Békés Megyei Népújság, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-18 / 221. szám

4 NÉPÚJSÁG I960, szeptember 16., vasárnap Vezetőség- és küldöttválasztó taggyűlésen a békési öntözéses mezőgazdasági szakiskolában Amit nem lehet lemérni Csü törtökön este fél hét lehe­tett, amikor beléptünk a békési öntözéses mezőgazdasági szakis­kola tágas folyosójára. Az ünnep­lőbe öltözött fiatalok — akik ter­melőszövetkezetekből, állami gaz­daságokból jöttek e kétéves szak­iskolára — izgatott arccal fogad­tak bennünket. Érthető is volt ez az izgalom. Ugyanis ezen a napon kezdődtek meg az egész országban — s itt a mi megyénkben is — a Kommunista Ifjúsági Szövetség szervezeteiben a vezetőség- és kül­döttválasztó közgyűlések. Nem mese, hogy a termelőszövetkezeti tagok háztáji általános biztosítása évi 130 forintért az alábbi kockázatokra nyújt fedezetet L Tűz, villámcsapás, robbanás, vihar és földrengés. 2. Állatbiztosítás, 3. Jégbiztosítás. 4. Balesetbiztosítás, és 5. Szavatossági bizto­sításra, mert már több káro­sult kapott az ÁLLAMI BIZTOSÍTÓTÓL komoly kártérítést. Idejében kössön Ün is háztáji általános biztosítást Bővebb felvilágosítást az Állami Biztosító fiókjai nyújtanak. 550 £ EGY EV MÉRLEGE Hét óra előtt pár perccel mind a harmincegy KISZ-fiatal elfog­lalta helyét a ragyogóan tiszta tanteremben. Az üdvözlő szavak után Varga János, a szakiskola KISZ-szervezetének titkára, má­sodéves hallgató lépett az asztal­hoz, hogy számot adjon a KISZ- fiatalok múlt évi munkájáról. A KISZ-titkár szavai nyomán kibontakozott előttünk a KISZ- szervezet élete, munkája. A társa­dalmi munkából is részt kértek a szakiskola kiszistái. Az iskola te­rületén sportpályát létesítettek, de jutott idejük arra is, hogy részt vegyenek a község fásításában is. A beszámoló azonban őszintén fel­tárta hibáikat, hogy csak egyet említsünk: gyenge eredményt ér­tek el a kulturális versenyeken, mely jórészt a szervezetlenséggel magyarázható. ^ NAGYSZERŰ PROGRAM Az elkövetkező év programjáról is beszélt Varga János KISZ-tit- kár. Nagyszerű célokat tűztek ma­guk elé a szakiskola kiszistái! Hadd említsük itt elsőnek azt, hogy televíziót akarnak vásárolni anékül, hogy ebben az iskola se­gítene. Ügy tervezik, hogy szom­batonként és vasárnaponként a békési tangazdaságban vállalnak munkát, s a kapott pénzből né­hány hét múlva már a kultúrte­remben lesz a televízió. Ügy ter­vezik, hogy ebben az oktatási év­ben nem szerveznek külön poli­tikai oktatást, mert az benne van a tanulási tervben, de gondot for­dítanak a szakmai oktatásra is. Gépjárművezetőd tanfolyamot szerveznek, mely azt a célt szol­gálja, hogy amikor búcsút monda­nak az iskolának, mindegyik fia­tal zsebében ott legyen a gépjár­művezető jogosítvány. Nem ér­demtelen arról is szólni, hogy a KISZ-szervezet programjában sze­repel néhány KISZ-fiatal párttag­nak javasolása is. Ezenkívül üzemlátogatásokat terveznek a megye üzemeibe, s énekkart, ze­nekart, színjátszó-csoportot alakí­tanak. Különösen egyetértettek a KISZ-fiatalok a beszámolónak az­zal a részével, hogy a békési gim­náziumban politechnikai oktatást vállalnak, hogy megismertessék a gimnazistákkal a mezőgazdaságot. Ezt annál is inkább vállalták a fiatalok, mivel a múlt évben a gimnázium tanulói rendszeresen kijártak a szakiskolába irodalmi esteket tartani. Aligha lehet elválasztani a már említett programtól a Kommunis­ta Ifjúsági Szövetség kongresszu­sára tett felajánlásukat, mely ar­ról tanúskodik, hogy a termelő- szövetkezetektől és az állami gaz­daságokból ebbe a szakiskolába jött fiatalok jól látják, hogy a kü­lönböző sportágak művelésén, üzemlátogatásokon és kirándulá­sokon kívül más feladat is hárul rájuk. Ezért vállalták a kongresz- szus tiszteletére, hogy rendbehoz­zák, ápolják a gazdaság gépeit, s a botanikus kertben meteorológiai állomást létesítenek. A sokat ígérő program halla­tára jó néhány fiatal szót kért a beszámoló után. Jó volt hallgatni ezeknek a fiataloknak felszólalá­sait, melyek arról tanúskodtak, hogy érdekli őket mindaz, amit a KISZ-titkár elmondott, sőt akar­ják, hogy azok valóra is váljanak és örömmel vesznek részt azok megvalósításában. Nem volt ne­héz megállapítani, hogy azok a kiszistáfc, akik ezen az estén újjá­választották a vezetőséget, egy év múlva arról adnak számot, hogy teljesítették mindazt, amit ezen a vezetőségválasztó és kül­döttválasztó taggyűlésen vállaltak. B. I. Pályázati hirdetés A megyei tanács művelődésügyi osztálya és a füzesgyarmati köz­ségi tanács pályázatot hirdet a fü­zesgyarmati művelődési otthon igazgatói állásra. Megyén belül je­lentkezhet az a nevelő, aki szeret foglalkozni a népművelési mun­kával és már bizonyos gyakorlati tapasztalatai vannak. Lakás biz­tosítva, fizetés 2200 forint, jelent­kezni lehet 1960. október 1-ig. A beadandó pályázathoz szükséges önéletrajz, munkaadói és a helyi pártszervezet javaslata. Harminc apróságnak régi rak­tárból építettek új tantermet a mezőkovácsházi hármas számú óvodában. A tanács húsz­ezer forintot adott a tatarozás­ra, s a húszezret megtoldottak még néhány ezerrel a szülők. Nincs arra semmilyen mértékegy­ség, amivel lemérjük e segítség nagyságát. Hát lehet-e valamivel is mér­ni azt, hogy Márkus János és Kerekes Mihály rendőr napokon át hordta a földet. az új terem építésénél? Vagy lehet-e mér­tékegységet találni arra, hogy Rozsos Ferencné, Fejes István­ná, Blahó Józsefné, Papp Sán- dorné, Gombkötő Józsefné — és azok is, akiknek a neve nem ke­rült ide — mennyit dolgoztak, fáradoztak az óvoda szépítésé­nél ? Azt sem lehet számon tarta­ni, hány vödör vizet használtak el, amíg felsúrolták a padlókat, lemosták az ablakokat, és hány­szor hajoltak le a felmosóruhá­val, kefével, hogy ragyogóvá te­gyék gyermekeik második ottho­nát. Vagy értékelhető-e valami­lyen számadattal az, hogy Ge­rendái Józsefné óvónő még a szabadságát sem vette ki, s el­szalasztottá a nyári hónapok napsugarait, amikor valamelyik üdülőben pihenhetett volna? Sőt, éppen a nyáron — mivel főleg termelőszövetkezeti tagok gyer­mekei vannak itt — dolgozott a legtöbbet társaival együtt, akik a szülők kérésére tovább tartot­ták ott a gyermekeket. Felügyel­tek rájuk a „hivatalos” munka­idő után is, hogy szüleik nyu­godtan dolgozhassanak a földe­ken. Nem lehet lemérni ezt az ál­dozatot semmivel, csak mélysé­gesen tisztelni lehet ezeket az embereket — szülőket, nevelő­ket együtt —, akik képesek arra, hogy szabad idejüket, szórakozá­sukat, pihenésüket feláldozva te­gyék szebbé, boldogabbá gyer­mekeik és mások gyermekeinek életét. Mert ezt tették ők össze­fogásukkal akkor, amikor fog­ták a lapátot vagy festették a falakat, súrolták a padlót az óvónőkkel együtt, akik nem szé­gyelltek kézbe venni a festékes dobozt és ecsetet, hogy hófehér­re fessék az ablakokat, ajtókat, a kis székeket. Nem féltek attól sem, hogy kezüket kimarja a festék, a trisós víz, s hogy tenye­rükön nyoma marad e munká­nak. Nem bánták, hogy elmúlt a nyár, hogy nem pihentek, mert tudták, a nyári napsugár helyett ott ragyog az apró emberpalán­ták arcán az öröm, a boldogság sugara, amikor elfoglalják újjá­varázsolt otthonukat. S ez a ra­gyogás, ez az örömsugár őket aranyozza be: a szülőket, óvó­nőket, akiknek mindezt köszön- hetik- Kasnyik Judit Kössünk dohánytermelési szerződést! Magas beváltási árak! Ingyenes cigaretta!! Kamatmentes előlegek! Természetbeni juttatások! Termelőszövetkezetek részére ezen felöl 20 százalék nagyüzemi felár UCefekeiék élete. XXIII. Ha minden olyan jól sikerülne az életben, mint Kati és Veres Miska munkahely-cseréje, nem lenne rossz. A héten már az el­nök is büszkélkedett, hogy ügyes gyerek Miska. Pedig nagyon ne­hezen állt „kötélnek" az öreg. Kati elégedett az új munka­hellyel. Nem gondolta, hogy ilyen kedvesek lesznek hozzá munka­társai. Csak egyet nem szokott még meg: a kartárs megszólítást. Ő mindenkit elvtársnak szólít, a többiek pedig „kartársaznak”. Katinak valahogy nem állt szájá­ra a szó. Dehát, ez a legkevesebb, majd „belejön”. Az a fontos, hogy megszerette kartársait és úgy érzi, hogy a kollégái is szere­tik őt. Csak a főmérnökkel nem megy valahogy a barátkozás. De Kati esküvel vallja, hogy ennek nem ő az oka, hanem maga a főmérnök. Már a múlt héten is állandóan ott jött-ment az irodá­ban, s Kati mindig érezte, hogy egyik szemével őt figyeli. E héten kedden is megszólította. Kedé­lyesen üdvözölt először minden­kit, váltott néhány szót kézfogás közben, aztán Kati mellé állt az íróasztal széléhez: — Nos, megy a munka Kere- kesné? — hajolt érdeklődve a Kati előtt lévő kimutatás fölé. Kati zavartan válaszolt, bár nem tudja ő maga sem, hogy mi oka volt erre: — Hát... talán, megy ... — Helyes, nagyon helyes, kell is, hogy menjen, mert nálunk nem lehet akárhogy dolgozni... Kati zavarát bosszankodás vál­totta fel. Még azt hiszi a főmér­nök, hogy a tsz-nek jó „akár ho­gyan” is dolgozni. Mit képzel? — A szövetkezetben is jól kel­lett mindent csinálni, nemcsak itt! — mondta csípősen a fiatal- asszony. — Jól van Kerekesné, ne ve­gye annyira a szívére... Nem bántom én a tsz-t, hiszen ez az alapja a szocialista mezőgazda­ságnak... Kati nem válaszolt. A főmér­nök hízelgőén végigsímogatta az asszony vállát és elköszönt. — Nem kell olyan gyorsan megsértődnie fiatalasszony ... No, viszontlátásra, kartársnők. Dolgozik Katival egy fiatal lány is, s mikor a főmérnök be­csukta maga mögött az ajtót, a lány utána öltötte nyelvét: — Undok alak... — Nevetés fogadta a nem éppen hízelgő mozdulatot. Pedig nincs különö­sebb panaszuk a főmérnökre. Nem szid meg soha senkit. Olyan rendesen beszél mindig, senkivel nem kiabál. Mégis bosszantónak tartják a modorát. Nem tudnák megmagyarázni, hogy mi a bosz- szantó, de tartják a régiek is, hogy nem szerették soha. Talán a szigorúsága miatt? Vagy gú­nyos és fölényes? Nem tudják. Mindenesetre azt érzik, hogy nem tudnak vele olyan felszabadultan beszélgetni, mint az igazgatóval. Az is bosszantja a hölgyeket, hogy amióta Kati jött, állandóan náluk van. Viccesen már azt is mondta Nagyné Katinak, hogy „talán tetszel neki”. Pénteken is „tiszteletét tette” Katiéknál. Ez a látogatás azonban már nagyon bosszantotta Katit. Faggatta a fő­mérnök, hogy mi lesz a szülési szabadság idején: — Ki fogja önt helyettesíteni? Mert, tudja azt Kerekesné, hogy nálunk nem állhat meg a munka? — Biztosan lesz majd valaki, akit addig felvesznek helyettem — válaszolt mérgesen Kati. — No, és utána? Utána küld­jük el? Vágy ön nem szándéko­zik visszajönni hozzánk? — De igen! Kerekesné pityeregve újságolta otthon Ferinek, hogy milyen rosszindulatú ember a főmérnök: — Miért bánt állandóan? Ügy csinál, mintha előzékenységből beszélgetne, közben gúnyolódik. — Képzelődsz, Katikám. Nem ismered még és azt hiszed, hogy rosszindulatú. Majd megszokod és nem lesz semmi baj — oktatta Feri, ügyet sem vetve az asszony kesergésére. Feri tudja, hogy minden munkahely ezzel jár. Ide­genek az emberek, nem találjuk meg bennük a régi munkatársa­kat, s gyorsan kimondjuk az íté­letet: rosszindulatú. — Miért nem tud ő is olyan lenni, mint a másik két mérnök? ök is okos emberek, mégsem gú­nyolódnak úgy, mint ő. — Mert az ujjunk sem egyfor­ma bogaram... De hagyjuk ezt, én nagyobb újságot mondok. — Mit? — vigasztalódott meg Kati. — Ülj le ... így ni ... — nyom­ta Feri a székbe asszonyát, s min­den bevezető nélkül mondta: — Belépek a pártba. — Hogyhogy? Nem értem. — Mit nem értesz? Belépek, kértem a felvételemet. — Bolondozol? Nem is beszél­tünk róla már régen ... És most csak úgy mondod ... — Nem kértem tőleg engedélyt? — nevetett Feri. — Kellett volna? — Nem, nem — csodálkozott még mindig Kati. — Dehát... És mi lesz velem? — kérdezte húsfé­lén, mert valahogy úgy érezte, mintha ő ezzel valahol ottmaradt, volna. Feri otthagyta, lehagyta. Bár soha nem gondolt arra, hogy együtt lépnek be a pártba, ilyet gondolni is butaság, de arra sem számított, hogy férje egy szép na­pon csak' egyszerűen bejelenti: belépek a pártba. Aztán felocsúdott. Nincs ebben semmi különös, csak ő az utóbbi időben nem gondolt erre, mert te­le volt izgalommal, hogy sikerül-e a városba jönnie? Lehet, hogy Feri beszélt volna róla, csak ő nem hagyta. Viccesre fordította a szót: — Azt hiszed, mindenkit fel­vesznek a pártba? Ott nem lehet ám „akárhogy” dolgozni?! — Meg­nyomta az „akárhogy” szót, mert eszébe jutott a főmérnök. — Tálán kifogásod van elle­nem? Nem is ajánlanál, ha rajtad múlna? — kérdezte sértődést színlelve Feri. — Hát, hát gondolkoznék. De most komolyan: ki lesz az aján­lód? — Az egyik Balogh bácsi, a má­sikat azt hiszem nem ismered: a marósok művezetője, Pintér elv­társ. Feri várja a taggyűlést és bi­zony izgul is. Szeptember 30-án dől el, hogy megszavazza-e a tag­ság Feri tagjelölt-felvételét. Varga Tibor t

Next

/
Thumbnails
Contents