Békés Megyei Népújság, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-14 / 243. szám
4 NÉPÚJSÁG % 1960. október 14., péntek Csabacsüd, 1960. október 8 Az elégedett borbély Ez a nap mindig emlékezetes lesz Csabacsüdön. A község történetének nagy könyvében az unokák is olvashatják majd e dátumot, mely alatt ezek a sorok állnak: „A felszabadulás 15. évében ezen a napon avatták az 1 millió 800 ezer forintos költséggel csaknem teljesen saját erőből épült művelődési otthont”. S mintha az öreg nap is megérezte volna, hogy ünnepel a község apraja és nagyja, a fiatalok és idősek, úgy szórta sugarait a községre, ahol ez év tavasza óta új életet kezdett a parasztság. Mert valóban megváltozott itt a mezőgazdaság arculata. És most, amikor e nagyszerű alkotásról, a község modem művelődési otthonáról, annak avató ünnepségéről akarunk szólni, lehetetlen szó nélkül hagyni azt a nagy átalakulást, mely ez év tavaszán a község parasztságának önkéntes akaratából, elhatározásából beteljesedett. „Csabacsüd termelőszövetkezeti község” — olvashatjuk a község szélénél. S ez az egyetlen mondat sokat sejtet a múltról, a jelenről és a jövőről. A kommunista veteránok — akikkel a párt községi bizottságának biliárdtermében találkoztunk —, a négy termelőszövetkezet gazdái, akik közül igen sokan görnyedtek másfél évtizeddel ezelőtt az egykori hétezer holdas grófi birtokon — érzik igazán e szó jelentőségét. Hogyan is mondták a csa- bacsüdiek, a veteránok, a termelő- szövetkezet gazdái, s a művelődési otthon ünnepi szónoka is? — Másfél évtizeddel ezelőtt a grófi birtok cselédjei — akik ma termelőszövetkezeti gazdák —, közös konyhában nyomorogtak itt. Közülük sokan írni-olvasni sem tudtak, csak annyit, hogy a cselédszerződést nehézkesen aláírják. A háromtantermes iskolában 280-nál több gyermeket zsúfoltak be. Egy tanítóra hetven gyerek tanítása jutott... De ne is folytassuk tovább. Hagyjuk a rossz emlékű múltat. Igaz, kellett a múltról ennyi, hogy a jelent, a megváltozott életet jól értékeljük. Mert azt említettük, hogy sokat sejtet a község szélén elhelyezett „Csabacsüd termelőszövetkezeti község” felirat. Igen, sokat sejtet, melyről egyszerű szavakkal, de annál több szívvel beszéltek az idős elvtársak, a község lakossága. — Nézzenek széjjel a mi kis községünkben! Űj négytantermes iskola, óvoda, gyógyszertár épült az utóbbi években. No, meg egy ilyen kultúrház! Gondolni sem mertünk erre 16 évvel ezelőtt, sőt még a felszabadulás után sem jó ideig ... Egyszerű emberek mondták e szavakat a művelődési otthonban, a megnyitó ünnepség előtt. Nehéz visszaadni acsabacsüdi emberek szavait, azt a bizakodást, amit arcuk is elárult. — Jöjjenek el hozzánk egyszer úgy is, hogy légyen idejük jobban szétnézni a nü kis községünkben. A két iskolában most 19 pedagógus tanítja a 394 gyereket. Az iskolások és az óvodások közül nyolcvannál többen étkeznek a napközis konyháról. Már alig van olyan utcánk, ahol ne lenne villany. Az egykori grófi és kulák- béresek új családi házakat építenek. Tizenhat évvel ezelőtt a rádió fogalom volt. Jelenleg 570 szebbnél szebb világvevő rádió, ki tudja, hány motorkerékpár, kiskerék- pár teszi kulturáltabbá, könnyebbé az életünket... Kulturáltabbá? Igen, ezt mondták ők, a csabacsüdiek. A kulturáltságot, a szebb, jobb életet azonban nemcsak óhajtják itt. Tesznek is érte ezek az emberek. Csak a művelődési otthon építéséhez több mint 26 ezer forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá. Noha az 1 millió 800 ezer nagy részét is a község lakossága által községfejlesztési alap címen befizetett forintokból rakták össze a község vezetői. S amikor e nagyszerű kulturális létesítmény avat ása előtt a község veze. tői úgy látták, hogy 2—3 asszony kevés lesz a takarításhoz, egyetlen szóra 43 asszony jelentkezett az ablakok, az ajtók rendbehozására, takarítására. Fülöpi Sándor a Béke Termelőszövetkezet kovácsa fél évnél tovább készítette társadalmi munkában azt a mindenki által megcsodált békegalambos zászótartót, amit a művelődési otthon homlokzatára helyeztek el. Hogy miért mozdult meg eny- nyi társadalmi munkás, az asszonyok, a Fülöpi Sándorok ennél a művelődési otthon építésénél? Mert érzik, hogy megbecsült és saját sorsukat irányító emberek lettek ők is. A művelődési otthon előtt beszélgető idősek és fiatalok mondták nekünk: — Jelenleg a község lakosságának 90 százaléka SZTK biztosított. Mivel termelőszövetkezeti tagok lettünk, mi is biztosítottak^ vagyunk ... Egy 65—70 éves idős bácsi megtoldotta: — Valamikor a gróf földjén még gondolni sem mertem arra, hogy én nyugdíjas leszek. Most az vagyok, tsz-nyugdíjas. De csak azért állnak mind többen Csabacsüdön a párt és a tanács vezetői mögé mert SZTK biztosítottak és az idősek nyugdíjasok lettek, avagy azért, mert most művelődési otthon épült? Nem ezért, nemcsak ezekért. A most épülő postahivatal, az augusztusban rendeltetésének átadott gyógyszertár, a kövesút szélesítése, a törpevízmű vezetékének megépítése, a mozi szélesvásznúvá való átalakítása és sok egyéb más napról napra nyitogatja azok szemeit is, akik eddig még tétováztak. A művelődési otthon avató ünnepségének előadója azt mondta: — Most már Csabacsüdön is van lehetőség a művelődésre. Igen, valóban így igaz. De ami elégedetté teszi e kis község lakosságát: a művelődéssel együtt jár, s a művelődés alapja az anyagi jólét növekedése, a biztonságos holnap. Ezért lett újabb nevezetes dátum a község történetében 1960. október nyolcadika. Balkus Imre Még nincs sok olyan termelő- szövetkezet a megyénkben, mint mondjuk egy városi önkiszolgáló bolt, amelyben a padlópasztától a zsilettpengéig mindent megtalál a vevő és ki is szolgálja magát. De a csírája már megvan ennek is egy-két községünkben, mint például Kaszaperen. A kaszaperi Lenin Tsz gazdái már nem mennek „idegen” boltba, ha elromlik a cipőjük, vagy kiborostásodik az arcuk. Helyben, a szövetkezeten belül megtalálják a mestereket, akik ugyanúgy, mint ők, munkaegységre dolgoznak, javítják ■ a cipőt vagy nyírják a hajat. Magyarán: a tsz-tagok nemcsak a kenyérnekvalót és más természetbelit kapják meg termelőszövetkezetükben, hanem a mind teljesebbé váló közös-kombinát immár egyre több igényüket is kielégíti. Patyi László, a tsz borbélymestere mielőtt Kaszaperre jött — bár idevaló születésű — Pesten dolgozott a szakmájában és nem is akármilyen kis kócerújban, hanem egy nagy Üllői úti férfi és női fodrászatban. Keresetére sem panaszkodhatott. De hát mégsem bírta a városi életet. Felesége s két gyermeke idehaza maradtak, és mikor tavaly apósa belépett a közösbe, felmerült benne a gondolat, hogy ő sem marad most már távol, eb aki bánja a borbélymesterséget — belép a termelőszövetkezetbe. Akkor legalább együtt lesz az egész család. hogy a szövetkezeten belül bor- bélyoskodni fog. Ezt az elnök javasolta neki, s ő persze örömmel ráállt. Már több mint egy éve aztán Patyi László az iroda melletti kis „műhelyben” szépvtgeti vasárnapokra a szövetkezeti gazdákat és fiú családtagjaikat. Ügy egyeztek meg, hogy évente öt munkaegységet írnak le mindenkitől, aki nála „dolgoztat”, a javára, a gyerekek utáni nyiratko- zásokért pedig 1,5 munkaegységet. Százöt állandó vendége van és hetenként négy napon át tartja nyitva az üzletet. Ebbe beleszámítódik a vasárnap délelőtt is, hiszen a tagok ilyenkor érnek rá leginkább. A többi három napon át a mezei munkákból veszi ki a részét Patyi László, mert érthetőleg neki se mindegy, hogy év végén mennyit ér majd a munkaegység. Nem bánta meg, hogy így választott. Tavaly — pedig nem is egész évet dolgozott a termelő- szövetkezetben — 19 ezer forint volt a keresete, mert 36,50 forintot ért egy munkaegység. Az idén 41 forint lesz, és előreláthatóan 520 munkaegységet szerez, vagyis 1778 forint havi jövedelmet biztosított magának a szövetkezetben a háztájin kívül. Pesten sem keresett volna eny- nyit. Ezért mondja, hogy bevált a termelőszövetkezet és ajánlja azt a megye valamennyi falusi borbélyának, akik még nem tsz- tagok... így is tett. Nem gondolt arra, Varga Dezső r()a dús zhala nd a gyulai határban A fiatal agrárértelmiségiek védnökséget vállaltak a külföldi búzák termesztése felett Néhány nappal ezelőtt tanácskozott a Békés megyei KISZ-bi- zottság mellett működő fiatal agrárértelmiségiek tanácsa. A több mint 80 résztvevő előtt Karakó Imre titkár ismertette az idei év munkatervének végrehajtását s beterjesztette a jövő évi munkaterv-javaslatot. Ebben többek között tapasztalatcsere-látogatások szervezése is szerepel; nyolcvan fiatal agrárA Gépipari Tudományos Egyesület békéscsabai helyi csoportja az idén már két jól sikerült tanulmányutat szervezett. A résztvevők: mérnökök, technikusok és más műszaki dolgozók ezeken sok olyan hasznos tapasztalatot gyűjtöttek, amelyet munkájukban is felhasználhattak. A GTE-csoport a közeljövőben tagjainak újabb tanulmányutat szervez. Október 24-én a Debreceni Gördülőcsapágygyárba látogatnak el, ahol egy napot töltenek üzemlátogatással, értelmiségi külföldi tanulmányútja, megyei ankétok, konferenciák tartása, politikai, termelési témakörből. A munkaterv jóváhagyása után több résztvevő indítványozta, hogy a fiatal agrárértelmiségiek vállaljanak védnökséget a megyénkben egyre nagyobb teret elfoglaló, nagy hozamú külföldi búzafajták termesztése felett. A résztvevők elfogadták az indítványt. tapasztalatcserével. November 8-tól 11-ig pedig érdekesnek ígérkező, négy napos tanulmányutat bonyolítanak le, amelynek igen gazdag programja lesz. Először Sztálinvárosba, a Vasműbe látogatnak el, majd másnap Székesfehérváron a Televíziógyárat, valamint a Fémnyomót keresik fel a csoport tagjai. A harmadik napon megtekintik a i esztergomi szerszámgépgyárat, majd a tanulmányút utolsó napján látogatást tesznek a Budapesti Mező- gazdasági Gépgyárban. Szép reggel van. Az ég azúrkék- j jét csak keleten festi rózsaszínre! a felkelő nap. A felhők, úgy lát-l szik ma nem ébredtek korán. Szokatlanul mozdulatlan a levegő. Egy gyönyörű nap ígéretét sejteti ez a reggel. A gazdag színekben pompázó falevelek és a hűvös levegő már érezteti, hogy elmúlt a nyár. Bécsi János fővadászmester „selejtezésre” indul. ' A vadállomány erősen feltöltődött. Sok a kilövendő bak, de nehéz becserkészni őket. Napok óta járja az erdőt. Virradatkor indul. Ezt az időt szereti az őz. A szerencse azonban nem szegődött melléje. A sok magas növény is akadályozza a látást. Jó búvóhely az óvatos vadaknak. Talán ma ... mégis ... A megbeszélt találkozóhelyen már ott áll az öreg vadőr, Vozár János bácsi. Az öreg 20 éve járja az erdőt. Ismeri a vadállományt. Együtt mennek tovább. Közel az erdő, lekerülnek a fegyverek. Suttogva, keveset beszélnek. „vadász módra” értik meg egymást. Az egyik kukoricás mellett haladnak. Utána lucernás következik, az őzek kedvenc tartózkodási helye. Az öreg int. Sejt valamit. Megállnak. Óvatosan néznek végig a lucernáson. Ott vannak! öt szép őz. Négy suta és egy villás” bak. Jellemző az őzekre. Testük a kukoricásban, csak a fejüket dugják ki legelni. Az éles vadászszemet azonban nem tudják félrevezetni. Ki kell lőni a „villást** A selejt-bak óvatosan emeli fel a fejét. Veszélyt szimatol. Nagy a távolság, de a csapat is úgy áll, hogy a sutát találhatná. Nem lehet lőni. Be kell cserkészni őket. Gyorsan, zajtalanul. Ej, ez a kukoricás ... ! A feltámadó szél zörgetni kezdi a száraz leveleket. A tábla közepén óriás napraforgó áll. Addig el kell jutni. Már indulnak is. Csak oldalt lehet előre haladni, lépésről lépésre. Elérik a napraforgót. Végre! A puskacső felemelkedik A fővadászmester szeme végig fut a tábla szélén. Az öreg mögötte áll. Válluk csaknem érinti egymást. Semmi. Az őzek eltűntek. A két, izgalomhoz szokott vadász-szív hangosabban dobog. Szemük összevillan. Megértették egymást. Az őzek beváltottak a kukoricásba. Meg kell előzni őket. Az öreg hátul halkan dörmög valamit. Most egy tök indája kelt az őzek védelmére. Átérnek a kukoricáson. Az őzek még nem látszanak, de minden pillanatban kiléphetnek. A puskacső rezzenés nélkül néz végig a kukoricás szélén. Az őzek sejtenek valamit. A magas növényzet pedig féltékenyen takarja őket. Várnak mozdulatlanul \.. Az öreg halkan megszólal. Elmentek. Nem volt szerencsénk. Indulnak vissza a dűlő felé. A vadászmester megszólal — szinte fogai között szűri a szót — „elébem kerülsz még". Alig fejezi be, zörög a kukoricás. A szél... gondolták, de a vadászok ösztönével megfordulnak. Tőlük nem messze — mintha utánuk indultak volna — hatalmas szökkenésekkel váltottak ki az őzek, A fegyver csöve felemelkedik. Az állatok megtorpannak. A „selejt” alig van húsz-huszonöt méterre. A vadászmesternek eszébe jutnak az előbbi szavai. A bak egy pillanatig kihívóan néz szembe a fegyverrel. Kétágú agancsán megvillan a felkelő nap fénye. Most szép ez a fejdísz, pedig vesztét okozza. A biztos szemeknek túl könnyű a közeli cél. Egy kicsit vár, majd nyugodtan meghúzza a ravaszt. Csettenés a válasz. A bak meglódul, utána a többi. Pillanatok alatt eltűnnek a szégyenében leereszkedő puskacső elől. Kollárik János Két érdekes taimlmányntat szervez a GTE békéscsabai csoportja
