Békés Megyei Népújság, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-12 / 241. szám

1960. október 12., szerda

3

Néhány gondolat

a kisipari szövetkezeti mozgalomról

csak fél seom —; hanem a gazdasági,

N

em a kisipari szövetkezetek becsületének védelmében vettem tollat a kezembe, mert erre úgy gondolom, hogy nincs szükség, mivel szövetkezeteink többsége jó munkájával kivívta magának a megbecsülést a lakosság, a társadalom részéről egyaránt. Szeretnék ellenben tisztázni egy-két dolgot, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni.;

Elöljáróban megjegyzem, hogy a kisipari szövetkezeti mozgalomnak eredményei, pozitív tulajdonságai mellett megvannak a maga hiányosságai is, amelyek akár objektív vagy akár szubjektív okok miatt is, de léteznek. Tudunk róla és azon vagyunk, hogy ezek á hibák a jövőben egyre inkább elmaradjanak szövetkezeti mozgalmiunktól. Tudott dolog, hogy az emberek gondolatvilágát átformálni vagy csak befolyásolni is nem könnyű feladat. Nyilvánvaló, hogy az az ember, aki belép valamelyik kisipari szövetkezetbe, egy csapásra nem lesz szocialistává. Jó ideig magával fogja hurcolni a magánkisiparos korában ráragadt kispolgári gondolkodást. Az egyéni parasztok sem szabadulnak meg bizonyos fokú kapitalista gondolkodástól a szövetkezetbe lépésük után közvetlen, hiszen nem egy termelőszövetkezet fejlődésének, vagy kisipari szövetkezet megerősödésének válik egyik kerékkötőjévé az egyéni enyém—tied gondolkodási mód. Azt viszont senki sem tagadhatja, hogy azok a kisiparosok, akik megértették és el is ismerték a szövetkezési gondolat helyességét, s beléptek a szövetkezetbe, egy lépéssel előbbre jutottak a szocialista átformálódás útján. A nevelés és az egyén teljes átformálása a szövetkezeti mozgalom feladata, amely mind szellemében, mind tartalmában szocialista, hiszen pártunk és kormányunk ezt a szövetkezési formát elfogadta és támogatja. Éppen ezért elfogadhatatlan és sértő a szövetkezetekre nézve, hogy még ma is — és néha vezető emberek is — félmaszek” jelzővel illetik szövetkezeteinket. Nem azért, mintha a magámkásipa rosoiknak szégyenkezni

keUene amiért azok, nem, mert kormányunk megbecsüli a tisztességes kisiparosokat ma is és holnap is. Tehát szövetkezeteinket sem pusztán a ..félmaszek” jelző sérti, hanem inkább az, amit e jelző takar. Sajnos, tapasztalatból mondom, hogy azoknál az embereknél, akik ilyen jelzővel illetik szövetkezeteinket- nem nagy megbecsülése van a szövetkezeti mozgalomnak. Nem mondanám azt, hogy ezek az elvtársak rosszindulatúak a szövetkezetek iránt, de azt határozottan merem állítani, hogy kevésbé ismerik a kisipari szövetkezetek célját, szerepét a népgazdaságban és munkájukat, amellyel sok elismerést szereztek már a bélföldi és külföldi piacokon egyaránt;

A szocialista tervgazdálkodás alapvető célkitűzése: a társadalom anyagi és kulturális szükségleteinek egyre magasabb színvonalon történő kielégítése. Ennek elengedhetetlen feltétele, hogy az eddigieknél gyorsabb ütemben fejlesszük a társadalom termelő erőit. Feltétele továbbá a terv- gazdaság megszilárdítása, a tervszerűség fokozása a népgazdaság valameny- nyi ágában, a termelékenység állandó növelése. Mindezekből az következik, hogy a mezőgazdaság átszervezése mellett az ipari tevékenység területén Is meg kell oldanunk á magántermelők egyesítését;

Az MSZMP kongresszusi irányelveiben olvashatjuk: ;,A párt és a kormány a szocializmus építésébe bevonja a városi kispolgárságot” és ezért á párt arra törekszik, hogy a kisiparosságot a „...számára is elfogadható módon vezesse rá a szocializmus útjára”.

N

em másról van szó, mint arról, hogy a magánkisiparosok érdekeivel összhangban szélesítjük a fejlettebb termelési módszerekkel rendelkező és a tervgazdálkodással összhangban álló szocialista gazdálkodási formákat: a kisipari szövetkezeteket.

A szövetkezetek feladata: az állami ipar kiegészítése, a lakosság szükségleteinek közvetlen kielégítése a javító és szolgáltató hálózat fenntartásával, a kézműipari export-termelés fejlesztése, a helyi erőforrások és tartalékanyagok felkutatása és felhasználása, a szövetkezeti tagok szakmai, politikai és kulturális nevelése.

T ’hát amint látjuk, a kisipari szövetkezeti mozgalom nem öncél, nem valami maszek üzlet — még

történelmi és társadalmi fejlődés következménye.

Szövetkezeteink jól használták ki a párt és kormány támogatását. 1948 óta — az 1953-as törés ellenére is — erkölcsileg, gazdaságilag megerősödtek. Jelenleg 1639 szövetkezet működik ha-- zánkban. 1960. első felében mintegy 160 215 volt a taglétszám, s a szövetkezeti ipar félévi termelési értéke mintegy 5 milliárd forintot tesz ki.

Tekintettél arra, hogy megyénk mezőgazdasági jellegű, így a megye ipari termelésének összességében még fokozottabb jelentősége van az állami ipar mellett a szövetkezeti iparnak. A megye bútoripari termelésének mintegy 70 százalékát, a cipőipari termelés 100 százalékát adja a szövetkezeti ipar.

Jelenleg megyénkben 70 szövetkezet működik 4539 termelő taggal, melynek évi termelési terve 336 millió forint, s ezt év végére minden valószínűség szerint telj>esíitik is. A szövetkezetek látsz álba — ipari tanulóikkal és nemtermelőkkel együtt — 5898 fő. A megye szövetkezeti ipara ebben az évben körülbelül 120 millió forint értékű bőrruházat! és ruházató cikket, körülbelül 40 millió forint értékű bútort ad a kereskedelemnek. Ebben a cikkben nincs arra mód, hogy valamennyi kisipari szövetkezet eredményével foglalkozzunk, bár meggyőződésem, hogy lenne mivel dicsekedni;

Sokan azzal érvelnek, hogy a kisipari szövetkezetben nem társadalmi, hanem csoporttulajdon van, tehát következésképpen nem is lehet szocialista; Az igaz. hogy szövetkezeteink tagjai részjegyet jegyeznek belépésükkor, termelőeszközeiket a szövetkezetnek adják át térítés ellenében. A tagok ellenben munkájuk és nem részjegyük arányában részesednek a jövedelemből és a létrehozott közös vagyon viszont oszthatatlan. Termelésüket nem az egyéni érdek, a profitszerzés, hanem nemzetgazdasági tervek szabályozzák, vagyis a szövetkezeti tervek összhangban vannak az állami tervekkel, amelyek kötelezőek szövetkezeteinkre;

T

ehát így állunk ezzel a félmaszek kérdéssel. Persze az egy másik kérdés, hogy egyes szövetkezeti tagok nem tudtak, vagy nem tudnak beleilleszkedni a közösségbe és egyéni érdekük hajszolása közben vétenek a közösség, a társadalmi tulajdon ellen. Ilyen is van; mint népgazdaságunk egyéb területén is, de ez szerintem nem jogosíthat fél senkit sem arra, hogy ezt általánosítsa az egész szövetkezeti mozgalomra. Azokat az elemeket ugyanis kizárja soraiból a mozgalom, akik vétenek a közösség ellen.

Nehéz lenne egyetlen cikkben még csak vázlatosan is a megyei szövetkezeti mozgalom problémáját tárgyalni. Nem is ez volt a célom, egyelőre csupán azt szeretnénk, ha azok a vezetők, akik szövetségünkön kívül valamit is tenni tudnak, vagy munkakörüknél fogva tenniük kellene a szövetkezeti mozgalomért, egy kicsit job- ban ismerjék meg a kisipari szövetke- 5 zetek célját, szerepét, életét és problé- ; máját. A mozgalom jelentősége sokkal ■ komolyabb, mint hogy kézlegyintéssel ! el lehessen intézni egy-egy szövetke- S zetó problémát. Csupán csak annyi J megbecsülést és törődést várnak sző- ■ vetkezeteiink, mint amilyen becsülettel ■ ők dolgoznák a társadalmi rendszerért. ■

F

eladatunknak tekintjük a jövőben ■

még inkább a szövetkezetek 5

■

műszaki fejlesztését. Meglévő geppar- ; kunk felújításán és bővítésén, jobb ■ munkaszervezés és műszaki irányítás 5 útján olyan mértékben fogjuk fokozni 5 a termelékenységet, hogy szövetkeze- ■ teink többségének termelése, illetve ■ termelékenysége elérje a középüzemi ■ szintet. Meglévő gépparkunk és mű- 5 helyeink jobb kihasználására több sző- ■ vetkezet át fog térni a kétműszakos jj termelésre. Ez még azzal az előnnyel ■ is jár, hogy megyénkben bizonyos i mértékig bővíteni tudjuk a munkale- jj hetőséget. Erre elsősorban Békéscsa- j bán. Orosházán, Szarvason, Endrődön Z

m

és Mezőberényben kerülhet sor;

Jelenleg ilyen problémáink vannak ■ és ez sem maszek érdek, mert ha meg- i oldjuk — márpedig a lehetőség adva ■ van —, akikor abból nemcsak a sző- • vetkezeti tagoknak, de megyénknek is ■ és a társadalomnak is haszna lesz. !

DOBRA SÁNDOR £ KÍSZÖV ■'

NÉPÚJSÁG

Kukoricaszárból — siló

Az orosházi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben az idén 50 holdon termeltek silókukoricát. Ezt néhány héttel ezelőtt betakarítottak, s a tehenészet melletti 600 köbméteres silóban jó minőségű takarmányt készítettek belőle. A szövetkezet vezetősége elhatározta, hogy még 700 köbméter silót készítenek. Összesen 80 hold zöldleveles állapotban lévő kukoricaszár sílózását tervezték. Az összezúzott kukoricaszárat részben melaszos vízzel öntözték — hogy az erjedéshez szükséges teltételeket biztosítsák —, részben pedig répafejjel és répaszelettel keverték.

Fajtiszta B 1201-es búsafajtát vetnek a mezőberényi Aranykalász Tsz-ben

Több mint négyezer holdas mezőberényi Aranykalász Termelőszövetkezetiben már javéban folyik a búza vetése. Az elmúlt hét elején vetették el a 170 hold őszi árpát, az 50 hold őszi keveréket és az 50 hold pannonbükkönyt, őszi búzából 1100 holdat vet a tsz. A II. üzemegységben kezdték meg először a vetést. A tsz gabonáját egyes helyeken fertőzés érte s így egy része nem vált alkalmassá a vetésre. A vezetőség nem késlekedett, idejében atcserélte a szokványminőségű búzát a mezőberényi határban legjobban termo B 1201 fajtára. A Terményforgalmi Vállalat több mint 800 mázsa búzavetőmagot cserélt ki a tsz-gazdák legnagyobb megelégedésére. Szinte csodálattal beszélnek arról, hogy olyan gyönyörű /vetőmagot kaptak, hogy hasonlót talán nem is vetettek még a herényi földek, be. Mind az 1200 mázsa vetőmagot becsávázták és megkezdték a ve. tést.

ŐSZI HATÁRJÁRÁS

Túri elvtárs, a tsz párttitkára határjárásra hív. A tsz-központ szomszédságában Csomós Mátyás a kiöregedett lucemaföldet szántja.

A barázda fenekére lépek.

— Harmincöt centi — mondja a titkár. — Ide olasz búza kerül. Pepó elvtárssal, a Gyulai Állami Gazdaság íőagronómusáva! úgy beszéltük meg, hogy a 41 mázsa búzatermést harmincöt centis szántással alapozzuk meg.

— Hány hold búzát vetnek?

Ezidáig 930-ról tudok, de lehet,

hogy ennél valamivel több lesz.

Ismét számolunk. A szövetkezet szántója 2835 hold. A szántó harminc százalékába búzát kell vetni — így szól a párthatározat. Ez megvan annyi.

A traktor lépésben halad. A föld egy része porhanyón omlik szét, a másik pedig rögben marad.

— Holnap lehengerezzük ezt az egész felszántott részt — magyarázza Túri elvtárs —, mert azt mondják, hogy az olasz búza nem szereti a rögös talajt. Ezután pedig néhány nap múlva már vetjük is.

Túri elvtáns olyan természetesen mondja ezt, hogy nem is mertem arra gondolni, ő csak néhány hónapja „parasztizál”. A Gyulai Húsüzemből került ide pártmunkára. A szövetkezetiek tisztelettel beszélnek vele. Őszintén elmondják véleményüket egy-egy dologról, mert amióta itt van, megtudták, hogy

a pártszervezet milyen nagy erőt képvisel,

és hogy segíti őket a munkában.

Az állattenyésztő-telep felé haladunk. Az erdősáv melletti ös„Illegálís“ véradó

A napokban nők és férfiak, férjek és feleségek, ismerősök és ismeretlenek vidám csoportja gyülekezett megyénk egyik helységében önkéntes véradásra. Olyan emberek voltak ott, akik minden ellenszolgáltatás nélkül adják az életet jelentő egészséges vérüket bajba jutott embertársaik megmentéséhez. A szívek áldozatkész melege fűtötte a kis csoport hangulatát. Nagy sietve érkezett egy fiatal asszony. Már azt hittem, elkéstem — sóhajtotta megköny- nyebülve, aztán meglátva egyik közeli ismerősét, huncutkásan hunyorítva felé fordult.

— El ne áruld a férjemnek, hogy itt voltam. Ha megtudja, összeszid.

— Ne. aggódj, nem szólok —

válaszolta a megszólított és az asszonyok jól ismert „összeesküvő" arcjátékával kísérve szavait még hozzátette: Te, te „illegális” véradó! B.

vényen néha meg-megállunk. Hallgatom, hogy milyen érvekkel szerelt le néhány napja négy-öt kissé nagyhangú embert, akik az előrelátható 33—34 forint munkaegységrészesedést kevesellték.

— Mit adtak ahhoz, hogy több legyen? — kérdeztem őket. — Az nem elég, hogy amióta tsz-ben vannak, jól dolgoznak. Mit csináltak egyéni korukban, amikor az idén a szövetkezet törzsterületén 13,4 mázsájával fizetett a búza, a behozott földeken pedig alig adta meg a hét mázsát? Tovább nem vitáztak. Megértették, hogy a termelőszövetkezet csak akkor oszthat, ha terem.

A tehénistálló ajtójában Faragó György állattenyésztővel találkozunk.

— Mi van magával, Gyuri bácsi? — fog vele kezet a titkár.

Nem tudtam mire vélni a kérdést — hiszen Faragó bácsi, habár a szemei egy kicsit törődöttek, mozgása mégis fiatalos —, mi lehet a baj? Néhány pillanat múlva azonban megértettem, hogy a pia. con vásárolt 287 süldőből nyolcvanegy fertőző gyomor- és bélgyulladásban elhullott, s ez annyi, ra bántotta, hogy két hét alatt tíz kilót fogyott. Éjjel-nappal ott ült az ólnál, és azon gondolkodott, mit lehetne tenni, hogy a betegségnek útját vegyék. Még most is összeszorult szívvel gondol vissza ezekre a számára igen nehéz napokra. Egy hónap óta talán most húzza először mosolyra az ajkát, amikor azt mondja a titkárnak: nincs már baj!...

Az istálló melletti karámban vemhes üszők pihennek. Ahogy meglátták az öreg Maohler Ferencet, mind felállt és a karám fái között kidugták fejüket.

— Szépek az üszők — mondom.

— Pedig csak ezt kapnak — mutat a perzselő nyártól száraz levelű csalamádéra. Félrehúzódik, s egy oszlop tövébe ül.

— Mióta állatgondozó?

— Tavasz óta egyhuzamban — rátámaszkodik villájára, és mosolyog.

— Szabadnapja volt már?

— Annyi időm sincs, hogy a háztáji kukoricámat letörjem.

— Csak jussunk túl az őszi munkákon — mondja Túri elvtárs —,

új munkaszervezést vezetünk be

az'állattenyésztésben. Erre a feltételek is megértek. Ha az állattenyésztésben egy kicsit jobban érdekeltté tesszük a tagságot, akkor nem lesz gondozó-hiány.

Gondért, bajért, de eredményért sem kell ebből a tsz-ből a másikba menni. Évek hosszú során mindig jól gazdálkodott a Népköztársaság Termelőszövetkezet. Az idén a behozott földek ugyan nem kecsegtettek olyan kiváló eredménynyel, mint a törzsterület, a régi és az új szövetkezeti gazdák között még sincs ellentét. Persze azért néha odamondogatják a 12 évvel ezelőtt belépett parasztok a fiatalabbaknak: hol lennénk ma, ha tizenkét évvel ezelőtt ugyanazzal a szívvel, munkaszeretettel, egymás megbecsülésével kezdjük az új életet, mint az idei tavaszon. De így sem késő. Egy dolog fontos: az emberek megértik egymást, szorgalmasan dolgoznak, így a munka eredménye sem marad el.

Dupsi Károly

Újra készül tejpor Gyulán

A Gyulai Tejporgyár működését szeptember 1-én leállították a belső renoválások miatt. Ezen a héten elkészülnek a munkálatokkal és a hét végére újból megindul a tejporgyártás. Az üzem szünetelése alatt termelésiérték- kiesés nem jelentkezett, mert nagyobb mértékben gyártották a kazeint, amely nagyon fontos exportcikk és emelkedett a vajgyártás is. Naponta 20 mázsa vajat és 12 mázsa kazeint szállítottak Budapestre. A most újból meginduló tejpor-üzemrész naponta 18 mázsa tejport készít, s ezt a mennyiséget Budapestre a Gyógy- és Tápszergyárnak, valamint a csokoládégyáraknak küldik. e—ő.

A Békés és Csongrád megyei állami gazdaságok

14. életévet betöltött, 8 általános iskolai végzettséggel bíró fiatalokat szerződtetnek mezőgazdasági tanulónak. A tanulóidő 3 év. A tanulóidő alatt a tanulók elvégzett munkájuktól és a tanulóidő időtartamától függően havi 400-tól 600 Ft fizetésben részesülnek. Ingyenes szállást, háromszori étkezést 80 fillér térítés ellenében biztosít a szerződtető gazdaság. Jelentkezni lehet a következő szakmákra: szarvasmarhatenyésztő, sertéstenyésztő, baromfitenyésztő. szántóföldi növénytermelő-gépüzemelő stb. Jelentkezés a lakóhelyhez legközelebb lévő állami gazdaság igazgatójánál 1960, október 15-ig, 4535