Békés Megyei Népújság, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-26 / 253. szám
1960. október 26., szerda képújság 3 Jövőre aztán nem hagyják magokat! Tájékoztató a bortermés bejelentéséről Korán tavasszal a Hidasfaáti Állami Gazdaságban az egyik K ISZ-gyű'lésen történt, hogy egy szőke, kék szemű kislány felszólalt. — A titkár elwltárs beszámolójához csak annyit szeretnék mondani, hogy az idén a mi munkacsapatunk újból bekapcsolódik a 30 mázsás kukorica-termesztési mozgalomba. Munkacsapatom vállalja, hogy 30 holdon az idén is megtermeli a 30 mázsa májusi morzsolt kukoricái egy holdon. — Nagyon szép vállalás ez Zsó- ka. Én bízom albbaai, ahogyan tavaly megtermeltétek a 30 mázsát, úgy az idén is meglesz, ha valami elemi csapás közbe nem jön. A ti példátok igazolja, hogy érdemes jól dolgozni, hiszen tavaly is az erkölcsi elismerésen túl megkaptátok a KISZ-közponit tízezer forintos jutalmát is. Varga Zsófi vállalását még ketten követték. A munkacsapatok egész nyáron versenyszerűen dolgoztak. Rendszeresen ellenőrizték egymás munkáját, hogy kinek tisztább a kukoricaföldje. Ha látták, hogy gazos vagy rosz- ezul kelt, azonnal szóltak a brigádvezetőnek, s így mindig idejében kapálták, ha kellett kézzel vagy géppel. Jól is indult. Június, július elejéig nagyon szép volt, de júliusban, augusztusban jóformán egy szem esőt sem kaptak. Ahogy sárgult a kukorica levele, úgy vált szomorúbbá Varga Zsófi kedve is. — Mi lesz velünk lányok, ha nem lesz eső? Hogyan teljesítjük a vállalásunkat? A munkacsapat tagjai nem győzték vigasztalni; — Nem mi tehetünk róla, mi mindent megadtunk, ami tőlünk tellett, hogy megtermeljük a 30 mázsát holdanként. Nagy volt az izgalom a törés idején, úgy várták a letört kukorica mázsálását, mint jó lottózó a lottószámok ismertetésétS a brigádvezető előbb titkolta az eredményt, nem akarta, hogy a lányok kedve elmenjen a munkától; A lányok sejtettek valamit, de még egymás előtt is titkolták. Tudták jól, hogy a tábla másik vége inkább gyengébb. És van egy jó holdnyd is a területen, amelyen a tavasszal megszaladt a víz és ott elég gyenge a termés. Nem szóltak a várható eredményről semmit. Nem akarták szomarita- ni Zsákét, a munlkacsapait-vezetőt: Amikor az utolsó csövet is lemérték, akkor mint egy kis méhraj, megrohanták a brigádvezetőt, hogy árulja el, mennyit termeltek a 30 holdon. Osztott, szorzott a brigádvezető, de nehezen jött szó az ajkára. — Lányok, ti jól dolgoztátok a nyáron, minden elismerés a tiétek, de..: — Tessék már mondani, hogy mennyi? — De nem értétek el a 30 mázsát májusi morzsolta számítva. Csöves állapotban 43 mázsa 60 kilót termeltetek egy hold földön. Ez csak 29—30 mázsa között van. Nem sok, alig pár kiló hiányzik, de mégis hiányzik. Nem ti tehettek erről, ha az időjárás jobb, akkor még a 40 mázsát is megter- meHítiek, hiszen már mondtam is, nagyon, jól dolgoztatok. De ezt is vegyétek figyelembe, hogy az, amit termeltetek, a II. keresztezé- sű hibrid előállítás. Teljes termést csak a harmadik évben lehet elérni. A gazdaság ezért a vetőmagért másfélszeresét kapja a szokványminőségű kukoricáénak. Jó volna, ha figyelembe vennék ezt is az értékelésnél. Varga Zsófia, amióta megtudta, hogy a vállalásnak nem tudott eleget tenni, a különben is halk szavú kislány még csendesebb lett, mintha csak önmagát okolná azért, hogy ez így sikerült. Most is kukoricát törnek Alig másfélméteres száron sovány kis csöveket. A hozzá nem értők bizony azt hihetnék, hogy nem kapott gondos ápolást a föld, mert holdanként 5—6 mázsánál többet nemigen szednek le róla. Mi sem álljuk szó nélkül. — Itt talán nem kapáltak az idén Zsóíika, hogy ilyen gyenge a termés? — Nem gyenge ez! Azaz, hogy csak azok látják ilyennek, akik nem értenek hozzá. Ez hibrid előállítású L keresztezés. Nem is volna jó, ha 10 mázsán felül teremne. Teljes termést csak a harmadik évben kapumik. — Ügy ért már hozzá, mint egy vérbeli szakember* — Meg kell tanulni! Igaz, hogy én is csak azóta tudom, amióta Egy kicsit mindig megborzongok, ha az endrődi piactérre nézek. A csütörtöki sokadalom, az egybeolvadó alkudozás csobogó hangja azt a régi napot juttatja eszembe, amikor sortűz dördült, halálsikoly hallatszott, s a megrémített rongyos, éhező emberek hada rémülten menekült innen... Mondom, sokadalom, piac van, s csobog az egybeolvadó alkudozás hangja. Három forint az alma, két forint a fejeskáposzta. Bőven van mindenből: csirkéből, libából is. A piactér közepén álló, feketére kátrányozott bódé felől néhány mondatfoszlány jut a fülembe: higgye el kedves lel- kemasszony, jó ár ez azokért a csirkékért, a mérleg mutatja meg mennyit érnek. — Kevés annyi, megpróbálom eladni a sorban. — Ahogy gondolja — hangzik az előbbi asszony hangja, de már nincs ideje hozzátenni, hogy kedvesem, mert libát hoztak. Kilenc szép kövér libát „szabadon”. Tulajdonosa nem próbálgatja a sorban eladni, 19 forintot fizet kilójáért a földművesszövetkezet, azazhogy az így kedvesem, úgy kedvesemező Vaszkó Elekné, a felvásárló. A ketrecekben tyúkok, paprikásnak való csirke nyüzsög... A bódé mellé a Baromfifeldolgozó Vállalat hatalmas teherautója fordul. Korán jött még. De hát honnan tudja ezt Katona Miklósné? Ahogyan kora és súlya engedi, siet a bódé felé és ijedten kérdez: Lesz még átvétel, a lányom 12 szerződött kövér libát hoz. Ütban vannak már. De hol időzhetnek, csak nem történt bajuk azoknak a kövér jószágoknak? Vaszkó néni megnyugtatja, van idő, délutánig folyik a felvásárlás. Én meg kérdezősködni kezdek Katona Miklósnétól. Legelőbb azt, hogy az övé-e a 12 liba? Kitűnt, hogy csak az aggodalom az övé. A menyecske-lánya, Gellai Istvánná szerződtette, tömte, egyre-másra hét kilósak lehetnek. Egyéniek voltak eddig a I lányáék. Csak voltak, mert márl itt dolgozom. Tizennyoc éves voltam, hogy idekerültem a gazdaságba dolgozni. Már 3 éve, hogy itt vagyok, 2 éve munkacsapatvezető. A mi területünkön, amióta felépült a hibridüzem, vetőmag- kukoricát termelünk. Most is csak az anyasort törjük. Négy sor anya és négy sor apa sor van. Az egyik négy sor jó vetőmagnak, a másik nem. Míg beszélgettünk, a tíz kislány úgy körülfogott bennünket, hogy onnan alig lehetett volna elmenekülni. Valamennyien nagyon fiatalok, átlagos életkoruk 19 év. Egész nyáron együtt dolgoztak. Szeretik egymást, együtt vannak a munkában, szórakozásban. A tavasszal megmondták, amikor megalakult a munkacsapat, hogy Varga Zsófi csapatába csak az menjen, aki becsülettel dolgozik! A lányok szeretik a halk szavú, kevés beszédű csapatvezetőt. Ügy összeszoktak már, hogy jövőre is egy csapatban szeretnének maradni valamennyien. Elbúcsúztunk a lányoktól, akik meghívtak bennünket, hogy jövőre is látogassuk meg őket, mert akkor már biztos nagyobb eredményről tudnak beszámolni. A Icözeüigo szüretre való tekintettel a pénzügyőrség az alábbiakat közli: Minden bortermelő köteles a szüret befejezését követő hat napon belül — a területileg illetékes pénzügyőri szakaszon — a termett must mennyiségét bejelenteni. A bejelentést erre a célra készült bejelentőlap-nyomtatvány felhasználósával k«a megtenni, s azon a termett must mennyiségén kívül fel kell tűntetni a bejelentés idejében készletben lévő óbor és a készített törkölybor mennyiségét is. A bejelentés elküldése előtt eladott, elfogyasztott, elajándékozott, állami pincegazdaság felé átadott, értékesített mustot (bort) szintén be kell jelenteni. Törkölyön történő erjesztés esetén a kádakban elhelyezett szőlőcefre meny- nyiségét kell bejelenteni* Bejelentési kötelezettség terheli azt is, aikd szőlőtermesztéssel nem rendelkezik, vásárolt, vagy egyéb címen megszerzett szőlőből mustot, valamint saját termésű vagy vásárolt gyümölcsből gyümölcsbort állít elő. A bejelentő lapon fel kell tüntetni a bor (must) tárolási helyét is. A tároló hely változását 24 órával előbb az illetékes pénzügyőri szakaszon szintén be kell jelenteni. Bortermelőnek tekintendő az, aki szőlőterülettel rendelkezik, azon termelést folytat és a terméséből bort, mustot állít elő. Bortermelő tehát az állatni gazdaság, mezőgazdasági termelőszövetkezet és az egyénileg gazdálkodó. Ez utóbbi fogalmi körébe tartozik a szőlőtulajdonos, haszonélvezői feiesbérlő. Azonban ezek közül adó- kedvezményben csak az részesíthető; aki a szőlőt ténylegesen műveli és a földhasználat jogosságát igazolja. A községi tanácsoknál és a pénzügy* őri szakaszon a bejelentőlap-nyomtatvány minden termelő rendelkezésére áll. A megfelelően kitöltött bejelentő lapot a pénzügyőri szakaszon kell benyújtani, személyesen vagy posta útján. Bejelentő lap hiányában más írásbeli bejelentés is elfogadhatói ha az a szükséges összes adatot tartalmazza. Ha a szűrt must, illetve bor tárolása nem a termő területen történik, akkor a bejelentést a tárolásra illetékes szakasznál kell megtenni. Részletekben történő szüretelés esetén az egyes rész- szüreti eredményeket külön-külön bejelentő lapon kell a részszüret befejezését követő 6 napon belül bejelenteni: Az egyénileg dolgozó termelőt egy gazdasági évben 180 liter bor, 16 éven felüli, önálló keresettel nem rendelkező' családtagjait pedig egyenként 50 liter bor után illeti meg az adókedvezmény. A kedvezményesen elfogyasztható bor mennyisége azonban a 300 litert nem haladhatja meg. A kedvezményes adótétel literenként 80 fillér* A termesbej élentcs elmulasztása a kedvezmény megvonásával jár. Ezenkívül a mulasztó termelő ellen pénzügyi szabálysértés címén eljárást is kell indítani. A kedvezmény megvonásával kell büntetni és ezenfelül pénz- bíiságolmd kell azt a termelőt is, aki termését részben vagy egészben elrejti; az adózás alól egyéb módon elvonja. Pénzbírsággal kell sújtani azt is, akinél a bejelentett bormennyiség 20 százalékát vagy 10 hi-t meghaladó többletet találnak. Csepkó Eta MÓDII PIACTÉREN aláírták a belépésit a Búzakalász Tsz-be. No de akit emlegetnek és várnak, az meg szokott jelenni. Már itt is vannak Gellaiék a libákkal. Vaszkó néni sorra tapogatja a begyüket, s a fejét csóválva kérdezi: Ugyan minek tömte meg őket lelkem, angyalom, ma reggel? Le kell vonják a súlyból... — Biztosan nem jól emésztettek —, válaszolja a jól megtermett fiatalasszony, kissé zavartan. — Vizesek is — hangzik a következő megállapítás, miközben mint a zsákokat szokás: keresztbe, hosszába négy liba kerül a mérlegre — 39 kiló! örvendezik Gellainé. De a többi bizony köny- nyebb valamivel, s az össz-súly 92 kilogramm. — No lelkem, mennyi levonást gondol? — kérdezi Vaszkó néni és újból elsorolja: sokat apasztanak, ürülnek, száradnak a libák délutánig, ő nem fizethet rá, azért vállalta a leértékelt áruk árusítása mellett a baromfi felvásárlást, hogy a két kis jövedelem megélhetésévé kerekedjen, bár öreg asszony ő már, de azért fogy ám ez is, az is. Megérti ezt Gellainé egyből, s azt mondja, két kilót levonhat nyugodtan. Gondolatban már ki is számolta, hogy így kerek 1800 forint simul a markába mindjárt. A szerződött liba kilója ugyanis 20 forint. — Maguk is felhagynak az egyéni gazdálkodással? — kérdeztem tőle az elszámolás után. — Fel, mi is. Ügy számoltunk, nem keresünk kevesebbet ott sem. Aprójószágot tarthatok én aztán is annyit, mint eddig. Tavaly 800 csirkét neveltem, 180 kilogrammot adtam át szerződésre, az idén csak 60 kilót sikerült, meg ezeket a libákat. így VOn ez ! Ki tudja hányszor hívták már őket a tsz-be az évek folyamán, s most mennek — hívás nélkül... De nicsak, az a néni is jön vissza a bódéhoz, aki azt mondta, hogy megpróbálja eladni a csirkéket a soron! Nem sikerült. Vaszkó néni nem szól semmit, le sem méri a csirkéket, emlékszik: kilósak egyre-másra. Már írja is az elismervényt Gyetvai Istvánná nevére és fizeti 18 forintjával kilóját. A piactéren zsong a sokadalom. Csupa jó táplálék, egészséges asz- szonyokat, férfiakat, csokoládét, cukorkát majszoló gyerekeket látni. Talán csak én borzongtam meg egyedül az emlékezéstől, hogy két évtizeddel ezelőtt menynyi rongyos, éhező ember állt itt kenyeret, jogot követelve, s csen- dőr-sortüzet kaptak. Kukk Imre A mustot vagy új bort, függetlenül attól, hogy a keverés készletfelvétel előtt, vagy az után történik, csak előzetes bejelentés és pénzügyőri ellenőrzés mellett szabad óborral összekeverni. A készletfelvétel ellen a helyszínein előadható, vagy 24 órán belül az illetékes pénzügyőri szakszón írásban benyújtható panasznak van helye. Részletes felvilágosítást a szóbeli érdeklődőknek a pénzügyőri szakaszok szívesen adnak. BÉKÉS MEGYEI PÉNZÜGYŐRI PARANCSNOKSÁG Józsi Józsi bácsi már nem dolgozik. A szövetkezet tagsága ugyanis úgy döntött, hogy sok évi fáradságos munkája után nyugdíjba küldi. Most ott áll a hatalmas kukorica- tábla szélén és figyeli, hogyan haladnak a töréssel. — Szép csövek teremtek az idén — kezdem a beszélgetést. — Meghiszem azt — feleli Józsi bácsi, miközben megigazítja viharvert kalapját. — Ezen a földön még a legszűkebb esztendőben is aránylag jó termés volt. Jól emlékszem rá. Különösen az egyik kukoricatörés idejére. Olyan idős lehettem, mint te — kezdte az öreg egyre jobban belemelegedve. — Ennek a földnek a régi gazdája, Sarudy úr rábeszélte apámat, hogy engedjen el hozzá néhány napra napszámba. Noha dolog otthon is volt éppen elég, apám mégis ráállt az alkura. — Aztán ne feledd, Jóska fiam, hogy a munka reggeltől estig tart — kötötte ki Sarudy úr a „reggel” szót különös hangsúllyal megnyomva. Másnap, amikor a nap felkelt, ott voltam. A többi felfogadott napszámos már javában dolgozott. — Kissé elaludtál, Jóska fiam — mondta Sarudy úr. — Nem én — feleltem —, most kel fel a nap, tehát most van reggel. Rosszallóan megcsóválta a fejét, de nem szólt semmi. Látszott rajta, hogy az én logikai okfejtésem nincs nagyon ínyére. Amikor bácsi elharangozták a delet, abbahagytam a munkát. — Hé, emberek — kiáltottam —, dél van, lehet ebédelni. — Nono, nem lesz az túl korán? — hökkent meg Sarudy úr. A többiek lesütött fejjel tovább dolgoztak, de engem nem érdekeltek a gazda rosszalló pillantásai. Nyugodtan leültem a kukoricaföld végén, és falatozni kezdtem. Vacsoránál megismétlődött az előbb elmondott jelenet. Sarudy urat majdhogy szét nem vetette a méreg. Az emberek titokban örültek, hogy végre akadt valaki, aki ujjat mer húzni a félelmetes és mindenható gazdával. Amikor a nap eltűnt a fák mögött, vettem a megmaradt kis konvenciómat, és indultam hazafelé. — A nap lement, tehát este van — mondtam —, én mára befejeztem. Holnap is eljöjjek? — Ne gyere fiam — felelte Sarudy úr. — Nem mintha nem lennék megelégedve a munkáddal, de — és itt jelentőségteljesen felemelte a mutatóujját — elrontod a többieket. Sarudy úr jól számított — fejezte be az elbeszélését Józsi bácsi. Valóban „elrontottam” volna a többieket. Letört egy aranysárga kukoricacsövet, s vágyakozó szemmel tekintett a kukoricarengetegben lassan tovahaladó, vidáman beszélgető fiatalok után. Bogár Ferenc
