Békés Megyei Népújság, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-27 / 228. szám

6 MÉPÚJ SÄG I960, szeptember 27., kedd HÍREK Őszi körutazás a békési helyi buszon „Újfajta" bor, avagy egy ítjab'b vendéglátói miatyánk Szombaton este ha* órakor Békéscsabán be­tértem a földmüvesszö- vetkezet Kossuth téri vendéglőjébe. — Kérek egy kisfröcs- csöt — szóltam az elö- síető pincérnek. Dicsére­tére legyen mondva, még egy perc sem telt bele, máris meghozta az italt. — Mennyit fizetek? — Kettőkilencvenet — válaszolta határozott hangon és nagyon türel­mesen megvárta, amíg leszámoltam a két forin­tost, valamint a húsz- és tízfilléreseket. Megkö­szönte, zsebre vágta és el akart menni, kérdé­sem azonban visszatar­totta; *— Kérem, milyen bor ez? — mutattam a még érintetlen kisfröccsre. Olyan újfajta — vá­laszolta bizonytalanul. — Üjíajta? Az meg milyen? — Néztem rá gyanakvóan. — Mindjárt megkér­dezem — szólt és elsie­tett. Nemsokára ismét feltűnt fürge alakja: Pecsenye fehér! — újsá­golta már messziről. A kisfröccsöt már megittam. Siettem. — Mennyi a pecsenye fehérből egy kisfröccs? — Egy kilencven. Bo­csánat, tévedtem — hal­lottam ezt a már ima­malomra való mondatot. ■—* Ej-ej, Önök mindig a vendég rovására téved­nek? Miért változtatják annyit az árakat, az em­ber új és»«* — Üj-új, ez ismert mi- atyánk. A vendéglátónál, ha valaki többet számol, vagy kevesebbet mér, az leginkább új ember. Év­ről évre új / pincérek vannak a Balatonnál, Lellén, Budapesten, Al­másfüzitőn és Békéscsa­bán. Csak a nóta a régi: Bocsánat, tévedtem és a szent bűz járja át a* tes­tedet, amiért rájöttél — száll a távozó kedves vendég után a kedves gondolat, B. Z. — FELSŐFOKÚ mezőgazdasá­gi iskola nyílik Orosházán. A kétéves iskola elvégzése után a tanulók mezőgazdasági techniku­mi oklevelet kapnak. Az iskolá­ba október 10-ig lehet jelentkezni. — ÜZEMLÁTOGATÁST tervez a békéscsabai Tiszti-klubban mű­ködő katonafeleségek tanácsa. A terv szerint szeptember 29-án dél­után a békéscsabai Szőnyegszö­vőbe látogatnak el az asszonyok. — 150 EZER forintot fordíta­nak ebben az évben összesen új járda építésére és régi javításá­ra^ a községfejlesztési alapból Mezőhegyesen. — A MÉHKERÉKI Nicolae Balcescu Termelőszövetkezet az idén mintegy 700—800 ezer forint értékben vásárolt különböző gé­peket, többek között két Zetort, egy tehergépkocsit és egy ..Utos” traktort. *---------------------------­— NÉMET ÉS OROSZ nyelv­tanfolyamot indítanak kezdők és haladok részére október elején Orosházán, a Petőfi Sándor Mű­velődési Otthonban. — Üj helyiségbe költözött a Fő­városi Idegenforgalmi Hivatal. A Lánchíd pesti hídfőjénél (V., Roosevelt tér 5—6.) a korszerűen berendezett iroda várja Budapest vendégeit. Tel.: 380—581, 180— 609. Színházjegy: 181—109. Szoba­szolgálat: 180—201, 381—106. In­formáció: 382—061. 1290 ütpróhirdetések Négy ajtós, 1101-es Skoda személyautó jó állaipotban eladó, Torna kútfúró, Ke­vernie®; 34 Eladó 4 darab tömör kerék, 2 darab tengely. Érdeklődni Rojtor Mihály ko­vácsnál, Szh liászló u. 6. 49 Üj konyhabútor eladó, Vandhari tanya 2360; 48 .WIIMmi»IIWWHIHWHHmiHIW»H»WWH|H">Hlllllllt Anyu, gyere haza! Vasárnap esite a bé­késcsabai .Sztálin úti büfé egyik kicsi asz­talát négyen ülték ikerül. Megszökött lát­vány ez, hiszen estén­ként családok, jó ba­rátok térnek be egy üveg sörre vagy egy­két deci botra. De ez az asztaltársaság mégis eltért a többi­től. Négyen ültek az asztal kőiül, egy idős, ősz, kopaszodó férfi, egy 35 év körüli láng- vörös hullámos hajú férfi, egy asszony, aki halványlila átmeneti kabátot viselt, és egy S—10 év körüli kis­lány. Az asztalon egy­re jobban szaporod­tak a kiürített decis borospolharak. A tár­saság már jó hangu­latban volt. Az asz- szony két könyökére támaszkodott az asz­talra, hogy le ne buk­jon a székről. Az asztalszomszé­dok csak a kislány kö­nyörgésére lettek fi­gyelmesek. — Gyere haza anyu, ne igyál már többet, hogy nézel ki, be vagy csípve anyu. A két férfi ahelyett, hogy segített volna a kislánynak hazavinni a becsípett asszonyt, ingerültein, küldte el a gyereket. — Eredj, hagyd, itt anyukádat, jól érzi magát, mit zaklatod? A .gyerek mit sem törődött velük, szere­tettel simogatta anyja csapzot haját; — Gyere any.ucd- kám, hagyd itt őket. Becsíptél, mát fog apu mondani? Az aszomy eltolta gyermekét és mindent ígért neki, csak hagy­ja, ne háborgassa. Az asztalszomszédök meg egyre biztatták .a gye­reket, hogy hívja ha­za az anyját. A kis­lánynak sikerült fel- ráncigálni az anyját és tolta kifelé az aj­tóm. A tnp tántorogva, csukladozó hangán hívta a vörös hajú férfit. — Jöjjön János, ma jöjjön velünk. Azután .a férfi is el­indult. Botorkálva vergődtek asz utcára. A gyerek fogta .anyja karját, hogy fel ne bukjon a saját lábá­ban. A Sztálin úton végig, a Szabadság té­ren keresztül támo­lyogtak, majd a Bánszíki utcán folytat­ták, útjukat. A gyerek mint védő fal szorí­totta anyja derekát, aiki sokszor megállt és vissza akart menni. A ' férfi megölelte az asz- ' szonyt, a gyermek pe­dig ütötte-verte, hogy haggyai, ne nyúljon az édesanyjához. A sző­ke kislány könyör­göm az imbolygó as­szonynak, — Anyucákám, gye­re haza, ne menj hoz­zá, gyere, nagyon rosszul nézel ki. Al­szol egyet, meglátod, milyen jó lesz...­A kislány könyör­gése talán meghatotta a részeg asszonyt, és gyerekére hajtotta fe­jét, és sírt vele együtt. — Ne sírj anyuci­kéin, ne sírj, mond ennek a bácsinak, hogy menjen haza. Elvezetlek én téged. Az asszony sírása fel- zaklatta gyermek lel­két, a kicsi sírva saj­nálta anyját s már nem tudta, hogyan vi­gasztalja. Szinte kö- nyörgöt: neki. — Édesanyám, megbántottalak? Ne sírj, nevesss. nevess úgy, mint az előbb. Én nem szeretem lát­ni, ha sírsz, nevess amyucikám, nevess. S az asszonyt a friss levegő mintha csak egy kicsit ma- . gához térítette volna, átfogta kicsi lánya vállát és ment a Bámszkd uitca végénél a hídon át, s a vörös hajú férfi, mint im­bolygó árny követte a dülöngélő asszonyt és a szőke kislány t. Gsepkó Eta Délelőtt tíz óra. A motor ber­regni kezd, ,s a tarka játékpapa- gály összerezzen az elülső ablak fölött. Az 1-es autóbusz elindul a Petőfi úton. Vagy húszán le­hetünk az üléseken, s a székek alatt meg a padlón áruval, fő­leg gyümölccsel megrakott kosa­rak sorakoznak. Sebestyén Sán­dor bácsi az orvostól jön, busszal megy haza, hiszen a há­rom kilométernyi út már fárasztó leime gyalog Az egyes megállóknál Veres Ist­ván kalauz lelép az első ajtón, s így segít a leszállóknak, vagy felszállóknak. •— Vigyázzanak a szoknyájuk­ra, hölgyeim! — szól hátra tréfá­san a vezető. Többen sokat sej- tetően összemosolyognak, de a fiatal sofőr gyorsan hozzáteszi: — Leszálláskor nehogy olajosok legyenek, mert a kocsi padlóza­ta, lépcsőzete frissen olajozott! Kívül érünk a körgáton. Jobb­ra a Kiskörös kanyarog tiszta vizével sás és nádas között, míg a háttérben sűrű kertek gyü­mölcsfái óvják, őrzik, rejtik ter­méküket. Az út másik oldalán serény női kezek szednek para­dicsomot, paprikát, s távolabb kormos traktor szántja valame­lyik tsz földjét. Az egész tájon, szerte a határon viszont az ősz szüretel. Szabadon kószáló elszá­radt gazok, kórók, földre hullt falevelek jelzik tarló útját. Valaki csendesen maga elé mondja: — hiszen ma szeptem­ber 21-e van. Ezalatt utunk első céljához, Verőfényes ősz köszöntött a Körösök vidékére. A kedvezően meleg őszi napokban gyorsan érik a kukorica, a cirok és a rizs. A cukorrépaszedők pedig vidáman dolgoznak a földeken. Az őszt ta­tán a legszebb „köntösében” kö­szönti a Körös-vidék. A sárguló, lassan hulldogáló falevelek, vad­rózsabokrok élénkpiros csipke­bogyói tarkítják az alföldi síksá­got. Szarvason a Holt-Körös part­ján lévő, mesébe illően szép, apró­tornyos kis vikendházakból egy­más után költöznek el a nyaralók. Felejthetetlenül szép látvány ilyenkor a világhírű szarvasi ar­borétum 86 holdas parkja: meg­jelent az ősz hírnöke, az évsza­kot naptárnál is pontosabban jelző pampusfű virága. A nádpihére emlékeztető hatal­Kőgyesre érkeztünk. A végállo­mást egy öreg diófa jelentette. Leveles ágai szelíden súrolták autóbuszunk ablakát. ]\éliány perc pihenő az öreg buszra is ráfért, hiszen már eddig is több tízezer kilomé­ter van a hátamögött. Vezetője, Bussy Miklós, fiatalember létére van szolgálatban, de ilyenkor haj­nali négy órától este tízig. Kala­uza, Veres István, lassan egy éve már, hogy ezen a kocsin teljesít szolgálatot. Udvariasságáért, se­gítőkészségéért méltán tisztelik az utasok. De amint elmondják, a másik „párosra” sincs panasza senkinek sem, ők is békésiek: Ki- szely Menyhért és Nyeste Sándor- né. Már indulunk is vissza a főté­ren át a vágóhídra. A tanácsházá­nál qsaknem megtelik a kocsi. A hátsó ülésen egy fiatal pár beszél­get. — Két vonal! — nyújtja a fiú a pénzt nagyon is természetes moz­dulattal. Megszokta már — Pes­ten dolgozik. A leány kézikosará­ból érett birsalmák kandikálnak elő. Megtelik a busz az ősz gyü­mölcsének kellemes illatával. Egy nagyszemű kisfiú menet közben a kocsi elejébe igyekszik — onnan többet lehet látni. A mama aggó­dó szeme kísérd. A „sofőr bácsi” egy „őszibarackot” nyom a kis Loló fejére — s máris fordulunk a mozi felé. A vasútállomásnál már csak néhányan maradunk. Egy fiatal cigánylány büszkén integet, és más ezüstszínű bugáik főleg az utak mentét díszítik. A fantázia legélénkebb színe­ibe öltözött a legkorábban szi- neződő úgynevezett Parrória Per- rica, az Ázsiából származó dísz­cserje. Messzire virít az érett pi­ros som, a tiszafa skarlátvörös színű magköpenyben érlelődő magja. Hullanak a tölgyfélék makkjai, érnek a fenyőfélék tobo­zai. A természetkedvelők nagy örömére — akik egyre nagyobb számmal keresik fel ezt a gyö­nyörű kertet — színeződnek a vörös-tölgyek, vörös-juharok, ezüstnyárfák, törökmogyoró-bok- rok és más lombhullató fák, cser­jék levelei. Érnek a magvak, ami­ből hazánk külöböző tájaira és külföldre évről évre többet szál­lítanak az arborétumból. elégedetten mosolyog az ablakból a többiekre, akik most gyalogo­sak. — A cigányok is nagyon meg­szerették az autóbuszt — kezdi a beszédet Bussy Miklós, amint a végállomásnál parkírozunk. A ci­gányok lassanként valóban hoz­zászoknak a munkához és a kul­túrához. — Jött volna csak piaci napon, majd látott volna tolongást! — lép hozzánk Veres István. — Gyak­ran sokan le is maradnak. Hiába, kiesi ez a kocsi, csak negyven személyes. — De mindig az iskolás gyere­kek az elsők, őket sosem hagyjuk le, hiszen az ember önkéntelenül is a sajátjára gondol — élénkül meg a vezető hangja. — Csúcs- forgalom idején, hidegben, eső­ben, piaci napokon és munkába- menetelkor, két busz Is kevés lenne Ide De a szécsénykertiek s a nagy­kertiek is megtöltenének egy ko­csit ilyenkor. Dehát egyszerre egy busz nem lehet itt is. ott is. Más­kor alig van utasunk egész for­duló alatt. — Az állomáson is többen ven­nék igénybe a buszt, ha az utasok csak a kijáraton át távozhatná­nak, és nem a sínek között, to­ronyirányt — panaszkodik a jegy kezelő. Amikor az állomásra érünk, már bent van a békéscsabai kís- vonat. Üj tábla kerül a kocsi ab­lakaira: | 1/A. A fürdő felé | vesszük az irányt, amelyről any- nyi szó esik mostanában Békésen. (Mindenki a medence megépülé­sét várja türelmetlenül.) A Szabó Dezső utca sima bur­kolatán gyorsan ^ siklik buszunk. Egy kislány leveleket söpör a fű közül egy halomra. Az utat egy keskeny utca szeli ketté. A sebe­sen hajtó kerékpárosok bármikor motoros jármű alá kerülhetnek. „Vajon nem lehetne térítőket ál­lítani két oldalra?” — kérde Veres István. A fürdőnél a padokon már né­hányan a buszra vártak. Hiába, az emberek megszokták, sőt meg­szerették az olcsó, kényelmes uta­zást. Ez a karcsú, kissé fakó szí­nű autóbusz már hozzátartozója a békésiek hétköznapjainak. Re­méljük, majd váróterem is léte­sül és még több autóbuszt kap Békés község. Gulyás Sándor A CUKORRÉPA BETAKARÍTÁSÁNÁL 1; Helyesen fejelt; 2. Helytelenül kúposain fejeit. 3. Helytelenül magasan fejeit. 4. Helytelenül mélyen fejelt. a következőkre ügyeljünk; A répa szedését és szállítását a cukorgyárral megbeszélt ütemterv szerint gazmentesen végezzük! A kiszedett répát azonnal fejeljük, kupácoljuk és takarjuk. A kupacok helyét gaztól, szeméttől takarítsuk el és minél nagyobb répakupaco­kat rakjunk. Óvjuk a répát a fonnyadástól! 21 órán belül szállítsuk be az átvevőhelyre, ha mindjárt nem szállíthatjuk, rakjuk a szántóföldön nagyobb kupacokba és földdel takarjuk be. 567 Megjelent az ősz hírnöke, az ezüstszínű pamp usfíí- virág Szarvason

Next

/
Thumbnails
Contents