Békés Megyei Népújság, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-14 / 243. szám

1960. október 14., péntek MÉPÚJSÁG 3 Illatos kenyerek birodalmában A műszakiak szerepe terveink valóra váltásában A Gyulai Sütőipari Vállalat t. sz. telepére „munkaidő után’’ top­pantam be. A kemencék még on­tották a hűvös időben jóleső me­leget, de már nem dolgozott előtte a félmeztelenre vetkőzött szak­munkás. A hosszúnyelű lapátok is pihentek, végignyújtózkodva a polcokon. A kosarakban meleg „frissen- sült” kenyér. Az ajtó előtt ásíto- zott a kenyereskocsi fcrökké éhes szája. Indulásra kész a „minden­napi” az üzletekbe, hogy a mun­kából hazaigyekvő háziasszonyok melegen szelhessék fel a vacsorá­hoz. Kneifel István elvtárs kisér vé­gig az üzemen; s közben beszél­getünk. Végigvezet azon az úton, amelyen a liszt kenyérré válik. A teknőben ott áll az éjszakai mű­szaknak előrekészített liszttenger. Meddig kellett ezt szitálni?.... gondoltam. Kísérőm pedig — mint aki kitalálta gondolataimat — mosolyogva kapcsolja be a centri­fugális szitálógépet, amelyből vas­Egy évvel ezelőtt még köztudo­mású volt megyeszerte, hogy a leggyengébben gazdálkodó szövet­kezetünk a szeghalmi Űj Baráz­da. Messzire eljutott a híre annak, hogy néhány felelőtlen vezető gaz­dálkodása adósságba keverte a kollektívát, a fiatalság elszivár­góit a faluból, az idősebbek pedig kiábrándultak a szövetkezetből, elkeseredtek, jó részük kifelé ka­csingat. Ezek után nem csoda, ha nagy port vert fel a rendkívüli közgyű­lésnek a híre, ahol 70 volt egyes típusú tszcs-tag felvétek kérelmé­ről döntött a tagság. Az új belépők szinte egyöntetű véleménye: „Nem dicsekedhetnek még egetverő nagy eredményekkel, de egy év óta hihetetlenül sokat javult a gazdálkodás, visszatért a tagság bizalma, biztos úton haladnak előre, érde­mes közéjük lépni.” Lázár Lajos elnökkel, a szövet­kezet múltjáról, jelenéről és a vár­ható jövőről beszélgetünk; — Amondó vagyok, keveset beszéljünk a múltról, törődjünk inkább a holnappal — magyaráz­za meggyőződéssel — Én április­ban volt egy éve, mint ifjú mező­gazdász kerültem ide. Tavaly jó termésünk volt, de nem győztük fizetni a tartozást. Volt olyan is, hogy szerződési előleget vett fel a vezetőség olyan növényre, amit nem is termeltek. így aztán nőtt, növekedett az adósság, amit a tag­ságnak kell kinyögnie. • Csak any- nyit még a múlt éviről, hogy Szerkesztői üzenet K. M. NYUGDÍJAS, OROSHÁZA. — A betegségi biztosítás — az 1955. évi 39. számú törvényerejű rendelet 20. paragrafusa 1. bekezdésének b) pontja értelmében — a nyugdíjellátásban ré­szesülőkre is kiterjed. A nyugdíjellá­táson alapuló biztosítás azonban szü­netel addig, amíg a nyugdíjas olyan foglalkozást folytat, amelynek alapján mint dolgozó tartozik a betegségi biz­tosítás körébe. Ez az eset akkor áll fenn, ha a nyugellátásban részesülő olyan munkaviszonyba lép, amelynek alapján munkabére a havi 250 forin­tot, nem teljes havi foglalkoztatás ese tén a napi 10 forintot meghaladja. tag sugárban ömlik a liszt. A da- gasztóteknök sora még üresen áll, de a dagasztógép felemelt karja — mintegy kihívóan —* várja az in­dulást. Mennyi kenyeret eszik Gyula? Kneifel elvtárs kérdésemre szá­mok özönével halmoz el. Az egész­ből annyit megjegyeztem, hogy Gyula részére naponta csaknem 100 mázsa kenyeret sütnek. Ebből 30 mázsa — az utóbbi időben nép­szerűvé vált — 1 kilós vekni. A sütemények felsorolásánál kicsit csodálkoztam. Tizenháromfélét említett meg. Ezek közül „legnép­szerűbb” a kifli, amelyből napon­ta 10 ezer készül. Ezután a „va­jas”, majd a zsemle következik. A tepertős pogácsa is a népszerűb­bek közé tartozik. Utolsó helyen az „előkelő” zsúrkenyér szerény­kedik. Ebből alig 30 darab készül. Éliizem lettünk! Dolgozunk, hogy még jobb le­gyen a kenyér minősége, még ke­mindössze 18 forint értéket ka­pott a tagság munkaegységenként, s több százezer forint mérleghi­ánnyal zártunk. A beszélgetésből kirajzolódik előttünk a szövetkezet képe. Egy kos kollektíva megpróbálja men­tem, ami menthető, új vezetőség- választást javasolt, s januárban megtörtént a fordulat. — Nehéz volt az indulás — foly­tatja az elnök —, hisz a vezetőség minden tagja új volt. A tagság bizalmát lépésről lépésre kellett megszerezni. Mindenekelőtt ki­zártunk hét állandó munkakerülő és hangoskodó tagot. Megszervez­tük a nappali és éjjeli munka el­lenőrzését, módosítottuk, reáli­sabb alapokra helyeztük a tervet. A tagság hamar megszokja a ren­det, a fegyelemét és a legtöbb em­ber szinte felszabadultan dolgozik az új légkörben. Amióta látják, hogy az új vezetőség nem jár kol­lektíván a kocsmába, ha kell meg­fogjuk a kasza- vagy a villanye­let is, hallgatnak ránk és dolgoz­nak jó szívvel; Elmondja az elnök azt is, hogy még a télen kidolgozták a premizálási rendszert. s egész évben ahhoz tartotta ma­gát a vezetőség. Meggyőződték ar­ról, hogy nem csapják be őket. megy is a munka. Visszaemlékszik többek kö2Ütt egy nyári vasárnap­ra, amikor felhős lett az ég, ve­szélyben forgott a renden lévő lu­cernaszéna. Nem kellett senkit külön agitálni, amikor villát fo­gott az elnök, a párttitkár és a többi vezetőségi tag. Szénát gyűj­tött valamennyi épkézláb ember, s pár óra alatt betakarítottak öt vagon szálastakarmányt. Jó mun­kaszervezésükre vall az is, hogy míg 1959-ben decemberben is fog­lalkoztak cukorrépa- és kukorica­betakarítással, ez év október el­sejére pedig már felszedték a ré­pát, teljes lendülettel törik a ku­koricát, aminek a helyére még e hónapban elvétik a búzát. • — Még a télen kiadtuk a jel­szót: egy év alatt rendet kell te­remteni a szövetkezetben — em­lékszik visza az elnök. — Ezek a 1 szavak, mondhatom, nem marad-1 vesebb legyen a panasz a fogyasz­tók részéről. Hat „kiváló dolgozó” jelvénnyel és ugyancsak hat dol­gozónk oklevéllel lett kitüntetve. Az üzem vezetője Szőke Lajos „az élelmiszeripar kiváló dolgozó­ja” kitüntetést kapta meg. Az Élelmezési Minisztérium és az ÉDŐSZ vörös vándorzászlóját ez évben nyerte el üzemünk. Azt szeretnénk és ezt ígérjük is — hogy a dolgozók asztalára mindig friss, jó ízű kenyér kerül­jön. Kenyérgyárat kér a város E régi terv talán a közeljövőben megvalósul. Jelenlegi üzemek gé­pesítése kielégítő, de a további korszerűsítés lehetetlen. Igaz, a város kenyérellátását így is zavar­talanná tudják tenni és a minőség is — főleg szeptember óta — ja­vul. De állandó gondjaikat — szétszórtságuk megszüntetését — csak a modern, higiénikus ke­nyérgyár fogja megoldani. tak papíron. Mindenekelőtt a ta­karmánybázis megteremtésére törekedtünk, sok lucernát telepí­tettünk, 60 holdról idejében be- silóztuk a jó csöves kukoricát, most már gondolhatunk az állat- tenyésztés fejlesztésére is. A munkaszervezésben gyökeres for­dulat állt be, ami szintén meghoz­za a maga gyümölcsét. Sok adós­ságot kinyögtüpk, építkeztünk, székházat vásároltunk, saját kis­könyvtárat szereztünk, hamaro­san felszereltetjük a televíziót. Jövedelemmel zárunk, s gondo­lom 12 forinttal több értéket oszthatunk munkaegységenként, mint tavaly. Örömmel számolhatok be arról is, hogy már vetőmagot sem kértünk kölcsön, hat vagon búzát cserél­tünk sajátunkból erre a célra. Most már nem vetünk kalászost kalászos után, ez is hozzájárul a jövő évi jó terméshez. Ősszel egy talpalatnyi földünk sem marad szántatlan a füzesgyarmati gép­állomás jóvoltából. A vezetőség és a jövőben bízó tagság együttes munkája bámu­latra méltó eredményeket produ­kált egy év alatt a szeghalmi Űj Barázda Tsz-ben, amely az elkö­vetkező években bizonyára a leg­jobbak közé emelkedik. Fontos és sokrétű feladatok megoldása vár manapság hazánk minden egyes dolgozójára a szo­cializmus alapjainak lerakása, fel­építése közben. Kinek-kinek a ma­ga munkahelyén kell a legtöbbet, tudásának a legjavát nyújtania ahhoz, hogy terveinket, célkitűzé­seinket helyesen megvalósíthas­suk. A láncszemek sokaságának, a legkülönbözőbb munkaterületek­nek közös összhangban kell össze- fonódniok és ez jelentős lépés ah­hoz, hogy céljainkat valóra vált­hassuk. Nehéz lenne eldönteni, hogy kinek értékesebb a munkája, talán egybehangzóan azt mond­hatjuk, hogy ha mindenki többet tett a szocializmus mérlegébe, mint amennyit elvártunk tőle, ak­kor jól dolgoztunk. Ezt az eddigi megvalósítását a műszaki fejles», i tés fokozott alkalmazásával tudjuk! csak megvalósítani. Ebben a mun­kában kell az üzemek műszakiai- nak, technikusainak, mérnökeinek élen járni és átérezni annak fon­tosságát, hogy mit vár tőlük az or. szág. dolgozó népünk. A műszaki fejlesztés tömör fogalma sok-sok ésszerűsítést, űj konstrukciót, gaz. daságosabb gyártástechnológiát, gépesítést, automatizálást, általá­ban a nehéz fizikai munka kikü­szöbölését és ezen túlmenően a gyártási folyamatok meggyorsítá­sát, a gyártmányok olcsóbbá téte­lét rejti magaban. Egyes iparágak már komoly fejlődésről lesznek ta­núbizonyságot. de sajnos, még vannak területek és számuk talán nem is kevés, amelyek elmarad­tak. helyesebben visszamaradtak a fejlődésben. Népi államunk minden segítsé­get megadott ahhoz, hogy jól kép­zett műszakiak kerüljenek a ter­vezőintézetekbe, az üzemekbe, a laboratóriumokba és a legkülön­bözőbb vezető pozíciókba. A meg­elégedettség hangján szólhatunk műszaki dolgozóink megbecsülésé­ről is, amit a nemrégiben végre­hajtott műszaki bérrendezés, Kos- suth-díjasaink, kiváló újítóink, feltalálóink, kitüntetett dolgozó­ink igazolnak. Mindezeken túlme­nően szólnunk kell a széleskörűen megrendezett továbbképzésekről, a kül- és belföldi tanulmányutakról, amelyeken talán soha nem ve­hetett részt annyi műszaki, mint mostanában. Ennek a sokoldalú segítségnek gyümölcsöznie kell most és a jövőben. A tervező irodák mérnökeire hárul elsődlegesen a feladat, hogy egy-egy új városrész kialakításá­ban, egy-egy új üzem vagy létesít­mény megalkotásánál szem előtt tartsák azt, hogy azok mindenkor a legmesszebbmenőkig megfelel­jenek a követelményeknek, az em­berek igényeinek. A modern vona­lak alkalmazásán, az esztétikán túlmenően a terveket a lehető leg­gazdaságosabban, a legkisebb bér­es anyaghányad felhasználásával kell tervezniök. A fejlődő mezőgazdaság kívánja meg a legtöbb támogatást, ahol ma még — a meglévő mezőgazda­sági gépek mellett — számos olyan kétkezi munka vár gépesítésre, amelyeket még korszerűtlen gépekkel vagyunk kénytele­nek ellátni. És ha már a me­zőgazdaságról beszélünk, meg kell látnunk azt is, hogy számos mező­talmazna tervezőinket, ha olyan mezőgazdasági gépeket konstruál­nának, melyek a tavaszi vetést, a nyári kapálásokat, a gumós növé­nyek felszedését, az aratást és esetleg még a szárvágást is el tud­nák végezni, és így nem kellene 8—9 hónapig a szabad ég alatt, vagy legjobb esetben fészerben ki­használatlanul állniok. Az üzemi élet talán még több tennivalót rejteget a műszakiak számára. Kendkívüli fontosságú a helyes gyártástechnológia kialakí­tása, a gyártmányok megfelelő mi­nőségének biztosítása, azok rövid átfutási ideje. Az egyes üzemek sajátos felépítése és felkészültsége adja az apróbb alkalmazandó le­hetőségeket a már említettek meg. valósit.ísához. Ismert tény az. hogy vállalataink nem minden esetben rendelkeznek olyan anyagi bázis­sal, hogy ezeket a nehézségeket, vagy szűk keresztmetszeteket könnyűszerrel áthidalhatnák. De éppen itt van szüksége a műhe­lyeknek, az üzemrészeknek a mű­szakiak találékonyságára, hogy egyszerű eszközökkel, saját hatás­körükön belül megtegyék a szük­séges lépéseket a kívánt műszaki fejlesztés mértékének elérésére. Az üzemi élet sok műszaki prob­lémája mellett nem kis feladatot jelent fiatal műszakijaink szakmai és politikai továbbképzése, felka­rolása és segítése sem. A nevelés az egy edüli módja annak, hogy öntudatos, becsületes, munkáját szerető és szakmailag jól képzett utánpótlás álljon mögöttünk, akik lendületükkel, hozzáállásukkal se­gítik kitűzött céljaink megvalósí­tását. Talán nem érdemtelen megemlí. lenünk az egyes műszaki vezető elvtársaknál helyenként még mu­tatkozó gyakorlatot, hogy belemé­lyedve és elmerülve napi problé­máikba, ilyen és ehhez hasonló szociális kérdésekkel nem tudnak kellően foglalkozni. Feladata ez a műszaki elvtársaknak? Igen, ez is nagyon fontos feladat, akár mű­vezetőről, akár osztályvezetőről, akár pedig igazgatóról is lévén szó. Gondolom, ezek az érzések töb­bekben is felvetődnek és mindeze­kért mindannyiunknaik nagyon sokat kell tenni. És ha ez a gon­dolat hatja át munkánkat, ha eze­ket a gondolatokat tett követi, bízván kezdhetünk második öt­éves tervünk alkotó munkájához, mely az eddiginél is jobb munka- körülményeket, virágzóbb életet, gondtalan, boldog megélhetést biztosít majd népünknek. Lányi Frigyes főmérnök —Ary— B© szállították a cukorrépát, munkaegységenként tíz deka cukrot adtak előlegbe A nagykamarást Űj Élet Tsz-ben befejezték a cukorrépa szedé­sét és szállítását. A leszállított cukorrépa után a Mezőhegyesi Cu­korgyár előlegként 88 mázsa cukrot adott a termelőszövetkezet tag­jainak, melyet a tsz-ben a ledolgozott munkaegység után osztottak ki. Minden munkaegység után tíz deka cukrot kaptak a tsz-gazdák. Voltak, akik 30—40 kilót is vittek haza. Ez a mennyiség általában fedezi az évi szükségletet. A többi cukorjáradékot a tagok a gyár­ban hagyják, amelynek kilójáért 10 forint 60 fülért fizetnek ki Az Űj Élet Tsz-ben az idén a gabonaféléket Is a szükségletnek megfelelően adták ki. Búzából személyenként 3 mázsát, burgonyából munkaegységenként 2 kilót, de nem többet, mint személyeként két mázsát. A szükségleten felüli búzát, burgonyát az államnak adták át, amit a felvásárlási áron fizetn ek ki a tagoknak. A cukorrépa beszállítása után teljes lendülettel hozzáfogtak az őszi vetésekhez. Az őszi árpa ve tését még az elmúlt héten befejez­ték. Az eső után a búza vetése is meggyorsult. Az Űj Élet Tsz-ben az idén fajtiszta bánkúti 1201-es és 1205-ös búzafajtát vetnek, ame­lyet a terményforgalmi vállalatnál cseréltek, Egy év alatt „rendbe hozták" tsz-üket a szeghalmi Új Barázda tagjai eredményeink igazolták is. Most a második ötéves terv kü- gazdasági gépünk, annak ellenére, szöbén nem kis feladattal kell bogy magas költségekkel állítha- megküzdeniük a műszakiaknak tók csak elő, csupán két-három sem. Ismeretes, hogy minden ed- hónapos idénymunkák elvégzésére diginél nagyobb méretű tervünk J alkalmasak. Nem kis dicsőség ju­/

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents