Békés Megyei Népújság, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-28 / 229. szám

1960. SZEPTEMBER 28., SZERDA AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA v. ÉVFOLYAM, 229. SZÁM Kuba tipe- az összes gyarmati népek ügye Fidel Castro 4 órás beszéde az ENSZ-közgyűlés 16. ülésszakán Szép az első közös kukoricatermés A békéscsabai Dózsa Termelőszövetkezet tagjai szorgalmasan törik az elsd közös kukoricatermést. A legszorgalhiasabbak, mint például a képen látható Vidovenyecz Judit is, a napi munka mellett, tóként vasárnap egy hold kukorica kapálását, törését vállalta öc csévél és édesapjával együtt. A jó munka eredménye: szép fej lettek a kukoricacsövek. Húsz nap alatt az eszi idényterv 19,5 százalékát teljesítették a Békés megyei traktorosok New York (TASZSZ) Amikor az elnök megadta a szót Fidel Castro kubai miniszter­elnöknek és a kubai forradalom hőse felment a szónoki emelvény­re, a küldöttségek többsége viha­ros tapssal fogadta őt. Egyesek talán úgy gondolják — kezdte felszólalását Castro —, hogy nagyon elkeserít bennünket az a magatartás, amelyet itt a kubai küldöttséggel szemben ta­núsítottak. Mi nagyon jól látjuk ennek az okait és éppen ezért nem keseredünk el. A gazdasá­gilag elmaradott országok számá­ra nagy tehertétel egy delegáció kiküldése az ENSZ-be. Mivel erő­forrásaink korlátozottak, nem va­gyunk hajlandók fecsérelni a pénzt. De ha mégis kiadjuk, ezt azért tesszük, hogy szólhassunk sok ország képviselőihez. Castro ezután ismertette azt a hazugság- és rágalomhadjáratot, amelyet az amerikai hatóságok és az Egyesült Államok sajtója foly­tatott a kubai küldöttség ellen, majd kijelentette: „Ha olyanok lennénk, mint ami­lyennek leírtak bennünket, az imperialisták nem veszítették volna el azt a reményüket, hogy lepénzelhetnek bennünket, amint ezt meg is próbálták. De bennün­ket nem lehet lepénzelni.” Castro a továbbiakban kitért a kubai nép nemzeti felszabadító harcának történetére. Elmondotta, hogyan harcoltak a kubaiak a múlt század végén, három évtize­den keresztül a spanyol gyarmati uralom ellen. Amikor a kubai nép levetette magáról a spanyol gyarmattartók jármát, ekkor nyúltak ki Kuba felé az Egyesült Államok csápjai. Következett a katonai megszállás. Az Egyesült Államok jogot nyert arra, hogy beavatkozzék Kuba po­litikai ügyeibe, s országunk egész vidékeit adták bérbe, hogy ott amerikai katonai támaszponto­kat és raktárakat létesíthessenek. Az amerikai monopóliumok megkaparintották Kuba legjobb földjeit, természeti kincseit, ke­reskedelmét. Az alkotmányt megváltoztatták, s az ország tel­jesen az Egyesült Államok függ­vénye lett. Most — jelentette ki Castro a küldöttek viharos tapsa közepet­te — büszkék vagyunk arra, hogy semmilyen nagykövetség nem ad utasításokat nekünk. Népünk ma­ga kormányozza saját országát. Kuba népének harcba kellett szállni, hogy kivívja a teljes füg­getlenséget. Ezt a függetlenséget hét éves véres önkényuralom után nyerte el. Castro röviden elmondotta, ho­gyan gyakorol nyomást az Egye­sült Államok Kubára, csökkentve a kubai cukorbehozatalt. A kubai küldöttség vezetője ezután leleplezte azt az ellenfor­radalmi tevékenységet, amelyet az Egyesült Államok folytat. Amerikai repülőgépek gyújtó­bombákat szórtak cukornádültet­vényeinkre, kalóztámadást szer­veztek Havana ellen, s e gaztet­tek elkövetői ma szabadon jár- nak-kelnek az Egyesült Államok­ban. Bár az amerikai kormány ta­gadta, hogy felelős ezekért a cse­lekményekért — folytatta Castro —, egyészen nyilvánvaló, hogy a repülőgépeket az Egyesült Álla­mokból küldték. Nevetségesnek minősítette az amerikai kormány „magyarázatait”, emlékeztetve ar­ra, hogy ugyanilyen magyaráza­tot adott az U—2 repülőgép ügyé­ben is. Amikor a légitámadásoknak vé­ge szakadt, megkezdődött a gaz­dasági agresszió. Az amerikai mo­nopolisták azt hangoztatták, hogy zűrzavar és összeomlás lesz a ku­bai földreform következménye. De ha valóban ez történt volna, az Egyesült Államok kormánya nem kényszerült volna gazda­sági agresszióhoz folyamodni. Bővíteni akartuk külkereskedel­münket — mondotta a továbbiak­ban a kubai miniszterelnök — minden ország erre törekszik. Ke­reskedelmi szerződést írtunk alá a Szovjetunióval. Ennek alapján a Szovjetunió évente egymillió tonna cukrot vásárol tőlünk és bizonyos mennyiségű, számunkra szükséges cikket szállít. Egyesek elégedetlenek voltak ezzel. Talán ki kellett volna kérnünk az Egye­sült Államok külügyminisztériu­mának hozzájárulását? Mi szabad, független országnak tartjuk és mindig is annak fog­juk tartani magunkat. Az Egyesült Államok súlyos csapást mért ránk. Az amerikai kongresszus olyan törvényt hozott, amely felhatalmazza az elnököt, hogy minimálisra csökkentse a kubai cukorbehozatalt. Önök tud­ják, hogy regionális egyezmé­nyek megtiltják a gazdasági ag­ressziót, de az Egyesült Államok kormán, a megszegte ezeket az egyezményeket. Kuba kormányát és népét — folytatta Castro — komolyan ag­gasztja az Egyesült Államok or­szágunkkal szemben tanúsított agresszív magatartása. Az ame­rikai kormány nyíltan bujtogatja Kubában a reakciós elemeket, hogy harcoljanak a kormány el­len. A Hondurashoz tartozó Sis- na szigetén, a Karib-tengeren ha­talmas rádióállomást építettek, amely Kuba felé sugározza anya­gát. Még aggasztóbb az a körül­mény — folytatta a miniszterel­nök —, hogy szigetünkön van az Egyesült Államok guantanamoi haditengerészeti támaszpontja. Ez az amerikai katonai támasz­pont az amerikai katonai veze­tőség által kirobbantott atom­háború áldozatává teheti Kubát. Ezt a támaszpontot erőszakkal kényszerítették ránk és a kubai kormány most komolyan foglal­kozik azzal a kérdéssel, hogy az amerikai haditengerészeti erő a nemzetközi jognak megfelelően távozzék Guantanamóból. (Hosz- szantartó taps.) Az Egyesült Államok politiku­sai nem akarják megérteni Kubát. Castro itt élesen elítélte Kennedy elnökjelölt Kuba-ellenes kijelen­téseit, aki a hírhedt M'onroe-elv zász­laja alatt intervenció szervezé­sét követelte Kuba ellen. De ne gondolják — tette hozzá Castro —, hagy mi együttérzünk a má­sik amerikai elnökjelölttel, Nixonnal. Sem egyikben, sem a másikban nincs politikai érte­lem. A kubai küldöttség vezetőjének éles szavai, amelyekkel az ameri­kai elnökjelöltek kubaellenes nyilatkozatait elítélte, nyilván nem tetszettek Bolandnak, a köz­gyűlés elnökének, aki a szónokot durván félbeszakítva kijelentette, hogy az amerikai elnökjelöltek megbírálása beavatkozás a vá­lasztási hadjáratba. Az elnök köz­beszólását és a szónok megzavará­sára tett tapintatlan kísérletét sok küldött felháborodással fo­gadta. Castro ezután áttért a nemzet­közi helyzet kérdéseire. A kubai kérdés — mondotta — csupán egyik tipikus esete annak a harc­nak, amelyet az egykor függő népek szabadságukért és függet­lenségükért folytatnak. Hasonlít a kongói, az algériai kérdéshez, Nyugat-Irán problémájához, Ku­ba ügye — az összes gyarmati né­pek ügye. A kubai miniszterelnök szenve­délyes haraggal beszélt az impe­rialista monopóliumok ragadozó tevékenységéről, amelyek felosz­tották egymás között a világot. Hruscsov miniszterelnök beszé­détfen — folytatta Castro — ma­gára vonta figyelmüket az a meg­állapítása, hogy a Szovjetuniónak nincsenek gyarmatai, és nincse­nek semmiféle érdekei más orszá­gokban. Milyen jó lenne — jegyezte meg Castro a küldöttségek viharos tapsa közepette —, ha minden más ország is kijelenthetné, hogy nincsenek gyarmatai és nincse­nek érdekei más országokban. Castro aggodalommal nyilatko­zott Eisenhowemek és az ENSZ- főtitkárnak arról a kijelentésé­ről, hogy ENSZ fegyveres erőiket kell létrehozni, és megfigyelőkét kell küldeni néhány országba. Amíg minden nép nem győződik meg arról, hogy az ENSZ-erők nem kerülnek a gyarmattartók befolyása alá, az ilyen javaslato­kat nem lehet elfogadni. A kubai miniszterelnök beha­tóan elemezte az ENSZ-csapatok kongód tevékenységét, amely a gyarmattartó hatalmak érdekei­nek védelmében merült ki. Ezután kitért az algériai nép függetlenségi harcának problémá­jára. Merő ostobaság azt állítani — mondotta —, hogy Algéria Fran. ciaország része. Algéria ugyan­úgy Afrikához tartozik, mint ahogy Franciaország Európához. (Folytatás a 2. oldalon) Megyénk gépállomásai az őszi idény ben 950 ezer norm álhold gé­pi munka elvégzésére készülnek. Szeptember első és második dekád- jában — néhány tized híján — az őszi idényterv 20 százalékát teljesítették. A második dekádban Gyoma, Füzesgyarmat, Vésztő és Battomya került az élmezőnybe, 27,8—22,2 százalékos eredmény­nyel. Az Orosházi és a Mezőko- vácsiházi Gépállomás traktorosai az idényterv 14,7, illetve 15,5 szá­zalékos teljesítésével a sereghaj­tóik közé szorultak. Szeptember 10- től szeptember 20-ig különösen a gyomai traktorosok tűntek ki. Az eléggé kötött talajon egy traktor­egységre és egy ledolgozható mun­kanapra hét normálhold teljesít­ményt értek el. A gépállomáson 55 traktort üzemeltetnek két mű­szakban, s így tíz nap alatt 8500 normálhold teljesítményt értek el. A battonyai traktorosok is sikere­sen dolgoztak. Tíz nap alatt 49 kétműszakos traktorral 7100 nor- málhold gépimunkát teljesítettek. A traktorosok között az őszi idényben is felélénkült a muka- verseny. A gépállomások megyei igazgatósága céljuitalmat tűzött ki a legjobb silókombájnos. szállító traktoros, talajmunikás. a legjobb traktorvezető, a legjobb brigádve­zető és brigádszerelő cím elnyeré­séért. A legjobb teljesítményt fel­mutató traktorosokat — munka­nemenként 3—5-öt — 300—1000 forintig terjedő pénzjutalomban részesítik. / Építkeznek a tsz-ek a mezőkovácsházi járásban A mezőkovácsiházi járás termelőszövetkezeteiben az a jelszó, hogy belterjes, jövedelmező gazdaságot csakis megfelelő állatsűrű­séggel lehet biztosítani. Az állatállomány növelését azonban leg­több termelőszövetkezetben férőbe iyhiány gátolta. Az istállók és az ólak építéséhez igényeltek ugyan a járás termelőszövetkezetei álla­mi hitelt, de emellett több ezer állat részére saját erőiből készítet­tek az év korábbi hónapjaiban és készítenek még ezután is. Állami hitelből ezideig tehenek számára 128, növendék marha számára 100, tenyészkoca számára 170, hízósertések számára 200 férőhely készült el. Saját erőből viszont teheneknek 296, növendékmarháknak 650, süldőknek 3480, tenyészkocáknak 424, hízósertéseknek 5820, barom­finak 22 500 férőhelyet építettek. Emellett folyamatban van 8 ezer férőhely építése teheneiknek és nö vendékmarháknak, *770 férőhely süldőknek, 2200 férőhely hizlaldának, 419 férőhely fiaztatónak és 10 500 férőhely baromfinak.

Next

/
Thumbnails
Contents