Békés Megyei Népújság, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-11 / 215. szám

BÉKÉS MEGYEI egyesüljetek' Világ proletárjai * Ara: «0 «Hér * \ I960. SZEPTEMBER 11., VASÁRNAP AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA v. ÉVFOLYAM, 315. SZÁM Semleges-e az ENSZ Kongóban? Újabb imperialista mesterkedések a fiatal Kongói Köztársaság ellen Ä baj baker ifit emberekre jel­lemző, hogy zavarukban azt is el­mondják, amelyről más körülmé­nyek között semmiképpen sem tennének említést. Ilyen helyzet­be került a héten Csőmbe, az im­perialistabarát néger vezető is, aki hirtelen haragjában olyasmit mondott el, amit későb bizonyá­ra nagyon megbánt. Katanga tar­tomány szakadár miniszterelnö­ke ugyanis, amikor arról értesült, hogy az ENSZ-csapatok egy idő­re a tartományban is — Kongó más területein már régebben megtették — lezárják a repülőte­reket, felháborodottan e szavak­kal fakadt ki: „Hammarskjöld főtitkár úrtól, amikor itt járt, Ígé­retet kaptam, hogy repülőtereinket nem zárják le és a tángál fegy­veres erők szabadon használhat­ják azokat...” A főtitkár úr te­hát, aki azzal a feladattal járt Kongóban, hogy megakadályozzon minden külső beavatkozást az újonnan függetlenné vált ország belügyeibe, az imperialistákkal összejátszó áruló „miniszterelnök­nek” megígérte, hogy a „katangai fegyveres erők” — értsd: a belgák volt gyarmati csendőrsóge — sza­badon használhatja a tartomány repülőtereit Hammarskjöld bi­zonyára nem örült Csőmbe nyilat­kozatának. Augusztus utolsó napjaiban sok minden tisztázódott Kongóban. A szándékos zavartkeltési kísérletek ellenére nyilvánvalóvá vált, hogy a köztársaság kormánya az or­szágban feltétlenül ura a helyzet­eiét. A független afrikai államok léopoldvillei konferenciája bebi­zonyította, hogy a gyarmatosítás iM felszabadult országok egysé­gesen támogatják a központi kon­gói kormányt. Bebizonyosodott az is, hogy a különböző szeparatis­ta törekvések nem a kongói nép egy részének óhaját fejezik ki, hanem kizárólag a gyarmatosítók mesterkedéseit a fiatal független állam megfojtására. És amikor Katanga határán fel­sorakozott a kongói hadsereg, hogy az utolsó szakadár tarto­mányból is elkergesse az árulókat és megteremtse az ország egysé­gét, amikor a gyarmatosítókat az a veszély fenyegette, hogy Lu- mumbának, mint az országot egyesítő győztes hadvezérnek, hallatlanul megnő majd a tekin­télye, akkor „a szabad világ” gyors cselekvésre szánta el ma­gát ... Terveikben két tényezőt vettek figyelembe. Egyrészt a két kon­gói vezető: Lumumba miniszter- elnök és Kaszavubu köztársasági elnök között fennálló ellentéte­ket, valamint az ENSZ-csapatok jelenlétét. Nyugaton jól tudják, hogy Lu- mumbával nem lehet alkudozni az ország függetlenségéről, nem lehet őt megvásárolni holmi ígé­retekkel vagy könyöradománnyal. Tudták, hogy ugyanez nem mond­ható el a köztársasági elnökről, akiről köztudomású volt, hogy a gyarmatosítók ellen folytatott harcok idején is — előnyökért, vagy személyének előtérbe helye­zéséért — hajlandónak mutatko­zott megegyezésre és kompro­misszumok elfogadására. A meg­oldás tehát kézenfekvőnek lát­szott. Kaszavubunak felajánlani az egyeduralmat és kijátszani a legveszélyesebb ellenség, Lumum­ba ellen. Az elképzelés megvaló­sításához a szükséges erő is ren­delkezésére áll — gondolták —, az ENSZ Kongóban levő „semle­ges” fegyveres ereje. Eyskens belga miniszterelnök pedig már jó előre megjósolta egy sajtóértekezleten, hogy „nagy je­lentőségű” események várhatók Kongóban. „Meggyőződésem, uraim, hogy rövid időn belül új­ra találkozunk szenzációs fontos­ságú dolgok következtében” — mondotta a miniszterelnök. Szeptember 5-én éjjel Kongó­ban drámai gyorsasággal peregtek az események. Kaszavubu elnök a léopoldvillei rádióban bejelen­tette, hogy leváltja Lumumba mi­niszterelnököt tisztségéből, mert — mint mondotta — „Lumumbát a belgák tették meg miniszter- elnöknek”. Még el sem hangzott az elnök rádiónyilatkozata, a brüsszeli rádió máris Wigny bel­ga külügyminiszter szavait röpí­tette világgá, aki „bámulatos gyorsasággal” reagált a léopold­villei rádióban elhangzottakra. „Belgium csak örülhet, ha Kon­gó Kaszavubu vezetésével vissza­tér a béke és nyugalom állapotá­ba” — mondotta a külügyminisz­ter, aki nem volt tekintettel arra, hogy az általa felmagasztalt köz- társasági elnök néhány perccel korábban azzal indokolta a kon­gói miniszterelnök törvénytelen leváltását, hogy az „a belgák ügynöke”. S a rádiónyilatkozattal egy időben akcióba lépett egy másik erő is, az ENSZ Kongóban levő fegyveres ereje. A jól előkészített akció mégis kudarcba fulladt. Kiderült ugyan­is. hogy a gondosain kidolgozott tervekből egy „tényezőt” kifelej­tettek, mégpedig azt. hogy Kongó nagy többsége függetlenséget akar és csialk olyan politikust hajlan­dó támogatni, aki e függetlenség mellett száll síkra. Kaszavubu hi­ába adott parancsot a hadsereg­nek a miniszterelnök eltávolítá­sára, a kongói katonák Lulumibá- nak engedelmeskedtek, elutasít­va az imperialista mesterkedése­ket. A hatalom tehát továbbra is a központi kormány kezében van. Ezt az ENSZ „felügyelete alatt” megtartott képviselőházi és sze­nátusi ülés is megerősítette. Ku­darccal végződött tehát az impe­rialisták ez az újabb — az or­szág két és fél hónapos független­sége óta ki tudja hányadik — puccskísérlete is. Nyugaton azon­ban ebből csaik azt a tanulságot vonták le, hogy „Kaszavubu nem sajátította el az államcsíny ki- robbantásának és végrehajtásénak technikáját”. Bizonyos, hogy Brüsszelben, Washingtonban és több más nyu­gati fővárosban újabb tervek ké­szülnek a fiatal, független köztár­saság megfojtására. Bármit koty­vasztanak is azonban az imperi- -Usta boszorkánykonyhákban, a kongói nép folytatja harcát hazá­ja valódi függetlenségéért. Leopoldville (MTI) Kaszongo, a kongói képviselőház elnöke, pén­teken táviratban fordult az ENSZ- hez. Követelte, hogy az ENSZ szol­gáltassa vissza a kongói hatósá­goknak a léopoldvillei rádiót és az ország repülőtereit. Sürgette Ham- marskjöldöt, hogy kizárólag a Kongói Köztársaság központi kor­mányával tárgyaljon. Követelte, hogy vonják ki Kongóból a NATO országoknak a kongói ENSZ had­erőknél szolgálatot teljesítő egy­ségeit és afrikai csapatokat küld­jenek helyükbe. Felkérte végül az ENSZ-t, hogy küldjön bizott­ságot Kongóba, amely a helyszí­nen ellenőrzi a Biztonsági Tanács határozatainak végrehajtását. Vé­gül erélyesen tiltakozott amiatt, hogy az ENSZ kongói haderői be­avatkoznak az ország belügyeibe. A kongói kormány pénteken délután hivatalos közleményben ítélte el az ENSZ hatóságok lulua- bourg-i eljárását. A közlemény rámutat, hogy az ENSZ elszigetel­te a külvilágtól Kaszai tartomány fővárosát, s ennek következtében súlyos hiány mutatkozik élelmi­szerekben, elsősorban lisztben. A kongói kormány utasítást adott, hogy azonnal szállítsanak 30 ton­na lisztet Luluabourgba. A kongói ENSZ parancsnokság még mindig nem válaszolt Lu­mumba miniszterelnöknek arra a követelésére, hogy haladéktalanul szolgáltassák vissza léopoldvil- le-i rádiót és adják át a kongói hatóságoknak az ország repülőte­reit. Léopoldville repülőterét pén­teken átmenetileg rövid időre megnyitották, amíg a Kongóba irányított indiai kórház első szál­lítmányai megérkeztek. Egy további AP-jelentés szerint Kaszavubu az imperialistákkal összejátszva folytatja a kongói egység megbontására irányuló mesterkedéseit. A Kaszavubut tá­mogató Abako-mozgalom uszító­hangú röpcédulákat osztogatott, amelyek „általános sztrájkra” hív­ják fel Léopoldville lakosságát. Egy APF-jelentés szerint Ileo pénteken este a Brazzaville-i rá­dióban ismertette „kormányprog­ramját” és azt állította, hogy re­mélhetőleg a legrövidebb időn be­lül közölheti kormánya ösz- szetételét. Az átlátszó ígérgetések­től hemzsegő „kormányprogram” szavakban természetesen elítéli a gyarmatosítást, s azt hangsúlyoz­za, hogy „a kormány az ENSZ-re támaszkodva kívánja az ország gazdasági újjáépítését megvalósí­tani.” Harriman, New York állam volt kormányzója — aki Kennedy demokratapárti elnökjelölt meg­bízásából „ténymegállapító” kör­utat tesz Afrikában — pénteken tárgyalt Kaszavubuval, majd Lu­mumba miniszterelnökkel. Az amerikai nagykövetségen tartott sajtóértekezleten Harriman elis­merte, hogy az afrikai államok ve­zetőivel folytatott megbeszélésein meggyőződött róla, a nemrég füg­getlenné vált afrikai országok min­den külső beavatkozástól mente­sen kívánják jövőjüket építeni. A Biztonsági Tanács vitája a kongói kérdésről A Biztonsági Tanács pénteken este New York-i idő szerint 8,49 órakor összeült, hogy immár ötöd­ikben megvizsgálja a kongói hely­zetet. Csütörtököm. Jugoszlávia ENSZ-küldottsége intézet levelet a Biztonsági Tanács elnökéihez, majd a Szovjetunió kérte az ülés gyors összehívását; A péntek éjszakai ülést négy­órás vita után elnapolták és foly­tatását szombaton New York-i idő szerint délután három órára (ma­gyar idő szerint 20 óra) tűzték ki. E befejezetlen ülés is megmu­tatta azonban, hogy a kongói kér­dés most fordulóponthoz érkezett. A Biztonsági Tanács korábbi négy ülésén egyes hatalmak még bizo­nyos fokig palástolni tudták va­lódi szándékait. A pénteki ülésen azonban, erre már nem volt lehe­tőség. A Szovjetunió képviselője ugyanis úgy vetette fel a problé­mákat, hogy minden felszólalónak színt kellett vallania és ennek következtében a világ hamarosan tisztán fogja látni, milyen, erők, milyen szerepet játszanak a kon­gói eseményekben. Járási békenagygyűlés Mezőkovácsházán Már napokkal ezelőtt nagy ké­szülődés előzte meg a járási bé- ketalálikozót Mezőkovácsházán. A Hazafias Népfront aktívái és a tömegszervezeték közösen készí­tettél: elő a találkozót. A járás községeiből is sokan jelentették be részvételüket a gyűlésre. Ma délelőtt fél 9 órakor felvonulnak a. környező községek termelőszö­vetkezet«, motorkerékpárosok, a község lakói, fiatalok és időseik. A gyűlésre mintegy 5—6 ezer em­bert várnak. Délelőtt fél tíz óra­kor kezdődik a sportpályán abé- kfenagy gyűlés, ahol Szak ásíts Ár­pád, az MSZMP Központi Bízott- J ságának tagja, a Magyar Újság- i| írók Országos Szövetségének el- 5 nöke mond beszédet. Utána a mű­velődési ház kultúrcsoportja ad műsort. Vz okányi Alkotmány Termelőszövetkezet paradicsomot szállít a Pósteleki Konzervgyárnak. (Riport a 8. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents