Békés Megyei Népújság, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-11 / 240. szám

MAO. október 11., kedd NÉPÚJSÁG ■ r Érdemes versenyesni Hívotté a jutalmat a megye kót legjobb cséplő-munkacsapata Másodszor köszöntötték és ajándékozták meg az újkígyó- si Aranykalász Termelőszövetke­zet két kiváló cséplő-munkacsa­patát. Néhány héttel ezelőtt a gyulai járási pártbizottság és a járási tanács versenydíját, most szombaton délután pedig a me­gyei pártbizottság és a megyei ta­nács jutalomtárgyaiit vették át Bozsik Lajos és Varga Ferenc cséplő-munkacsapatának tagjai.­A délután öt órára hirdetett ünnepségre jóval korábban érkez­tek meg a cséplőcsapatok vezetői és tagjai — így aztán volt idő egy kis beszélgetésre. Először is a több száz cséplőcsapat vetélkedé­sében első helyezett csapat veze­tőjét, Bozsik Lajost kérdeztük meg: minek köszönhetik ezt a di­csőséget? Talán a legderekabb, legszorgalmasabb embereket vá­logatta össze — ahogy errefelé mondani szokás — a „bandába”? '— Mikor a termelőszövetkezet vezetősége megbízott, hogy szer­vezzek egy cséplőcsapatot, még szó sem volt sem helyi, sem járá­si és megyei versenyről, így az­tán azokból alakítottam a csapa­tot, akik vállalták. Amint látja, 16 ■ és 60 év között váltakozik a ko­ruk. A többség persze olyan em­ber, aki hosszú éveken át dolgo­zott már cséplőgépnél, s ezért nemcsak értette a dolgát, hanem szerette is, így aztán haladtunk. Közben odajött Varga Ferenc, a megyei második helye­zett cséplőcsapat vezetője is. Ne­ki sem volt módjában a legdol­gosabb embereket összeválogatni, de így is komoly vetélytársnak bizonyult: a tsz céljutalmát, egy- egy hordó sört napi 300 mázsa cséplése esetén az ő csapata ket­tő, Bozsik csapata pedig egy íz­ben nyerte el a hat hétig tartó kemény cséplési időszak alatt. S bizony hosszúak voltak a napok, mert általában reggel 4-től este 8-ig búgott a gép. Sok volt a csé­pelni való, mert a 3000 hold kö­rüli kalászosból kombájn nem aratott, s ráadásul a régebben táblásított földekről 14 mázsájá­val eresztett a búza, s átlag 15,3 mázsájával az 570 hold tavaszi árpa, 13,60 mázsájával a 90 hold őszi árpa. — Érdemes volt versenyezni? ■— kérdeztük, bár tudtuk: amel­lett, hogy a két csapat tagjai csak­nem 19 000 forint értékű jutalmat vesznek át, s emellett jóval töb­bet kerestek, mint a mögöttük maradtak. — Érdemes volt — hangzott az egyöntetű válasz, s elsorolták, hogy Bozsik Lajos munkacsapatá­nak tagjai 106, Varga Ferenc munkacsapatának tagjai 87 mun­kaegységet szereztek a cséplés idején, míg a többi csapatok tag­jai 50—60 munkaegységet. S az új- kígyósi Aranykalász Tsz-ben 40 forint érték ígérkezik egy munka­egységre. Ezek szerint a fiatal Süli Jánosné Bozsik csapatában hat hét alatt több mint 4000 forint értéket keresett. No meg egy kar­órát. Ugyanis jutalomként egy-egy karórát kaptak a Bozsik-munka- csapat tagjai. Varga Ferenc mun­kacsapatának tagjai közül a nők egy-egy konyhaterítő-garnitúrát, a férfiak pedig jód felszerelt borot- vakészletet. Persze ennél is többet ér számukra az a tudat, hogy a megye több száz cséplőcsapatát előzték meg, s hogy idejében zsák­ba, magtárba került a gazdag ter­més. Lasizli Pál elvtársnak, a megyei tanács elnökhelyettesének rövid ünnepi beszéde után felszólalt Za­lai György elvtárs, a gyulai járási pártbizottság titkára. Elmondotta, hogy mikor ismertették Újkígyó­son a cséplési verseny feltételeit, Csík Péter, a tsz elnöke magabiz­tosan kijelentette: akár máris hoz­hatják a díjakat, mert biztosan mi nyerjük meg Ha lenne kitűzve versenydíj az őszi betakarításra és vetésre, az újkígyóst Aranykalász Termelőszövetkezet tagjai nem­igen tennék vitássá, hogy kié le­gyen. A tervezett 2600 katasztrális hold búzavetésből 50 hold olasz búza már zöldell. De zölded a 290 hold őszi árpa is. A 2500 hold ku­korica betakarításának a felénél, az 500 hold cukorrépa felszedésé­nek pedig egyiharmadánál tarta­nak. Nagy ösztönző hatása van a tervezett 40 forint munka­egység értéknek, ami csak úgy lesz meg, ha semmi se megy kárba ab­ból, ami megtermett. No meg az­tán, nem véletlenül léptek az új- kígyósiak a közös gazdálkodás út­jára a tél folyamán: több régi tsz- tag példájából látták, milyen gyü­mölcsöző a közös munka. Tóth Pálné is azt mondta, a számára örökké emlékezetes szombat dél­utáni ünnepségen, hogy hat évig volt cséplőmunkás, de ennyit még sohasem keresett, s még nem volt olyan megbecsülésben részesítve, mint most. Annyira örül a térítők­nek, szalvétáknak, hogy talán nem is használják majd, hanem ereklyeként őrzi, amíg él. K. I Közel 30 ezer forint évi jövedelem A kertésszigeti Dózsa Tsz juh ásza. Aranyos János bácsi már betöltötte a 61. évét is. Két éve tagja a termelőszövetkezetnek. Nagyon szereti a foglalkozását, úgy örül, dédelget minden kis bá­rányt, mint a saját háztáji jásza gát. A szorgalmas, becsületes em bér munkájának meg is van a gyümölcse. Aranyos bácsinak eddig több mint 450 munkaegysége van. Előleget is szépen kapott. A napokban szállítottak az udva­rába 15 mázsa csöves kukoricát. Búzából közel 15 mázsát vitt ha­za, árpa is volt vagy 6—7 mázsa. A termelőszövetkezet vezetői szerint Aranyos bácsi a i év vé­gére közel 600 egységet gyűjt össze. Az eddigi előlegekkel együtt mintegy 30 000 forint lesz az évi keresete. ' x_. —• Nehéz, de szép misszió Ráérősen lépkedek a technikum épülete felé, mert több mint fél óra van a foglalkozás kezdetéig. Emlékezetemben kép és hamgfosz- lányok elevenednek fel. Képtöre­dékek az 1948-as évből, a techni­kum emelkedő vörös téglafalai­ról, az ott dolgozó, beesett — de vidáhi arcú munkásokról —: „Csak kiverekedtük a közmunkát, az építkezést!” — hallom még most is a hangjukat Akkor a munkások többségének nem az volt a legfontosabb, hogy a tudás, nak új forrása épül Orosházának ezen a sivár, faluvéghez hasonló részén, ahonnan szakemberek százai kerülnek majd a korszerűtlen, s szűkén termő mezőgazdaságba, hanem a munka, a keresti lehetőség. Elperegtek az évek. Az öreg vá­rosnak ezt a részét fiatallá, üdévé telték az új lakóházak, a techni­kum és az előtte elterülő park. A parkban néhány 26 és 40 év közti férfi ül. Egyiküket, Kovács Fe­rencet Gyulaváriból ismerem. A másik, a harmadik, s a hatodik bemutatkozik: Andó János Csaiba- szabadiból, Varga István Batto- nyáról. Jön és leül a padra egy lény: Illés Klára és egy asszony: Krausz Jánosné Békéscsabáról. Valamennyiüknél könyvekkel, fü­zetekkel megrakott táska, vala­mennyien az. Orosházi Mezőgazda- sági Technikum III. és IV. osztá­lyának levelező hallgatói. Kévekötő aratógéppel vágják kukoricaszárat a csorvási Ady Tsz tagjai Mezőgazdasági szakbizottságok alakultak Gyulán A mezőgazdasági állandó bi­zottság Gyulán is hosszabb múlt­ra tekint vissza. Feladatát, amíg a város határát főként egyénileg gazdálkodók művelték, ellátta. Most egy év távlatából a város vezetőinek és az állandó bizo i- sag tagjainak az a véleménye, hogy bővítsék a bizottság munká­ját. különféle szakbizottságokkal. Ezeket meg is alakították. A nö­vénytermelő, az állattenyésztő, az üzemszervező és a gépesítő szak- bizottság munkájáért egy-egy ál­landó bizottsági tagot tettek fe­lelőssé, ugyanakkor a szakbizott­ságnak külön vezetője van. Leg­közelebb az üzemszervező szak­bizottság ül össze. A csorvási Ady Endre Termelő- szövetkezet kukoricavetése 550 katasztrális hold. Igen nagy gon­dot okozott a tsz vezetőségének, hogy a kukoricaszár betakarítá­sát gyorsan, könnyen, olcsón el­végezzék. A szárbetakarítást sür­geti a határidő betartása és az, hogy a búzavetés főleg a kukori­ca után történik. Ha kézzel vágják le a kukorica­szárat, úgy egy katasztrális hold szár levágása és bekötése 3,65 munkaegységbe kerül. A tsz ve­zetősége és a tagok elhatározták, hogy a szárvágást lóvcvntatású kévekötő aratógéppel próbálják elvégezni. Négy napi munka után megállapították, hogy a kí­sérlet bevált. A napi teljesítmé­nye 4—5 kát. hold. A gép jól vég­zi a kukoricaszár-levágást és an­nak bekötését. A kukorica között köztesként takarmánytököt vetet­tek, s így a kukoricatarló magas­sága a takarmánytök magasságá­nak felel meg. Ilyen módszerrel a kukoricaszár vágása holdanként egy munkaegységbe és egy kilo­gramm zsinegbe kerül, aminek ára 35 forint. A gép üzemeltetésé­hez szükséges egy gépkezelő, egy lóhajtó és két pár lófogat. Mivel a termelőszövetkezet lófogatokból ^61 áll, így a vontatást váltott lo­vakkal tudják végezni. A vezetőség ezek után úgy ha­tározott, mivel a módszer jól be­vált, hogy az ossz kukoricaterü­letből 400 kát. holdat kévekötő aratógéppel vágnak le, a fennma­radó 150 holdat pedig járvasiló- val. Az Ady Termelőszövetkezet az egyéb őszi mezőgazdasági mun­kákkal is jól áll. Az őszi árpa vetését befejezték 250 holdon, az őszi takarmánykeveréket is elve­tették 25 holdon és az őszi búza vetését megkezdték. A 80 hold napraforgót betakarították, 60 hold kukoricát letörtek, 100 hold cukorrépát felszedtek és a 410 hold háztáji kukoricát 90 száza­lékban letörték. Elvégeztek már 1100 hold mélyszántást és 500 hold vetőszántást is. Maczák András v. b.-elnök. Csorvás. Kovács Ferenc gyorsan elsorol­ja, kinek, mi a foglalkozása, aztán kérdezősködni kezdek. Először Andó Jánostól, mert meglepett, hogy őt még „egyénileg gazdálko­dó parasztfiatalként ” (29 éves) tartják nyilván a technikumban'. — Valóban egyéni vagyok még, de csak úgy névleg, mert földem nincs, beléptek vele szüleim, még a télen, a békéscsabai Szikra Ter­melőszövetkezetbe. — És maga? — Én most már nem kezdek semmihez, amíg az oklevelet kéz­hez nem kapom. Eltelik az idő, negyedikes vagyok. Arra a kérdésre: hogyan szánta rá magát a tanulásra, mi a célja vele, az indító okot ke­resgélve válaszol: — Három évig a Telekgerendás) Állami Gazdaságban dolgoztam szerződött munkásként, s ott éb­redt fel bennem a tanulási vágy... Ott láttam meg, hogy azoké a je­len és a jövő, akik tanulnak ... De talán nem is ott, hanem a honvéd­ségnél ... Műszaki alakulathoz kerültem, négyen-öten voltunk nyolc általánost végzett paraszt­fiatalok. Mikor a többiek műszaki dolgokról beszéltek, szégyelltem magam, szinte fájt, hogy én nem értek ilyesmihez, hogy nem tanul­tam. Hát ezért iratkoztam be a le­velező tagozatra 1956 szeptember- rében... — No és a cél, ha végez? — Még nem tudom, hogy álla­mi gazdaságban vagy termelőszö­vetkezetben kötök-e ki, de az biz­tos, hogy a mezőgazdaságban, mert a technikumban is az állattenyész­tés a legkedveltebb tantárgyam. Ilyen bizonytalan választ ad Krausz Jánosné, a kétgyermekes, háztartásbeli asszony is. Villany­szerelő férjét hívják a Szarvasi Állami Gazdaságba, azt mondják, neki is biztosítanak agronómusi vagy más munkakört. Csakhogy nagyon megjött a tanulás közben az étvágya, s nagyon babusgatja azt a gondolatot, hogy nem hagyja abba a tanulást, amíg tanári ok­levelet nem szerez. — Dehát kik mennek termelőszövetkezetbe a hallgatók közül? — kérdeztem kissé csalódottan, mert Kovács Ferencről, Orvos Andrásról, An- csin Pálról, Karakó Imréről, s még jónehány harmadik, negyedik évfolyamosról tudom, hogy tömeg­szervezeti és állami funkcionáriu­sok. — Én se megyek tsz-be — je­lenti ki Fésű József —. nem én, mert már ott vagyok évek óta, az orosházi Békében. — Ha végzek, én a battonyai Május 1 Termelőszövetkezetbe megyek — mondja Varga István, aki a Battonyai Gépállomáson már körzeti agronómusként van alkal­mazásban. S vannak még jó néhá- nyan a mintegy 45—50 harmad­negyed évfolyamosok közt, akik tsz-be mennek, akik már ott if dolgoznak, mint például Ungq^ Ferenc, aki a sarkad) Vörös C í‘ lag Termelőszövetkezet állatte­nyésztője. A levelező tagozat első és második osztályának mintegj 150 hallgatója közt is sok tsz-tag van, s jórészt tsz-tagokból te­vődik össze az okányi, a mezőhe- gyesi, a nagyszónási, és a szeghal­mi kihelyezett levelezési osztálj 25—30 hallgatója is. • Nagyon okos dolog volt ezel$£t~á' kihelyezett osztályokat létrehozni, s csak helyeselni lehet, hogy az eddigi öt mellett újabb négy köz­ségben — Újkígyóson, Gyulán, Eleken és Gyomén is — lesz. egy- ' egy kihelyezett osztály a jövő év január vagy február elejétől. A dolgozó parasztok nagy jelentősé­gűnek tartják, hogy helyben, saját falujukban technikumi végzett- i séget szerezhetnek. A tanároknak nem kis fáradságot jelent a távoli községeket járni Orosházáról. Kü­lönösen Balló István, Nagy Sán­dor és Győri Sándor tanároknak, akik csak a levelező tagozatot té».-"'v nítják, s akik szinte állandóan úton vannak. Fáradságos és nehéz missziót vállaltak a levelező-tan­folyamokon kisegítőkként tanító falusi pedagógusokkal együtt. Szép ez a misszió, amelyért nemcsak elismerést kapnak, hanem egyre nagyobb lesz az 5 jólétük is, an­nak a munkának nyomán, amift tanítványaik végeznek majd tu- dással, hozzáértéssel telítve a szo­cialista mezőgazdaságban. Kukk Imre Kétszázezer forintos költséggel új politechnikai műhely épül Füzesgyarma ton (Tudósítónktól) A füzesgyarmati II. sz. Általános Iskola tanulói eddig a poli­technikai oktatást egy elhanyagolt, egészségtelen pincében tartot­ták meg. A Művelődési Minisztérium, a megyei, a járási és a köz­ségi tanács, valamint a szülők 200 000 forintot adtak össze, hogy az új műhelyt felépítsék. Az épület 11 méter széles és 14 méter hosszú lesz. A műhelyt új felszereléssel rendezték be. A lányok részére külön kézimunka-termet építenék. Másfélmillió forintos költséggel új művelődési hasat építenek Medgyesegyháxán Medgyesegyházán ez évben kez­dik meg az új művelődési ház építkezését, amit jövőre fognak befejezni. Az új kultúrházat a va­sútállomással szemben, a község főterén építik. Az építkezés költ­ségei meghaladják az egy és fél millió forintot. Az építkezéshez a község 100 ezer darab téglával járult hozzá. Ezt a tanácstagok a község lakosaival együtt saját maguk szállították el Elekről Medgyésegyházára. Az eddig el­végzett társadalmi munka értéke meghaladja a 40 ezer forintot. e—ó

Next

/
Thumbnails
Contents