Békés Megyei Népújság, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-27 / 228. szám
r 1960. szeptember 27., Kedd NÉPÚJSÁG 3 *44 4'agon búzát és 64 vagon S . fa tuft it s*ss is \'s vatümag-árpát cseréltek eddig a tsz-ek 1 ooore> jooora nyi U \ lel ieí ■őség Két héttel ezelőtt a megyei tanács főagronómusa arról tájékoztatta szerkesztőségünket, hogy megyénk termelőszövetkezeteiben az egységes minőségű vetőmag biztosítására általános vetőmagcserét szerveznek, őszi búzából és őszi árpából. A vetőmag-cserét a terményforgalmi vállalat segítségével valósítják meg. Búzából ösz- szesen 750 vagon magyar és 182 vagon szovjet és olasz búza kerül az idén a 89 vagon Őszi árpával együtt kiosztásra. A vetőmag-csere eddig is jó ütemben haladt, búzából összesen 634 vagont szállítottak a cseretelepekre, s ebből Ezer hold tsz-hnlastóba adnak ivadékot A biharugrai halgazdaságban az árutermelésen kívül igen komoly gondot fordítanak az ivadék nevelésre is. A parányi halacskák még vidáman sütkéreznek az őszi nap fényénél, máris a halászmesterek már a telelők rendbehozásával foglalkoznak, hogy megfelelő téli pihenőt biztosítsanak az ivadéknak. Ez évben több mint hatszázezer ivadékot neveltek fel és teleltetnek át, melynek jórészét tavasszal saját tavaikba rakják, ezenkívül 1000 hold termelőszövetkezeti halastó benépesítésére is adnak el kishalakat. 544 vagonnal osztottak ki. Őszi árpából valamennyi csere-vetőmag kiszállításra került és a tsz- ek 64 vagonnal vettek át. A külföldi magas terméshozamú búzafajták vetőmagja megyénkbe érkezett, ezen a héten ebből is szintén elkezdik a cserét. A vetőmag- csere-akcióban a gyomai járás termelőszövetkezetei tűntek ki. A járás valamennyi közös gazdasága a korábbi hetekben átadta a vetőmagért járó csereterményt és így a terményforgalmi közvetlen a szövetkezetek címére szállította a vetőmagot. Igen kedvezően alakul a vetőmag-csere a mezőkovácsházi járásban is. A sar- kadi járásban némi lemaradás volt tapasztalható, de ezen a héten már itt is megélénkült az akció iránti érdeklődés. Rekordtermés vöröshere-magból A sarkadi Lenin Tsz-ben az idén 5 holdon hagytak vörösherét magfogásra. Már az első kaszálás alkalmával is sok jó minőségű szénát gyűjtöttek be, az öt hold földről. A második kaszálást hagyták magnak. Nagyon szépen fejlődött, jó meleg, napos időt kapott az éréskor, s így a vártnál is jobb eredményt értek el: öt holdról 15 mázsa 80 kiló aprómagot csépeltek el, így átlagban holdja, 3 mázsa 16 kilót adott. Meglesz-e a hatvan forintos munkaegység ? Közgyűlést tartottak a csanádapácai Köztársaság Termelőszövetkezetben. BohUs János, a tsz elnöke ismertette az 1960-as gazdasági év eddigi eredményeit. Megállapította, hogy a termelőszövetkezet gazdálkodásában nagyobb bevételi kiesésre nem számolnak és így a tervezett 60 forintos munkaegység meglesz. Ugyanakkor szóvá tette azt is, hogy év végén mintegy 5 ezer munkaegységgel lépik túl a ráfordítási tervet, s az ezt fedező 300 ezer forintot úgy biztosítják, hogy a lucerna magfogásra a tervezettnél nagyobb területet hagytak meg és a sertéshizlalási tervet az átlagsúly növelésével túlteljesítik. A közgyűlés elfogadta és jóváhagyta az őszi betakarítás és szántás ütemtervét is, amelynek alapján a termelőszövetkezetben október 31-ig a vetést, november végéig pedig az őszi mélyszántást befejezik. Évről évre felfelé ível mező- gazdaságunk terméshozamának» az állattenyésztés fejlődésének grafikonja. Annyira megnövekedtek a hozamok és állataink száma, mintha a természet csodája révén kétszeresére terebélyesedett volna megyénk földterülete. Nem a föld kétszereződött meg, hanem a minősége, termőképessége az egyre jobb gazdálkodós, a rendszeres gépi művelés és talajerőutánpótlás révén. Három évvel ezelőtt 1958-ban nem kis diadalérzettel vettük tudomásul, hogy megyénk 216 százalékkal — darabszámban és súlyban is — több árusertést és vágómarhát adott a népgazdaságnak, mimt az előző évben. Számókban kifejezve ez 195 800 hízott sertést és 94 551 szarvasmarhát jelentett. Ebben az évben jóval többet, mintegy 250—270 ezer hízott sertést ad megyénk a népgazdaságnak. Ugyanakkor örvendetes az is, hogy 1958-hoz viszonyítva megyénkben a szarvasmarha-állomány 15, ezen belül a tsz-eké 174 százalékkal, a sertésállomány 1,8, a tsz-eké 96 százalékkal nőtt. Lényeges növekedést mutat a juh- és a baromfiállomány is. Mindezek ellenére nem hogy diadalittasak, de megelégedettek sem lehetünk, mert a mezőgazdaság színvonalának növeléséért vívott másfél évtizedes küzdelmünk jóval több és jóval jobb „gyümölcs” termés lehetőségeit érlelte meg. Más szóval kifejezve: megyénk nem minden községe és nem minden állami és termelőszövetkezeti gazdasága adja azt, amit adhatna máris, és nem ad a jövőben seni a lehetőségekhez mérten, ha a helyi párt-, állami és gazdasági vezetőink nem törekszenek jobban az adottságok kihasználására, az állattenyésztésben helyenként mutatkozó hibák kijavításéra. A legnagyobb hiba, hogy 12 termelőszövetkezetünkben még nincs egyetlen közös tulajdont képező állat sem, több termelőszövetkezetünkben pedig jóval kevesebb jószág van a száz holdra juNéha eljutott hozzá egy-egy hangfoszlány, az utászok hangja lehetett. A váltás egyre késett, de az őr nyugodtan várt. Egyszeresek éles csattanás hasított a dobhártyájába, megremegett a föld és áthatolhatatlan sötétség borult mindenre. A raktárban annyi kétszersült, konzerv és élelmiszer volt, hogy egy egész századnak évekig elég lett volna. Még mahorka, gyufa és gyertya sem hiányzott. Sőt víz is akadt. Breszt környékén ugyanis sok helyütt olyan mocsaras, nedves a föld, hogy a talajvíz csak néhány lábnyira van. A szomjúság tehát nem fenyegette a katonát. Néhány láthatatlan résen, repedésen keresztül levegő is jutott a raktárba. Később megtalálta azt a régi szellőző vájatot is, amely a felszínre vezetett. A vájatot* nem temette be teljesen a föld és a magasból homályosan lekukucskált a Nap. így tehát a föld alatti raktár foglyának mindene megvolt ahhoz, hogy az új életre berendezkedhessen. Nem maradt más hátra, mint várni és reménykedni, bogy korábban vagy későbben, de visszatér az orosz hadsereg. Akkor természetesen a beomlott raktárfolyosót újra megnyitják és ő visszatér az életbe, az emberekhez. De soha nem gondolhatott arra, hogy annyi esztendő múlik el, amíg felvirrad rá a szabadulás napja. Természetesen a hosszú évek alatt a katona többször is próbálkozott, hogy szétszedje a torlaszokat és kijusson a föld felszínére. Hiszen bajonettje is volt és erős, kitartó jelleme. Földalatti életének, természetesen megvoltak a maga eseményei, melyek néha bizony próbára tették kitartását. ¥ T gyanis nem egyedül lakott a földalatti kazamatában: valóságos patkányország volt itt. A csúf állatok úgy elszaporodtak, hogy nemcsak az élelemiszertar- talékot fenyegette a megsemmisülés veszélye, hanem saját élete is válságba került. A vaksötétségben egyenlőtlen küzdelmet vívott az ember a gyors és ügyes kis vadakkal. Az eníberi természet azonban hamarosan alkalmazkodott a helyzethez. A fül meghallotta a patkányok okozta neszt és az orr megérezte a patkányok szagát. Mikor eddig jutott, a többi már könnyen ment. Először egyet- kettőt ejtett el naponta, később tízeket, majd százakat, de a patkányok sohasem fogytak el és a harc kilenc éven keresztül az utolsó percig tartott. Naptárt is vezetett. Mindennap, mikor a régi bánya szellőzőnyílásán keressztül behatolt a homályos, gyenge fény, amely a reggelt hirdette, bajonettjével egy vágást karcolt a falba. De számolta a heteket is. Minden vasárnapot hosz- szú vonásban örökített meg a falon és mikor eljött egy-egy szombat, nem felejtkezett el a régi orosz katonamondásról • ma fürdő lesz. Természetesen a fürdés csak jelképes maradt, hiszen a bajo- nettel vésett kis lyukakban csak annyi víz gyűlt össze, amennyivel szomjúságát enyhítette. A heti fürdő tehát abból állt, hogy a soksok új katona-holmiból tiszta al- sóneműt váltott és lábára tiszta kapcát csavart. A piszkos fehérneműt és kapcát sem dobta el, szépen összehajtogatta és külön helyre rakosgatta. Egy szombat — egy piszkos ing és gatya. Egy hónap — négy pár, egy év — ötvenkettő. Amikor felvirradt a szabadulás napja, a fal mellett több oszlopban már négyszázötven pár piszkos fehérnemű feküdt. Ezért tudott az őr oly pontos választ adni a lengyel tisztnek, hogy hány napot, hónapot és évet töltött a sötétben. 1 katonát Bresztből Varsóba vitték és az orvosok megállapították, hogy vaksága végleges. Itt az újságírók érdeklődésének középpontjába került és sok cikk jelent meg róla annak idején a lengyel lapokban is. A kaszárnyákban a lengyel tisztek többször példaként emlegették hősi kitartását és így szóltak a katonákhoz. — Tanuljatok ebből. Úgy kell helytállni az őrhelyen, mint ahogy ezt az a hős orosz katona tette. Állítólag felkérték, hogy maradjon Lengyelországban, de őt hívta Ukrajna és a Don, úgyhogy hamarosan hazautazott. tó megyei átlagnál. Különösen azokban a szövetkezetekben, amelyek szűk látókörűen eddig a piacon vásárolt állatok hizlalására rendezkedtek be. Addig amíg megyénkben túlsúlyban volt a kis- parcellás gazdálkodás, lehetett a vásárolt állatok hizlalására spekulálni. Most már bedugultak a vásárlás forrásai, jövőre, s azután egyre inkább csak azok a gazdaságok tudnak állatot hizlalni, amelyek tenyésztenek is. A tenyésztést, az anyaállatok számának növelését már ma ajánlatos elkezdeni, jobbá tenni ott, ahol még nincs, ahol még a véletlenre van bízva, hogy lesz-e borjú, malac, csirke; kevésbé törődtek azzal, hogy a gondozó olyan legyen, aki nemcsak a kereseti kilátások miatt, hanem azért vállalja az állatokkal való bajlódást, mert ért hozzá, szereti a beosztását, s a közös gazdaság legfontosabb, legjövedelmezőbb üzemágának látja az állattenyésztést. Sajnos, még nem túl sok ilyen állatgondozót találunk megyénk termelőszövetkezeteiben, s olyanokat sem túl sok számban, akik már évek óta vannak beosztásukban. Annál több olyan gazdaság van, ahol gyakori időközönként cserélődnek a gondozók, egyrészt azért, mert nem a hivatásszeretet vezette őket az állatokhoz, másrészt azért, mert egyesek nem azt nézik, hogy az állatgondozók az év 350 napját, gyakran éjszakáját is munkában töltik, hanem azt, hogy többet keresnek, s ezért állandóan szekálják őket. Az állatgondozókat sokkal nagyobb megbecsülésben kell részesíteni, mert az állattenyésztés — ha jó — nemcsak még egyszer annyi jövedelmet biztosít, mint a növénytermesztés, hanem állattenyésztés, trágya nélkül nincs növénytermesztés, nincs belterjes gazdálkodás. Régóta ismert és sokat hangoztatott tézis ez, csak éppen nehezen válik gyakorlattá. Termelőszövetkezeteink mindegyike igyekszik agronómust alkalmazni, de odáig még kevés jutott el közülük, hőgy szakképzett állattenyésztőt is alkalmazzon. Az orosházi járás tsz-eiben például mintegy 45 növénytermesztési és csak 2—3 állattenyésztési szakember van. Nagy különbség, hogy csak etetjük az állatokat, vagy pedig szakszerűen, megfelelő összetételű eleséggel takar- mányozzuk. S hiába nagy az állatállomány, ha gyenge a gondozása, nem jövedelmez. A sarkadi Lenin Tsz-nek sem azért adta az állattenyésztés a jövedelem kétharmadát tavaly, mert nagy az állat- állománya, hanem azért, mert a nagy állatállomány tenyésztése, gondozása szakember irányítása alatt van. Sok javítani való van még tsz-einkben a takarmánytermesztésben is, de a legsürgősebb tennivaló megmagyarázni a tagoknak: nem akkor lesz nagyobb a jövedelem, ha minél több takarmányt osztanak ki, és azt elpia- cozzák, hanem akkor, ha a közös állatállomány növelésére, hizlalására fordítják. Feltétlenül osszanak takarmányt a tsz-ek a háztáji állatállomány részére, de csak annyit, amennyi szüksi ;es. A többit tartalékolják a kö « állatállomány részére. Az új »vetkezetek tagjai talán nehez ért,jk ezt meg, nehezen jönnek ^ hogy ameddig nem lesz meg SyrQ_ ségű közös állatállomá' ^ aíl<üg 10—12 mázsa ár piát és emesku- koricát tudnak terme trágya hiányában, s nem 22 -^3 őszi árpát és 31 mázsa sze '.kukoricát, mint amennyit a yszámú állatállománnyal rendt sár. kaídi Lenin Tsz terme tavaly; Minden termelőszöv ezetben meg lehet, s meg is kel] remteni a tagok érdekében a t rmány- termés alapját: a közö latállo- mányt, s akkor bőven majd osztásra, s ha úgy tets. piacra is. Most még nagyon a m kell bánni a termelőszö ezetek többségében a taka mnyal, mert amellett, hogy tér ik eddig gyenge művelésben ;zesült kisparcellákkal nőtt, s a ények jó része tavaszi szántás térült, ráadásul csapadékszegén ászt« lyos volt az év is, ezért Itevéo szálas és szemes takarmányt tudnak betakarítani. Ilyen körülmények között nincs más hátra, mint időt és fáradságot nem kímélve silót készíteni minden arra alkalmas növényből, kukoricaszárból is — répalevéllel, melasszal, répaszelet- tel keverve. Ez okosabb dolog, mint kedvetlenül tíblábolni azon siránkozva, hogy kevesebb jut a tervezettnél munkaegységenként. S nemcsak a megtermett iái1 .....m ány betakarításával, a sílói. sál kell teljes erőbedobással igyekezni, hanem a férőhelyek építésével is. A békéscsabai Dózsa Tsz egyes tagjai is nagyon ráérősen, reggel hét óra helyett nyolc órakor mennek az istállóépítéshez dolgozni, pedig az idő hűvösebbre fordulása sürgeti az istálló elké szításét, s emellett téliesíteni kel a szerfás fiaztatót, amelyben má megfialt az első koca. A kedvsze gés, a morfondírozás azon, amit « szárazság elvitt, semmit sem éi de annál többet az igyekezet; mi előbb betakarítani és okosan el osztani azt, ami megtermett, s eg; emberként gondoskodni arrö hogy az ősziek jól elmünkéit föld be, a tavasziak trágyázol',, rnél.ven szántott földbe kerüljenek. A régi tsz-tagok az ideinél sokkal nehezebb esztendőket vészeltek át, s ha néhányuk el ik keseredett azon, hogy csak 15-,—20 forint jutott munkaegységeidként, s többség azon volt, hogy nyiegves- sék a következő évek mäigasabb jövedelmének az alapját. A milyen több ezer termelőszövetkezet -na- raszt kitartó munkájának, . galmának eredménye a; Z, ” megyénkben lényegesen a jövedelmező gazdálkod aS..^ fontosabb alapja: az ál. 'a - mány. A már meglévőt nei nehéz közös akarattal tovább növelni, nem lesz nehéz megszüntetni azokat a kisebb, nagyobb hibákat, amelyek útját állják az eredményesebb, korszerűbb állat- tenyésztésnek. Bő lehetőség nyílt a jövő évi többre és jobbra, szövetkezeti parasztságunkon múlik, hogy a lehetőségeket kiaknázza. Kukk Imre Endrödi, gyomai és dévaványai lakosság figyelmébe! Felhívjuk a lakosság figyel- ; mét, hogy őszi cipőrendeléseit mielőbb adja fel részlegeitniknél. Választékos böranyag! Figyelmes kiszolgálás! Javítórészle geink bármilyen munkát vállalnak. índrödi Cipész Kisipari Tsrmeíöszövetkezet vezetősége 577 v
