Békés Megyei Népújság, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-15 / 218. szám

/ KÉPÚJSÁG 11)60. szeptember 15., csütörtök Á békeszerető népek erejével A Baltika nevű szovjet ten. gerjáró az Atlanti-óceánon siklik célja, New York felé. Fedélzetén Hruscsov elvtárs, az ukrán, a be* lorusz, a román, a bolgár, a ma­gyar ENSZ-küldöttségek, vezető ál­lamfőkkel. A hajóút már több napja tart és ez idő alatt egyre több kormányfő döntött, hogy személyesen képviseli népének érdekét ezen a nagy fontosságú XV. ülésszakon. Nasszer, az Egye­sült Arab Köztársaság miniszter- elnöke, a kubai népvezér, Fidel Castro, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság képviseletében Tito elnök bejelentették, személyesen vezetik az ENSZ XV. ülésszakán részt vevő küldöttségüket. Az em­lített államfőkön kívül azonban több európai, ázsiai, afrikai és amerikai kormányfő is New York­ban lesz, hogy az államférfiakat jellemző bölcseséggel számot ves­senek: egy év óta mennyivel ju­tott előre a béke ügye, a leszerelés megvalósítása. Kereken egy éve tette a béke ügyének megőrzésére javaslatát Hruscsov elvtárs, amikor a XIV. ülésszakon több milliárd egyszerű ember szívének, legbensőbb óha­ját, az emberiség békéjének tar­tóssá tételét indítványozta. A szovjet javaslat nyílt kártya volt és az is marad: a feltételek nél­küli teljes leszerelés megvalósí­tására. Ennek a lényegében első konstruktív békejavaslatnak minden jószándékú ember örült. E javaslat megvalósítására szava­zott az ENSZ valamennyi tagál­lama és az ülésszak után nyomban el is kezdődtek a leszerlés ügyét gyakorlatilag előkészítő tárgyalá­sok. Ezek azonban nem jártak olyan eredménnyel, mint várni le­hetett. Hruscsov elvtárs amerikai láto­gatása után az egyszerű amerikai­ban megingott a bizalom Eisen- >i hower és a körülötte csoportosuló államfők iránt. A szovjet kor­mány továbbra is annak a félre­érthetetlen óhajának adott kifeje­zést, hogy a két rendszer, a szocia­lista és a kapitalista megélhet egymás mellett. Kovácsoljunk a kardokból ekevasat és keljünk egymással versenyre a népjólét fokozására — jól emlékszünk ezekre a szavakra. A béke és a leszerelés rende­zésének ügye azonban az ameri­kai imperialisták mesterkedései folytán megrekedt. Noha a Szov­jetunió leszerelési programját a közgyűlés határozata értelmében tárgyalási alapnak elfogadták, az amerikai, az angol, a francia tár­gyaló partnerek mégsem a lesze­relés ügyének előmozdítását szol­gálták, hanem végtelen vitákban a megegyezés elkerülését tűzték ki célul. A népeket viszont nem lehet megtéveszteni. Az emberek tudni akartak az ENSZ tízes bi­zottságának munkájáról. A szov­jet kormány a népek tudomására hozta a tízes bizottságban meghú­zódó imperialista körök aknamun­káját. Ezzel mintegy leleplezte az Egyesült Államok kétszínű poli­tikáját, amelyet az ENSZ XIV. ülészaka után különös hangsúllyal kezdtek folytatni. Az U—2-es re­pülőgép ügye, az RB—47-es bom­bázó szovjet területek fölé való behatolása, a szabadságra vágyó, vagy az azt kivívott népek meg­fenyegetése, Nyugat-Németország rakétafelfegyverzési programjá­nak jóváhagyása, s nem utolsó sorban a XV. ülésszakon részt ve­vő szovjet delegáció mozgásának korlátozására hozott imperialista intézkedések a két nép barátsága ellen irányulnak és szerves részét képezik annak az imperialista po­litikának, amelyet az USA foly­tat. Tehát az elmúlt évben az ag­resszív politika tovább vitele jel­lemezte és jellemzi az Egyesült Ál­lamok külpolitikáját. Ax amerikai imperialista körökben még nem jöttek rá, vagy nem akarnak rájönni, hogy az agresszív politika elveszítette gyakorlati jelentőségét. Keserű szájízzel, de tudomásul kell ven­niük, hogy a föld országai, mint vadászterületek, mint profitot ho­zó bázisok, mint ‘a Pentagon poli­tikájának vak megvalósítói ki­csúsztak és kicsúszóbam vannak körmeik közül. Ha gyors statisztikát készíte­nénk, akkor megállapíthatnánk, hogy a Föld egyharmadán negy­ven éve megszűnt a szolgaság és egy olyan társadalom épül a Csendes-óceán keleti partjától a Balti-tengerig, amely az emberi szabadságjogok gyakorlásával a kizsákmányolok nélküli társadal­mat, az emberiség vágyálmát va­lósítja meg. A szocialista tábor országairól van szó, amelyek szo­ros egységben haladnak céljuk fe­lé. Ezeket az országokat nem le­het erről az útról letériteni. Az USA vezetői viszont azt szeretnék, ha a szocializmus építésének si­kerei, a hatórás munkanap beve­zetése, a hónapról hónapra javuló életszínvonal, a tőke igája alól szemben az a helyzet, hogy a mi életkörülményeinkben bevált vál­tozások a világ különböző pont­jain újabb milliókat lelkesítenek szabadságuk, függetlenségük meg. szerzésére. Délkelet-Ázsiában, Kö­zép-Keleten, a Földközi-tenger térségében, az afrikai kontinensen, az Egyesült Államoktól 140 kilo­méterre fekvő Kubában rövid né­hány hónap elteltével új, függet­len köztársaságok születtek, ame­lyek nem az USA imperialista kö­reihez fordultak segítségért, ha­nem a Szovjetunióhoz. Hogy ezek az országok lerázhatták magukról a tőke gyarmatosító igáját a meg tudnak állni a hihetetlenül nagy imperialista nyomásban is, azt elsősorban annak köszönhetik, hogy a Szovjetunió, a szocialista tábor mellettük áll. Most tehát, ezekben a na­pokban, amikor a Baltika nevű szovjet tengerjáró lehorgonyoz az amerikai partoknál, egy percig sem lehet kétséges, hogy a Szov­jetunió nem egymaga képviseli az imperialistákkal szemben a béke és az általános leszerelés ügyét A szocialista táborhoz tartozó or­szágok vezetői és a szocializmus építésével egyetértő népek képvi­selői mind-mind ott ülnek az ENSZ palotájában és az emberiség jövőjének biztosítására erejük felszabadult emberek emberibb életének híre az általuk elképzelt I legjavát vetik latba, vasfüggöny mögött rekedne. Ezzel | Dupsi Károly A Daily Express a Polaris-rakéta legutóbbi kudarcáról London (MTI) Az angol sajtó kiemeli az ame­rikai Polaris-rakéta legújabb sú­lyos kudarcát. A Daily Express jelenti Was­hingtonból: Ez volt a leglátványosabb hatá­sú és a legijesztőbb hudarc a ra­kéták történetében. A Polaris roncsai tüzet és füstöt okádva röpködtek szerteszét. Szerencsére emberéletben nem esett kár. A kísérlet sokkal szomorúbban is végződhetett volna, ha a roncsok a közelben lévő hajókat eltalál­ják. A motor szabályszerűen be­gyulladt ugyan, de az irányító készülék csakhamar csődöt mon­dott és a rakéta zegzugos irány­ban őrülten száguldott a hullá­mok felett. A kudarc oka nem ismeretes. Megkezdődött a katolikus papok béke-nagygyűlése a parlamentben Az Országos Béke tanacs Katolikus Bizo tt&ágá nak rendezésében szerdán délelőtt a parlament kongresszusi ter­mében mintegy 750 katolikus pap részvételével országos béke-nagygyü- lés kezdődött a magyarországi katoli­kus papi békemozgalom megindulásá­nak 10. évfordulója alkalmából. A nagygyűlésen megjelent Kállai Gyula, a Minisztertanács első elnök- helyettese, Szakasits Árpád, az Orszá­gos Béketanács elnöke, dr. Ortutay Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára és Olt Károly, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. Részt vett a nagygyűlésen a katolikus egyház számos vezetője és tagja. (MTI) Alsop cikke az Egyesült Államok tekintélyének hanyatlásáról London (MTI) | letét azért rendezték Costa Ricá­Joseph Alsop ironikusan jegyzi meg a New York Herald Tribune- ban, hogy az Amerikai Államok Szervezetének legutóbbi értekez­A „szarvasi napok“ keretében tegnap ünnepelték meg az ÖRKI tíz esztendős jubileumát Tegnap Szarvason, a „szarvasi napok” keretében a tíz évvel ez­előtt alakult Szarvasi Öntözéses és Rizstermesztö Kutató Intézet jubileumát ünnepelték. Az ÖRKI fennállásának tízéves évfordulójára rendezett ünnepi ülést Petőházi Gábor elvtárs, mi­niszterhelyettes nyitotta meg, mi­után az elnökségben helyet fog­laltak: Tamási István elvtárs, az Állami Gazdaságok Szakoktatási Főigazgatóságának vezetője, Hor- váth Imre elvtárs, a Szolnok me­gyei pártbizottság titkára, Lestyán István elvtárs, a Békés megyei pártbizottság mezőgazdasági osz­tályvezetője, Medvegy András elvtárs, a járási pártbizottság munkatársa, Kovács Gábor elv­társ, az ÖRKI igazgatója, dr. Pet­rasovits Imre igazgató-helyettes. Petőházi Gábor elvtárs áttekin­tést adott az ÖRKI tízéves mun­kájáról. Elmondotta, hogy az ÖRKI hasznosan, jól szolgálta fel­adatát, Tessedik nyomdokain ha­ladva. Különösen kiemelkedő, hogy 350—400 mázsa silókukori­cát termel holdanként öntözéssel. Ezenkívül már odáig jutott, hogy 70 mázsa elit-super fűmagot ad köztenyésztésre. Ezután Kovács Gábor elvtárs emelkedett szólásra. Visszaemlé­kező beszédét azzal kezdte, hogy Tessedik tanításai világos kiin­dulópontot jelentenek a mezőgaz­dasági szakemberek számára. El­mondotta, hogy az elmúlt tíz év alatt az intézet tudományos dol­gozói 370 szakcikket és nyolc könyvet írtak, illetve bocsátottak a társgazdaságok szakembereinek rendelkezésére. Ezenkívül az ÖRKI több ezer látogatót fogadott, akik a kutatási eredményeket jöt­tek tanulmányozni. Az inézet tu­dományos munkatársai különösen az öntözéses takarmánytermesz­tésben értek el kiváló eredménye­ket. Kovács Gábor elvtárs beszéde után az ország és a megye külön­böző tájairól megjelent vendégek megtekintették az ÖRKI fejlődé­sét bemutató kiállítást, majd to­y vább folytatódott a tudományos ülésszak, melyek során felszólalt dr. Gruber Ferenc osztályvezető, dr. Petrasovits Imre igazgató-he­lyettes, kandidátus és Hartyányi László tudományos osztályvezető. A délelőtti ülésszakot Tamási Ist­ván elvtárs, az állami gazdaságok oktatási főigazgatóságának veze­tője az alábbi szavakkal zárta be: — Lezárult az intézet gyermek­kora, most már felnőtt sorba lé­pett s az eddiginél sokkal többet vár tőle az ország. Ahhoz, hogy többet adjon, biztosíték a kutatók nagyszerű összetétele és az az ál­dozatkészség, mellyel eddig is dol­goztak. A délután folyamán a tu­dományos ülésszak résztvevői megtekintették a bikazugi üzem­egységet, melynek vezetőjét: Al- mási Tibort, dr. Marjai Gyula kutatóval együtt kiváló dolgozó kitüntetésben részesítette az ün­nepi ülésszak folyamán Petőházi Gábor miniszterhelyettes. Ezzel véget értek a „szarvasi napok”. Másfél- két évszázaddal ezelőtt ebben a községben Tesse­dik Sámuel a parasztság életének javulásáról, nagyobb darab ke­nyérről, a földek jobb művelésé­ről álmodozott s cselekedett is. Azóta Szarvas a mezőgazdasági kutatás, hazánk egyik fellegvárá­vá nőtt és növekszik tovább ez­után is. Kukk Imre ban, mert washingtoni hivatalos körök véleménye szerint ez az egyetlen Karib-tengeri ország, ahová az Egyesült Államok kül­ügyminisztere ellátogathat — erős fegyveres védelem mellett ugyan — megkövezés, leköpdösés és lin- cselés kockázata nélkül. Ezt kétségtelenül cáfolni fogják a választások évében, mint aho­gyan tagadták azt is, hogy Japán visszavonta Eisenhower meghívá­sát. Ezek a letagadhatatlan tények mutatják a legvilágosabban az Egyesült Államok és nyugat tekin­télyének a hanyatlását, s az Ame­rika szempontjából kulcsfontossá­gú területeken megindult bomlási folyamatot. Álsop a továbbiakban utal a laoszi, a kubai, a kongói és a nyu­gat-berlini helyzetre s megállapít­ja, hogy a „veszély” felütötte fe­jét a földkerekség minden stra­tégiailag jelentős területén. Mind­ezért — a cikkíró szerint — nem Allen Dulles és a központi hírszer­ző ügynökség hibáztatható. A ba­jok fő oka az Eisenhower-kor- mány 1953 óta követett gyenge, kapkodó politikája. A NÉP BIRTOKÁBAN írta: L. Kaminyin KUBAI KÉZBEN A VIL­LAMOSERÖMÜVEK Négyen ültünk az autóban — három katona és én, alkalmi úti­társuk a Matanzasból Havanába vezető úton. Éjszaka volt, de a mellettem ülő ember még a sötétben is hatal­mas termetűnek tűnt. Szótlanul dohányzott, egészen elmerült gon­dolataiban. Ó volt Anhel Gomez Trueba, és azon az éjszakáin volt pontosan egy hete, hogy a kubai kormány kinevezte a „Cubana de Electricidad” vezetőjévé. Ez a vil­lamosenergia-termelő részvénytár­saság az államosítás előtt az Egye­sült Államok tulajdonában volt. — Hogyan zajlottak le az első munkanapok az amerikaiak nél­kül? — kérdeztem Anhel Gomez Truebát. Megfontoltan válaszolt: — Nem volt semmiféle bonyo­amerikai szakemberek felelősség- teljes helyét, akik az államosítás után elutaztak az országból. A ku­bai mérnökök tudása és tapaszta­lata, a munkások hallatlan lelke­sedése biztosítja most a részvény- társaság villamoserőműveint-k za­vartalan munkáját. — Régóta foglalkozik energeti­kával? — érdeklődtem tovább. — Hetedik napja — hangzott a válasz. Gomez Trueba — építészmér­nök. Miután elvégezte a havanai egyetemet, házakat, utakat, hida­kat épített. A diktatúra megdön­tése után, 1959. januárjában belé. pett a forradalmi hadseregbe, ahol századosi rangot szerzett. Szak- képzettségének megfelelő munkát végzete a katonaságnál is. Általánosságban igaz, hogy nincs semmi bonyodalom a villamoserő­művek munkájában. A valóság­ban azonban számos apróbb-na- gyobb nehézséggel kell itt meg­Äüpm... Kubai mérnökök foglalták el az küzdeni. Csakhogy ezek a nehéz ségek nem a kubai szakemberek hozzáértésével kapcsolatosak. Az amerikaiak hiába számítottak ar­ra, hogy ez a munka meghaladja majd a kubaiak erejét. Más prob­lémák állnak a köztársaság kor­mánya előtt: hogyan fokozzák a nemzetgazdaság fejlesztéséhez szükséges villamosenei'gia terme­lését. Az amerikai villamosenergia- termelő részvénytársaság 1926-ban alakult meg a szigeten és egyik leányvállalata volt annak a szer­teágazó amerikai konszernnek, amely Brazíliában, Columbiában és a különböző latin-amerikai or­szágokban működött. A villamos­energia-termelő részvénytársaság arcátlan módon kizsákmányolta az illető országokat. Kuba a leg­utóbbi időkig szemléltető példa­képe volt ennek. Az 'amerikaiak mindenképpen igyekeztek megakadályozni a vil- lamosenergia-termelés növelését, bár Kubában is igen nagy volt az energia-szükséglet. Az amerikai részvényesek azonban enélkül is mesébe illő profitot vágtak zsebre. Az államosításig az amerikai rész­vénytársaság kubai tulajdonainak

Next

/
Thumbnails
Contents