Békés Megyei Népújság, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-07 / 237. szám

2 MÉPÚJSÁG I960, október 7.. péntek (Jelelői j í(f () el, llatríroutfits ág q al — Tudósítás egy taggyűlésről — Nigéria miniszterelnökének nyilatkozata Tizenkilenc kommunista gyűlt össze a battonyai Vörös Október Termelőszövetkezet irodájában. Valamennyien odaadó, lelkes tag­jai a fiatal, tavasszal alakult 2300 holdas termelőszövetkezetnek, amely még máig sem jutott át a kezdeti nehézségek minden prob­lémáján. A gond, a felelősségtu­dat rajzolta komolyság ül vala­mennyiük arcán, ahogy hallgatják Kovács István párttitkár taggyű­lési beszámolóját..; Ez a beszámoló nemcsak a ter­melőszövetkezet eddigi eredmé­nyeiről beszél. Súllyal inkább a hiányosságokat taglalja, melyek aggasztják immár az egész tsz- tagságot. Mi is hibásak vagyunk — Mi is hibásak vagyunk. Hi­básak azért, mert láttuk eddig is a bajokat, és mégsem tettünk el­lene jóformán semmit — mondja a vita első felszólalója, Farsang István. A nyári munkák kitűnően ha­ladtak ebben a termelőszövetke­zetben is. A vezetőség aztán ettől olyannyira bizakodó lett, hogy az őszi tennivalókra nem tett külö­nösebb erőfeszítést a munkaszer­vezés terén. Ügy gondolták az elv­társak, hogy a nyári lendülettel halad majd minden ősszel is. Farsang elvtárs világitott rá erre a tényre, amikor okát próbálta ad­ni annak, hogy mostanáig miért nem törődnek annyira a mezei munkákkal a tagok, mint a nyá­ron. — Mindenki egyenlő mértékben megkapta a fejadagját, a kenyér- gabonát. Nagy hiba volt — foly­tatta —, hogy nem az összegyűlt munkaegység szerint osztott a ve­zetőség. Most az a hiedelem, hogy így lesz a kukoricánál meg más osztásban is. Nyíltsággal meg kell mondanunk: elfelejtettük, hogy a végzett munka szerinti részesedés­osztás az egyedüli olyan ösztönző erő, amely előre viszi a közös ügyet. S mert elfelejtettük, mi isz- szuk meg valamennyien ennek a levét. Még ma sem fejeztük be az árpavetést, a hanyagság miatt a kender jelentős részét is elpocsé­koltuk, mert kint rothadt a mezőn. Okulni kell mindebből — vonta le a tanulságot Farsang elvtárs. — A jövőben szigorúan csak az el­végzett munkaegységre szabad osztani a részesedést, ezt javasol­nám ... A közös vagyon nem csákiszalmája A taggyűlés a helyzet elemzése közben nem feledkezett meg az olyan brigádok dicséretéről, mint a Gázsi-brigád, amelynek tagjai a maguk munkája mellett minde­nütt segítettek, ahol kellett. Ugyanakkor egyhangúan elítélték azokat az egyéneket, akiknek fe­gyelmezetlensége oly sok kárt oko. zott már eddig is a termelőszövet­kezetben. Miről van szó? Arról, hogy né- hányan még nem szoktak bele a Laoszi hírek Vientiane (AP-AFP) A laoszi kormány bejelentette, hogy a király jóváhagyta a diplo­máciai kapcsolatok felvételét a Szovjetunióval. A diplomáciai kapcsolatok fel­vétele a Szovjetunióval, Kínával és a Vietnami Demokratikus Köz­társasággal egyike a Patet Lao öt követelésének. A laoszi miniszter- elnök egyelőre azon a véleményen van, hogy a kínai, illetve a Viet­nami Demokratikus Köztársaság­gal való kapcsolatok normalizálá­sa még korai lenne. London (TASZSZ) Abubakar Tahawa Balewa, a Nigériai Államszövetség mi­niszterelnöke, útban New York felé, a közgyűlés 15. üléssza­kára, a londoni repülőtéren sajtóértekezletet tartott. Kijelen­tette hogy beszédet akar mondani és találkozni szeretne N. Sz. Hruscsovval. A miniszterelnök 6-án megérkezett New Yorkba. Kongói helyzetjelentés közös érdekek szem előtt tartásá­ba. Nem szokták meg, hogy a ter­melőszövetkezetben, függetlenül a közös érdekektől, nem csinálhatja saját tetszése szerint senki sem azt, amit akar. Fegyelemnek kell lenni, máskülönben csá'kiszalmá- ja-sorsra jut a közös vagyon. Vannak ugyanis olyanok még a Vörös Októberben, akik nem tart­ják be az elnök, vagy a főagronó- mus utasításait, hogy „nekik ne parancsoljon senki”. Ezek az em­berek elfelejtik, hogy az elnök, vagy a főagronómus, aki jobban látja a dolgokat, hiszen nem egy poszthoz kötött a munkája, az ő érdekükben is intézkedik. Legki­rívóbb példája ennek a fegyelme­zetlenségnek az állatenyésztésben uralkodik, ahogyan erre Mudrity György főagronómus rámutatott a párttaggyűlésen. Szenvedélyes sza­vakkal beszélt arról a felelőtlen­ségről, amelyet ezen a téren ta­pasztalt. — Nem a gondozókban van a hiba — mondotta. — Hanem az állattenyésztési felelősben, aki sokszor napokig nem megy az is­tállók felé, aki nem gondoskodik a kiutalt takarmány elszállításá­ról, mely miatt sokszor a szó szo­ros értelmében éheznek a jószá­gok. A nemtörődömség ne maradjon szó nélkül Ahogy a többi elvtárs is elmon­dotta, igen leromlott az állatok kondíciója. Nem azért, mert nincs takarmány, hanem azért, mert a munka rossz szervezése követkéz, tében nem jut el mindig az eleség a jászlakba. A szövetkezeti gazdák is felháborodással látják ezt a helyzetet, és kérték a tsz vezetősé­gét; hívjon össze rendkívüli köz­gyűlést, mely majd rendet teremt. Ez a hangulat nyilvánult meg a párttaggyűlésen is, amelyen vala­mennyi kommunista határozottan követelte: a gazdasági vezetés vizsgálja felül az állatenyésztés­ben uralkodó állapotot és hozzon azonnali intézkedést a hibák meg­szüntetésére. Marosán elvtárs a politikai munka fokozásáért szállt síkra. — Észre kell vennünk és azon­nal szóvá kell tennünk a hibákat, ahol csak észleljük. De nemcsak nekünk, hanem az egész tagságot is ebben a szellemben kell nevel­ni. A nemtörődömség soha ne ma­radjon szól nélkül. Eddig úgy ma­radt, sajnos, és ezért érnek csak két-háromezer forintot azok a szarvasmarháink, amelyekért hét­nyolcezer forintot is kevésnek tar­tottunk volna korábban. Ugyan­akkor az ellenőrzést is javítanunk kell — hangsúlyozta az ellenőrző bizottság jelenlévő tagjai felé for­dulva. — Ott pedig, ahol a szép szó már nem használ, a sorozatos fi­gyelmeztetéseket eleresztik a fü­lük mellett, a közös érdeknek megfelelően be kell vezetni a munkaegység levonást — java­solta Marosán elvtárs. Varga Dezső ELISABETHVILLE Hatalmas katangai belga érde­keltségek küzdenek azért, hogy elhárítsák a politikai leszámolást Csőmbe, a katangai szakadár kor­mány feje, valamint pártjának, a Conakat Pártnak többi vezetője között — ezzel a mondattal kezdi szerdai katangai helyzetjelentését az AP tudósítója, aki megállapít­ja, hogy „nagy tét forog kockán: Csőmbe politikai jövőjével együtt a belga befolyás tartós biztosítása ezen az ásványokban gazdag te­rületen”. Ndala (Kambola), a Conakat Párt elnöke, aki kedden a párt fel­adatai közé sorolta valamennyi belga vállalat államosítását, to­vábbá amerikai, angol, valamint nyugatnémet és francia töke bebo­csátását. „Szavakba öntötte sok afrikainak már régebben kiala­kult véleményét” — állapítja meg az AP tudósítója. E tény ellenére Ndala (Kambola) kijelentéseit azonnal követték Csombe-nak és szóvivőinek rémülten tiltakozó cá­folatai, amelyek még azt is két­ségbevonták, hogy Ndala (Kam­bola) a párt elnöke. A Csombe- féle „kormány” szerdán este tar­tott minisztertanácsán a cáfola­tok megismétlése mellett legújab­ban már azzal az érvvel is elő­hozakodott, hogy Ndalát (Kambo- lát) „nem szabályszerű eljárással” választották meg a párt elnökévé. A minisztertanáccsal egy időben Kalabi, a Conakat Párt főtitkára fogadta a sajtó képviselőit. „Na­ponta özönével kapjuk a levele­ket a katangai munkanélküliektől; ugyanakkor egyre több belga jön vissza és foglalja el a munkahe­lyeket” — mondotta Kalabi. Ez­után felmutatott egy levélmásola­tot, amelynek eredetijét írója szerdán a katangai „belügyminisz­terhez” intézett. A levél vázolja a katangai dolgozók súlyos helyze­tét és követeli, tiltsák meg külföldi munkaerők letelepedését Katan- gában. LEOPOLD VILLE Soustelle és társai készülnek valamire... Párizs (MTI) Politikai berkekben e napok­ban sokat suttogtak egy „össze­esküvésről”, amely a szélsőjobb- oldal és a parlamenti jobboldal bizonyos elemeit egyesítette — állítólag Washington jóváhagyá­sával. Szeptember 29-re jósolták az „összeesküvés” nyomán egy puccs kirobbantását, mindebből azon­ban semmi sem lett. A híreszte­lések viszont továbbra is arról szólnak, hogy Soustelle és társai „készülődnek valamire”. Az Expess hasábjain Mendes- France volt miniszterelnök így nyilatkozik az állítólagos összees­küvésről; Az összeesküvők hemzsegése a rendszer gyengeségének a bizo­nyítéka. Május 13-nak emléke kí­sérti az összeesküvőket. Mintegy „hazafias kötelességüknek” tekin­tik, hogy ha kell, erővel, s min­denesetre szabotázs révén szegül­jenek szembe bármilyen algériai fejlődéssel. Szemére vetik a hata­lomnak, hogy, kompromisszumot keres a muzulmán lakossággal. Ügy vélik, hogy a döntéseket erő­vel kell rájuk kényszeríteni. Haj­landók tehát kézbe venni a dol­gokat, „észhez téríteni a defetis- tákat és az árulás sajtóját”. Meg vannak győződve róla, hogy ez esetben is minden jóra fordul. Valahányszor feszültség volt a rendszer és a szélsőséges elemek között, mindig a kormány enge­dett. Csak a látszatot akarta meg­menteni. Januárban, az algíri ba­rikádok idején úgy tűnt, De Gaulle szembeszáll velük és ország mellé áll. De az országot becsap­ták. Ha az ultrák mindeddig nem léptek a cselekvés mezejére, ez azért volt, mert a rendszer so­hasem állt nekik ellen, ellenkező­leg, lehetővé teszi számukra, hogy büntetlenül folytathassák előké­születeiket — írja Mendes-Fran- ce. A katonai diktatúrára törekvő Mobutu kijelentette, súlyos csaló­dást okozott neki, hogy Anglia „egyelőre” nem hajlandó vállalni tisztjeinek oktatását Angliában és bejelentette, tiltakozott az ENSZ- nél az angol kormány döntése mi­att. Az AP értesülése szerint angol hivatalos körökben kijelentették; azért halasztották későbbre Mo­butu tisztjeinek angliai kiképzé­sét, mert a feladat vállalása meg­gyengítette volna a Nyugat kifo­gásait az ellen, hogy a Szovjetunió — a kongói törvényes kormány kérését teljesítve — közvetlen segítséget nyújtson Kongónak. Megjegyezte, hogy Mobutu kérését mérlegelik és azt lehetőleg az ENSZ égisze alatt teljesítik. 11 éves a Mérne! Oemekraükus Köztársaság Október 7-én ünnepli íennálásának 11. évfordulóját a Német Demokratikus Köztársaság. Megalakulásával olyan erő szer­veződött az évszázadokon át mili­tarista Németországban, mely a béketábor szilárd bástyájaként áll az imperialisták támadó tömbjé­vel szemben. Tizenegy esztendő alatt óriási fejlődést tettek meg dolgozói országuk építésében. Mindenekelőtt levonták a tanul­ságokat a múltból, következetesen végrehajtották az egész közélet demokratizálását és megteremtet­ték a szocializmus alapjait. A né­met történelem első munkás-pa­raszt államának vonzóereje ma már olyan erősen hat az amerikai megszállás alatt lévő országrész dolgozói felé, hogy Adenauerék nem tudnak semmit se tenni el­lene. Amikor 1958-ban Németország Szocialista Egységpártjának ötö­dik kongresszusa gazdasági fő feladattá nyilvánította Nyugat- Nómetországnak a legfontosabb ipari közszükségleti cikkek és élelmiszerek egy főre eső fogyasz­tásában való elérését s túlszárnya­lását 1961 végéig, az NDK számos polgára még nem akart hinni ab­ban, hogy ezt a nagyszabású ter­vet ilyen rövid idő leforgása alatt meg lehet valósítani. Azóta több mint két esztendő telt el. Ez alatt az idő alatt bebi­zonyosodott, hogy a kitűzött fel­adatokat nemcsak megvalósítani, hanem túlszárnyalni is lehet. Et­től a felismeréstől és a szocializ­mus még gyorsabb felépítésére irányuló törekvéstől vezettetve Németország egységes munkás- osztályának pártja a Népi Kamara elé terjesztette a hétéves terv ja­vaslatát, a szocializmus győzelmé­nek programját. Ezt a tervjavas­latot a múlt év október 1-én fo­gadta el a Népi Kamara, és ezzel törvényerőre emelte. Az NDK dolgozói vidá­man és bizakodással tekintenek a jövő elé. A munkások, a parasz­tok és az értelmiség alkotó telje­sítményei, a társadalom rétegei­nek együttműködése a szocializ­mus felépítésében a szocialista tá­bor országaival és mindenekelőtt a Szovjetunióval még erősebb bástyává teszik a Német Demok­ratikus Köztárságot a béke front­ján. Milyen eredményekre tekinthet vissza az NDK? A tizenegy esztendős tervgazdál­kodás döntően megváltoztatta az NDK arculatát és állampolgárai­nak életét. Ott, ahol tíz évvel ez­előtt még a háborúban szétrom­bolt üzemek és lakónegyedek rom­jai hevertek, ma hatalmas ipari építkezések folynak, parkok és modern lakónegyedek állnak. Ahol tíz évvel ezelőtt a pusztasá­got még kitaposott utak szelték át, ma hatalmas kombinátok állnak. Ahol egy évtizeddel korábban a falvakban a fiúk és a lányok még egy osztályos iskolába jártak és szűk tantermekben összepréselve ültek, ma modern, tíz osztályos is­kola tárt ajtóval várja a tanulni vágyó fiatalságot, ahol 1949-ben a dolgozó paraszt még a lovával szántott, és csak a nagybirtokokon ismerték a traktort, ma modem mezőgazdasági gépek dübörögnek a termelőszövetkezetek nagy táb­láin. E tíz esztendő alatt ha­talmas építőmunkát vittek végbe az NDK-ban, saját erejükből és a szocialitsa országok támogatásá­val. Az NDK élenjáró ipari állam lett, amely sok tekintetben elérte már Nyugat-Németország ipari termelésének színvonalát. Az ipar; a kereskedelem, a közlekedés a társadalmi össztermelésnek kerek 89 százalékát teszi ki. A német dolgozók 65 százaléka az iparban, a kereskedelemben és a közleke­désben tevékenykedik. S ha az el­múlt tizenegy év óriási változáso­kat hozott Kelet-Németországban, a hétéves terv időszaka még ro­hamosabb fejlődést eredményez. A hétéves tervben kitűzött fel­adatok sokrétűek. Hogy csak né­hány példát említsünk: 1965-ig 772 ezer új lakás építését írják elő. Ez azt jelenti, hogy 1965-ig az J

Next

/
Thumbnails
Contents