Békés Megyei Népújság, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-27 / 228. szám
NÉPÚJ SÄG 4 Nemzetiségi szövetkezeti A ma^ usj román, szlovák és német iSJ zetiség lakta Elek ter- melőszce« ezeti községben szeptember i én, a falu felszabadulásának évfordulóján rendezték ik már hagyományossá vált 1 Sz tiségi szövetkezeti napot. .,r>‘ aménysorozat szombat este ttiségi ankéttal kezdődött í5es 3orka József, a megyei tan:j?as elődésügyi osztály csopoi,j!j£ e beszélt a •nemzetis'' érdésről. A felszólaetk lók saját tapasztalataik alapján mondották el, hogy ma mennyire megbecsüljük, a magyar anyanyelvűekkel egyenlő jogokat biztosítunk a hazánkban élő valamennyi nemzetiségnek. Vasárnap reggel kellemesen derűs őszi nap köszöntötte a zászló- díszbé" öltöztetett községet. A lakosságot fúvószenekar ébresztette s kilenc óra tájban megindultak az érdeklődők a Hunyadi János művelődési házba, hogy megtekintsék a nemzetiségiek élenap Eleken tét és a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődését bemutató nagyon értékes kiállítást. A kiállításon fényképekkel illusztrált grafikonok mutatják, hogyan gazdálkodtak Eleken valamikor a nagygazdák, később a cselédekből lett újgazdák, 1948 után a pár száz holdas termelőszövetkezetek, termelőszövetkezeti csoportok és milyen eredményeket érnek el most, a falu egyetlen 9000 holdas Lenin Termelőszövetkezetében. Érdeklődéssel olvasták a számokat és hangosan bizonygatták az igazát annak, hogy a szövetkezeti községben az idős emberek havonta összesen 25 000 forint nyugdíjat kapnak. A grafikonok azt is „elárulják”, hogy több fiatal termelőszövetkezeti ösztöndíjjal tanul szakiskolán, ez évben először már üdülni is eljutottak néhányan, a Szovjetunióba pedig hamarosan tízen indulnak 10 napos kirándulásra. A vendégek jó része megtekintette a szövetkezet gazdaságát is, közöttük volt dr. Wild Frigyes, Bielik György, Szilágyi Péter a nemzetiségi szövetségek főtitkárai, Nagy Ferenc, a megyei tanács népművelési osztályvezetője, Keleti Ferenc, Hankó György országgyűlési képviselők, Zalai elvtárs, a járási pártbizottág első titkára. Délután a Hősök kertjében megtartott nagygyűlésen Keleti Ferenc képviselő mondott ünnepi beszédet. Ezután a battonyai, maglódi, eleki, békéscsabai nemzetiségi együttesek műsora következett. Este a díszelőadáson zsúfolásig megtelt a művelődési otthon nagyterme. Nagy sikert aratott Gazsi Endre nagyon humoros, színvonalas konferálása, aki igen talpraesetten kötötte össze a mindenkit érdeklő nemzetközi eseményeket a jelenlévő nemzetiségiek békés együttélésével. Sok tapsot kaptak a maglódi KISZ-fiatalok, a legforróbb sikert azonban a békéscsabai Balassi táncegyüttes aratta egy . órás műsorával. A Balassi-sok műsorában különösen tetszett a „Summások” című táncjáték. A színpadra felsorakozott az egész táncegyüttes. Az egykori summások nyomorúságos életét, búbánatát felidéző szomorú dalok könnyekei csaltak a nézők szemébe Szinte lélegzetvisszafojtva várták a fejleményeket, lesték, mi fog történni, amikor megjelent a dölyfös, korlátlan hatalmú ispán. A kezek szinte ökölbeszorultak, amikor hetykén, magabiztos lépésekkel táncrahívta egyik sum- máskislányt, aki pár perccel előbb bájosan, szerelmesen táncolt kedvese oldalán. A lány riadt tekintettel tiltakozott a csábítás, az erőszak ellen. A gőgös ispán arculütötte a kedvese védelmére kelő fiatal legényt, aki hirtelen haragjában leszúrta a népnyúzót. A szomorú dallal végződő táncjáték az idősebbek emlékezetében felelevenítette a keserű múltat, saját ifjúságukra, szenvedéseikre emlékeztek a művészi táncjáték láttán. Az 'esményekben gazdag szövetkezeti nemzetiségi nap vidám táncmulatsággal ért véget. —- Ary <— njmdjni“ — Én nem, kényezteted? — érdeklődtem nem leplezett gyanúval. — Ott van! — mutatott a közeli homályos sarőkasztal felé Krecsmarik. — Ki van ott? ■— erőltettem a szemem a füstön keresztül. — Baba, a lányom — búgott Krecsmarik hangja gyengéden, és nem tudta levenni a tekintetét a társaságról. — Ne hülyéskedj! — szóltam elképedve. — Amelyik rumot iszik? — Ö — felelte Krecsmarik büszkén és kihúzta magát. — Nagy lány, egészen az anyja, az is szereti a rumot. — Krecsmarik egy kissé felemelkedett ültéből és átintegetett a zajos társaságnak. Senki sem vette észre. Baba részegen nevetett, közben neki-nekidőlt a deltás gavallérjának. — Ügy kacag, mint az anyja — suttogta apai örömében mámorosán Krecsmárik. Azt sem vette észre, hogy felállók, fizetek és tüntetőén távozom. — Még hogy ő tud nevelni?! már figyelnek. életévét. B. Z. .......................................................................................................................................... J Az Állatforgalmi Vállalat Ivédvezően változott feltételekkel köt ®RTÉSHIZLALÁSRA SZERZŐDÉST 1981. évi átadásra változatlanul köthető szerződés 1960 évi átadásra továbbra is. Részletes felvilágosítást a járási kirendeltségek és a községi felvásárlók adnak. Békés megyei Állatforgalmi Vállalat Békéscsaba. Telefon: 10—34. zejJtuíziU „tuul tttinjj n tudsz nevevetk ■ jeÉ,yezíe marmé múrik’ régi isületi l> és düh°SI rés ™Vezet felé ft növ 'igarettafüsti ha 1 ■jy yereket nem sÁu'auü -kényeztetni — folytatta oktató hangon. — Csokoládé, töltőtoll, karóra, kerékpár, nylon kesztyűk, dugi pénz, hu- la-hopp karika... fittyfene és egy frász, kell, de nem ilyesmik a gyereknek. Vagy mered tagadni, hogy te nem ezt csinálod?!- 'lézett rám vésztÁóan. — Igen. Azaz, hogy nem — hebegtem zavartan. — Van abban valami, amit mondasz. Egyébként a huta-hopp karikát nem én vettem, hgmem az V : i — kockáztatX r nia g a védekeDe vettétek! Te a . Ő vesz. A ** oa vesz. A r •ama vesz. Minvesz! Mindenki y it! KözveszéU vagytok a gye, r— harsogta ellettmondást nem tűtő hangon. — Ne kiabálj! A szomszéd asztaltól — Na és, figyelnek. Mi van abban? Rájuk fér. Azt hiszed, ők nem dédelgetnek? Nézd ezt a kontyos nőt. Az, amelyik úgy néz ki, mint egy búbosbanka. ■.— Látom. — Ö is kényeztet. Tegnap az ékszerüzletben láttam. Aranyórát vett az első osztályos lányának. Most szódavizet iszik. Koplal. Te is koplalsz. Mindenki koplal a gyereknek. Fizess egy szimplát! — Ugyan, most ittál duplát. — Áh! Te is spórolsz! Kell a pénz fülfüggőre, arany fülfüggőre — nyújtotta a szót gúnyosan &recs- márik, és mint aki megundorodott az egésztől, elfordult tőlem. — A te lányod hány éves? — kérdeztem szerényen c csupa tisztelet hangján, hogy némileg kiengeszteljem. — Babát kérded? — terült végig a mosoly Krecsmarik arcán. , — Szeptember huszonnyolcadikán, hajnali négy óra tizenhét perckor tölti be a tizenhatodik 1960. szeptember 27., kedd Nem elég Tudott dolog, hogy ez év tavaszán, a termelőszövetkezetek nagyarányú fejlesztését követően, a párt hívó szavára igen sokan jelentkeztek a különböző munkaterületeken dolgozó mezőgazdasági szakemberek közül termelőszövetkezeti mezőgazdászoknak, agronómusoknak. Már maga az a tény, hogy vállalkoztak ezek az emberek a mezőgazdaság arculatának átformálására. a nagyüzemi gazdálkodás szilárd alapjainak lerakására — mindenképpen dicséretes dolog. De ami különösen biztató: a termelőszövetkezetekbe jelentkező szakemberek túlnyomó része, nagyszerűen megállja helyét és szaktudásukkal a legtöbb helyen megnyerték a szövetkezeti gazdák bizalmát. Vétenénk azonban az egész közösség ellen, ha szem elől tévesztenénk azt a sivár tényt, hogy a jó szakemberek között akadnak olyanok is, akik őszinte jóakarattal jelentkeztek ugyan a termelőszövetkezetekbe, de a jóakaraton kívül bizony hiányzik a cselekvőképesség. S ez azoknál tapasztalható a legszembetűnőbben, akik évekkel ezelőtt megszerezték ugyan a mezőgazdasági technikumi oklevelet, de utána a tanácsoknál — távol a gyakorlattól —, mező- gazdasági felügyelőkként tevékenykedtek, s jórészt favágási engedélyek kiadásával, néha ki- sebb-nagyobb határszemlék lebonyolításával foglalatoskodtak csupán. A gyakorlat hiányában csak természetes, ezek a fiatal a jóindulat szakemberek most a két- háromezer holdas termelőszövetkezetekben, mint önálló vezetők az esetek többségében tehetetlenek S ezt nyilván nap mint nap látják és türelmetlenül szemlélik a szövetkezetek gazdái. Az igaz, hogy egynémelyík termelőszövetkezetben nagyobb türelmet is tanúsíthatnának e fiatal, gyakorlattal nem rendelkező szakemberek iránt. De az is igaz, hogy a gyakorlat megszerzése sok ezer forintot is kivehet a közös kasszából, a szövetkezetiek zsebeiből és némely helyen lassíthatja az új paraszti élet megszilárdulását. Mi legyen hát a gyakorlattal nem rendelkező fiatal szakemberekkel? Küldjék talán vissza a szövetkezetek gazdái korábbi munkahelyeikre? Nem, ezt semmiképpen nem szabad. A mező- gazdaságban feltétlenül nagy szükség van reájuk. Helyes lenne azonban — persze, ahol erre lehetőség van — beosztott vezetőnek tenni őket. Ahol erre nincs lehetőség, hasznos lenne melléjük állítani egy gyakorlattal rendelkező szövetkezeti gazdát. Végső soron azonban ezeknek a fiatal szakembereknek kell talpra állniuk. S ez csak egy módon lehetséges: jóindulatuk mellett ragadjanak meg minden lehetőséget, mely közelebb viszi őket a nagyüzemi mezőgazdaság jó és célratörő irányításának mielőbbi elsajátításához. Más szóval: tanulniuk kell. Balkus Imre 9 9 őrei A megyei tüdőbeteggondozó intézet az egész megyében általános tüdőszűrő vizsgálatot végez. Az új típusú röntgen géppel naponta átlagosan 800 emberről készítenek felvételt. Ügy tervezik, hogy kétévenként a megye minden lakóját megvizsgálják a géppel. Felvételeinket a szarvasi tüdőszűrő vizsgálat idején készítettük, ahol a körzeti orvosok irányításával kitűnően megszervezett gárdával dolgoztak az intézet munkatársai. Az adminisztratív és egyéb munkát a Vöröskereszt-állomások parancsnokai és beszotottai társadalmi munkában végeztéké Áldozatos, fáradtságot nem ismerő segítségüknek köszönhető, hogy a több ezer embert megmozgató vizsgálatban nem volt fennakadás. A tüdőszűrés alkalmával a körzeti orvosokkal jó kapcsolat alakult ki. Az orvosok tájékoztatást kapnak a körzetükhöz tartozók egészségi állapotáról s ez megköny* nyíti a gyógyítást isj A szarvasi tüdőszűrő vizsgálaton [lurkó Lászlóné asszisztensnő és Erdős Péter technikus felvételezés közben, Dr. Molnár János körzeti orvos a szűrés utáni tapasztalatok figyelembe vételével vizsgálja betegeit,
