Békés Megyei Népújság, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-04 / 234. szám

» * BÉKÉS MEGYEI * Ara: 50 fillér * Világ proletárjai egyesüljetek! v NEPUJSAG I960. OKTÓBER 4., KEDD AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÄCS LAPJA V. ÉVFOLYAM, 234. SZÁM Népünk gyűlöli a háborút és békében akar élni minden néppel Kádár János beszéde az ENSZ közgyűlése 15. ülésszakán New York (MTI) Az ENSZ hétfő délutáni ülésén Hammarskjöld rövid felszólalása után Kádár János, a magyar kül­döttség vezetője mondotta el nagy érdeklődéssel várt beszédét. Elnök úr! Küldött urak! A béke megőrzése felfegyverzett és ellentétekkel terhes világunk­ban az a kérdés, amely ma a leg­nagyobb mértékben foglalkoztat­ja minden ország közvéleményét. A népek ebben a helyzetben min­denekelőtt azt várják az ENSZ- től, hogy minden lehetőt tegyen meg a leszerelés előmozdításáért. A nagyhatalmak képviselői nyilván nálam jobban ismerik a jelenleg folyó fegyverkezési ver­seny méreteit és a rettenetes tö­megpusztító fegyverek már fel­halmozódott nagy mennyiségét. A mostani helyzetben lappangó ve­szély nagyságát azonban mind­annyian jól ismerjük. A közvéle­mény sürgeti a megegyezést és a leszerelést. Tudjuk, hogy az álta­lános és teljes leszerelés megvaló­sulása a népektől még nem kevés állhatatos harcot, a felelős kor­mányoktól pedig józan állásfogla­lást kíván. A köztudatban a veze­tők felelőssége érthetően nagyobb másokénál. Ebből adódik, hogy felelős vezető, szólaljon fel bár saját népe előtt vagy az ENSZ fó­rumán, nem térhet ki a béke nagy kérdései elől. Az emberek az egész világon azt várják tőlük, mondják meg nyíl­tan, a leszerelés mellett vannak-e. Megismétlem: erre a kérdésre, és nem másra kell válaszolniok, akarják-e a leszerelést vagy nem. S ha igent mondanak, azt várják az emberek, hogy a vezetők ennek szellemében cselekedjenek. Ugyan­is akad e kérdésben világos, egy­értelmű válasz is, de még gyako­ribb, hogy a szó és a tett nem esik egy­be. Szavakban majdnem min­denki a béke mellett van, de a tettek a szavaknál világo­sabban beszélnek. Mindenki tudja, hogy amíg a Szovjetunió és a többi szocialista ország az utóbbi években jelentős mértékben csökkentette haderői­nek létszámát, a NATO-hatalmak felelős té­nyezői csak az általuk folyta­tott fegyverkezési hajsza pa­lástolásaképpen hangoztatnak békeszólamokat. A népek az újjáéledt német imperializmus megfékezését követelik „Nemcsak a jog és az Igazság, hanem az erő is a békeszerető államok oldalán van" Hruscsov beszéde az ENSZ-közgyűlés 15. ülésszakának New York (TASZSZ) Az ENSZ-közgyűlés ülésszaka hétfőn folytatta munkáját. 10 óra 45 perckor (magyar idő szerint 15 óra 45 perkor) az elnök megnyitja a délelőtti ülést. Mi­előtt megkezdenék az általános politikai vita folytatását — mon­dotta — válaszadás jelleggel fel­szólal N. Sz. Hruscsov, a Szov­jetunió küldöttségének vezetője. A szovjet kormányfő hosszantar­tó taps közepette felmegy a szó­noki emelvényre. Hruscsov válaszolt néhány ko­rábbi felszólalásra. Ismertette a szovjet küldöttség álláspontját az általa javasolt ENSZ végrehajtó szerv szerepét és helyét illetően. Jelenleg a közgyűlés' és a Biz­tonsági Tanács összes határozata­inak értelmezője és végrehajtója egy ember — mondotta Hruscsov. — Ennek az egy embernek, az adott esetben Hammarskjöld úr­nak kell értelmeznie és végrehaj­tania e határozatokat, figyelembe véve mind a monopóltőke orszá­gainak érdekeit, mind a szocialis­ta országok, mind pedig a sem­leges országok érdekeit. Ez lehetetlenség — hangsúlyoz­ta a szovjet küldöttség vezetője. „Nem bízunk és nem bízha-_ tunk Hammarksjöld úrban -v — mondotta Hruscsov. — Ha ő maga nem vesz annyi bátor­ságot, hogy lemondjon, ami hogy úgy mondjam, lovagias cselekedet lenne, mi levonjuk a szükséges következtéseket az előállott helyzetből.” Hruscsov utalt ezután arra az egyoldalúságra, amely jelenleg az ENSZ, a közgyűlés; a Biztonsági Tanács és a főtitkár munkájában tapasztalható. Ez az egyoldalúság az Egyesült Államok vezette ál­lamcsoport uralmában nyilvánul meg. „Mai világunkban az a reális helyzet — mondotta Hruscsov —, hogy a két legerősebb hata­lom — a Szovjetunió és az Egyesült Államok — ereje leg­hétfő délelőtti ülésén alábbis egyenlő, ha pedig te­kintetbe vesszük a többi szo­cialista országot, valamint a volt gyarmati országokat is, világossá válik, hogy nemcsak a jog és az igazság, hanem az erő is a békeszerető államok oldalán van”. Érveit összegezve Hruscsov ki­mutatta, hogy az egyetlen helyes megoldás olyan végrehajtó szerv létrehozása lesz, amelyben a három államcsoportot három személy képviseli. Ez igazságos követelés — jegyezte meg. Hruscsov hangsúlyozta, hogy a leszerelés nem pótolható a fegy­verkezés ellenőrzésével, leszerelés nélkül, majd ismét kijelentette: „Ha elfogadják a mi leszere­lési javaslatainkat, mi készek vagyunk elfogadni a nemzet­közi ellenőrzésre vonatkozó bármely nyugati javaslatot”. A szovjet kormányfő elvileg hozzájárult, hogy létre kell hozni a nemzetközi fegyveres erőket, miután megvalósul a leszerelési egyezmény. Megjegyezte azonban, hogy e fegyveres erők parancs­nokságát az ENSZ főtitkárára bíz­ni annyit jelentene, mint egyetlen ember cselekedeteitől tenni füg­gővé milliók sorsát. Hruscsov rámutatott, hogy ha az ENSZ apparátusa — a Bizton­sági Tanács és a titkárság — a legfontosabb nemzetközi kérdé­seket a szocialista vagy a semle­ges államok rovására fogja meg­oldani, természetes, hogy „ezek az országok nem fog­ják elismerni az ilyen hatá­rozatokat és saját erőikre támaszkodnak, hogy megvé­delmezzék államaik érdekeit, a béke érdekeit.” A jelenlevők feszült figyelem­mel hallgatják Hruscsov érvelé­sét, amelyet a béke iránti mély­séges emberi gondoskodás hat át. Minden ország és minden nép erőfeszítéseire szükség van — jelentette ki a szovjet küldött­ség vezetője —, hogy az álta­lános és teljes leszerelés tény­leges megvalósítására kény- szerítsük azoknak az orszá­goknak kormányait, amelyek­től a megegyezés függ. Nem mindenkinek tetszenek Hruscsov bátor szavai, amikor ar­ról beszél, hogy le kell számolni a gyarmati rendszerrel. De újból felzúg a teremben a taps, amikor azt mondja, hogy a gyarmati rendszer már túl­élte korát. A mi kötelességünk mielőbb eltemetni ezt a bomló tetemet, ezzel megtisztítani a légkört és jobb életet terem­teni a világon minden ember számára. Sok küldött hosszantartó taps­sal fogadja a szovjet kormányfő­nek azt a kijelentését, hogy a szovjet nép szolidáris a felsza­badulásukért küzdő népekkel. Ke­zet nyújtunk mindazoknak, akik még a gyarmati rabszolgaság lán­caiban vergődnek. Ha önök szerint ez felhívás a felkelésre, én büsz­ke vagyok erre és kijelentem: a Szovjetunió szabadságszerető né­pei segítő kezet nyújtanak azok­nak a népeknek, amelyek szabad­ságukért és függetlenségükért fel­kelnek a gyarmattartók ellen. Nyikita Szergejevics találó ha­sonlattal világítja meg a béke vi­lágméretű győzelmének szükség- szerűségét. A teremben felharsan a taps, amikor az emelvényről ki­jelenti: bízunk abban, hogy ha bé- kemagvaink némelyike köves föld­re hull is, nem pusztul el mind, mert ezek egészséges magvak, az emberi igazság magvai, amelyeket az igazságért vetnek a földbe. Ezek a magvak átfúrják a köve­ket, s eljutnak a tápláló talajig és felnő, kifejlődik az élet erős, ha­talmas fája. Hiszünk az életben és harcolunk érte, harcolunk a béke diadaláért. Hruscsov zárőszavait hosszan­tartó taps fogadta. (MTI) A népek békéjét fenyegető egyik legnagyobb veszély a NATO-ha- talmak pénzén, fegyvereivel, poli­tikai és adminisztratív támogatá­sával ismét talpraállított és nagy­ra nőtt agresszív német militariz- mus. Nyugat-Németországban na­ponta hangzanak el revansista ki­jelentések. Még a nyugati közvé­leményt is felkavarta a nyugatné­met tábornokok atomfegyvert kö­vetelő memoranduma. Miképp lehetséges, hogy az or­szágok vezetői oly hamar el tud­ták felejteni az áldozatokat, a tör­ténelmi tapasztalatokat, a német imperializmus megsemmisítéséről tett ünnepélyes nyilatkozatokat, az e célból kötött nemzetközi szerző­déseket? Más népek mérhetetlen szenvedéseiről és áldozatairól most nem szólva, vajon, valóban oly ré­gen lett volna az, amikor francia, angol és amerikai katonák töme­gei estek el a német imperializ­mussal vívott öldöklő háborúban? Nem, ez nem volt olyan rég. Az özvegyek, az árvák, a rok­kantak még élnek és a né­pek, közöttük a magyar nép nem felejtettek. Ellenkezőleg, az újraéledt német imperia­lizmus határozott megfékezé­sét, a háborúk maradványai­nak felszámolását, a fennálló két német állammal megkö­tendő békeszerződést követe­lik. A magyar nép öt év teljes nemze­ti jövedelmét, az egész nemzet öt évi munkájának minden eredmé­nyét látta porrá égni a második világháborúban. Elvesztette fel­nőtt lakosságának mintegy 8 szá­zalékát, félmilliónál több ember életét, megközelítőleg annyit, mint a lélekszámiban 17-szer na­gyobb Egyesült Államok. Népünk saját hazájában felszámolta a há­ború forrását jelentő monopoltő­ke imperialista uralmát. Nálunk nincsenek fegyvereken nyerészke­dő, háborúra spekuláló emberek. \ népék közötti gyűlölködés szí­tását, a háborús uszítást törvény tiltja. Népünk joggal gyűlöli a hábo­rút, az imperializmust. Béké­ben akar élni minden más néppel. Dolgozni akar és bé­kében akarja élvezni munká­jának mind bővebben ter­mő gyümölcseit a jövőben is. A Magyar Népköztársaság kor­mánya, küldöttségünk teljes mér­tékben támogatja az ENSZ leg­utóbbi közgyűlésén benyújtott, s ott elvben egyhangúlag támogatott szovjet általános és teljes leszere­lési javaslatot. Ugyancsak támo­gatjuk a szovjet küldöttség most benyújtott újabb javaslatait, mert ezek alkalmasak arra, hogy előbb­re jussunk a leszerelés megvaló­sulása felé. Kádár elvtárs ezután a gyar­mati népeknek a felszabadulásu­kért vívott sikereiről beszélt, s ki­jelentette: valóban megérett az idő a gyarmati rendszer tolj es es végleges felszámolására, majd így folytatta: Az általános vitában néhány küldöttség azzal kísérletezett, hogy a Szovjetunióra és a népi demok­ráciákra szórt durva rágalmakkal terelje el a figyelmet a gyarma­tokról és az igazi gyarmatosítók­ról. Ez hiábavaló próbálkozás. Még a gyermekek is tudják az egész világon, hogy a gyarmatok és fél gyarmatok Ázsiában, Afriká­ban és Dél-Amerikában, a gyar­matosítók és a gyarmati rendszer fő támaszai pedig nem Kelet-Eu- rópában, hanem Nyugat-Európá- ban és Észak-Amerikában van­nak. Nem a gyarmati népek bűne az a tény, hogy a gyarmatosítók ál­tal oly hosszú időn át kiszipolyo­zott országoknak úgyszólván nincs iparuk, mezőgazdaságuk elmara­dott, primitív, lakosságuknak gyakran több mint 90 százaléka írástudatlan, éhesük és az átlagos életkor 30—35 év. Nálunk nincs idegen tőke és senkinek sem fizetünk osztalékot Az én hazámban az ipar adja a nemzeti jövedelemnek csaknem kétharmadát. Mezőgazdaságunk fejlődik. Az ipar fejlődési üteme az 1920 és 1945 közö.ti évek át­lagában évenkint egy száza­lék volt. A felszabadulás óta eltelt idő alatt évenkint át­lagban 11 százalékkal emel­kedett az ipari termelés. A középiskolai tanulók száma a felszabadulás óta eltelt 15 év alatt (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents