Békés Megyei Népújság, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-25 / 227. szám

WM. szeptember 25., vasárnap NÉPÚJSÁG m kö: ULETIK 3 Megkezdték a rízseséplést Köröstarcsán A kőröstar csal Petőfi Termelő szövetkezet tagjai még az elmúlt hét szombatján befejtzék a 230 h old rizsvetésük aratását. Azóta a jó napsütésben annyira megszára dt a learatott rizs, hogy megkezd­hették a cséplést. A tsz tagjai derűs optimizmussal tekintenek a cséplés elé, mert egyes táblák 20 mázsa körüli termést ígérnek, s az átlag igencsak IS mázsa lesz hold orvként. Csaknem 3 millió forinl értékű kerti- és gYÓgYnövénymagot termeltek Bánkúton Befejezéshez közeledik a zöld­ség-, virág- és gyógynövény mag Off au a község, mint egy leizaklatott méhkas. Az emberek csoportokba verődve élénken vi­tatkoznak. A pártszervezet ajta­ján egymásnak adják a kilincset se. emberek. A tanácsházán a fo­lyosón tolongás, mindenki az el­nökkel akar beszélni. A naptáron i960 február első napjai peregnek. Mi történt ebben a csendes kis községben? Hiszen KSátegyháza mindig arról volt is­mert, hogy nagy eseménynek kell ahhoz történni, hogy az emberek megmozduljanak. Alig váltunk néhány szót az emberekkel, kide­rül, hogy valóban történt itt va­lami, mégpedig olyasmi, ami ta­lán csak ahhoz az eseményhez ha­sonlítható, amikor 1944. október 6-ásn megjelentek a községben a vöröscsillagos katonák és véget vetettek a megalázottságnak, fel­szabadították a községet. Ezzel új élet nyílt az ezelőtt kétszeres el­nyomás alatt élők előtt is. Egyen­rangú, megbecsült tagjai lettek ők is a társadalmunknak, édes test­vérei a nagy családnak. Azóta becsülettel, csendesen dolgozott a község. A múlt nyo­morúságára emlékeztető viskók helyét fokozatosan új, csinos la­kóházak váltották fel. A sáros­poros utcákra betonjárdák húztak csíkot, a volt kastélyban modern felszereléssel ellátott gépészeti szakiskola létesült, a régi szatócs- üzletek helyén ízlésesen berende­zett új boltok nyíltak. A falu ha­tárában, a gépállomás épületeiben a legújabb gépek sorakoznak a nehéz fizikai munka megkönnyí­tésére. Néhány év alatt a régi kis faí«t egy fejlődő, új arcú község váltotta fel. Minden megváltozott, szépült, fejlődött, csak egy, az emberek gazdálkodása, a mindennapi mun­ka maradt a régiben. Bár az évek folyamán néhány esetben akartak változtatni ezen, de nem sikerült. Most végre ebben is gyökeres vál­tozásra határozták el magukat, belátták, ha tovább akarnak menni, ha szebbé akarják tenni életüket, végleg meg akarnak sza­badulni a régitől, akkor minden­napi munkájukat is új módon kell végezni. így jutottak eí a Kö­zösségi gondolathoz, és néhány hét leforgása alatt a község túl­nyomó többsége a szövetkezés mellé állt. Ez az esemény, az a mélyreható változás, amely felkavarta a köz­séget és váltott ki olyan szenve­délyes vitákat. Bár érezték az emberek, hogy elhatározásuk csak jót hozhat, mégis bizonyos két­ségek és hirtelen jött, új életben rejlő lehetőségek latolgatása lett úrrá az embereken. Szinte elemi erővel tört fel az új életforma iránti érdeklődés. Mi lesz most velünk? Hogyan fogjuk megérte­ni egymást? Kik lesznek a veze­tők? Hány szövetkezet legyen? Hogyan lesz a földrendezés? — ilyen és megannyi más kérdés kavargóit az emberek fejében. Ezért ostromolták a község veze­tőit, ez képezte a szenvedélyes viták alapját. Az első napok bizonyta­lanságát lassan mindinkább a nyugodtság, a jövő lehető leg­jobb kialakításának gondolata váltotta fel. Az emberek kezdtek megbarátkozni az újjal és a vé­get nem érő viták után leültek meghányni-vetni — hogyan to­vább? Sok éjszakába nyúló latol­gatás után végre kezdett kibonta­kozni az új élet körvonala. A köz­ség határában 4 közös gazdaság kialakítása látszott legcélszerűbb­nek. Ez az elképzelés találkozott a szövetkezeti tagok többségének gondolatával is. Emberek, akik hosszú-hosszú évtizedekig csak szűk kis gazdaságuk határáig lát­tak, akik még a szomszéddal seim igen törődtek, egyszeriben az egész község gondját, baját vállra véve, fáradtságot nem ismerve járták az új szövetkezeti tagokat. Érveltek, vitatkoztak, szinte szalmaszálként gyűjtötték egybe az új gazdaság induló alapját. Házról házra járva szervezték az első, az alakuló köz­gyűlést. A közgyűlések izzó légkörben zajlottak le. Amikor az ideiglenes vezetőségek beszámoltak az indu­lás körülményeiről, ismét a bi­zonytalanság lett úrrá az emberek egy részén. Se épület, se állatállo­mány, se vetőmag, elnyűtt gazda­sági felszerelések, gyengén trá­gyázott, kiszipolyozott parcellák, ez a kép rajzolódott ki a beszá­molókból. De a bajok, a nehézsé­gek mellett a lehetőségekről is szó esett. Azok, akik az új élet mag- vát képezték, nem estek kétségbe. Felszólalásaikkal erőt önötöttekaz emberekbe. Elmondották, hogyan lehet úrrá lenni a nehézségeken. Ha mindenki öszefog, lesz épület, a vetőmag is összejön, a sok rossz kocsi és lószerszám mellett elő­kerülnek a jók is, és ha mindenki egyet akar, az eredmény sem ma­rad el. Azóta nyolc hónap telt el, a falu kultúrtermének udvarán ta­nácskozásra gyülekeznek az em­berek, itt is, ott is kis csoportok­ban csendesen beszélgetnek. A fő téma: — amiről a tanácskozás is folyni fog —, hol tart a község jelenleg? — Mit, hogyan sikerült elérni? Itt-ott tréfás kiszólások hangzanak el, az emberek arcán nyugodtság. Látszik, hogy sok minden történt itt néhány hónap alatt, szép számmal olyan is, ami­re néhány hónappal ezelőtt nem is gondoltak volna. A tanácskozás a falu párttitkárának, Balázs elv- társnak beszámolójával kezdődött, mely számot adott arról az útról, melyet a közös öszefogás óta a négy gazdaságban a falu dolgo­zói megtettek. Aki e tanácskozást megelőzően csak az új közösségek születésénél volt jelen és azóta nem, szinte alig hisz a fülének. Akkor — nyolc hónappal korábban — a nehézsé­gek tömkelegé, itt-ott szinte a tel­jes bizonytalanság uralkodott az embereken. Most, ahogy a számok és eredmények halmozódnak a be­számoló nyomán, úgy nőnek, szin­te percről percre az ember szemé­ben azok, akik kemény elhatáro­zásai úrrá letek a kezdeti nehéz­ségekben, megbirkóztak az ezer­nyi gonddal-bajjal. A Kossuth Tsz saját erőből létesített gazdasági épületei, a Búzakalász jó termés­átlagai, a Béke szépen fejlődő ál- latálománya, mind azt bizonyítja, hogy érdemes volt küzdeni, sike­rült az új élet alapját megvetni. A beszámoló nyíltan és őszintén sorakoztatta fel az eredmények mellé a hibákat is. Élesen bírálta azokat, akik akár úgy, hogy vo­nakodnak az erőfeszítésből kiven­ni részüket, vagy különböző ellen­ségeskedést szítottak, hátráltatták a még jobb eredmények elérését. Az elismerés mellett a vezetők fi­gyelmét is felhívta a beszámoló kisebb-nagyobb tévedéseikre, me­lyeket el lehetett volna kerülni. Végeredmé«yben világossá vált a beszámolóból, hogy a gazdálkodás új formájának választása meghoz­ta gyümölcsét. Aki jól dolgozott, szívügyének tekintette a közös gazdálkodást, megtalálja számítá­sát. A terméseredmények, a sze­szélyes időjárás ellenére is olya­nok voltak — átlagot tekintve —, amilyen azelőtt soha nem volt a községben. Kiderült, hogy a gon­dokkal teli zűrzavaros indulás ide­jén készített tervek reálisak vol­tak. Kenyérgabonából elérték, ta­karmánygabonából túlteljesítették a tervet. Az állatállomány is egy­re gyarapszik, s ha egy váratlan sertésfertőzés nem tizedeli meg a közös falkák egy részét, itt is el­érték volna a tervezett szintet. A beszámoló után egy­más után emelkedtek hozzászólás­ra az emberek Öröm volt hallani, hogy azok, akik néhány hónappal ezelőtt bizonytalanul, ezernyi töp­rengéssel néztek a jövőbe, Tar elv­társ, a Kossuth elnöke, Dudás bá­csi a Búzakalász elnökhelyettese, brigádvezetők és a többiek, most milyen magabiztosan, mennyi erőt sugárzóan, milyen felelősségtelje­sen szóltak hozzá. Jobbnál jobb javaslatok, új, merész elgondolá­sok, okos kezdeményezések hang­zottak el. A szavakból érezhetővé vált, milyen változáson mentek keresztül ezek az emberek, hogy a közösség erejének felismerése hogyan formálta át egész gondol­kodásmód j ukat. A beszámoló és hozzászólások is tükrözték, hogy még csak az út kezdetén járnak, itt-ott még bi­zony most is keresik a jó irányt. Az elért eredmények és a meglévő nehézségek összességében nem te­remtettek még „fenékig tejfelt”, de a jövő kilátásai mind világo­sabbá válnak. Néhány hónap telt csak el, s máris elmondhatjuk, na­gyot változott Kétegyházán is az élet, megváltoztak az emberek, új­jászületett egy község. Náfrádi Sándor betakarítása az alig háromezer hotoas Bánkúti Kertimag és Gyógynövénytermelő Gazdaság határában. Az aprólékosan gon­dos, lelkiismeretes munkát igény­lő magvak jó részét exportra ter­melik, amiből ez évben csaknem 3 millió forint értékű lesz a be­vétel. Mákból, fajtaborsóból és korkaüzem vezetőinek, hogy nem tudják teljesen kihasználni az üzem kapacitását. Gyártmányuk: a gyógypemetefű-cukorka idény­jellegű, főként télen fogyasztják. Ezért július végétől október 1-ig kénytelenek voltak áttérni a fél­műszakos munkaidőre. Korábban megírtuk már, hogy többféle cukorkát kísérleteztek itt ki, amivel növelhették volna a termelést, de ezeknek gyártását nem engedélyezték. Kutatták az export lehetőségét is, de ez sem sikerült. Mostanában azonban is­A Belkereskedelmi Minisztéri­um rendelete szerint az idén Bé­késcsabán október 22-én és 23-án rendezik meg a hagyományos őszi vásárt. Emiatt több község orszá­még több növényféleségböl a ter­vezett mennyiségnek több mint kétszeresét takarították be. Búzá­ból például terven 14 vagon elit vetőmagot, mákból 30 holdon 270 ezer forint, a 200 hold faj tábor- sóból pedig félmillió forint értéket termeltek terven felül. A jó eredményeket főleg az évek óta összeszokott törzsgárda lelki- ismeretes munkájának tulajdonít­ják a szakemberek. | mét megcsillant, ha halványan is, I az export reménye. Amint az üzemben hal’ 'tok: tárgyalások folynak a Szovjetunióval, Len­gyelországgal, Dániával és Izland- dal. Ha ezek eredményre vezet­nek, akkor tovább bővíthetnék az üzem termelését, több cukorkát gyárthatnak. Az üzemben az idén mintegy 17 vagon gyógypemetefű-cukorkát gyártanak. Ennek tekintélyes ré­sze 6,5—7 vagonnyi a negyedik negyedévben készül el, amikor az igények is növekednek. tani kellett. A vásárok új időpont­ja Füzesgyanmaton október 9, Me- zőberényben október 29—30, Okányban november 3, Kondoro­son pedig november 5—6. 99 miüid forint {sz építkezésekre és épüietberendezésre A Békés megyei tanács szövetkezetpolitikai csoportja elkészítet­te a termelőszövetkezetek 1961. évi beruházási tervét. Tsz-építkezé- sekre 1961. augusztus 20-ig 72 millió forintot fordítanak, a többi pénzből pedig — 27 millió forintból — villamoshálózat bővítésére, belső villamosításra, gyümölcsös telepítésre, talajjavításra, öntöző­telep felújítására, halastó építésre és épület berendezésre költenek. Az állam 51 millió forint hosszúlejáratú hitelt bocsát a termelő- szövetkezetek rendelkezésére, kizáróan építkezésre. A megye terü­letén 3650 szarvasmarha, 41 ezer sertés, 25 ezer baromfi elhelyezé­sére emelnek istállókat, ólakat. Ezenkívül 16 darab magtárt, 14 fú­róit kútat készítenek és 3752 hold földet rendeznek be árasztásos öntözésre. A jövő évben újabb 19 termelőszövetkezetet kötnek be az országos villamoshálózatba. Ezt valamennyi közös gazdaság álla­mi beruházásként kapja, összesen 42 kilométer távvezetéket építe­nek. A Békés megyei Termelőszövetkezti Beruházási Iroda a Föld­művelésügyi Minisztérium által jóváhagyott 1961. évi tsz-beruhá- zások szervezését elkezdte. MEGKEZDŐDÖTT a Terményforgalmi Vállalat telepein a szerződéses és szabad bab felvásárlása Átvételi ár: szerződéses szakad egyszínű fehér bab 410 Ft q-ként 390 Ft q-ként egyszínű színes bab vegyes bab 340 Ft q-ként 240 Ft q-ként Beindult a tökmag felvásárlása is! étkezési (mosott) magért olajgyári magért árat fizet a vállalat. 550 Ft q-kéni 450 Ft q-ként Lesz elegendő gyógypemetefű-cukorka a télen Regi problémája a Békési Cu­A békéscsabai őszi vásár miatt több községben új időpontban tartják az országos vásárokat gos vásárának időpontját módosí-

Next

/
Thumbnails
Contents