Békés Megyei Népújság, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-23 / 251. szám
I960, október 23., vasárnap NÉPÚJSÁG 3 Készletrendezési ankéton beszélték meg Szolnokon az elfekvő anyagok értékesítését Hat esztendővel ezelőtt azért hozták létre a Műszaki Anyag- és Gépkereskedelmi Vállalatot, hogy segítsen a gyárak, vállalatok raktáraiban elfekvő anyagok, használaton kívül helyezett gépek felkutatásában, értékesítésében!, a különféle értékeknek a népgazdaság vérkeringésébe való visszavitelében. A vállalat sokat fejlődött az elmúlt esztendőkben, több vidéki nagyvárosban is üzlethálózattal rendelkezik? A Nemzeti Bank, a Beruházási Bank támogatásával a vállalat szerdán tartotta meg Szolnokon a készletrendezési ankétot. A megbeszélésen Szolnok és Békés megye 114 üzeméből, vállalatától mintegy 150 anyaggazdálkodási előadó, anyagbeszerző, beruházó, műszaki és számviteli szakember vett részt, hogy az elfekvő értékekről tanácskozzon. Földiák János, a vállalat kereskedelmi osztályának vezetője az Országos Tervhivatal eddig megjelent utasításait . ismertette a résztvevők előtt. Az előadás utáni vitában az üzemek képviselői több érdekes dolgot mondtak el. A martfűi Tisza cipőgyárban például, amint a gyár kiküldötte mondotta: mintegy két és fél millió forint értékű használaton kívüli gépet és alkatrészt tárolnak a raktárban. S ezek olyanok, amelyeket a korszerűbb gépek alkalmazása miatt aligha helyeznek üzemibe a jövőben. Természetesen más üzemeknél is akadnak hasonló gondok az elfekvő anyagok miatt. Ezért a tanácskozás résztvevői magukkal vitték azokat a jelentéseket, amelyeken feltüntették a vállalatnál található felesleges készleteket, aminek értékesítéséhez a Műszaki Anyiag- és Gépkereskedelmi Vállalat közbenjárását és segítségét kérték. Ezeket a jelentésekét a vállalat feldolgozza, majd megpróbálja értékesíteni a bejelentett felesleges készleteket. A tanácskozáson Hován András, a vállalat igazgatója is felszólalt. Elmondotta, hogy az elfekvő anyagok bejelentése, értékesítése fontos népgazdasági érdek. Ehhez pedig a vállalat minden tőle telhető segítséget megad. Tavaly például 150 millió forintos forgalmat bonyolítottak le, az idén remélik a 200 milliót is elérik. Ezzel pedig sokat segítenek abban, hogy a gyárak megszabaduljanak az elfekvő anyagoktól, a használaton kívül helyezett gépektől, és így azok, amelyek használhatók, visz- szakerülnek a népgazdaság vérkeringésébe. A tanácskozáson a vállalat részéről olyan ígéret is elhangzott, -hogy abban az esetben, ha sikerül megfelelő helyiséget szerezni, akkor a jövő évben Szolnokon ki- rendeltséget létesítenek. Ezzel mindkét megye, Szolnok és Békés gyárai, üzemei, vállalatai is jól járnának, hiszen könnyebben értékesíthetnék az elfekvő anyagokat, ugyanakkor pedig jobban hozzájuthatnának olyan anyagokhoz, gépekhez, amit másutt nem tudnak beszerezni (P) cÁz eLsű közös ŐSZ A csorvási út mentén itt-ott talpon, máshol — ez a nagyobb terület —, már kúpokban a kukoricaszár. — Ez háztáji kukoricaföld volt, egész a vasúiig — mutat Fehér János bácsi, az Ady Tsz elnöke. — Ide búzát vetünk. Ha néhány nap múlva erre járnak, ez már fel lesz szántva és be is lesz vetve. Néhol még áll a cirok, máshol földben a dugványrépa, itt még talpon a kukorica. A napraforgó táblán már szabad a traktorok útja. Az egyik kukorica-tábla szélén megállunk: — Ezek a mieink. — Jön a segítség — hangzik a kukoricasorokból. Az alig embermagasságra nőtt, vékony kukoricaszárról szép csöf'0/VWWWWVWVVVVWVWVVVW\iVVV?'VVVWVVVWW» Rózsás parasztudvarok Mezőhegyesen A Mezőhegyest Állami Gazdaság jól kereső munkásai és a környékükön lakó termelőszövetkezeti parasztok az utóbbi években nagy gondot fordítanak a lakás és udvar szépítésére. Az új és felújított házak udvarán illatos bokorrózsák és messzire virító futórózsák nyílnak. A gazdaság erdészetében előszeretettel gondoskodnak a lakosság rózsaigényének kielégítéséről: évente 1200 vadrózsát oltanak be, s két éves korban értékesítik. Ez év őszén is 1200 rózsatő pompázik teljes virágzásban, amire máris jelentkeztek vevők. Számos parasztház udvarán lu- gasszerűen futtatják fel a rózsát, ami nemcsak szép, de kényelmes, hűvös pihenőhelyet is biztosít a nyári nagy melegben. veket szednek. Vannak vagy harmincán. Közöttük Gelegpnya Antal, akit az elnök először üdvözöl. — Nem dolgoztok? Hirtelen nem tudtam mire gondolni, hiszen egyik rakás kukorica a másikat követi. Reggel óta már kettőt is fordultak — ahogy hallom az egymás mellett szorgoskodó négy-öt serdülő lánytól. — Még várunk. Puha a föld, beragad a gép — hallom a választ. Közelébb megyek. — Különben jól megy a masina? — Egy lóvontatású, kivénhedt kévekötő aratógépet alakítottunk át szárvásgásra. Egyszerre három sort vágunk vele. Még be is köti a szárat, úgy, hogy utána csak kú- polni kell. Az igazat megvallva, kicsit féltem, hogy beremekelek vele. — Ötletes — mondom Gelego- nyának — és mikor jött rá arra, hogy ilyen kiöregedett géppel szárat vágjon? —Még egyéni koromban a szükség vitt rá. Bérlő voltam. Az asz- szony a családdal volt elfoglalva, a munka java az én vállamra szakadt. Megpróbáltam és bevált. Tudja, milyen jó érzés, hogy itt a csoportban is hasznát vehetjük? A távolból traktor-pöfögés hallik. A hang különös egyveleggé olvad a kukoricaszár levelének zizegésével. — Vetnek — mondja az elnök. — Gyerünk oda — mutat a traktorok irányába. — Néhány nappal ezelőtt itt még parcella parcella mellett feküdt. Mára már kialakult a nagytábla — mutat jókedvűen a távolba. A mezsgyék eltűntek, mindenfelé szántás. Az elnök megáll, összeszámolja a táblán dolgozó traktorokat. Egyik műtrágyaszórót vontat, a másik kettő tárcsázza a nyári szántást, a negyedik után vetőgép halad. Béres János tsz- gazda felnyitja a vetőmagos láda tetejét. Belemarkol a gömbölyűi aranysárga búzaszemekbe. — Príma vetőmag, az államiból kaptuk — bök a gazdaság felé. — Még csak néhány napja láttunk hozzá a búza vetéséhez. A 660 holdat a hónap végéig el szeretnénk vetni. Rajtunk nem múlik, reméljük, az idő is engedi. Bencsik András traktoros hátraszól: — Mehetünk: — Igen — hallik az öreg Béres hangja. A traktor elindul. A vetőgép-faros az elnök felé kiált: — Küldjétek elemet — mutatja zseblámpáját —, estére is aztán mindennap ráhúzunk, lássam, mit csinálok. — Meg van elégedve a betakarítás ütemével? — kérdezem. — Jobban is mehetne. Még van egy 41 holdas cukorrépa-tábla sze- detlen. Négyszáz hold kukorica türetlen. A cirok is talpon van, a maghozó dugványrépa is szedésre vár. Egy kis segítség elkelne, akár gépből, akár... — És a családtagok? — Azok is jönnek, csak kevesen. Azt szeretnénk, ha minden épkézláb ember legalább a betakarításnál munkába állna. A vetést már teljesen gépesítettük — fordítja vissza tekintetét a traktorosokkal „megszállt” táblára. — S ez csak eddig volt nehéz. De a többi munka még most is kézierőt igényel. Szemünk előtt egy-egy nagy táblába olvad a soft ezernyi parcella, szép lassan kialakul az Ady Tsz tavasszal álmodott határa. És amikor a tsz-köz- pont felé haladunk, az alig egy éves tsz-t kormányozó Fehér bácsi bizakodva emeli fel a fejét. — Érdemes volt az évet végigküzdeni. A tavasszal nem is mertem arra gondolni, hogy így sikerül — s a titok nyitjáról sem feledkezik meg —, bízni az emberekben, a szövetkezetben és akkor az eredmény sem marad el. Dupsi Károly A szállításról , A kondorost Dolgozók Termelőszövetkezetben 100 kisborjút nevel- < nek itatásos módszerrel. Képünkön Sándor Mátyásné látható, az] üres vödör után is falánkan nyúló néhány kisbocival. Sándor Má- | tyásné szorgalmát az jelzi, hogy szeptemberben 50 munkaegységet( írtak könyvecskéjébe. WWVWWVWWWWWWNWVWA/VWWNAAA/WSAAA/W Az általános szerződési feltételekről szóló 155/1955. KDB sz. utasítás — mint ismeretes — szabályozza a szállított termék mennyiségi hiánya vagy minőségi hibája esetén követendő eljárást. Ahhoz, hogy az átvevő a szállítóvail szemben ilyen címein igénnyel léphessen fel, köteles a mennyiségi hiányról vagy a minőségi hibáikról jegyzőkönyvet felvenni és a jegyzőkönyv felvételéhez a szállítót meghívni. Amennyiben a szállító nem jelzi részvételét a jegyzőkönyv felvételénél, a helyi tanács — egyes esetekben a minőség- vizsgáló szerv — közreműködését kell Jól jövedelmez a háztáji baromfinevelés az orosházi BARNEVÁL körzetében Az Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalat körzetében évtizedek óta sok baromfit és viziszárnyast nevelnek, főleg a tanyavilág lakói. Berhend Balázs elvtárssal, az orosházi Barnevál üzemi párttitkárával meglátogattunk egynéhány termelőszövetkezetet. Kíváncsiak voltunk, hogy alakult a háztáji baromfinevelés. A gyomai Zöld Mező új tsz a tavasszal 2500 naposcsibét vásárolt, amit a háziasszonyok között osztottak szét. Megegyeztek abban, hogy odahaza, saját takarmánnyal nevelik fel az aprójószágot. s ősszel minden száz csibe után 30 kiló élő baromfit adnak á szövetkezetnek. Amint látogatásunkkor kiderült, ez a baromfinevelési módszer bevált: a szövetkezet együtt értékesítette a baromfit, a tagok rendszeresen vághattak csibét odahaza, és sok jutott a piaőra is. Ezután a gyomai Győzelem új tsz-be látogattunk el, ahol még jobb eredményekről számolhatnak be. Ez a termelőszövetkezet 11 ezer naposcsibét vásárolt a háziasszonyok számára, s ősszel 40 kiló élő baromfit kap százcsibénként. A háziasszonyok örömmel viszik be az apró jószágot, hisz amint mondják: igen jól jártak, mert 100—200 naposcsibét kaptak tavasszal ingyen, amiből sok pénzt árultak később. De jól járt a szövetkezet is, mert szerződést kötött a Barnevállal és a háztájiban nevelt baromfi után csupán nagyüzemi felár címen tíz ezer forint jövedelemhez jut. A szövetkezet vezetői elmondják, hogy a tagok nagyon megkedvelték ezt a baromfinevelési módszert és az elkövetkező évben az ideinél jóval többet szándékoznak felnevelni. Ezenkívül több megüresedett nagyistállóban munkaegységért nevelnek 1000— 1500 baromfit a tagok. kérni az eljárásnál. Ebben az esetben azonban a szállító távolmaradása — az utasítás 69. pontja szerint — a minőségi kifogások és az ezzel kapcsolatos igények elvi elismerését jelenti, feltéve, hogy a szállító nem kérte a minőség ellenőrzését és a minőségi hibát a jegyzőkönyv is megállapította. Kérdés, hogy a szállító távolmaradása, mint elvi elismerés, milyen jogi következményeikkel jár, különösképpen, hogy a szállító visszavonhatja-e utólagosan az elismerést. A minisztériumi döntőbizottságok vezetőinek értekezletén kialakult álláspont szerint a szállító távolmaradásából következő „elvi elismerés” hatósági eljáráson kívül történt elismerésnek minősül és mint ilyen, az általános jogelvek szerint visszavonható. A szállítónak tehát módjában áll bizonyítani azt, hogy a termék nem volt hibás, és a döntőbizottság mérlegeli azt, hogy az előterjesztett bizonyítékok megdöritik-e a jegyzőkönyv megállapításait. Ez következne a Polgár! Törvénykönyv 242. paragrafusának (1) bekezdéséből, amely szerint a tartozás elismerése a tartozás jogcímét nem változtatja meg, de az elismerőt terheli annak bizonyítása, hogy tartozása nem áll fenn, bírósági úton nem érvényesíthető, vagy a szerződés érvénytelen. A tartozáselismerésnek és az adott esetben annak, hogy a szállító távolmaradt a jegyzőkönyv felvételétől, egyedüli jogkövetkezménye az, hogy a bizonyítási teher reá hárul, neki kell bizonyítani azt, hogy a szállított termék nem volt hibás, de a bizonyítás lehetőségétől az „elvi elismerés” ellenére sem esett el.
