Békés Megyei Népújság, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-25 / 227. szám

4 KÉPÚJSÁG I960, szeptember 25., vasárnap Két kép a hármas KlSZ-esküvőről "Lapunkban már beszámoltunk arról, hogy Orosházán szombaton hármas KISZ-esküvő volt. Első képünkön Nagy Éviké mosolyog­va nyújtja át a virágokat az egyik boldog menyasszonynak, Füvest Marikának. Sokan voltak kíváncsiak erre az esküvőre, több ezren álltak az ajtó előtt. Mint képünkön látható, a kiszesek sorfala között vonul be a vőfély vezetésével a három pár. Megyei pedagógus aktíva Egy felvilágosító kiállítás elé A megyei tanács művelődésügyi osztályéinak rendezésében szep­tember 28-áin 9 óraikor Békéscsa­bám, a Jókai Színházban pedagó­gus magyafctiváit tartanak, oktatá­si rendszerünk továbbfejlesztésé­nek irányelveiről. A nagy aktíva­ülésen dr. Kertész Márton, a me­gyei tanács végrehajtó bizottságá­nak elnökhelyettese számol be az irányelvekről. Felszólal Benke Va­léria elvtársinő is, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, műve­lődésügyi miniszter. Az aktíva­ülésen részt vesznek az iskolák igazgatód, szakfelügyelők s a ki­váló pedagógusok; Több színházbérletes lesz ebben az évadban, mint tavaly Rövidesen megtörténik az évadnyitás a Békés megyei Jó­kai Színházban. Bár a tájelő­adások már e héten megkez­dődtek Szarvason és Sarkadon, Békéscsabán október 14-én, a Diadalmas asszony című Csaj- kovszkij-operettel mutatkozik be először a színház művészgár­dája. Megkezdődött üzemeinkben, vállalatainknál a színház kö­zönségszervezőinek munkája is. Ügy számolnak a Szervezőiro­dán, hogy ebben az évadban a tavalyi 3000 bérlet-tulajdo­nosnál több állandó látogató­ja lesz színházunknak. Jelenleg már 1500-an váltottak bérletet, különösen sokan az iskolából és a Malomipari Vállalattól. Minden megy tehát a maga rendjén, csupán egy problémá­juk van a Szervezőiroda dol­gozóinak: szeretnék, ha e hónap 26-ig a tavalyi bérlettulajdono­sok jelentkeznének és felújíta­nák bérletüket, ugyanis annyi a jelentkező, hogy hétfőtől kezd­ve már nem tudják megtartani a bérletesek tavalyi helyét. Jól dolgozik a békéscsabai oktatási bizottság Csaknem húsz tagja van Bé­késcsabán a párt városi végrehaj­tó bizottsága mellett működő okta­tási bizottságnak. Az elmúlt he­tekben valamennyien ellátogattak a pártalapszervezetekbe és a mun­katervekbe foglalt feladatok el­lenőrzése mellett rendszeres gya­korlati segítséget nyújtottak az oktatás előkészítéséhez. A végrehajtó bizottságban töb­bek között elismeréssel beszélnek Roszik György, Parlag Sándor, Kendra János, Szabó András, Pó­lónk® György elvtársak társadal­mi munkájáról; Különös tárlat kerül nemso­kára Budapestről a vidéki váro­sokba „Giccs a festészetben” címmel. Több mint félszáz édes­késen émelygős képet, csendéle­tet mutast be ez a kiállítás. Hogy a közönség jobban felismerje a mázolmányokat, a giccsáradattal festőművészek értékes alkotásait állítják szembe. Reméljük, ez a „tárlat” Békéscsabára is elkerül, és sok-sok képvásárló okul majd belőle. A hírre bennem két, egy­mástól időben kissé távol álló emlék idéződött fel, az egyik mai, a másik felszabadulás előt­ti. Mondandómat az utóbbival kezdem. M. Piroska édesapja még az első világháborúban elesett, édesanyját pedig, aki mosónő volt, idő előtt felfalta az ember­telen robot. Piroska, öccsével együtt korán árvaságra jutott. A többi szegényember sanyarú éle­tét élő rokonokhoz kerüllek ke­gyelemkenyérre. A kislány egyetlen kincse festatehetsége volt, ami már korán előcsillant. Felfigyeltek rá és elsegítették őt addig, hogy a képzőművészetit elvégezhesse, de ahhoz már nem adtak lehetőséget, hogy szak­mailag is megalapozott tudását gyümölcsöztethesse. Ismeretlen név lévén, grafikái, akvarelljei, olajképei eladatlanul árválkod­tak. Rettenetesen nélkülözött. Végső kétségbeesésében elfo­gadta egy „giccsgyár” tulajdono­sának az ajánlatát. Naponta öt­ven kép volt a norma. Darabjá­ért 25 fillért kapott, s a „gyáros” ügynökei útján 2 pengőért sózta a műértéshez nem konyító vevők nyakába. A futószalagszerű fes­tészet technikája a következő volt: egy meszelő nagyságú „ecsetet” kék temperába mártott, s a szobában körben kirakott 50 fehér rajzlapon végighúzta. Kész volt az égbolt. Ilyen módszerrel készültek a hegyek, a mezők, az erdészlak, a tó, benne a hattyúk­kal. Piroskának élelme, ruhája, lakása lett és szívében azt a na­iv reményt táplálta, hogy ha így „megszedi magát”, felhagy a képgyártással és végre gondtala­nul alkotni fog. Persze elképze­lése nem vált valóra. Kivándo­rolt Amerikába, hátha ott... Az­óta nem hallottam felőle. Megyénk községeit járván* nemrégiben arra döbbentem, hogy némely művelődési otthon­ban, közhivatali helyiségek fa­lán és családi otthonokban is mind sűrűbben láthatók az olcsó aranyozású keretbe foglalt futó- szalagos „képremekek”. Sajnos, nem egyszer ezek alatt a köz­helyen „díszlő”, ízlésromboló mázolmányok alatt zajlanak kul­turális értekezletek, amelyeken lelkes szavak hangzanak el a szocialista kultúra ápolásáról és védelméről. Meg kell mondani, hogy a giccsáradat terjedésében nem annak haszonélvezői a bű­nösök elsősorban, hanem azok, akik az efféle káros tevékeny­ségének teret engednek. Haj! De elkel városunkban is az a giccsellenes tárlat! Csillagászati hét kezdődik A TIT csillagászati szakosztályai ezidén is megrendezik szep­tember 26-tól október 1-ig a csillagászati hetet, amelyen Budapesten és nagyobb vidéki városainkban filmvetítéssel egybekötött ismeret- terjesztő előadásokat és távcsöves bemutatásokat tartanak a nagy- közönség és a tanulóifjúság részére. (MTI) Huszár Rezső A megyei írók ülése Pénteken délután a TIT megyei klubjának a Békés megyei írók Köre a nyári szünet után megtartotta első értekezletét. Az értekezleten a kör új elnökévé Cserei Pál elvtársat, a Bé­kés megyei Népújság főszerkesztőjét választották meg. Elhatá­rozták, hogy a jövő hónapban a megyei írókör vitát rendez a Népújságban megjelenő kulturális mellékletről: a Köröstájról. Zkesek^Mk éhie. XXIV. Az egyik baj el sem múlik, jön a másik. Kedden vidáman indult Kati munkába, kislányosan sza­ladt le a lépcsőn, megfeledkezve még arról is, hogy kisbabát vár. Nem is mertek volna arra gondol­ni, hogy milyen szerencsétlenség fog még aznap történni. Tíz óra­kor Katit mentők szállították a kórházba. Éppen tízóraiját akarta elfogyasztani, amikor megszédült, elfehéredett és rábukott az asztal­ra. Kartársnői ijedten szaladtak segítségére, vizet adtak neki, de mindez nem sokat használt. És milyen furcsa az élet: éppen a fő­mérnök dorongolta le a többieket, mert ahelyett, hogy orvost hívtak volna, jajveszékeltek, futkostak, s nem tudták, mihez kezdjenek. A főmérnök szólt rögtön a mentő­kért. Nem volt túlságosan nagy ve­szély, már szerdán délben kien­gedték Katit a kórházból. Pilla­natnyi rosszullét, aminek okát pontosan nem tudták megmonda­ni, de figyelmeztették az orvosok, hogy nagyon gyenge, vigyázzon magára. Csütörtökön újra elfoglalta munkahelyét Kerekesné. Kollega­női ölelve fogadták és nagyon kedvesen figyelmeztették, hogy szóljon csak, inkább segítenek mindenben, de ne könnyelműs- ködjön. A főmérnök is meglátogatta. Részvéttel beszélt hozzá: — Kerekesné, nem szabad ko­molytalanul felfogni az állapotát. Ilyenkor a legkisebb gondatlanság is veszélyes lehet. Rendbe jött? — kérdezte, aztán a többi kartárs­nőhöz fordult: — Kérem, segítse­nek a fiatalasszonynak, legyenek vele előzékenyek. Kati boldogan újságolta férjé­nek, hogy olyan lett a főmérnök, mintha kicserélték volna. — Téged cseréltek ki, Katikám! — intett Feri. — Most már kezded megismerni, s rájössz, hogy nem is volt rosszindulatú, csak szokat­lan neked a modora. — No azért volt a gúnyosságá­ban abból is, hogy a rokonát sze­rette volna az én helyemre... — Ugyan, miket beszélsz össze! — Mindegy, fő, hogy megvál­tozott, és nem haragít folyton ma­gára. Kénytelen vagyok itt beleszólni a beszélgetésbe, ha nem is közvet­lenül. Ugyanis, amit Kati nem tu­dott meg, én megtudtam. A fő­mérnök Kati szülési szabadságára gondolva, beszélt az igazgatóval, s figyelmeztette, hogy előre gon­doskodni kellene új munkaerőről. — Nem hiszem, hogy Kereskes- né visszajön igazgató kartárs. Én végeredményben meg is értem a fiatalasszonyt. Jólesik a három­hónapos fizetéses szabadság, utá­na pedig úgyis leköti a gyerekne­velés ... — adta elő gondoskodóén a főmérnök. Az igazgató azonban nem állt kötélnek. Hogy miért, mi­ért nem, nem tudni. De valószí­nű, megsejtette, honnan fúj a szél, már csak azért is, mert Nagyné is panaszkodott nála, hogy helytelen úgy bánni Katival, ahogyan ezt a főmérnök teszi. Az igazgató meg­kérte a főmérnököt, hogy „figyel­mesebb legyen” a fiatalasszony- nyal szemben. — Jó munkaerő, becsületes em­ber, én nem hiszem, hogy a három hónapra „utazzon” és azt sem hi­szem, hogy utána továbbáll. Nem szabad ilyen rossznak tartani az embereket. A főmérnök megértette az igaz­gatót. Gondolom, ezért fordított Katival szembeni viselkedésén. Remélem, tartósan. ... Fél éve kísérjük Kerekesék életét, és adtunk képeket, epizó­dokat arról, hogyan illeszkedik be két fiatal a társadalom forgatagá­ba, hogyan tudja két egymást sze­rető ember megalapozni a társa­dalmi élet legkisebb se;ijét. Jövő héttől kezdve kilépünk életükből, útjukra engedjük őket. Célunk nem volt több: mozaikban meg­mutatni, hogyan tudják megkez­deni, megalapozni a családi éle­tet, milyen lehetőséget biztosít a társadalom magából fakadóan egy boldog élet megkezdéséhez. Jövő héten pénteken tárgyalja Feri tagjelölt felvételét az üzem pártszervezete. Mához egy hétre beszámolok még arról, hogy Feri azok közé iéphetett-e, akik vállu­kon viselik az ország gondjait, akik felelősséggel tartoznak olyan fiatal párok boldogságáért is, mint Feriék. Már csak azért is beszámolok erről, mert amióta Feri beadta ké­relmét, változás történt az egyik ajánló személyében. Pintér elvtárs ugyanis pártiskolára ment, Buda­pestre. Ügy számította, hogy csak októberben kell mennie, de a múlt héten már felutazott. Feri kissé kétségbeesett, ha nem is azért, mert félt, hogy nem talál ajánlói, hanem inkább azért, mert emiatt elhalaszthatják a tagjelölt felvételét. De mégis minden rendbejött. A párttitkár hivatalosan is értesítet­te, hogy Pintér elvtárs helyett más ajánlót keressen. — Csak minél gyorsabban Feri, hogy pénteken a taggyűlés elé vihessük... Tudod, én mire gon­doltam? Te KISZ-tag vagy, sőt vezetőségi tag is. Javasoljon a KISZ-vezetőség egyik kommunis­tája. Nos, nem is volt rest Feri. Már délután felvitte a pártirodára Ju­hász László ajánlásával kérelmét. Juhász elvtársnak különben olyan „patronálási” feladata van a KISZ-ben. Már 31 éves, de régi ifista, s a pártszervezet azzal bízta meg, hogy pártmunkáját a fiata­lok között végezze. Rendbe jött tehát Feri ügye. De ahogy közeledik szeptember 39-a, úgy nő benne az izgalom is. Varga Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents