Békés Megyei Népújság, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-27 / 228. szám

Újabb jelentések Hruscsov Glen Cove-i beszélgetéseiről

(Folytatás az 1. oldalró) amelyről sajtókonferenciát tarthat, hasonlót ahhoz, amelyet New Yorkban tartott.

N. Sz. Hruscsov: Ez itt nem okvetlenül szükséges. Önök akkor rossznéven vették, hogy a beszélgetés „eltérő szinten” folyt, most pedig egyenlő szinten beszélgethetek önökkel, a földön. (Vidámság.)

Mai beszélgetésünkben szeretném kiegészítőleg megvilágítani az ENSZ-közgyűlésem kifejtett álláspontomat. Herter úr a sajtó képviselői előtt tett nyilatkozatában kijelentette, hogy én állítólag hadat üzentem az Egyesült Nemzetek Szervezetének. Arra kérem Önöket újságíró urak, legyenek pontosak és ne forgassák ki azt, amit én az Önökkel való találkozásaimkor mondok.

Szeretném elismételni, amit elmondtam az Egyesült Nemzetek Szervezete titkárságának felépítésében szükséges változásokkal kapcsolatosan. Felszólalásom nem személyesen Hammarskjöld úr ellesi irányult. A dolog lényege nem az ő személyének kérdésében van, hanem abban, hogy Hammarskjöld úr csak az Egyesüti Államok vezette országok csoportjának álláspontját képviseli.

A világban különböző társadalmi és politikai felépítésű országok vannak. Közismert, hogy az Amerikai Egyesült Államok azokat a kapitalista országokat képviseli, amelyek a nyugati hatalmak katonai blokkjaiban tömörülnek. Ezek — agresszív, imperialista államok. Mint tudják, szocialista országok is vannak. Ezek békeszerető politikát folytatnak, s vannak olyan országok is, amelyek semleges álláspontra helyezkedtek. Ezek közül a legtipikusabbak: India, Indonézia, az Egyesült Arab Köztársaság, Burma, Afganisztán, valamint Ausztria, Finnország, Svédország és más országok.

Következésképpen a világ egymástól élesen eltérő három államcsoportból áll. Az ENSZ jelenlegi főtitkára a nyugati hatalmak katonai tömbjeihez tartozó országok álláspontját képviseli. Ezért, amikor megvalósítja a Biztonsági Tanács határozatait, vagy akár a közgyűlés határozatait, természetesen csupán az egyik országcsoport érdekében jár el, vagyis annak a csoportnak az érdekében, amelyet ő képvisel.

Hruscsov New York-i beszéde továbbra is a vitáyközvéleiuény érdeklődésének középpontjában áil

(Folytatás az 1. oldalró) BONN

Hruscsov történelmi jelentőségű beszéde zavarba hozta a hivatalos Bonnt.

A nyugatnémet külügyminisztérium hivatalos nyilatkozata durván eltorzítja a szovjet javaslatok jellegét. Többek kozott azt állítja, hogy a Szovjetunió a német kérdésre vonatkozó javaslataival igyekszik „örökössé tenni Németország szétszakítottságát”. A nyugatnémet külügyminisztérium ismét elutasítja Németország újraegyesítésének a jelenlegi körülmények között egyetlen lehetséges útját — két német állam konföderációjának megteremtését.

Másképp vélekednek Hruscsov beszédéről az ellenzéki pártok vezetői. Ollenhauer szociáldemokrata pártelnök Brémában például hangsúlyozta, hogy Eisenhower és Hruscsov New York-i beszéde „esélyessé teszik az újabb nagyhatalmi tárgyalásokat”.

LONDON

Stevens, a londoni Observer szemleírója szerint „a világtörténelem új szakasza kialakulásának vagyunk szemtanúi”. A cikkíró igen fontosnak minősíti a szovjet küldöttség vezetőjének beszédét és megállapítja, hogy a nyugati álláspont „őszinteség! próbának” lesz alávetve.

A New of Word] és a Sunday Dispatch szerkesztőségi cikkében hangsúlyozza, hogy most, amikor a szovjet küldöttség vezetője világosan és egyértelműen ismertette álláspontját korunk legfontosabb kérdéseiben. Nyugatnak nyilatkoznia kell, s nem térhet ki többé a válasz elől.

TOKIÓ

A japán sajtó és rádió kimutatja, hogy Hruscsov bátran közelítette meg a nagy nemzetközi kérdések megoldását, s javaslatai időszerűek.

„Egyetértünk Hruscsov miniszterelnök azzal a kijelentésével, hogy minden segítséget meg kell adni a függetlenségükért küzdő népeknek” — írja a vasárnapi vezércikkében a Tokyo Times.

HAVANA

Dorticos kubai elnök a Naticias de Hoy című lap felkérésére kommentálta Hruscsov New York-i beszédét. „Országunk számára a szovjet miniszterelnök szavai nemzeti felszabadítási harcunk Bilárd támogatását jelentik. A

gyarmati rendszer teljes és végleges megszüntetése kérdésének felvetése pedig megérdemli a gyarmati, a félgyarmati országok és gyámsági területek népeinek legőszintébb támogatását.

PHENJAN

A Nodon Színműn vezércikkében rámutat, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság dolgozói nagy megelégedéssel fogadták Hruscsovnak a koreai kérdésről tett kijelentéseit, amelyekben rámutat, hogy a távol-keleti és a ■ világbéke érdekében meg kell oldani Korea problémáját. „Hruscsov maradéktalanul támogatta azt az utat — hangoztatja a lap —, amelyen megvalósítható Korea békés egyesítése. A Szovjetuniónak ez a támogatása lelkesítő erő a koreai nép számára.”

Ez persze sérti a többi államcsoport — a szocialista és a semleges államok — érdekeit.

Nos, mi úgy gondoljuk, hogy ez így nem mehet tovább. VéLemé- nyümik szerint nem egy ENSZ főtitkárnak, hanem egy átfogóbb jellegű kollektív végrehajtó szervnek, mondjuk három titkárból álló főtitkárságnak kell megvalósítani a -közgyűlés~és a Biztonsági Tanács határozatait. Ha az Egyesült Államok vezette államcsoport Hammarskjöld urat küldené ebbe a végrehajtó szervbe, ezt mi nem utasítanánk vissza, mert ezeknek az államoknak a képviselőjeként ismerjük őt.

Ebben a főtitkárságban azonban a szocialista és a semleges országok jelöltjeinek is helyt kell kapniuk. Ebben az esetben az Egyesült Nemzeték Szervezete határozatainak megvalósításakor a titkárság számításba veszi majd mind a három államcsoport érdekeit.

Egy ilyen felépítésű ENSZ-tit- kárság a leszerelés kérdésének megoldását is elő fogja segíteni. Miért? Lényegében minden ország egyetért azzal, hogy ha megállapodásra jutunk a leszerelés kérdésében, akkor megteremtjük az Egyesült Nemzetek Szervezetének vezetése alatt álló nemzetközi fegyveres erőket.

No®, képzeljük el, hogy mi már megállapodtunk a leszerelésben és a nemzetközi fegyveres erők megteremtésében. Felvetődik a kérdés, ki fogja irányítani ezeket az erőket.

Malinovszkij marsall irányítja majd? ö tapasztalt hadvezér, jól ismerem. De önök rögtön azt mondanák — miért Malinovszkij? S e kérdés jogos. Az amerikaiak azt fogják mondani — az lenne a legjobb, ha Norstadtot, a NATO fegyveres erőinek jelenlegi parancsnokát helyeznék ebbe a tisztségbe. Én úgy vélem, hogy Malinovszkij marsall mint parancsnok jobb Norstadnál. A semleges országok azt fogják mondani — miért a nagyhatalmak állítanak parancsnokokat? Mi azt akarjuk, hogy kifejezzék a mi érdekeinket is, és a mi parancsnokiunk például Amer marsall legyen.

őrszem,

akit sohasem váltottak le

Sz. Szmimov, az ismert szovjet író közreadta új könyvének egyik fejezetét az Ogonyok című moszkvai hetilapban. Az alábbiakban kivonatosan közöljük a fejezet egyes részeid azzal a megjegyzéssel, hogy a cikkben elmondott történet nem írói képzelet szüleménye, hanem megtörtént esemény, amely a húszas évek közepén sokat foglalkoztatta a lengyelországi és baltikumi sajtót.

1? zerkllencszáztizenötben a német nyomás elől kitérő cári hadsereg megsemmisítette Breszt- Litovszk környékén azokat a katonai raktáraikat, amelyeket lehetetlen volt elszállítani. Többek között a híres erődtől nem messze felrobbantották az egyik nagy, földalatti anyag- és élelmiszer- raktár bejáratát, abban a feltevésben, hogy később, egy sikeres el- lenoffenzíva esetén, a fontos raktár újra az orosz haderő birtokába ■kerülhet. A cári hadsereg azonban nem tért vissza többé Breszt-Li- tovszk környékére és a raktárpa- rancsnok-ezredes a polgárháború idején külföldre szökött. 1924-ben az ezredes Lengyelországban tűnt

titkát. Utász-osztagot vezényeltek a helyszínre, és az ezredes útmutatása alapján megtalálták a raktár felrobbantott bejáratát.

Mikor a katonák Szabaddá tették a föld alatti folyosó torkolatát, egy altiszt ereszkedett le elsőnek, fáklyával a kezében. Ekkor hihetetlen dolog történt.

— Állj, ki vagy! — kiáltott rá egy hang.

A beomlott föld alatti raktárban, ahol kilenc évig lélek sem járt, őrszem állt a posztján. Az altiszt kővémeredt. Az a gondolat, hogy ebben }i beomlott földalatti katakombában élőlény lehet, hihetetlennek tűnt fel. Halálra rémülten rohant vissza társaihoz és gyávaságáért, buta meséjéért a tisztjétől jól megkapta a magáét. Ezután a tiszt mégis csak leereszkedett és parancsára beosztottja is vele ment. Amint a két lengyel tapogatózva botorkált előre a nedves, sötét folyosóban, valahonnan váratlanul újra felhangzott az őrszem harsány szava:

— Állj, ki vagy!

^ kiáltást néma csend követte, és csak egy puska závárfel és a lengyel hadvezetőségnek ja csattant. Az őrszem valahol, jó pénzért eladta a Lengyelország- nem messze, ott állt a poszton és hoz csatolt breszt-litovszki raktár hűségesen teljesítette azt, amit vaAzt kérdezem tehát Önöktől uraim, megállapodhatnánk-e mi a parancsnokok kérdésében? Ügy vélem, hogy nem. Önök nem fogadnák el a hii jelöltünket, mi pedig nem fogadnánk el Norstad jelölését, Speidelt pedig valószínűleg (Önök sem fogják jelölni. (Nevetés.) Önök láthatólag Amer jelöléséhez járulnak hozzá. Ez azt jelenti, hogy a nemzetközi fegyveres erők megalfcításában egyáltalán nem lehet majd megegyezni. Ha az ENSZ fegyveres erőit úgy használják fel, mint ahogy most, ha egyedül Hamrnarsfcjöld irányítja majd ezeket a fegyveres erőket, akkor ebből semmi jó sem fog kisülni. Látjuk ezt Kongó példáján.

*

Az újságírók köszönetét mondtak N. Sz. Hruscsovnak.

Késő este fejeződőt be Glen Coveban a munkanap.

Másnap, vasárnap reggel meglátogatták Hruscsov elvtársat V. Gomulka, a Lengyel Népköztársaság küldöttségének vezetője, A. Rapacki külügyminiszter és a lengyel küldöttség más tagjai.

N. Sz. Hruscsov és V. Gomulka barátian elbeszélgetett. A parkban, és a közben lefolytatott beszélgetés után Hruscsovhoz és Gomulkához odamentek, az újságírók és megkérték őket válaszoljanak kérdéseikre.

Egy újságíró megkérdezte N. Sz. Hruscsovtól:

Kérdés: Amikor Raul Castro Moszkvában járt, Ön kijelentette, hogy az Egyesült Államok intervenciója esetén a Szovjetunió lecsap az Egyesült Államokra. Jól ismétlem az ön kijelentését?

Hruscsov: Többé-kevésbé igen. De nem kell nyugtalankodnia. Lippmann. az Önök szemleírója a következőket írta: Hruscsov azt mondta „ha”. Vagyis, ha Amerika nem akarja megtámadni Kubát, minden veszély elhárul.

Kérdés: Ön azt mondja, hogy nem kell idegen kerítések mögé nézni. Miért emeltek hát kerítést először Önök?

Hruscsov: Miféle kerítést?

Tudósító: Vasfüggönyt.

N. Sz. Hruscsov: Bocsásson meg fiatalember. Volt ön a Szovjeílamikor megparancsoltak neki. Ekkor a tiszt orosz nyelven megszólította a láthatatlan valakit és megmondta ki ő, és miért jött. A válasz váratlanul érte: az őr azt kiáltotta vissza, hogy ő kötelességét teljesíti, s amíg a váltás meg nem érkezik, senkit sem enged az alagútba. A tiszt csodálkozva kérdezte vissza, hogy tudja-e menynyi idő telt el azóta, hogy őrségben áll?

— Tudom — hangzott a válasz — kilenc évvel ezelőtt, 1915. augusztus havában léptem szolgálatba.

A tisztnek nem volt könnyű dolga, de mégis sikerült rábeszélni .a katonát, hogy hagyja el helyét. Ez úgy történt, hogy elmondották neki, mi minden ment végbe kilenc év alatt a világban, s hogy a cári hadsereg, amelyben szolgált, már régen nem létezik. Közölték vele a raktárparancs- nok-ezredes nevét is, aki a raktár titkát elárulta. Csak ekkor egyezett bele a katona, hogy elhagyja őrhelyét. Lengyel katonák támogatták ki az aranyló őszi napsütésbe. Mikor a föld felszínére került, a katona váratlanul éles kiáltást hallatott, s ugyanakkor kezével az arcához kapott. Csak akkor értették meg a lengyelek, hogy ezt az embert, aki kilenc évet töltött vaksötétben, bekötött szemmel kelett volna felvezetni a szabadiba. De már késő volt. A katona a fényben azonnal megvakulta

unióban? Nos, nem volt. De óvakodik ezt megmondani. Ügymondj amikor a parasztember veteményes kertet ültet, rögtön sövénnyel veszi körül, hogy a disznók le né tapossák a vetést. Jöjjön el a Szovjetunióban, mi adunk önnek vízumot és meglátja, hogy semmiféle vasfüggöny nincs.

A tudósító: Nekem itt is jó, tökéletesen boldog vagyok.

N. Sz. Hruscsov: A szolga is boldognak érzi magát, ha urával egy asztalnál ebédelhet. Ön — a kapitalizmus szolgája.

A tudósító: Ön is szeret bekukkantani mások kerítésein.

N. Sz. Hruscsov: Mégpedig hol?

A tudósító: Magyarországon.

N. Sz. Hruscsov: ön ostobaságokat beszél. A magyar forradalmi kormány kérésére a Szovjetunió segített a magyar népnek kiűzni a kongói Mobutu ezredeshez hasonló árulókat.

V. Gomulka elvtárs a tudósítókhoz fordulva megjegyzi: értsék meg, mi nem önökhöz jöttünk vendégségbe, hanem az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez. És hogyan viszonyulnak egyes amerikaiak a különböző országok küldöttségeihez? Ez egyszerűen szégyen. Biztos vagyok benne, hogy máshol nem történne ehhez hasonló.

Ebben a pillanatban gépkocsik érkeznek Podgornij és Mazurov elvtársakkal. A tudósítókhoz fordulva Nyikita Szergejevics ezt mondja:

— íme. megérkezett az erősítés a „leigázott” Ukrajna és Belorusszia képviselőinek személyében. Nézzék meg, milyen „leigá- zottak”.

Kérdés: Mi az ön célja, miéft jött el az ENSZ-közgyűlésre?

Hruscsov: Mindenekelőtt a világbéke javára meg akarjuk oldani az általános és teljes leszerelést, szigorú nemzetközi ellenőrzéssel.

A szeptember 25—i nap második felében N. SZ. Hruscsovot, a szovjet küldöttség vezetőjét Nkru- mah ghanai elnök látogatta meg. A szovjet kormányfő é;s a ghanai elnök baráti beszélgetést folytattak.

Szeptember 25-én este N. SZ. Hruscsov visszatért New Yorkba. (MTI)

A lengyelek csodálattal állták körül ezt a különös embert. Sűrű, piszkos, fekete haja a vállára omlott és derékszíján alul ért. Fekete. tömött szakálla a térdét verte és szőrrel benőtt ercáról csak két vakszeme meredt a semmibe. A földalatti Robinson tiszta bakakö- penyén rangjelzés volt, és lábán majdnem új csizmák. Valaki a katonák közül felhívta a figyelmet az őr puskájára is. Az orosz baka ellenkezett, mikor a tiszt elvette tőle a fegyvert, és a lengyelek csodálkozva kiáltottak fel s csóválták fejüket, amikor közelebb- ről megnézték. 1891-ből való orosz katonapuska volt. Csodálatosképpen úgy csillogott-villogott, mintha csak percékkel előbb hozták volna ki egy kaszárnya raktárából, még a cső és a závár is zsírral volt megkenve. A tiszt nem tudta megállni, és azt a kérdést intézte hozzá, hogy mivel zsírozta puskáját?

— A raktárban konzerveket ettem — válaszolta az őr —, a zsírjával meg a puskámat és a patronokat kenegettem.

K ésőbb elmondotta a föld alatt töltött kilenc év történetét.

Azon a napon, mikor a raktár bejáratát felrobbantották, a földalatti folyosón teljesített szolgálatot. Az előíráshoz híven állt a félsötét, nedves folyosóban s lábhoz tett puskával figyelt arra, ahonnan a meredek, régi aknán keresztül beszivárgott a nyári napsütés*