Békés Megyei Népújság, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-16 / 219. szám

2 NÉPÚJSÁG 1900. szeptember 16., péntek Lássuk, miről beszélt a tanító bácsi r— Az országos tanács megvitatja az oktatási reformtervezetei I Egyetemi tanárok csoportiából országos mozgalom a tsz-ek megsegítésére Harmati Sándor nyilatkozata A népfront-kongresszus óta eltelt három és fél hónap az ercd- í menyes munka időszakának bizonyult a népfront-mozgalomban. J Harmati Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Ha- izafias Népfront Országos Tanácsának titkára erről nyilatkozott a ! Magyar Távirati Iroda munkatársának. — Néhány nappal ezelőtt kezde- [ ményeztük, s azóta egyetemi ta- i nárok maroknyi csoportjából or- ! szágos mozgalommá nőtt a nép- £ front segítsége a termelőszövetke- ; zeteknek. Jól sikerült az indulás, 1 az akciócsoportba tömörült orszá- [g06 hírű szakemberek először a > nagy karcagi termelőszövetkeze- , tek vezetőivel beszélték meg: ho- ' gyan segíthetnének, azóta jártak i egy sor más helyen is, többek kö- 1 zött Heves megyében. A karcagi- I aknak körülbelül 100 000 forint ér- ' tékű támogatást adtak azzal, hogy i csibenevelő állomásokat és ter- ' málvízzel fűtött hajtatokat tervez- i tek. A csoport taigjaii most Vas ' megye gépesítésének terveit ké- i szítik, a Fejér megyei termelöszo- | vetkezeteknek pedig tanácsokat >adnak: hogyan kezdjék a halteny- ' nyésztést. A népfront megyei bi­zottságai mellett tevékenykedő műszaki csoportok ugyanilyen szorgalmasan veszik ki részüket az új termelőszövetkezetek meg­erősítésének munkájából. — A következő lépés: megala­kult az orvosok akciócsoportja, ők azon törik a fejüket, hogyan se­gíthetnék a legjobban a falvak egészségügyét. A termelőszövetke­zeti mozgalom fejlődésével ugyan­is jelentősen megnőtt a társada­lombiztosítás előnyeit élvező dol­gozó parasztok száma. Harmati Sándor ezután beszá­molt arról, hogy a népfront-moz­galom előtt álló mind jelentősebb feladatok megoldására a bizottsá­gok valamennyi tagját gondosan készítik fel. Szeptember 18-án például tíznapos tanfolyamon vesz­nek részt a népfront függetlení­tett munkatársai, valamint Évadnyitó társulati ülés a Jókai Színházban Az ENSZ XV. ülésszaka fordulópont lehet a világpolitikában A Békés megyei Jókai Színház [ csütörtök délelőtt tartotta évad- /v^vwwwv>^w>vs^A/^^v\v\^w^w^vwvw^<iyitó társulati ülését. Csajagi Ja­nos színházigazgató ismertette az új színiiévad feladatait és bemu­tatta a társulat új tagjait. Meg­emlékezett a társulat nyugalom­ba vonuló két idősebb tagja, Gá­bor Gyula és Kremper Béla több évtizedes munkásságáról. Bejelen­tette. hogy a jövőben nagyobb erőfeszítéseket tesznek a vidék ■színházi ellátására, még a megye úgynevezett ,,fehér foltjait”, a leg­távolabbra eső falvakat is felke­resik. Felkészülnek arra is, hogy a régebbieknél színvonalasabb, művészibb tájelőadásokat rendez­zenek. Solti Bertalan Kossuth díjas színművész, főrendező válaszolt a Moszkva (TASZSZ) Vaszilij Harkov, a TASZSZ •zemleírója írja: Már most látható, hogy az ENSZ létezése óta a közgyűlése­ken sohasem vett részt annyi kor­mányfő, ahányan a küszöbönálló New York-i ülésszakra elutaznak. Ezt a szovjet kormány kezdemé­nyezése tette lehetővé, amely Nyi- kita Hruscsovot, az egész emberi­ség által ismert békeharcost tette a szovjet küldöttség vezetőjévé. Miben rejlik a szovjet kezdetné, nyezés nagy vonzóereje? Miért tá­mogatja a kezdeményezést az af­rikai és ázsiai országok többsége? Azért, mert ezek az országok ab­ból indulnak ki, hogy az elkö­vetkezendő ülésszak fordulópont lehet a nemzetközi viszonyok fej­lődésében, jelentősen megjavíthat­ja azokat. Az államok vezetőinek jelenléte lehetővé teszi fontos nemzetközi problémák rendezését, amilyen mindenekelőtt a leszerelés kérdé­se. Az emberiség csak a leszerelés megvalósításával szabadulhat meg a háború rémétől. A független ázsiai és afrikai államok nemcsak megértik ezt, hanem harcolnak is érte. Ismeretes, hogy az afrikai és ázsiai államok New Yorkba utazó vezetői nem kommunisták. Külpo­litikájuk alapját mégis a békés egymás mellett élés elvei alkot­ják, azok az elvek, melyeknek leg­következetesebb megvalósítód a kommunisták. Ez teszi erőssé ezen országoknak a szocialista tábor államaival való együttműködését. Kétségtelen, hogy az ENSZ munkájában való részvételük új erőkkel gazdagítja a semlegességi politika híveit. És ha a jelenlegi viszonyok az ENSZ-ben nem olya­nok, mint néhány évvel ezelőtt, ez is a békeszerető ázsiai és af­rikai államok érdeme. Aki nem akarja észrevenni a végbement változásokat — s erre van példa nyugaton —, és nem ve­szi figyelembe az ázsiai és afrikai országok egyre növekvő nemzet­közi jelentőségét, a struccpoli­tikát folytat és nem látja poli­tikájának távlatait. (MTI) felszólalásokra és feljegyezte a javaslatokat, amelyek figyelmébe vételével állítják össze a végle­ges terveket. A próbákat már csü­törtökön megkezdték. Vidéken szeptember 20-án Csajkovszkij Diadalmas asszony című operett­jével és Moliére Képzelt beteg című vígjátékéval lépnek ismét a közönség elé. Békéscsabán a Dia­dalmas asszony előadásával nyit­ja kapuit októberben a színház, s november 6-án Kárpát—Vajda Kőmíves Kelemen című drámá­ját mutatják be. A színház veze­tőségének közlése szerint ezt a színművet 1917-ben játszották leg­utóbb magyar színpadon. A színház klubjában csütörtö­kön ismerkedő-estet is tartottak. a városi bizottságok tit­kárai. Az őszi hónapokban országszerte 10—12 előadásból álló sorozatot rendeznek az aktivisták számára. Arra számítanak, hogy 100 000—130 000 munkás, a dolgozó paraszt- és értelmiségi vesz majd részt ezeken. Harmati Sándor a to­vábbiakban így folytatta: — Az őszi-téli hónapok munká­ja azonban ennél lényegesen sok­rétűbbnek ígérkezik. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa kibő­vített ülésén vitatja majd meg az oktatási reform-tervezetet, bizott­ságaink pedig minden erejükkel segítik a tanácsokat a nagyszabá­sú véleménycserében, összefogunk a TIT-tel, a megyei népművelési szervekkel, s kivesszük részünket az emberek általános műveltségé­nek gyarapításából is. Felkaroljuk a Szabolcs megyeiek kezdeménye­zését. Az ottaniak kapcsolatot te­remtettek az egyetemeken, tóisko­lákon tanuló fiaikkal, s meggyőz­ték őket, hogy szülőföldjük népe visszavárja őket. Sokat tesznek azért is, hogy megfelelő körülmé­nyek fogadják az újdonsült orvo­sokat, tanítókat. Lakásokat építe­nek, gondoskodnak megfelelő ren­delőről, stb. A népfront-kongresz- szus serkentő ereje eddig sem és bízunk benne, hogy a következő hónapokban sem csökken. A fal­vakban, városokban zajló esemé­nyek, a sokoldalú, sokrétű munka újabb, nagyszerű fellendülést ígér, — fejezte be nyilatkozatát Har­mati Sándor. (MTI) Az oktatási reform kérdéseivel foglalkozott az Országos Nőtanács kibővített ülése Pénteken folytatta munkáját a Ma- gyár Nők Országos Tanácsának kibő­vített ülése, Makoldi Mihályné, a nő­tanács alelnöke, a Pedagógusok Szak- szervezetének titkára előadásában is­mertette a nőmozgalom feladatait az oktatási reform előkészítésében. (MTI) Ez az igazság Akadnak nálunk még olyanok, akik úgy vélik, hogy az észak­amerikai földrész, beleértve az Amerikai Egyesült Államokat és Kanadát, ha valakit befogad, an­nak minden jót megad. Az ilye­nek akként okoskodnak, hogy még a nagy Szovjetunió sem tart a termelés terén mindenben ott, ahol a USA, nyilvánvaló tehát, hogy az észak-amerikai szárazu­laton jól mfennek a dolgok, csupa öröm arrafelé az élet. Való igaz, vás”, az ebből re esik a tüdőbetegek 60 százalé­ka.” Persze az ilyesmiket odaát nem verik nagydobra. Ez hát az USA-paradicsom. Lássuk most Kanadát. Statisztikai adatok he­származó veszély lyett azonban egyszerűen egy le­nagy. Magyarán: a Szovjetunió és az USA gazdasági versenye dön­tő szakaszába lépett, s míg az ütem a szovjet részről mind job­ban fokozódik, az Egyesült Álla­mok részéről alig mutatkozik emelkedés. — Mindegy, azért még van ott mit a tejbe aprítani, vála­szolnák az arrafelé vágyakozók. Csakugyan, van mit a tejbe aprí­tani bőven, de kinek? A mono­póliumok urainak és az őket szol­hogy a háborúk által évtizedek' gáló siserehadnak. A nemzeti jö­óta nem háborgatott tengerentúli terület gazdasági élete háborítat­lanul fejlődhetett, s éppen a há­borús konjunktúrák révén más földrészek, elsősorban Európa né­peinek szenvedéséből és véréből nyert milliárdok segítségével ez a gyarapodás fokozódott. Tagadha­tatlan tehát, hogy jól mennek ar­ra a dolgok és öröm az élet, csak éppen nem mindenkinek, sőt na­gyon kevésnek az és ha alaposab­ban megvizsgáljuk a dolgot, ez a kevés ember is, noha vagyonát még mindig tudja növelni, egyre nyugtalanabbul hajtja álomra fe­jét, mert valahogy úgy fest a helyzet, hogy hiába a szovjet gaz­dasággal szembeni amerikai előny és fölény. Az Egyesült Államok kongresszusa egyesített gazdasági bizottságának legutóbbi jelentése szerint a szovjet gazdasági „kihí­vedelemből a termelő lakosság ré­szesedése 1948—1956 között egyet­len évben sem érte el a 40 száza­lékot. Hová lett a többi? Fegy­verkezésre, támaszpontok építé­sére és a lakosság öt százalékát kitevő dőzsölök profitjára fordí­tódott. Ez a tőkéstársadalmak ke­gyetlen törvénye. Mi van hát az­zal a híres-nevezetes amerikai életszínvonallal? Douglas ameri­kai szenátor szerint 1958 február­jában a teljes munkanélküliek száma 6,4 millió volt, ami az egész munkáslétszám 11 százalé­ka! Ehhez járul a részleges mun­kanélküliek több milliós serege. Azóta a helyzet csak romolhatott. N. Straus, amerikai lakásügyi szakember szerint: „Az Egyesült Államok egész lakosságának egy- harmada nyomortanyákon él. Ezekre a nyomortanya-körzetek­velet idézünk, amelyet a Kanadai Magyar Munkás közölt ez év jú­lius 28-i számában egy ottani ma­gyar olvasója tollából: „Tisztelt szerkesztőség! Jelen­leg erdőben dolgozom egy szál­fakitermelő területen. Vancou­vertől távol vagyok. Mindig esős az idő. Vancouverben meg a hőségtől szenvedek. Itt a logging campen is szeretnének az emberek egész heteket dol­gozni, de már látszik a túlter­melés. Részt vettem a munkanélküli­ek Vancouvert felvonulásán, amiről országszerte tudósítottak a lapok. Több magyar ember vett részt a tüntetésen. Lehet­tünk volna többen is, mert a munkanélküliség nagy és rosz- szabbodik a helyzet. Voltunk sokan a demonstrálok között, akik a múlt depresszióban is együtt tüntettünk a munkáért. A demonstrálókból persze sok száz nem élte át a múlt dep­ressziót. Nagyon elkeseredett és harci­as volt a demonstráció. Körül hordoztuk a vádló feliratokat. A demonstráció nem segélyt, hanem munkát követelt. A szer­vezett munkanélküliek vezető­sége megmondta a polgármes­ternek, ha nem intézkedik, Vic­toriában, sőt Ottawában is fel­vonulnak majd a munkanélkü­liek, mert nem lehet a helyze­tet tovább tűrni. ígért a polgár- mester segítséget, de nem le­het nekik hinni. Ismerjük őket a múltból. Osztanak több helyen segélyt. A Salvation Army (Üdvhadse­reg) és más missziók osztanak ki ruhát és tartanak fenn leves­konyhákat. Van községi relief (alamizsna) is. Adnak 60 dollárt egy hónapra. Hát ez lakásra elég. Azt hiszem, hogy a jövő té­len lesz baj elég, mert most nyáron már kiszedi a munka- nélküli biztosítást majdnem minden munkanélküli, de mi lesz, amikor már nem lesznek jogosultak a biztosításra? Ahogy a MUNKÁS is irta, az itteni építőipar pang. Nincs ki­látás, csak a teljes tönkreme- nésre van kilátás ebben a rend­szerben. Ezelőtt, amikor hábo­rús hangulatot provokáltak ki, több lett a munka, de most a háborús készülődéssel kevesebb a munka. Maradok tisztelettel a megér­tés reményében Cs. A. Queen Charlotte Island’* Eddig a levél, amelyhez kom­mentárt fűzni — úgy érezzük — teljesen felesleges. Huszár Rezsd

Next

/
Thumbnails
Contents