Békés Megyei Népújság, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-09 / 239. szám

8 Hí ÉP ÚJ SÄ G I960, október 9., vasárnap HÍREK. A sötétség ellen Gyula városa egyre szé­pül. Szépségéhez hozzá­járulnak a gyönyörű, fénycsöveiket kacéran csillogtató kirakatok. Vi­lágosak az utcák is, ame­lyekben esténként sétál­ni szoktunk. Kielégítő­nek mondható az esti világítás, Kielégítő, de nem tel­jes, mert a fény mellett sötét foltok is találha­tók, a főútvonalakon is. A Sztálin úti sétány vé­gén lévő Szabadság-hí- don a sűrűn felszerelt lámpák közül mindössze egy űzi a sötétséget. A Jókai utcában is csak intim félhomályt biztosít egy-két lámpa. A kultúr- park — ismertebb nevén a Népkert — csak imitt- amott világos. A mellék­utcákban is számos vak- lámpa alussza mély, de reméljük, nem örök ál­mát. Több fényt! Ez lenne a gyulaiak kívánsága...! a Szovjetunióból — AZ ALKOHOLELLENES bizottság tart ülést október 10-én, hétfőn Békéscsabán a városi Vö­röskereszt helyiségében. Az ülésen érdeklődők is részt vehetnek. — A RIZS 60 százalékát aratták le eddig megyénkben. 13 cséplő­gép 228 holdról csépelte el a ter­mést. Átlagosan 17 mázsa rizs termett holdanként. — TÁRSADALMI munkában három napig segítettek az őszi betakarításnál a kétsopronyi ter­melőszövetkezetnek a békéscsabai gimnázium diákjai. — MOTOROS vízi aratógépet alkalmaznak a vízi növények eltávolítására a turkméniai Kara- kum-csatornában. A csatornában történt kísérletek után a gépet más folyók és csatornák tisztítá­sára is alkalmazzák. — 230 HOLDRÖL törték le ed­dig a kukoricát a kondorosi Dol­gozók Termelőszövetkezetben. A tsz-nek 468 holdon van kukoricá­ja. A több éve közösen művelt földön átlagosan 40—42 mázsa termett holdanként, viszont a ta­vasszal csatolt területen 25—28 mázsa. — 3000 NÉGYZETMÉTERES szakaszon új betonjárdát építet­tek ebben az évben a községfej­lesztési alapból Körösújfalun. — HÁROMNAPOS autóbusz- kirándulásra ment október 7-én Szegedre a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium tanulóinak egy csoportja. — FOGÁSZATI rendelőt létesí­tettek Kondoroson a volt úttörő- házban. Az átépítésre 40 ezer fo­rintot fordítottak. — KISZ-HELYISÉGET avatnak és taggyűlést tartanak október 10-én a medgyesegyházi KISZ- fiatalok. Az ünnepségen az úttö­rők adnak műsort, este tánccal zárják az ünnepélyt. Reggeli köd Változó felhőzet, néhány helyen ki­sebb eső. Mérsékelt szél, helyenként reggeli köd. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 10—13, legmagar sabb nappali hőmérséklet 16—20 fok között. Lottó-tájékoztató A 41. játékhéten öt találat nem volt. Négy találatot 81 Szelvényen értek él. Ezekre egyenként 34 852 forint nyere­mény jut. A három találatos szelvé­nyek száma 5854, nyereményük 258 fo­rint. Két találatos szelvény ezúttal 130 732 volt, ezekre 11 forint GO fillért fizetnek. BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Az MSZMP megyei bizottsága és a megyei tanács lapja Felelős szerkesztő: Cserei Pál Szerkesztőség: Békéscsaba, József A. o. 4., I. em. Telefon: 22—96. Kiadja a Békés megyei Lapkiadó Vállalat, Békéscsaba, Szt. István tér 3. Felelős lriadő: Lehoczky Mihályi Telefon: 10—21 Békés megyei Nyomdaipari Vállalat, Békéscsabai Felelős nyomdavezető: Kendra György Terjeszti a Magyar Postai Előfizethető a postahivataloknál és a kézbesítőknél; Előfizetési di] 1 hóra Ui» Ft — 150 EZER forintos költség­gel tatarozzák a füzesgyarmati tanácsházat. A munkát még eb­ben az évben befejezik. — Az ÜNNEPEK és szertartá­sok szocialista formája címmel előadást tart október 14-én este hét órakor Békéscsabán a TIT filozófiai szakosztályának rende­zésében Feldmann József, az oros­házi Petőfi művelődési otthon igazgatója. — HALÁLOS baleset érte Szabó Györgyöt, a gyulai Béke Tsz tagját. Munkája közben két­kerekű kordéról esett le és en­nek következtében nyakcsigo­lyatörést szenvedett. Mivel az Állami Biztosítónál érvényben le­vő 130 forintos általános háztáji biztosítása volt, özvegye 15 000 fo­rintos kártérítést kapott. — Áramszünet! Értesítjük a villanyfogyasztóinkat, hogy októ­ber 16-án, vasárnap reggel 7 órától 14 óráig a város egész te­rületén áramszünetet tartunk. Az áramszünet kiterjed: Oroshá­za város egész területére, Szen- tetomya, Gyopáros, Árpádhalma, Nagyszénás, Gádoros, Eperjes, Kondoros, Gsatoacsüd, örmény­kút és Hunya községekre, vala­mint a körzetükhöz tartozó álla­mi gazdaságokra és termelőszö­vetkezetekre. — A bejelentett időben is a villamos vezetékek feszültség alattinak tekinten­dők. Vagyis érintésűik életveszé­lyes. 13 Levél Moszkva eredményeit bemu­tató kiállítást 1956 tavaszán lát­tam utoljára, amikor még mező- gazdasági kiállítás volt. Most, be­lépve a kiállítás hatalmas kapu­ján, olyan érzés fogott el, mintha egy új, modem nagyváros kapu­ját léptem volna át. Sokan azt mondják, hogy azok az emberek, akik először járnak a kiállításon, csodálatba esnek annak hatalmas méretein. Én nem először jártam itt, de mégis meglepődtem, ámu­latba estem, amikor megláttam mind a régi, mind az új pavilono­kat. A régi pavilonok kívülről olyanok, mintha ma nyitották vol­na meg a kiállítást, az új pavilo­nok pedig már tükrözik a jelenkor építészetét és technikáját. Hatal­mas változások mentek végbe a pavilonok belső berendezésein is. Amikor utoljára láttam, még csak mezőgazdaságot illusztráló anya­gok voltak itt, most viszont már minden köztársaságnak itt látha­tók az eddig' elért eredményei a népgazdaság minden ágából. Amikor az ember végignézi két-három köztársaság pavilonját, azt veszi észre, hogy azok az ered­mények, amelyeket mi, magya­rok a sajtón keresztül ismerünk, igen-igen kicsi részei azoknak a csodáknak, amelyeket a szovjet emberek megvalósítottak. Talán szóval ki sem lehet fejezni a gép­gyártás, a közlekedés, a híradás- technika terén elért fejlődést. Vannak olyan üzemrészek, ame­lyeket két ember irányít egy kap­csolótábla mellől; lehet látni a szí. nes televíziót, amelynek sorozat- gyártását már megkezdték. Itt vannak a különböző repülőgép-tí­pusok, a szebbnél szebb személy- gépkocsik. Amikor belép az ember a Tu­dományos Akadémia pavilonjába, úgy érzi magát, mintha a kozmosz­ban lenne, ugyanis itt láthatók az összes szputnyikok és rakéták, A kiállításon amelyeket már eddig felbocsátot­tak a világűrbe. Itt mutatják be a már 400 ezer méterről visszatért rakétát is, amelyet fényképek vesznek körül, illusztrálva a Föld­re való visszatérés helyét és pilla­natát. Természetesen csak né­hány pavilont tudtam megnézni, hiszen mindössze egy rövid nap állt rendelkezésemre. Jellemző a kiállítás területének nagyságára, hogy rendszeres trolibusz-járat bonyolítja le belül a közlekedést, lommal rendelkezik Becsben. Ez igaz, nincs benne semmi túlzás. Észt, tekin­télyt, csinos babát és autót leitet rajta vásárolni, s az autótulajdonosok — bál-milyen furcsán hangzik is — hosz- szatob életűek, mint a gyalogosok. Az újságok június 23-án közömbös han­gon irtaik: „Becsben az utóbbi napok­ban ötven halálos végű gázolás tör­tént.” Mintha csak azt mondták volna, hogy agyoncsaptak 50 legyet. S a hir nem is rázott meg különösebben sen­kit. Csak az áldozatok hozzátartozói rágták fájdalmukban az öklüket é6 át­kozták a részeg sofőröket. Nem tévedés. Ausztriában annyi al­koholt fogyaszthat a gépkocsivezető, amennyit bevesz a bendője — a rend­őr nem vesz tőle leheletpróbát. Ha azonban balesetet okoz, akkor a tör­vény felelősségre vonja. Hát ez bizony nem túlságosan nyug­tatott meg minket, amikor autóbusz- szal kirándultunk a híres és megejtően szép bécsi erdőbe. Különösen akkor volt leszóllhatnékunk, almikor vissza­felé jövet, a Hauptstrasse egyik kocs­mája előtt lefékezett a vezetőnk. Mintha a világ legtermészetesebb dol­ga lenne, kényelmesen besétált az ivóba, ahol (az idegenvezető utána ment sürgetni) felhajtott három korsó sört. Negyedóra múLva egykedvűen, fütyürészve ült tanét a kormánykerék mellé és 80 kilométeres sebességgel száguldott velünk tovább. Ráadásul minduntalan hátrafelé forgott, magya­rázta ő is a nevezetességeket, minket pedig a hideg kezdett lelni 28 fokos melegben; Megtudtam még, hogy az autón já­rók egy része — mint mondani szokás — otthon újsággal takarózik. F. Jäger esete elég tipikus. Ez a szerencsétlen ember engedett a csábításnak, és egy szép napon elment a minden harmadik sarkon megtalálható autóüzletek egyi­kébe. Előzékenyen fogadták, különö­sen, amikor kiderült, hogy állandó alkalmazásban van a gázműveknél. Bútorra összespórolt pénze fejében ad­tak neki egy szép, pasztell színű Sim- cát, s ő boldogan vitte asszonyát sza­bad délutánjain ki a bádeni út kör­nyékére, ahol a vízállásos laposokban ingyen lehetett strandolni. Hanem mi­vel a részletfizetést és az üzemeltetést (majdnem négy schillingbe kerül egy liter benzin) csak úgy bírta, hogy el­adogatta a lakásban nélkülözhető holmikat, a felesége idegbajt kapott. A mai napig úgyszólván a fehérneműje is ráment az autózásra, a nyugalmát és a boldogságát nem is számítva. No de nem akarom feketébbre fes­teni az ördögöt, mint amilyen. Tapasz­taltam Bécsben több olyan dolgot is, amelyet nyugodtan megszívlelhetnénk idehaza. Hogy mást ne mondjak, fel­tűnően tiszták a legeldugottabb ital­mérések is. Amikor egy ilyen kis bu­Békéscsabán, a 2. sz. városi vá­lasztókerületben Nagy János ta­nácstag október 12-én 16—18 óráig a Dózsa Gy. u. 3. sz. alatt, a 90. sz. városi választókerületben Zsíros József tanácstag október 12-én 18 —19 óráig a Jósika u. 53. sz. alatt fogadóórát tart. ezenkívül pótkocsis törpeautók állnak a látogatók rendelkezésére. Sajnos, a nap eltelt, és így csak egy töredék-részt láthattam eb­ből a nagy „városból”. Szeptember 19-én vonatra ültünk, és elindul­tunk Krasznodár felé. Ezzel él­ményeim írását most befejezem, legközelebb néhány konkrét ered­ményről írok, amelyet a szovjet emberek elértek a technika to­vábbfejlesztésében. fél percig mosogatta folyóvízzel a po­harat, továbbá a pult is úgy ragyogott, akár az arany, akkor akaratlanul eszembe vágódott, hogy nálunk né­melyik talponállót azonnal be kell zá­ratni, még mielőtt betéved oda egy külföldi vendég. Arról meg ne is beszéljek, hogy a bécsi vendéglőkben felesleges integet­ni a pincérnek. Jön az magától is azonnal, miihelyt a vendég letelepszik. Ismeretlen előtte az a fogalom, ami ná­lunk közszájon forog, hogy „nem az én asztalom”. Igaz, valahogy mégis az volt az érzésem, hogy ami nekünk bosszantó, az az osztrákok nagy részé­nek jó lenne. Mert, ahogy én láttam; például a Mariahilfer Strassen, sokért nem adnák a csendes beszélgetésre; üldögélésre vágyó emberek, ha egy kissé megfeledkeznék róluk a pincér; Beültünk a Burg szomszédságában egy áMitőlag jó nevű kisvendéglőbe; Volt benne összesen nyolc asztal, mi­vel azonban déli egy óra tájban érkez­tünk, hely nem akadt. A tulajdonos, mihelyt észrevette, hogy ki akarunk fordulni, szinte könyörgő ábrázattal állt utunkba, hogy „ein moment”, rög­tön csinál helyet. Csinált is. Odasietett egy ebédelő házaspárhoz, akik éppen- esak megkezdték a fogpiszkálást és váülvonogatva magyarázott nekik vala­mit. Azok sértett arccal távoztak, a vendéglős pedig negédes mosollyal és mélyen görnyedve fordult felénk; jobbjával a távozóik széliéire mutatva. Félóra múltán azonban, amikor a kö­rítés nélküli marhahúst elfogyasztot­tuk, és nem rendeltünk tovább sem­mit, mi is könyörtelenül a kegyvesz­tettek sorsára jutottunk. Az én bécsi ismerősömmel végül mégsem értettük meg egymást, ö erő­nek erejével el akarta hitetni velem; hogy náluk nincs különbség ember és ember között. Amikor látta, hogy csö­könyösen ingatom a fejem és megbo­csátó mosoly bujkál az ajkamon, mintegy utolsó aduként elmondta a következőt. Szilveszter éjszakáján, az új esztendő küszöbén hagyományos hejehuja szokott lenni a Stepűians- platzon, a dóm körül. Ilyenkor állító­lag puszipajtások módjára összeölel­kezik a gyáros a salakhordóval, ügy beszélhet és beszeszelhet mindenki, ahogy akar és mindezért egy gro- schent se kell fizetni. Nem vitatkoztam tovább. Kezet nyújtottam az én autóra áhítozó, elbo- londított barátomnak, miközben arra gondoltam: még szerencse, hogy a munkások nem mindegyike jár Auszt­riában sem az öntudatnak ilyen ret­tentő alacsony lépcsőfokán. Eljön az idő. amikor az önmagára lelt tömeg a tőkések arcába löttyenti a részegítő fröccsöket és kizsákmányolok nélkül rendez igazi öröm-majálist Becs szim-- bóluma tövében. (Folytatjuk) A békéscsabai 30. számú városi választókerületben Such Jánosnó tanácstag a ruhagyár kultúrtermé­ben 1960. október 11-én 18 órakor, a 31. sz. városi választókerületben Rutkai Jenő tanácstag a ruhagyár kultúrtermében október 11-én 18 órakor tartja meg beszámolóját Megjelent a 30 oldalas új képes családi hetilap 4­Öőfizethetf) és példányonként fe vásárolható a postás kézbesítőknél és hírlapárusoknál. SZŰCS MIHÁLY, Krasznodár Nagy István: Kirándulás o múltba A bécsiek autóval és autó nélkül (2) Beszélik, hogy a pénz Isteni hata- tikban sört kértem és a kiszolgáló jó Tanácstagi fogadóórák és beszámolók Békéscsabán

Next

/
Thumbnails
Contents