Békés Megyei Népújság, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-18 / 221. szám
4 NÉPÚJSÁG I960, szeptember 16., vasárnap Vezetőség- és küldöttválasztó taggyűlésen a békési öntözéses mezőgazdasági szakiskolában Amit nem lehet lemérni Csü törtökön este fél hét lehetett, amikor beléptünk a békési öntözéses mezőgazdasági szakiskola tágas folyosójára. Az ünneplőbe öltözött fiatalok — akik termelőszövetkezetekből, állami gazdaságokból jöttek e kétéves szakiskolára — izgatott arccal fogadtak bennünket. Érthető is volt ez az izgalom. Ugyanis ezen a napon kezdődtek meg az egész országban — s itt a mi megyénkben is — a Kommunista Ifjúsági Szövetség szervezeteiben a vezetőség- és küldöttválasztó közgyűlések. Nem mese, hogy a termelőszövetkezeti tagok háztáji általános biztosítása évi 130 forintért az alábbi kockázatokra nyújt fedezetet L Tűz, villámcsapás, robbanás, vihar és földrengés. 2. Állatbiztosítás, 3. Jégbiztosítás. 4. Balesetbiztosítás, és 5. Szavatossági biztosításra, mert már több károsult kapott az ÁLLAMI BIZTOSÍTÓTÓL komoly kártérítést. Idejében kössön Ün is háztáji általános biztosítást Bővebb felvilágosítást az Állami Biztosító fiókjai nyújtanak. 550 £ EGY EV MÉRLEGE Hét óra előtt pár perccel mind a harmincegy KISZ-fiatal elfoglalta helyét a ragyogóan tiszta tanteremben. Az üdvözlő szavak után Varga János, a szakiskola KISZ-szervezetének titkára, másodéves hallgató lépett az asztalhoz, hogy számot adjon a KISZ- fiatalok múlt évi munkájáról. A KISZ-titkár szavai nyomán kibontakozott előttünk a KISZ- szervezet élete, munkája. A társadalmi munkából is részt kértek a szakiskola kiszistái. Az iskola területén sportpályát létesítettek, de jutott idejük arra is, hogy részt vegyenek a község fásításában is. A beszámoló azonban őszintén feltárta hibáikat, hogy csak egyet említsünk: gyenge eredményt értek el a kulturális versenyeken, mely jórészt a szervezetlenséggel magyarázható. ^ NAGYSZERŰ PROGRAM Az elkövetkező év programjáról is beszélt Varga János KISZ-tit- kár. Nagyszerű célokat tűztek maguk elé a szakiskola kiszistái! Hadd említsük itt elsőnek azt, hogy televíziót akarnak vásárolni anékül, hogy ebben az iskola segítene. Ügy tervezik, hogy szombatonként és vasárnaponként a békési tangazdaságban vállalnak munkát, s a kapott pénzből néhány hét múlva már a kultúrteremben lesz a televízió. Ügy tervezik, hogy ebben az oktatási évben nem szerveznek külön politikai oktatást, mert az benne van a tanulási tervben, de gondot fordítanak a szakmai oktatásra is. Gépjárművezetőd tanfolyamot szerveznek, mely azt a célt szolgálja, hogy amikor búcsút mondanak az iskolának, mindegyik fiatal zsebében ott legyen a gépjárművezető jogosítvány. Nem érdemtelen arról is szólni, hogy a KISZ-szervezet programjában szerepel néhány KISZ-fiatal párttagnak javasolása is. Ezenkívül üzemlátogatásokat terveznek a megye üzemeibe, s énekkart, zenekart, színjátszó-csoportot alakítanak. Különösen egyetértettek a KISZ-fiatalok a beszámolónak azzal a részével, hogy a békési gimnáziumban politechnikai oktatást vállalnak, hogy megismertessék a gimnazistákkal a mezőgazdaságot. Ezt annál is inkább vállalták a fiatalok, mivel a múlt évben a gimnázium tanulói rendszeresen kijártak a szakiskolába irodalmi esteket tartani. Aligha lehet elválasztani a már említett programtól a Kommunista Ifjúsági Szövetség kongresszusára tett felajánlásukat, mely arról tanúskodik, hogy a termelő- szövetkezetektől és az állami gazdaságokból ebbe a szakiskolába jött fiatalok jól látják, hogy a különböző sportágak művelésén, üzemlátogatásokon és kirándulásokon kívül más feladat is hárul rájuk. Ezért vállalták a kongresz- szus tiszteletére, hogy rendbehozzák, ápolják a gazdaság gépeit, s a botanikus kertben meteorológiai állomást létesítenek. A sokat ígérő program hallatára jó néhány fiatal szót kért a beszámoló után. Jó volt hallgatni ezeknek a fiataloknak felszólalásait, melyek arról tanúskodtak, hogy érdekli őket mindaz, amit a KISZ-titkár elmondott, sőt akarják, hogy azok valóra is váljanak és örömmel vesznek részt azok megvalósításában. Nem volt nehéz megállapítani, hogy azok a kiszistáfc, akik ezen az estén újjáválasztották a vezetőséget, egy év múlva arról adnak számot, hogy teljesítették mindazt, amit ezen a vezetőségválasztó és küldöttválasztó taggyűlésen vállaltak. B. I. Pályázati hirdetés A megyei tanács művelődésügyi osztálya és a füzesgyarmati községi tanács pályázatot hirdet a füzesgyarmati művelődési otthon igazgatói állásra. Megyén belül jelentkezhet az a nevelő, aki szeret foglalkozni a népművelési munkával és már bizonyos gyakorlati tapasztalatai vannak. Lakás biztosítva, fizetés 2200 forint, jelentkezni lehet 1960. október 1-ig. A beadandó pályázathoz szükséges önéletrajz, munkaadói és a helyi pártszervezet javaslata. Harminc apróságnak régi raktárból építettek új tantermet a mezőkovácsházi hármas számú óvodában. A tanács húszezer forintot adott a tatarozásra, s a húszezret megtoldottak még néhány ezerrel a szülők. Nincs arra semmilyen mértékegység, amivel lemérjük e segítség nagyságát. Hát lehet-e valamivel is mérni azt, hogy Márkus János és Kerekes Mihály rendőr napokon át hordta a földet. az új terem építésénél? Vagy lehet-e mértékegységet találni arra, hogy Rozsos Ferencné, Fejes Istvánná, Blahó Józsefné, Papp Sán- dorné, Gombkötő Józsefné — és azok is, akiknek a neve nem került ide — mennyit dolgoztak, fáradoztak az óvoda szépítésénél ? Azt sem lehet számon tartani, hány vödör vizet használtak el, amíg felsúrolták a padlókat, lemosták az ablakokat, és hányszor hajoltak le a felmosóruhával, kefével, hogy ragyogóvá tegyék gyermekeik második otthonát. Vagy értékelhető-e valamilyen számadattal az, hogy Gerendái Józsefné óvónő még a szabadságát sem vette ki, s elszalasztottá a nyári hónapok napsugarait, amikor valamelyik üdülőben pihenhetett volna? Sőt, éppen a nyáron — mivel főleg termelőszövetkezeti tagok gyermekei vannak itt — dolgozott a legtöbbet társaival együtt, akik a szülők kérésére tovább tartották ott a gyermekeket. Felügyeltek rájuk a „hivatalos” munkaidő után is, hogy szüleik nyugodtan dolgozhassanak a földeken. Nem lehet lemérni ezt az áldozatot semmivel, csak mélységesen tisztelni lehet ezeket az embereket — szülőket, nevelőket együtt —, akik képesek arra, hogy szabad idejüket, szórakozásukat, pihenésüket feláldozva tegyék szebbé, boldogabbá gyermekeik és mások gyermekeinek életét. Mert ezt tették ők összefogásukkal akkor, amikor fogták a lapátot vagy festették a falakat, súrolták a padlót az óvónőkkel együtt, akik nem szégyelltek kézbe venni a festékes dobozt és ecsetet, hogy hófehérre fessék az ablakokat, ajtókat, a kis székeket. Nem féltek attól sem, hogy kezüket kimarja a festék, a trisós víz, s hogy tenyerükön nyoma marad e munkának. Nem bánták, hogy elmúlt a nyár, hogy nem pihentek, mert tudták, a nyári napsugár helyett ott ragyog az apró emberpalánták arcán az öröm, a boldogság sugara, amikor elfoglalják újjávarázsolt otthonukat. S ez a ragyogás, ez az örömsugár őket aranyozza be: a szülőket, óvónőket, akiknek mindezt köszön- hetik- Kasnyik Judit Kössünk dohánytermelési szerződést! Magas beváltási árak! Ingyenes cigaretta!! Kamatmentes előlegek! Természetbeni juttatások! Termelőszövetkezetek részére ezen felöl 20 százalék nagyüzemi felár UCefekeiék élete. XXIII. Ha minden olyan jól sikerülne az életben, mint Kati és Veres Miska munkahely-cseréje, nem lenne rossz. A héten már az elnök is büszkélkedett, hogy ügyes gyerek Miska. Pedig nagyon nehezen állt „kötélnek" az öreg. Kati elégedett az új munkahellyel. Nem gondolta, hogy ilyen kedvesek lesznek hozzá munkatársai. Csak egyet nem szokott még meg: a kartárs megszólítást. Ő mindenkit elvtársnak szólít, a többiek pedig „kartársaznak”. Katinak valahogy nem állt szájára a szó. Dehát, ez a legkevesebb, majd „belejön”. Az a fontos, hogy megszerette kartársait és úgy érzi, hogy a kollégái is szeretik őt. Csak a főmérnökkel nem megy valahogy a barátkozás. De Kati esküvel vallja, hogy ennek nem ő az oka, hanem maga a főmérnök. Már a múlt héten is állandóan ott jött-ment az irodában, s Kati mindig érezte, hogy egyik szemével őt figyeli. E héten kedden is megszólította. Kedélyesen üdvözölt először mindenkit, váltott néhány szót kézfogás közben, aztán Kati mellé állt az íróasztal széléhez: — Nos, megy a munka Kere- kesné? — hajolt érdeklődve a Kati előtt lévő kimutatás fölé. Kati zavartan válaszolt, bár nem tudja ő maga sem, hogy mi oka volt erre: — Hát... talán, megy ... — Helyes, nagyon helyes, kell is, hogy menjen, mert nálunk nem lehet akárhogy dolgozni... Kati zavarát bosszankodás váltotta fel. Még azt hiszi a főmérnök, hogy a tsz-nek jó „akár hogyan” is dolgozni. Mit képzel? — A szövetkezetben is jól kellett mindent csinálni, nemcsak itt! — mondta csípősen a fiatal- asszony. — Jól van Kerekesné, ne vegye annyira a szívére... Nem bántom én a tsz-t, hiszen ez az alapja a szocialista mezőgazdaságnak... Kati nem válaszolt. A főmérnök hízelgőén végigsímogatta az asszony vállát és elköszönt. — Nem kell olyan gyorsan megsértődnie fiatalasszony ... No, viszontlátásra, kartársnők. Dolgozik Katival egy fiatal lány is, s mikor a főmérnök becsukta maga mögött az ajtót, a lány utána öltötte nyelvét: — Undok alak... — Nevetés fogadta a nem éppen hízelgő mozdulatot. Pedig nincs különösebb panaszuk a főmérnökre. Nem szid meg soha senkit. Olyan rendesen beszél mindig, senkivel nem kiabál. Mégis bosszantónak tartják a modorát. Nem tudnák megmagyarázni, hogy mi a bosz- szantó, de tartják a régiek is, hogy nem szerették soha. Talán a szigorúsága miatt? Vagy gúnyos és fölényes? Nem tudják. Mindenesetre azt érzik, hogy nem tudnak vele olyan felszabadultan beszélgetni, mint az igazgatóval. Az is bosszantja a hölgyeket, hogy amióta Kati jött, állandóan náluk van. Viccesen már azt is mondta Nagyné Katinak, hogy „talán tetszel neki”. Pénteken is „tiszteletét tette” Katiéknál. Ez a látogatás azonban már nagyon bosszantotta Katit. Faggatta a főmérnök, hogy mi lesz a szülési szabadság idején: — Ki fogja önt helyettesíteni? Mert, tudja azt Kerekesné, hogy nálunk nem állhat meg a munka? — Biztosan lesz majd valaki, akit addig felvesznek helyettem — válaszolt mérgesen Kati. — No, és utána? Utána küldjük el? Vágy ön nem szándékozik visszajönni hozzánk? — De igen! Kerekesné pityeregve újságolta otthon Ferinek, hogy milyen rosszindulatú ember a főmérnök: — Miért bánt állandóan? Ügy csinál, mintha előzékenységből beszélgetne, közben gúnyolódik. — Képzelődsz, Katikám. Nem ismered még és azt hiszed, hogy rosszindulatú. Majd megszokod és nem lesz semmi baj — oktatta Feri, ügyet sem vetve az asszony kesergésére. Feri tudja, hogy minden munkahely ezzel jár. Idegenek az emberek, nem találjuk meg bennük a régi munkatársakat, s gyorsan kimondjuk az ítéletet: rosszindulatú. — Miért nem tud ő is olyan lenni, mint a másik két mérnök? ök is okos emberek, mégsem gúnyolódnak úgy, mint ő. — Mert az ujjunk sem egyforma bogaram... De hagyjuk ezt, én nagyobb újságot mondok. — Mit? — vigasztalódott meg Kati. — Ülj le ... így ni ... — nyomta Feri a székbe asszonyát, s minden bevezető nélkül mondta: — Belépek a pártba. — Hogyhogy? Nem értem. — Mit nem értesz? Belépek, kértem a felvételemet. — Bolondozol? Nem is beszéltünk róla már régen ... És most csak úgy mondod ... — Nem kértem tőleg engedélyt? — nevetett Feri. — Kellett volna? — Nem, nem — csodálkozott még mindig Kati. — Dehát... És mi lesz velem? — kérdezte húsfélén, mert valahogy úgy érezte, mintha ő ezzel valahol ottmaradt, volna. Feri otthagyta, lehagyta. Bár soha nem gondolt arra, hogy együtt lépnek be a pártba, ilyet gondolni is butaság, de arra sem számított, hogy férje egy szép napon csak' egyszerűen bejelenti: belépek a pártba. Aztán felocsúdott. Nincs ebben semmi különös, csak ő az utóbbi időben nem gondolt erre, mert tele volt izgalommal, hogy sikerül-e a városba jönnie? Lehet, hogy Feri beszélt volna róla, csak ő nem hagyta. Viccesre fordította a szót: — Azt hiszed, mindenkit felvesznek a pártba? Ott nem lehet ám „akárhogy” dolgozni?! — Megnyomta az „akárhogy” szót, mert eszébe jutott a főmérnök. — Tálán kifogásod van ellenem? Nem is ajánlanál, ha rajtad múlna? — kérdezte sértődést színlelve Feri. — Hát, hát gondolkoznék. De most komolyan: ki lesz az ajánlód? — Az egyik Balogh bácsi, a másikat azt hiszem nem ismered: a marósok művezetője, Pintér elvtárs. Feri várja a taggyűlést és bizony izgul is. Szeptember 30-án dől el, hogy megszavazza-e a tagság Feri tagjelölt-felvételét. Varga Tibor t
