Békés Megyei Népújság, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-04 / 234. szám

2 MÉPúJSÁa I960, október 4., kedd Kádár János elvtárs beszéde (folytatás az 1. oldalt ól) 52 000-ről 204 000-re, az egyetemi hallgatók száma 11 és fél ezerről 34 és fél ezerre növekedett. írás­tudatlan nincs. Az átlagos élet­kor az 1930-as 48 évről 65-re, azaz 17 évvel emelkedett. A gyarmatosító urak még saját országaik fejlődésében sem tud­jak ilyen tempót felmutatni, nem­hogy az általuk leigázott gyarma­ti népek életében. Hogyan meré­szeli bárki is hazám és a Szovjet­unió viszonyát rágalmazni, ami­kor népem az utolsó 15 év roha­mos fejlődését nem utolsósorban a Szovjetunió sokoldalú és önzet­len, szocialista szellemű gazdasá­gi és kulturális segítségének kö­szönheti? Nálunk nincs idegen tő­ke és senkinek sem fizetünk osz­talékot. A szovjet—magyar keres­kedelmi kapcsolatok keretében a Szovjetunió több mint 80 száza­lékban nyersanyagot, energiát és félkész gyártmányokat szállít Ma­gyarországnak, a Magyar Népköz- társaság pedig több mint 80 száza­lékban ipari terméket szállít a Szovjetuniónak. A Magyar Népköztársaság né­pe és kormánya a szabadság eszméjét támogatja. Forrón üdvözli a győzelmes kubai forradalmat, szolidáris Algé­ria és Kongó népével. Kíván­ja valamennyi, ma még gyar­mati vagy félgyarmati sor­ban sínylődő népnek, hogy Elnök úr! Küldött urak! Bennünket meglepett, hogy az Egyesült Államok kormánya, amely szavaiban a béke híve és nagyra értékeli az ENSZ-t, az előzetes napirenden egyetlen kér­dést sem terjesztett elő. Nem ér­dektelen azonban, hogy ezt köve­tően, augusztus 20-án érkezett a Szovjetuniónak egy javaslata és erre szinte válaszként az Egyesült Államok is benyújtott még ugyan­aznap egy másik javaslatot. A Szovjetunió javaslata a pótlólag beterjesztett kérdések hivatalos listáján a 8. sorszámot, az Egyesült Államoké a 9. sorszámot kapta. A Szovjetunió kérte, hogy a közgyű­lés tárgyalja meg az Egyesült Ál­lamoknak a Szovjetunió elleni ag­resszív cselekedeteit. Az Egyesült Államok az úgynevezett magyar kérdés megtárgyalását kérte. A nemzetközi élet kérdéseivel foglalkozó minden ember számá­ra ez maga is teljesen világossá teszi, hogy mikor és milyen alkal­makra kell az Egyesült Államok­nak a magyar kérdés az ENSZ- ben. Mindenki nagyon jól tudja, hogy a vitatott 1956-os magyar­országi események a történelem által lezárt, túlhaladott kérdések és a múlt problémái közé tartoz­nak. Az is köztudomású, hogy az úgynevezett magyar kérdés az ENSZ közgyűlésén, vagy bizottságaiban nem más, mint kizárólag hidegháborús célo­kat szolgáló áskálódás és rá­galomhadjárat az ENSZ két tagállama, a Magyar Népköz- társaság és a Szovjetunió el­len. A kettő közül a fő célpont persze nem a Magyar Népköztársaság. Mi, magyarok hajlamosak va­gyunk ugyan néha azt hinni, hogy a Föld mi körülöttünk forog, de még mi sem hisszük, hogy az Egyesült Államok befolyásos kö­rei a Magyar Népköztársaságban látják világuralmi terveik megva­lósításának fő akadályát. Mindaz, ami az úgynevezett ma­gyar kérdés körül az ENSZ-ben eddig történt, méltatlan a világ­szervezethez, de méltatlan az Amerikai Egyesült Államok kor­mielőbb nyerje el teljes nem­zeti függetlenségét. A gyarmati rendszer felszámolá­sa szempontjából küldöttségünk célszerűnek tartaná, ha az egyes gyarmati országok felszabadulásá­val kapcsolatos minden eljárásból ki lenne zárva az az ország, amelynek imperialistái korábban az adott ország elnyomói voltak, így az ENSZ elejét vehetné a kü­lönböző lehetséges provokációk­nak és annak, hogy a korábbi el­nyomást valamilyen más, burkol­tabb formában fenntartsák. Kádár elvtárs a továbbiakban kifejtette: Képtelenség azonban akár az ENSZ egyetemességéről, akár az egész emberiség képvise­letéről beszélni addig, amíg a 650 millió embert magában foglaló Kínai Népköztársaság képviselői el nem foglalják az egyedül őket megillető he­lyet az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Csak gondolni kell rá, és mindjárt nyilvánvalóvá válik, aki ellenzi azt, hogy a Kínai Népköztársaság elfoglalja helyét az ENSZ-ben, az ellenzi azt is, hogy átfogó leszere­lési megegyezés jöjjön létre. Küldöttségünk a Kínai Népköz- társaság jogainak érvényesítése mellett van . és támogatja a Mon­gol Népköztársaságnak az ENSZ- be való felvételét is. mányálhoz is, egy kormányhoz, amelytől azt várná el a különböző országok lakossága, közöttük a magyar nép, hogy világos és pozi­tív lépéseket tegyen a feszültség enyhítése, a leszerelés, a tartós béke előmozdítása érdekében. Nagyon tévednek az Egyesült Ál­lamok felelős tényezői, ha azt hi­szik, hogy a várt pozitív lépések hiányát pótolhatják tavasszal egy U—2-es repülőgéppel, ősszel pe­dig az általuk gyártott, úgyneve- vezett magyar, meg tibeti kérdés sietett felvetésével. Ma már sok­kal tájékozottabb a politikában az emberiség, semhogy bármely kor­mány ilyesmivel megőrizhetné az ő szemében tekintélyét és befolyá­sát. Az úgynevezett magyar kér­désnek az ENSZ-ben van köze a hidegháborúhoz és sok minden­hez, de semmi köze sincs a ma­gyar valósághoz, sem pedig a vi­lágszervezet'' alapokmány szerinti rendeltetéséhez. Van valami köze a jelenleg közismerten nem jó amerikai—magyar államközi vi­szonyhoz is. Valóban van számos rendezet­len kérdés viszonyunkban. Ezek egy kérdés kivételével rendkívül könnyen rendezhetők. Mi készen is vagyunk a rendezésre és erő­sen bízunk abban, hogy ezek a kérdések előbb vagy utóbb, de mindkét felet kielégítő módon megoldást is nyernek. Bízunk eb­ben, mert tudjuk, hogy még a legrosszabb akaratú ember is képtelen egyetlen olyan kérdést is megnevezni, amelyben az ame­rikai és a magyar nép érdekei ütköznének. Ellenkezőleg. Mi azt valljuk, hogy a ma­gyar és az amerikai nép ér­deke közös a béke megőrzésé­ben, népeink barátságának fejlesztésében, az államaink közötti kancsolatok normali­zálásában. Béke idején az amerikai—magyar viszony, fennállásának lehetséges­sé válása óta. mindenkor korrekt volt. Csak 1947 óta rossz. Hangsú­lyozom, 1947 és nem — minit azt sokan hiszik — 1956 óta. A ma­gyar—amerikai államközi viszony jó, sőt időnkint szívélyes volt ak­kor, amikor kormány az arisztokraták, a desurak és a nagygtőkések kezé­ben volt. Csak azóta van baj ezzel a viszonnyal, amióta Magyaror­szágon a kormány és a hatalom a munkások és a parasztok kezén van. Ebből mi arra következte­tünk, hogy nem kielégítő viszo­nyunk és még az úgynevezett ma­gyar kérdésnek az ENSZ-ben való szorgalmazása mögött is valójá­ban az rejlik, hogy az Egyesült Államok kormányköreinek velünk ulajdonképpen egy bajuk van: nem tetszik nekik a Magyar Nép- köztársaság társadalmi rendszere. Az amerikai—magyar viszony is azonnal rendbejönne, az Egyesült Nemzetek Szer­vezete is azonnal megszaba­dulna egy reá erőltetett vi­szályt keltő hidegháborús kér­déstől, ha az Egyesült Álla­mok kormánya, a józan észre hallgatva, tudomásul venné ezt a tényt, amelynek megvál­toztatása egyébként is kívül esik illetékességének és lehe­tőségeinek határán. A Magyar Népköztársaság tár­sadalmi rendje magyar belügy. Ebben egyedül a magyar nép és annak alkotmányos szervei illeté­kesek. Törvényes kormányunk a nép bizalmából intézi az ország ügyeit. Ezt tudják az ellenünk áskálódok is. Azt is nagyon jól tudják, hogy rágalmazhatnak bennünket, de ezen a tényen sem rágalmakkal, sem pedig az ENSZ- ben kierőszakolt • határozatokkal nem változtathatnak. Bízunk abban, ha nem most, akkor később, de eljön az a nap, amikor mint alapokmány-ellene­seket maga az ENSZ-közgyűlés fogja hatályon kívül helyezni az úgynevezett magyar kérdésben hozott törvénytelen határozatait. Befejezésül Kádár elvtárs a kö­vetkezőket mondotta: Veszélyes kísérlet erre egyéb­ként az a cselszövés, amelyet az Egyesült Államok küldöttsége a főbizottságban a közgyűlés mun­kájának megbénítására szőtt. A közgyűlésnek nem szabad eltűr­nie, hogy az emberiség létérde­keit döntően érintő kérdéseket a bizottságok útvesztőjébe süllyesz- szék és a közgyűlés a Szovjetunió javaslatára felvett kongói kérdé­sen kívül csupán két hideghábo­rús kérdést, az úgynevezett tibeti és a magyar kérdést tárgyalja. Ez végzetes hiba lenne. Ez a küldött­ség tekintélyes része számára el­fogadhatatlan. Magát az ENSZ-t pedig súlyos, ugyanakkor az egész világ előtt nevetséges helyzetbe hozná. Vagy talán éppen ez az Egyesült Államok küldöttségé­nek célja? Világos, hogy az im­perialista erők és törekvések a nemzetközi politikai életben és így magában az ENSZ-ben is még jelen vannak és hatnak. A múlthoz ragaszkodók nem mondanak le könnyen céljaikról. De a népek szerencséjére a nem­zetközi helyzetnek ma már az az egyik fő jellemző vonása, hogy a béke és ,a haladás erői hatalmasak és tovább növekszenek. Most már féken tudják tartani a háborúsö­tét erőit. Az emberiség joggal bíz­hat egy békés és boldogabb jövő­ben. ^ rádió megismétli Kádár elvtárs ENSZ-ben mondott felszólalásának közvetítését A Kossuth Rádió október 4-én, kedden 12 és 20 órakor megismét­li Kádár János elvtárs, a magyar ENSZ-küldöttség vezetőjének a Magyarországon a föl­közgyűlés 15. ülésszakán elhang­zott felszólalásának közvetítését. ÍMTI) A magyar és az amerikai nép érdeke közős a béke megőrzésében Elénk diplomáciai tevékenység az ENSZ-ben Találgatások egy Hruscsov—Eisenhower találkozó lehetőségeiről New York (MTI) Vasárnap folytatódott az élénk diplomáciai tevékenység az ENSZ-ben. A megbeszélések kö­zéppontjában egyrészt Hruscsov szovjet miniszterelnök különböző küldöttségek vezetőivel folytatott tanácskozásai, másrészt az Eisen­hower—Macmillan—Menzies ta­lálkozó állott. A három nyugati kormányfő ta­lálkozója után Macmillan, Men­zies, valamint Herter amerikai és Lord Home angol külügyminisz­ter folytatott megbeszélést a wa­shingtoni brit nagykövetségen. Macmillan és Menzies vasárnap a késő esti órákban visszarepült New Yorkba. Lord Home angol külügyminisz­ter, aki vasárnap este szintén New Yorkba érkezett, megérkezé­se utón a Waldorf Astoria szálló­ban tanácskozott Nkrumah gha- nai elnökkel. Ugyancsak a késő esti órákban háromnegyedórás megbeszélésre került sor Macmil­lan angol és Nehru indiai minisz­terelnök között. Az angol miniszterelnök vasár­nap a Fehér Házban — Eisenho­wer kérésére — kifejtette, hogy véleménye szerint milyen ténye­zők szólnak a Hruscsov—Eisenho­wer találkozó mellett, illetve el­lene, ugyanakkor jól tudja azon­ban, hogy ebben a kérdésben az amerikaiakat illeti meg a döntés, és „nincs szándékában befolyá­solni ezt az elhatározást”. Lord Home angol külügyminisz­ter vasárnap este az NBC rádiótár­saságnak adott televíziós interjú­jában azt állította, hogy az angol kormány „hisz a magasszintű tár­gyalásokbansietett azonban ki­jelenteni, „csak akkor látja értel­mét egy újabb párizsi típusú csúcsértekezletnek, ha biztosra ve­hető, hogy az eredményekkel jár”. Az angol külügyminiszter kény­telen volt elismerni a tárgyalások szükségességét — mint mondotta — „legalább néhány kérdésben”, s példának hozta fel Nyugat-Ber- lin helyzetét és a genfi atomérte­kezletet. Lord Home hangoztatta végül, hogy az angol kormány vélemé­nye szerint a nukleáris és a ha­gyományos fegyverekre egyaránt kiterjedő „kiegyensúlyozott lesze­relés” érdeke mind a Keletnek mind a Nyugatnak, majd tagadta, hogy atomfegyverekkel akarják felszerelni a nyugatnémet hadse­reget. Rendkívüli ülésen tárgyalják a kínai ENSZ-képviselet kérdését A tervek szerint az ENSZ-köz­gyűlés hétfőn három ülést tartott. A délelőtti és a délutáni ülés foly­tatta a nemzetközi helyzet álta­lános vitáját. Ebben szólalt fel — a válasz jogán — elsőnek Hrus­csov szovjet miniszterelnök, majd Husszein jordániai király, Nehru indiai miniszterelnök, délután (magyar idő szerint este) Kádár János, a magyar ENSZ-küldöttség vezetője, továbbá Honduras, Ve­nezuela és Jemen képviselője. A hétfő esti — harmadik — ülés folytatja a vitát az általános ügy­rendi bizottság napirend-terveze­téről. Mint ismeretes, a szombati rendkívüli ülés megkezdte a vitát a kínai ENSZ-képviselet kérdésé­nek napirendre tűzéséről, nem ke­rült azonban sor szavazásra. A kínai ENSZ-képviselet kérdésében felszólalásra jelentkezett Cseh­szlovákia, Afganisztán, Kuba, Al­bánia, Burma, az EAK, Bulgária, Nagy-Britannia, Guinea, Magyar- ország, India, Belorusszia, Ceylon, Irak és a Fülöp-szigetek képvise­lője. (ADN) Mint ismeretes, Eisenhower el­nök elutasította az öt semleges kor­mányfőnek azt a javaslatát, hogy újítsa fel tanácskozásait Hrus­csov szovjet miniszterelnökkel. Az AP szerint egy semleges­diplomata hangoztatta, hogy nem adják fel a Hruscsov—Eisenho­wer találkozó érdekében megkez­dett harcot. Kijelentette, hogy az öt semleges kormányfő javaslata továbbra is érvényben van és a javaslat beterjesztői hétfőn előre­láthatólag megvitatják a további teendőket. Hightower, az AP hírmagyará­zója beismeri ugyan, hogy Eisen­hower elutasította a semlegesek javaslatát, de azt állította, az elnök „nyitva hagyta az ajtót a csúcs-diplomácia visszatérte szá­mára, ha a szovjet miniszterelnök konkrét lépéseket tesz a hasznos tárgyalások előmozdításaa érdeké­ben”. A hétfői vezető amerikai lapok Eisenhower elutasító nyilatkoza­tának megfelelően szándékos bo- nilátással írnak egy esetleges szovjet-amerikai kormányfő-ta­lálkozó lehetőségeiről. Amerikaellenes tüntetés V enezuelában N e w Y o r k (TASZSZ) ■A venezuelai szenátus külügyi bizottsága és a képviselőház hatá­rozatot fogadott el, amely elítéli az Egyesült Államokat az amerikai államok külügyminisztereinek Costa Rica-i értekezletén hozott Dominikai Köztársasággal kapcso­latos határozatának nem teljesíté­séért. Az Egyesült Államok a Costa Rica-i értekezlet döntése ellenére fenntartja gazdasági kapcsolatait Trujillo diktátori rendszerével, cukrot vásárol a Dominikai Köz­társaságban és az amerikai válla­latok által Venezuelában kiter­melt olajat ad el annak. Ugyanakkor „a venezuelai par- 1 lament határozottan tiltakozik az USA kormányának Venezuelával szemben tanúsított barátságtalan magatartása miatt, amely kifeje­zésre jut a Costa Rica-i értekezlet határozatának megsértésében”. Az említett határozat támoga­tására a szenátus külügyi bizottsá­ga és a képviselőház a parlament épülete előtt tömegtüntetést szer­vezett. A tüntetés részvevői kife­jezték szolidaritásukat a kubai forradalommal. A tüntető vene­zuelaiak ezrei kiabálták a jelszót: „Le az amerikai imperializmus­sal”. (MTI) r \

Next

/
Thumbnails
Contents