról, pe­dig az úgy kell annak, aki meg­szokta. mint másnak ébredéskor a tejeskávé vagy a féldeci — kinek mi. Nekik már nincs. Próbáljuk meg a levél'kézbesítőknél az utcán — mondják a postán. Forgatjuk’ a fejünket, de végig a tanácsházáig egyet sem lelünk. A tanácsházán benyílók az első ajtón. Rausz Imre és Szilágyi Al­bert tanácsi dolgozóknál Lovász Sándor iránt érdeklődöm. Régi le­velezőnk, de az utóbbi hónapok­ban elhallgatott. Szeretném meg­tudni tőle, hogy mi újság? — Ja igen, a Lovász Sándor — hangzik egyszerre. — Nem itt, ha­nem Dénes-majorban van. Iskola- igazgató, művelődési otthcm>-igaz- gató meg KISZ-titkár egy sze­mélyben. — De sok a sarzsija! Ám, ha már itt vagyok, nem tudnának va­lami újságba való csemegét, hí- recskét — kérdem. Hirtelen jött a kérdés. Pillanatnyi gondolkodás után Rausz Imre elmondja, hogy a múlt hét szombatján Gyulavári­ban, itt a tanácsházán*, egy na­gyon kedves kiszes esküvő volt. Bordély János járási úttorővezető és Bacsá Mária zöldkeresztes vé­dőnő mondtak egy életre szóló igent, a fiatal párokhoz méltó mai formában és környezetben. Egyéb­ként kopogtassak be Lengyel Im­re elnökelyetteshez — mert az el­nök házon kívül van — s tőle ta­lán más hírt is kaphatok — taná­csolták. Noha levelezőink felkuta­tása volt a célom, az illendőség parancsának eleget téve, benyitot­tam Lengyel elvtárshoz is. Nem bántam meg, mert beszélgetésünk során ígéretet tett, hogy nem vár­ják, amíg újságírók vetődnek a faluiba, hanem a maguk igyekezetéből is tájékoztatják a Népújságot a köz­érdekű gyulavári eseményekről. Nyomban újságolt is egyet. Az ünnepek szocialista megtartásá­nak a segítése érdekében a köz­ségfejlesztési alapból a tanácsháza mellé egy nagyobb, díszes kivitelű helyiséget emelnek. Ebben lesz az anyakönyvi hivatal, s a terem al­kalmas lesz meghitt névadó ün­nepségek és esketések tartására. — Orosházán láttam ilyet, na­gyon szép termük van — árado­zott Lengyel elvtárs. Az őszi vetés dolgát érintve az volt a véleménye, hogy haladnak vele. A búzavetésben a hatvana­dik holdnál tartanak. Autónk kifelé berreg Gyulavári­ból. A község végén trafikot lá­tunk. Megállunk, újságot kérünk. Azt tanácsolják, menjünk a postá­ra, ott kapunk. — Ott már jár­tunk — feleljük. Egyébként úgy véljük, a gyulaváriak esetében az előfizetés a legbiztosabb. Házhoz kapják a lapokat. öt—hat kilométeres róbogás után, a román határ peremén, Dé­nes-majorban állunk meg. Zuhog az eső. — Ott az iskola, abban tanít Lovász Sándor — mutat egy, az esőfüggönytől alig látszó épület felé az első helybeli. Megkocogta­tom az ablakot. Szőke, barna meg fekete gyermekfejek fordulnak fe­lém. Lovász igazgató szünetet csi­nál — mint mondja, már itt volt az ideje — és barátságosan betes­sékel az ugyancsak barátságos ott­honába. Mondom amit akarok, ő hallgatja szépen, s aztán pedig őt hallgatom. így tudom meg a kö­vetkezőket. Nem lett ő hűtlen a levelezés­hez, dehogyis, csak az utóbbi idő­ben megrohanta a sok tennivaló. Küldjünk válaszborítékokat, s írni fog rendszeresen, hiszen van mit, sőt most is elmond néhány hírt. A dénesmajoriak a határőrséggel közösen rendbehoz­ták a művelődési otthon környé­két. A helybeli kiszesek meghívá­sára nemrég szerepeltek a Gyulai Harisnyagyár kiszesei. Az Érdek- házasság című zenés vígjátékot adták elő. A 400 lakosú település 220 lakója ott volt az előadáson. Több már nem fért a terembe. A dénesmajoriak és a harisnyagyá­riak elhatározták, hogy közös klubesteket rendeznek. Megkezdő­dött a KISZ-ben „A világ térképe előtt” kör első évfolyamának a munkája. A határőrség jóvoltából kapott agregátor mozit is működ­tet. Jövő évben 20—30 ezer forin­tos felújítással rendbehozatják az iskolát. — Lassan ide is kivezethetnék a | villanyt, de az sem lenne baj, ha gyorsan csinálnák — mosolyog le­velezőnk. — Látja, látja, mennyi hír ma­radt volna az iszákjában, ha fel nem keressük — búcsúzom tőle. Erősen megszorítja a kezem, ez­zel is jelezve, hogy „hűtlenségét” máris feladta. Gépkocsink orra Elek felé for­dul. Gyulán keresztül déltájban érünk oda. Felszakadoznak a fel­hők, s napsütéssel fogad a falu. A vezető mosolyog, holott nem neki lett igaza, de hát, ha jóra fordul­nak a dolgok, a borúlátó vesztes is derűssé lesz. Nyisztor Györgyöt, az eleki kul­turális élet régi harcosát s régi le­velezőnket ebédnél találom. Ő is temérdek elfoglaltságát emeli ma­ga elé pajzsul. A pártházban Fazekas György elvtárssal, a községi párttitkárral meghányjuk-vetjük az elekiek és a sajtó meghittebb kapcsolatának a mikéntjét. — Van itt két régi levelező a Lenin Termelőszövetkezetben — közli meglepetésemre Fazekas elv­társ. — Keressük fel őket — indít­ványozom. Az épületből távozóban ^VW^VWWWVWWVWS I Orosházi segítség jj a gyulai tsx-eknek j! Gyula termelőszövetkeze- \ ti városban az őszi mező- $ gazdasági munka — külö- \ nősen a betakarítás — igen £ jó ütemben halad. A sző- ( vetkezetek határát a gépál- > lomás traktorai nem győzik j szántani, az Orosházi Gép- í állomás körzetében viszont í — habár néhány napra — j de jelentős számban trak- s torok váltak szabaddá. A 5 két gépállomás között a 5 i megyei igazgatóság közve- t J títésével kapcsolat alakult > I ki, mely szerint az Oros- í házi Gépállomásról a jelen- S leg munka nélkül álló trak- j torosokból brigádot szer- S veznek és ezt a testvérvá- c ros segítésére Gyulára > küldik. / vvvvvwvvwvwvvwww I még benyit egy ajtón. Ragyogóan tiszta, barátságos klubszoba tárul elém. Képek, virágok, terített asz­talok, függönyök, futószőnyegek. A háttérben televízió, a járási pártbizottság ajándéka. Fazekas elvtárs elmondja a szoba történe­tét. A fiatalabb elvtársak szabad idejükben a művelődési, házba, moziba, cukrászdába s egyéb szó­rakozóhelyre járnak. Az időseb­bek azonban itt a pártházban ér­zik igazán jól magukat. Társadal­mi munkával megteremtették ne­kik ezt a kedves klubhelyiséget. A televízión kívül sakk, könyvek, új­ságok is rendelkezésre állnak. — Lám, ez a' hír is elsikkadt volna! A község gazdáit egybeölelő Le­nin Tsz-ben termelési értekezlet­ről csalogatjuk elő Mátyási Lajos üzemegységvezetőt. Ö is régi leve­lezőnk. Nem valami nagy kedvvel hagyja ott az értekezletet. Nem csoda. Jó a Lenin Tsz nagyon. Most azért vitatják meg a dolgo­kat, hogy még eredményesebben működhessenek. Fazekas elvtárs már elújságolta — ezt sem írták meg a lapnak! —, hogy az idén például 152 katasztrális holdról szállítottak kendert, holdanként a terv szerinti 35 mázsa helyett 46 mázsát, mert jól megadták a föld­nek, ami kellett. Saját kendervágó kombájnjaikkal „arattak”. Az 500 holdnyi cukorrépából már 400-aí betakarítottak. Ez lehetővé tette 560 holdon az őszi búza elvetését. Gyulavárinál tehát messzebb tar­tanak „kissé”! A tervezett 362 holdnyi őszi árpát, meg a 87 hold­nyi takarmánykeveréket is föld­be bújtatták már. De nincs meg­állás, minden esemény fontos az eleki Lenin életében, ami előbbre viszi őket. Ezért aztán kezdetben még nem itt jár a gon­dolata Mátyási Lajosnak, de ami­kor Püspöki János agronómus, ugyancsak régi levelezőnk, mel­lénk telepedik és Fazekas György párttitkár szavaira megelevene­dik a régi levelezői munka min­den szépsége, már helyben va­gyunk. Búcsúzáskor őszinte szív­vel ígéri Mátyási és Püspöki is, hogy gondjuk lesz a tolira, hiszen az egész községet serkenti minden megjelent helyi hír, akár bíráló, akár dicsérő, ha íróját jó szándék vezérli. Hiszen a termelőszövet­kezetben, vagy bárhol az égvilá­gon, mindnyájan egyazon becsüle­tes nagy ügyet szolgálunk! Püspöki János még utánam szól: — Ha novemberben összejönnek Csabán a levelezők, mi is ott le­szünk! Jó ezt hallani, mert higgyék el, kedves régi, elhallgatott levelezők — nagyon, de nagyon hiányoznak a Népújságnak, az olvasóknak... Huszár Rezső Tangóharmonika szakkört indít a KISZ A zenekedvelő fiatalok örö­mére a békéscsabai városi KISZ-bizottság tangóharmo­nika szakkört szervez október végén az Ifjúsági Házban. A szakkörre máris jelentkeztek fiatalok. Nagy az érdeklődés azért is, mert a szükséges hangszereket a KISZ bocsátja rendelkezésre a fiataloknak. A szakkört Kóté Árpád zene­művész vezeti. A jelentkezé­seket október 22-ig meghosz- szabbították, hogy még több fiatal vehessen részt a szak­kör foglalkozásán. Hasznos tudnivalók A minőségi követelmények előírása a szállítási szerződésekben és a szabványokban Az ipari termékek minőségének védelmét jogszabályaink különféle esz­közökkel biztosítják. Ezek között sze repel — az 1953. évi 12. sz. törvény­erejű rendelet szerint — a jótállás, am ely a szolgáltatásért való fokozott fe­lelősséget jelenti. A jótállás kiköthető a szállítási szerződésben, de nincs akadálya annak, hogy arról — mint a szállítási szerződések egyik fonto­sabb tartalmi részéről — a szállítási alapfeltételek rendelkezzenek. A szabványok — a szabványosítás ról szóló 44/1959. sz. kormányrendelet értelmében — a termékek minőségi k övetelményeit határozzák meg, és ezek között helye lehet olyan általános kvetelményeknek, hogy a terméknek bi­zonyos ideig a rendeltetészerű használatra alkalmasnak kell lennie. A minisztériumi döntőbizottságok v ezetőinek értekezletén felmerült az a kérdés, hogy a jótállás kikötése és a szabvány minőség-előírása között mi­lyen kapcsolat áll fenn. A kialakult álláspont szerint a jótállás szerződésben elvállalt, biztosítéki jellegű vagyoni többletfelelősség, míg a szabványnak valamely termékre vonatkozó tartóssági jellemzője olyan minőségi előírás, amelyért a szállító a törvény alapján kellékszavatossággal tartozik. Ha a szállított termék a szab­ványban előírt tartóssági követelménynek nem felel meg, a megrendelőt a kellékhibás teljesítés esetére meghatározott igények illetik meg. Nincs tehát akadálya annak, hogy a felek a szabványban előírt tartóssá­gi követelménynél rövidebb jótállási időben egyezzenek meg. A jótálláshoz és a szabvány tartóssági előírásához m ás-más, tartalmilag eltérő felelősség fűződik, de az ellentmondást nem ered ményez. T úl telj esi tette áruériékesítési tervét a kertészszigeti Dózsa Tsz földre. Jetaüeg 33 tehenük var., b az

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents