Békés Megyei Népújság, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-26 / 253. szám

1960. október 26., szerda képújság 3 Jövőre aztán nem hagyják magokat! Tájékoztató a bortermés bejelentéséről Korán tavasszal a Hidasfaáti Állami Gazdaságban az egyik K ISZ-gyű'lésen történt, hogy egy szőke, kék szemű kislány felszó­lalt. — A titkár elwltárs beszámolójá­hoz csak annyit szeretnék monda­ni, hogy az idén a mi munka­csapatunk újból bekapcsolódik a 30 mázsás kukorica-termesztési mozgalomba. Munkacsapatom vállalja, hogy 30 holdon az idén is megtermeli a 30 mázsa májusi morzsolt kukoricái egy holdon. — Nagyon szép vállalás ez Zsó- ka. Én bízom albbaai, ahogyan ta­valy megtermeltétek a 30 mázsát, úgy az idén is meglesz, ha valami elemi csapás közbe nem jön. A ti példátok igazolja, hogy érdemes jól dolgozni, hiszen tavaly is az erkölcsi elismerésen túl megkap­tátok a KISZ-közponit tízezer fo­rintos jutalmát is. Varga Zsófi vállalását még ketten követték. A munka­csapatok egész nyáron versenysze­rűen dolgoztak. Rendszeresen el­lenőrizték egymás munkáját, hogy kinek tisztább a kukoricaföldje. Ha látták, hogy gazos vagy rosz- ezul kelt, azonnal szóltak a bri­gádvezetőnek, s így mindig idejé­ben kapálták, ha kellett kézzel vagy géppel. Jól is indult. Június, július elejéig nagyon szép volt, de júliusban, augusztusban jófor­mán egy szem esőt sem kaptak. Ahogy sárgult a kukorica levele, úgy vált szomorúbbá Varga Zsófi kedve is. — Mi lesz velünk lányok, ha nem lesz eső? Hogyan teljesítjük a vállalásunkat? A munkacsapat tagjai nem győzték vigasztalni; — Nem mi tehetünk róla, mi mindent megadtunk, ami tőlünk tellett, hogy megtermeljük a 30 mázsát holdanként. Nagy volt az izgalom a törés idején, úgy várták a letört kuko­rica mázsálását, mint jó lottózó a lottószámok ismertetését­S a brigádvezető előbb titkolta az eredményt, nem akarta, hogy a lányok kedve elmenjen a mun­kától; A lányok sejtettek valamit, de még egymás előtt is titkolták. Tudták jól, hogy a tábla másik vége inkább gyengébb. És van egy jó holdnyd is a területen, amelyen a tavasszal megszaladt a víz és ott elég gyenge a termés. Nem szóltak a várható eredményről semmit. Nem akarták szomarita- ni Zsákét, a munlkacsapait-vezetőt: Amikor az utolsó csövet is le­mérték, akkor mint egy kis méh­raj, megrohanták a brigádvezetőt, hogy árulja el, mennyit termeltek a 30 holdon. Osztott, szorzott a brigádvezető, de nehezen jött szó az ajkára. — Lányok, ti jól dolgoztátok a nyáron, minden elismerés a tié­tek, de..: — Tessék már mondani, hogy mennyi? — De nem értétek el a 30 má­zsát májusi morzsolta számítva. Csöves állapotban 43 mázsa 60 kilót termeltetek egy hold földön. Ez csak 29—30 mázsa között van. Nem sok, alig pár kiló hiányzik, de mégis hiányzik. Nem ti tehet­tek erről, ha az időjárás jobb, akkor még a 40 mázsát is megter- meHítiek, hiszen már mondtam is, nagyon, jól dolgoztatok. De ezt is vegyétek figyelembe, hogy az, amit termeltetek, a II. keresztezé- sű hibrid előállítás. Teljes termést csak a harmadik évben lehet el­érni. A gazdaság ezért a vetőma­gért másfélszeresét kapja a szok­ványminőségű kukoricáénak. Jó volna, ha figyelembe vennék ezt is az értékelésnél. Varga Zsófia, amióta megtudta, hogy a vállalásnak nem tudott eleget tenni, a különben is halk szavú kislány még csendesebb lett, mintha csak önmagát okolná azért, hogy ez így sikerült. Most is kukoricát törnek Alig másfélméteres száron sovány kis csöveket. A hozzá nem értők bizony azt hihetnék, hogy nem ka­pott gondos ápolást a föld, mert holdanként 5—6 mázsánál többet nemigen szednek le róla. Mi sem álljuk szó nélkül. — Itt talán nem kapáltak az idén Zsóíika, hogy ilyen gyenge a termés? — Nem gyenge ez! Azaz, hogy csak azok látják ilyennek, akik nem értenek hozzá. Ez hibrid elő­állítású L keresztezés. Nem is volna jó, ha 10 mázsán felül te­remne. Teljes termést csak a har­madik évben kapumik. — Ügy ért már hozzá, mint egy vérbeli szakember* — Meg kell tanulni! Igaz, hogy én is csak azóta tudom, amióta Egy kicsit mindig megbor­zongok, ha az endrődi piactérre nézek. A csütörtöki sokadalom, az egybeolvadó alkudozás csobo­gó hangja azt a régi napot juttat­ja eszembe, amikor sortűz dör­dült, halálsikoly hallatszott, s a megrémített rongyos, éhező em­berek hada rémülten menekült innen... Mondom, sokadalom, piac van, s csobog az egybeolvadó alkudo­zás hangja. Három forint az al­ma, két forint a fejeskáposzta. Bőven van mindenből: csirkéből, libából is. A piactér közepén ál­ló, feketére kátrányozott bódé fe­lől néhány mondatfoszlány jut a fülembe: higgye el kedves lel- kemasszony, jó ár ez azokért a csirkékért, a mérleg mutatja meg mennyit érnek. — Kevés annyi, megpróbálom eladni a sorban. — Ahogy gondolja — hangzik az előbbi asszony hangja, de már nincs ideje hozzátenni, hogy ked­vesem, mert libát hoztak. Ki­lenc szép kövér libát „szabadon”. Tulajdonosa nem próbálgatja a sorban eladni, 19 forintot fizet ki­lójáért a földművesszövetkezet, azazhogy az így kedvesem, úgy kedvesemező Vaszkó Elekné, a felvásárló. A ketrecekben tyúkok, paprikásnak való csirke nyüzsög... A bódé mellé a Baromfifeldol­gozó Vállalat hatalmas teherau­tója fordul. Korán jött még. De hát honnan tudja ezt Katona Miklósné? Ahogyan kora és sú­lya engedi, siet a bódé felé és ijedten kérdez: Lesz még átvétel, a lányom 12 szerződött kövér li­bát hoz. Ütban vannak már. De hol időzhetnek, csak nem történt bajuk azoknak a kövér jószágok­nak? Vaszkó néni megnyugtat­ja, van idő, délutánig folyik a felvásárlás. Én meg kérdezősköd­ni kezdek Katona Miklósnétól. Legelőbb azt, hogy az övé-e a 12 liba? Kitűnt, hogy csak az ag­godalom az övé. A menyecske-lá­nya, Gellai Istvánná szerződtette, tömte, egyre-másra hét kilósak le­hetnek. Egyéniek voltak eddig a I lányáék. Csak voltak, mert márl itt dolgozom. Tizennyoc éves vol­tam, hogy idekerültem a gazda­ságba dolgozni. Már 3 éve, hogy itt vagyok, 2 éve munkacsapatve­zető. A mi területünkön, amióta felépült a hibridüzem, vetőmag- kukoricát termelünk. Most is csak az anyasort törjük. Négy sor anya és négy sor apa sor van. Az egyik négy sor jó vetőmagnak, a másik nem. Míg beszélgettünk, a tíz kislány úgy körülfogott bennünket, hogy onnan alig lehetett volna elmene­külni. Valamennyien nagyon fia­talok, átlagos életkoruk 19 év. Egész nyáron együtt dolgoztak. Szeretik egymást, együtt vannak a munkában, szórakozásban. A ta­vasszal megmondták, amikor meg­alakult a munkacsapat, hogy Var­ga Zsófi csapatába csak az men­jen, aki becsülettel dolgozik! A lányok szeretik a halk szavú, ke­vés beszédű csapatvezetőt. Ügy összeszoktak már, hogy jövőre is egy csapatban szeretnének ma­radni valamennyien. Elbúcsúztunk a lányoktól, akik meghívtak bennünket, hogy jövő­re is látogassuk meg őket, mert akkor már biztos nagyobb ered­ményről tudnak beszámolni. A Icözeüigo szüretre való tekintettel a pénzügyőrség az alábbiakat közli: Minden bortermelő köteles a szüret befejezését követő hat napon belül — a területileg illetékes pénzügyőri sza­kaszon — a termett must mennyiségét bejelenteni. A bejelentést erre a célra készült bejelentőlap-nyomtatvány fel­használósával k«a megtenni, s azon a termett must mennyiségén kívül fel kell tűntetni a bejelentés idejében készletben lévő óbor és a készített törkölybor mennyiségét is. A bejelen­tés elküldése előtt eladott, elfogyasz­tott, elajándékozott, állami pincegazda­ság felé átadott, értékesített mustot (bort) szintén be kell jelenteni. Tör­kölyön történő erjesztés esetén a ká­dakban elhelyezett szőlőcefre meny- nyiségét kell bejelenteni* Bejelentési kötelezettség terheli azt is, aikd szőlőtermesztéssel nem rendel­kezik, vásárolt, vagy egyéb címen megszerzett szőlőből mustot, valamint saját termésű vagy vásárolt gyümölcs­ből gyümölcsbort állít elő. A bejelentő lapon fel kell tüntetni a bor (must) tárolási helyét is. A tároló hely változását 24 órával előbb az ille­tékes pénzügyőri szakaszon szintén be kell jelenteni. Bortermelőnek tekintendő az, aki szőlőterülettel rendelkezik, azon ter­melést folytat és a terméséből bort, mustot állít elő. Bortermelő tehát az állatni gazdaság, mezőgazdasági terme­lőszövetkezet és az egyénileg gazdál­kodó. Ez utóbbi fogalmi körébe tarto­zik a szőlőtulajdonos, haszonélvezői feiesbérlő. Azonban ezek közül adó- kedvezményben csak az részesíthető; aki a szőlőt ténylegesen műveli és a földhasználat jogosságát igazolja. A községi tanácsoknál és a pénzügy* őri szakaszon a bejelentőlap-nyom­tatvány minden termelő rendelkezé­sére áll. A megfelelően kitöltött be­jelentő lapot a pénzügyőri szakaszon kell benyújtani, személyesen vagy posta útján. Bejelentő lap hiányában más írásbeli bejelentés is elfogadhatói ha az a szükséges összes adatot tartal­mazza. Ha a szűrt must, illetve bor tárolása nem a termő területen történik, ak­kor a bejelentést a tárolásra illetékes szakasznál kell megtenni. Részletekben történő szüretelés esetén az egyes rész- szüreti eredményeket külön-külön be­jelentő lapon kell a részszüret befeje­zését követő 6 napon belül bejelenteni: Az egyénileg dolgozó termelőt egy gazdasági évben 180 liter bor, 16 éven felüli, önálló keresettel nem rendel­kező' családtagjait pedig egyenként 50 liter bor után illeti meg az adókedvez­mény. A kedvezményesen elfogyaszt­ható bor mennyisége azonban a 300 litert nem haladhatja meg. A kedvez­ményes adótétel literenként 80 fillér* A termesbej élentcs elmulasztása a kedvezmény megvonásával jár. Ezen­kívül a mulasztó termelő ellen pénz­ügyi szabálysértés címén eljárást is kell indítani. A kedvezmény megvoná­sával kell büntetni és ezenfelül pénz- bíiságolmd kell azt a termelőt is, aki termését részben vagy egészben elrejti; az adózás alól egyéb módon elvonja. Pénzbírsággal kell sújtani azt is, akinél a bejelentett bormennyiség 20 százalé­kát vagy 10 hi-t meghaladó többletet találnak. Csepkó Eta MÓDII PIACTÉREN aláírták a belépésit a Búzakalász Tsz-be. No de akit emlegetnek és vár­nak, az meg szokott jelenni. Már itt is vannak Gellaiék a libákkal. Vaszkó néni sorra tapogatja a be­gyüket, s a fejét csóválva kérde­zi: Ugyan minek tömte meg őket lelkem, angyalom, ma reggel? Le kell vonják a súlyból... — Biztosan nem jól emésztet­tek —, válaszolja a jól megter­mett fiatalasszony, kissé zavar­tan. — Vizesek is — hangzik a kö­vetkező megállapítás, miközben mint a zsákokat szokás: kereszt­be, hosszába négy liba kerül a mérlegre — 39 kiló! örvendezik Gellainé. De a többi bizony köny- nyebb valamivel, s az össz-súly 92 kilogramm. — No lelkem, mennyi levonást gondol? — kérdezi Vaszkó néni és újból elsorolja: sokat apasztanak, ürülnek, száradnak a libák délu­tánig, ő nem fizethet rá, azért vállalta a leértékelt áruk árusí­tása mellett a baromfi felvásárlást, hogy a két kis jövedelem meg­élhetésévé kerekedjen, bár öreg asszony ő már, de azért fogy ám ez is, az is. Megérti ezt Gellainé egyből, s azt mondja, két kilót le­vonhat nyugodtan. Gondolatban már ki is számolta, hogy így ke­rek 1800 forint simul a markába mindjárt. A szerződött liba kilója ugyanis 20 forint. — Maguk is felhagynak az egyéni gazdálkodással? — kérdez­tem tőle az elszámolás után. — Fel, mi is. Ügy számoltunk, nem keresünk kevesebbet ott sem. Aprójószágot tarthatok én aztán is annyit, mint eddig. Tavaly 800 csirkét neveltem, 180 kilogrammot adtam át szerződésre, az idén csak 60 kilót sikerült, meg ezeket a libákat. így VOn ez ! Ki tudja hányszor hívták már őket a tsz-be az évek folyamán, s most mennek — hí­vás nélkül... De nicsak, az a néni is jön vissza a bódéhoz, aki azt mondta, hogy megpróbálja eladni a csirkéket a soron! Nem sike­rült. Vaszkó néni nem szól sem­mit, le sem méri a csirkéket, emlékszik: kilósak egyre-másra. Már írja is az elismervényt Gyetvai Istvánná nevére és fi­zeti 18 forintjával kilóját. A piactéren zsong a sokadalom. Csupa jó táplálék, egészséges asz- szonyokat, férfiakat, csokoládét, cukorkát majszoló gyerekeket látni. Talán csak én borzongtam meg egyedül az emlékezéstől, hogy két évtizeddel ezelőtt meny­nyi rongyos, éhező ember állt itt kenyeret, jogot követelve, s csen- dőr-sortüzet kaptak. Kukk Imre A mustot vagy új bort, függetlenül attól, hogy a keverés készletfelvétel előtt, vagy az után történik, csak elő­zetes bejelentés és pénzügyőri ellen­őrzés mellett szabad óborral összeke­verni. A készletfelvétel ellen a helyszínein előadható, vagy 24 órán belül az ille­tékes pénzügyőri szakszón írásban be­nyújtható panasznak van helye. Részletes felvilágosítást a szóbeli érdeklődőknek a pénzügyőri szakaszok szívesen adnak. BÉKÉS MEGYEI PÉNZÜGYŐRI PARANCSNOKSÁG Józsi Józsi bácsi már nem dolgozik. A szövetkezet tagsága ugyanis úgy döntött, hogy sok évi fáradságos munkája után nyugdíjba küldi. Most ott áll a hatalmas kukorica- tábla szélén és figyeli, hogyan ha­ladnak a töréssel. — Szép csövek teremtek az idén — kezdem a beszélgetést. — Meghiszem azt — feleli Józsi bácsi, miközben megigazítja vi­harvert kalapját. — Ezen a földön még a legszűkebb esztendőben is aránylag jó termés volt. Jól em­lékszem rá. Különösen az egyik kukoricatörés idejére. Olyan idős lehettem, mint te — kezdte az öreg egyre jobban belemelegedve. — Ennek a földnek a régi gazdá­ja, Sarudy úr rábeszélte apámat, hogy engedjen el hozzá néhány napra napszámba. Noha dolog ott­hon is volt éppen elég, apám mégis ráállt az alkura. — Aztán ne feledd, Jóska fi­am, hogy a munka reggeltől estig tart — kötötte ki Sarudy úr a „reggel” szót különös hangsúllyal megnyomva. Másnap, amikor a nap felkelt, ott voltam. A többi felfogadott napszámos már javában dolgozott. — Kissé elaludtál, Jóska fiam — mondta Sarudy úr. — Nem én — feleltem —, most kel fel a nap, tehát most van reg­gel. Rosszallóan megcsóválta a fe­jét, de nem szólt semmi. Látszott rajta, hogy az én logikai okfejté­sem nincs nagyon ínyére. Amikor bácsi elharangozták a delet, abbahagy­tam a munkát. — Hé, emberek — kiáltottam —, dél van, lehet ebédelni. — Nono, nem lesz az túl korán? — hökkent meg Sarudy úr. A többiek lesütött fejjel tovább dolgoztak, de engem nem érde­keltek a gazda rosszalló pillantá­sai. Nyugodtan leültem a kuko­ricaföld végén, és falatozni kezd­tem. Vacsoránál megismétlődött az előbb elmondott jelenet. Sa­rudy urat majdhogy szét nem ve­tette a méreg. Az emberek titok­ban örültek, hogy végre akadt va­laki, aki ujjat mer húzni a félel­metes és mindenható gazdával. Amikor a nap eltűnt a fák mö­gött, vettem a megmaradt kis ko­nvenciómat, és indultam hazafelé. — A nap lement, tehát este van — mondtam —, én mára befejez­tem. Holnap is eljöjjek? — Ne gyere fiam — felelte Sa­rudy úr. — Nem mintha nem len­nék megelégedve a munkáddal, de — és itt jelentőségteljesen fel­emelte a mutatóujját — elrontod a többieket. Sarudy úr jól számított — fejez­te be az elbeszélését Józsi bácsi. Valóban „elrontottam” volna a többieket. Letört egy aranysárga kukorica­csövet, s vágyakozó szemmel te­kintett a kukoricarengetegben las­san tovahaladó, vidáman beszél­gető fiatalok után. Bogár Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents