Békés Megyei Népújság, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-24 / 226. szám

Hruscsov elvtárs beszéde az ENSZ-közgyűlés általános vitájában

(Folytatás az 1. oldalról)

„függetlenség” látszatát, de lényegében a gyarmatosítók akaratát teljesíti.

A gyarmatosítók ezt úgy csinálták, ahogy mindig is csinálni szokták, durva módszerekkel és nyílt beavatkozással.

Sajnos, Kongóban eat a csúnya munkát Hammarskjöld úrnak, az Egyesült Nemzetek főtitkárának és apparátusának kezével végzik.

Ezután Hruscsov elemezte az ENSZ-csapatok kongói szerepét, majd így folytatta:

A kongói nép harcát nem lehet megállítaná. Lassítani és fékezni lehet. De annál nagyobb erővel lángol fel a harc, és a nép minden nehézséget leküzdve, kivívja majd teljes felszabadulását.

A szovjet kormány üdvözli a gyarmati népek függetlenségi harcát és mindent megtesz, hogy erkölcsi és anyagi segítséget nyújtson a gyarmati népek igazságos küzdelméhez.

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének kötelessége, hogy követelje a rend helyreállítását Kongóban olymódon, hogy működhessék a kongói nép által megválasztott törvényes parlament, létre jöjjenek a feltételek a Lumumba vezette törvényes kongói kormány normális munkájához, mert ez a kormány a kongói nép bizalmát élvezte és élvezi ma is.

A szovjet kormány a közgyűlés 15. ülésszakának napirendjére tűzette a kongói kérdést. A közgyűlés feladata, hogy visszaszorítsa a gyarmatosítókat és kiszolgálóikat, utasítsa rendre Hammarafcjöl- döt, hogy ne éljen vissza főtitkári tisztségével,

Szemünk láttára szabadulnak fel és születnek újjá, kelnek önálló életre azok a népek, amelyeket a gyarmatosítók századokon át távoltartottak az emberiség fejlődésének országúti ától. Ez korunk nagyszerű jellemvonása. Csupán 15 esztendő alatt körülbelül másfélmilliárd ember, vagyis a föld lakosságának fele rázta le a gyarmati elnyomás bilincseit. A régi gyarmatbirodalmak romjain egész sereg új nemzeti állam keletkezett.

Igaz, egyes nyugati országokban félelmet kelt, hogy áz új ázsiai és afrikai államok megjelentek az ENSZ-ben, sőt, már arról kezdenek beszélni, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében valamiképpen korlátozni kellene az újonnan keletkező államok beözönlé- sét.

Ami a Szovjetuniót illeti, őszintén megmondom, mi elégedettek vagyunk azzal, hogy nagy számban jelentek meg új államok az ENSZ-ben. Mi mindig síkraszáll- tunk és továbbra is síkraszállunk az ellen, hogy bármiképpen megnyirbálják a nemzeti függetlenségüket kivívó népek jogait. Hruscsov ezután kijelentette: Mindenki előtt legyen világos, hogy a népek szabadságharcát semmilyen eszközzel és semmilyen erővel nem lehet elfojtani, mivel ez mind nagyobb és leküzdhetetlen erővel lejátszódó nagyszerű történelmi folyamat. Le kell számolni a gyarmati rendszerrel, mivel az nemcsak a leigázott országok népeinek okoz bajt és szenvedést. Baj és szenvedés, könny és nélkülözés jut osztályrészül az anyaországok népeinek is. Ki állíthatná, hogy azok a francia anyák, akiknek gyermekei algériai földön esnek el, kevésbé boldogtalanok, mint azok az algériai anyák, akik a szülőföldbe temetik fiaikat?

hanem töltse be hivatását és ragaszkodjék szigorúan az ENSZ alapokmányában lefektetett rendelkezésekhez és a Biztonsági Tanács határozataihoz.

A szovjet kormány véleménye szerint határozatot kell hozni, amely szeriintt csak afrikai és ázsiai országok csapatai maradhatnak Kongóban, ezek a csapatok is csak a törvényesen megválasztott Lumumba-kormány beleegyezésével tartózkodhatnak Kongó területén és csak a kormány és parlament normális működésének biztosítására.

Sajnos, magában az ENSZ-ben is mindezideig érvényesül a népek elidegeníthetetlen jogainak megsértésére irányuló politika.

Vegyük például a nagy kínai nép ENSZ-'beld képviseletét. Megakadályozni a Kínai Nép- köztársaság ENSZ-beli törvényes jogainak érvényesítését csupán azért, mert ennek az államnak a szocialista ’ rendszere nem tetszik egyes nyugati országok, elsősorban az Amerikai Egyesült Államok kormányköreinek, azt jelenti, hogy nem számolnak a realitásokkal, nem kívánják a nemzetközi feszültség enyhülését és feláldozzák a nemzetközi béke megszilárdítását, a nemzetközi együttműködés fejlesztését egy kis államcsoport szűk politikai érdékeinek. Ez a helyzet ártalmas a béke szempontjából és lealázó az ENSZ-re.

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének, természete és rendeltetése szerint univerzális, az egész világot átfogó szervezetnek kell lennie. Létezése értelmét vesztené, ha egyoldalú szervezetté válnék és valamely katonai csoportosulás végrehajtó közegévé süllyedne.

Most, amikor a gyarmati népek vére hull, képtelenség elfordulni, szemet hunyni a vérontás fölött és úgy tenni, mintha béke volna. Miféle béke az, amikor vad háborúk dúlnak, mégpedig olyan háborúk, amelyek ä harcban álló felek feltételei szempontjából egyenlőtlenek — jelentette ki Hruscsov, majd így folytatta:

— A Szovjetunió — híven a békepolitikához és az elnyomott népek nemzeti függetlenségi harca támogatásának politikájához, amelyet Lenin, a szovjet állam alapítója hirdetett meg — felhívja az Egyesült Nemzetek Szervezetét, emeljen szót az igaz ügy, — a gyarmatok felszabadulása mellett és haladéktalanul tegyen intézkedéseket a gyarmati kormányzási rendszer megszüntetésére.

A legutóbbi évtizedek bizonyítják, hogy a világtörténelem egész menete a gyarmati rendszer minden formájának és megnyilvánulásának teljes és végérvényes felszámolását diktálja. Ez a rendszer halálra van ítélve és pusztulása csak idő kérdése. A gyakorlati kérdés most az, hogy csendben temetik-e el a gyarmati rendszert, vagy a gyarmatosítás végső eszközökhöz folyamodó hívei veszélyes kalandokkal kísérik-e a temetést. A kongói események friss figyelmeztetésül szolgálnak a tényleges veszélyre.

A továbbiakban Hruscsov rámutatott:

Az ENSZ-nek kell síkraszállnia a gyarmati rendszer megszüntetéséért, mert itt az ideje, hogy dönrendszer minden formájában és válfajában, hogy vége legyen ennek a szégyennek, barbárságnak

és gazságnak.

A szovjet kormány szilárdan ragaszkodik ahhoz az elvhez, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete az a központ, ahol össze kell hangolni a nemzetek akcióit az ENSZ alkotmányában kifejezett közös célok érdekében, ezért megvitatás céljából a közgyűlés jelen ülésszaka elé terjeszti a következő nyilatkozat-tervezetet, amely ünnepélyesen meghirdeti az alábbi követeléseket:

1. Az összes gyarmati országoknak, gyámsági és egyéb önkormányzattal nem rendelkező területeknek azonnal adjanak teljes

függetlenséget és szabadságot, hogy népeik szabadon kifejezett akaratának és óhajának megfelelően építhessék saját nemzeti államukat. A gyarmati rendszert, a gyarmati közigazgatást összes formáiban teljesen meg kell szüntetni, hogy az ilyen területek népei saját maguk határozhassák meg sorsukat és államuk igazgat tásának formáit.

Z. Szüntessék meg a gyarmati rendszer összes támaszpontjait, az idegen területeken levő birtokokat és bérbeadott területeket.

3. A kormányok az államközi kapcsolatokban szigorúan és hiánytalanul tartsák be az ENSZ alapokmányának és a jelen nyilatkozatnak kivétel nélkül valamennyi állam egyenlőségére, szuverén jogai és területi sérthetetlensége tiszteletben tartására vonatkozó tételeit, ne tűrjék meg a kolonializmus semmilyen megnyilatkozását, egyik állam semmiféle kizárólagos jogát, vagy előjogát más államok rovására.

Meggyőződésünk, hogy a gyarmati kormányzási rendszer teljes megszüntetése az igazi humanizmus nemes cselekedete, hatalmas lépés a civilizáció és a haladás útján, ezért felhívjuk az Egyesült Nemzetek Szervezetében képviselt összes kormányokat, támogassák e nyilatkozat tételeit.

Azt mondhatják — mondotta a továbbiakban —, hogy könnyen száll síkra a Szovjetunió a gyarmati kormányzási rendszer megszüntetéséért, hiszen a Szovjetuniónak nincsenek gyarmatai. Valóban, nincsenek gyarmataink és nincs tőkénk más országokban. De volt olyan idő, amikor az országunkban lakó sok népcsoport magán érezte a cárizmus, a földesúri—burzsuá rendszer súlyos terhét.

A cári birodalom határmerti

vidékeinek helyzete jóformán nem különbözött a gyarmatok helyzetétől, mivel az előbbieket kíméletlenül elnyomta az önkényuralom, a kapitalizmus. Míg az önkényuralom meggazdagodási forrást látott Közép-Ázsia, a Kaukázuson túli népeiben és az orosz birodalom más nemzetiségeiben, addig az Októberi Forradalom után, amikor ezek a népek teljes szabadságot nyertek, gyors ütemben fejlesztették gazdaságukat, kultúrájukat és jólétüket.

Hruscsov elvtárs ezután tényekkel bizonyította, hogy a szovjet hatalom évei alatt milyen óriási fejlődés következett be a soknemzetiségű Szovjetunióban, majd Indonézia, India példáját említette, illusztrálva, hogyan valósították meg a gyarmatosítók „civilizáto- ri küldetésüket” a gyarmatokon.

Ha a gyarmattartó államok — mondotta — valóban a gyarmati népek érdekeit tartanák szem előtt, ha valóban megadnák nekik azt a segítséget, amelyről oly szívesen beszélnek és nem kirablákülönbség a nemzetgazdaság és a kultúra fejlettségében, a népjólét- ben.

De miféle közösségről tanúskodik, hogy a nyugati országok és a gyarmatok életszínvonala jóformán össze sem hasonlítható? Ez nem közösség, nem együttműködés, hanem egyesek uralma mások fölött, amelyben egyesek élvezik mások munkáját és javait, kizsákmányolják és rabolják őket, átszivattyúzzák a nemzetgazdaság javait az anyaországokba.

A gyarmati rendszer védelmezői azzal ijesztgetik az anyaországok népeit, hogy a gyarmati rendszer felszámolása után elkerülhetetlenül nagyot esik az iparilag fejlett országok lakosságának életszínvonallá. Nyilvánvaló az ilyen állítások tarthatatlansága.

De a gyarmata rendszernek egyre kevesebb híve lesz magukban a gyarmattartó hatalmakban is. Végeredményben nem az övéké az utolsó szó. Ezért fordulunk a nyugati országok népeinek értelméhez és jövőbelátásához, kormányaihoz és az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlésén részt vevő képviselőihez: hangoljuk össze a gyarmati kormányzási rendszer

Hruscsov ezután emlékeztetett arra, hogy a múlt év szeptemberében, az ENSZ-közgyűlés 14. ülésszakán, a szovjet kormány megbízásából előterjesztette a Szovjetunió általános és teljes leszerelésre vonatkozó javaslatait.

Megelégedéssel nyugtázhatjuk — mondotta —, hogy az általunk ismertetett elgondolásokat egyöntetűen helyeselte az Egyesült Nemzetek Szervezete és támogatták az egész világ néped. A Szovjetunió és más államok az ENSZ- közgyűlés legutóbbi ülésszakán hozott határozatnak megfelelően, tevékenyen részt vették a tízhaitai- md leszerelési bizottság munkájában, és ott az általános és teljes leszerelésről szóló szerződés kidolgozáséért harcoltak.

A Szovjetunió nem várta meg, míg létrejön a nemzetközi leszerelési egyezmény, hanem egyoldalúan, 1 200 000-rcl, vagyis állományának egy harmadával

csökkenti fegyveres erőit.

A tények azt bizonyítják — mondotta —, hogy az Amerikai Egyesült Államok és a NATO alapján vele szövetséges néhány más állam magatartása miatt nincs semmiféle haladás a leszerelés kérdésének megoldásában.

A tízhatalmi leszerelési bizottság egész munkája folyamán, a nyugati hatalmak nem voltak hajlandók hozzálátni az általános és teljes leszerelésről szóló szerződés kidolgozásához, mindenképpen kitértek az elől, hogy érdemben megvitassák az általános és teljes leszerelés szovjet programját, amelyet pedig a közgyűlés részletes megvitatás végett a bizottság elé utak.

A szovjet kormány, mint több más állam kormánya is, kénytelen volt megszüntetni részvételét a tízes bizottság munkájában, mert a bizottság a nyugati hatalmaknak csak a fegyverkezési verseny ta- kargatására szolgált.

A szovjet kormány nehezen szánta rá magát erre a lépésre, mivel éppen a Szovjetunió kezdeményezte az általános és teljes leszerlés kérdésének felvételét. A kialakult feltételek között azonban további részvétele a bizottság munkájában azt jelentette volna, hogy segíti a leszerelés ellenségeit. Figyelembe véve a leszerelés

megszüntetésére irányuló lépéseket,

— ezzel meggyorsítjuk ezt a törvényszerű történelmi folyamatot —, kövessünk el mindent, hogy a gyarmati és függő országok népei egyenjogúakká váljanak és maguk dönthessék el saját sorsukat.

A Szovjetunió segítette és egyre nagyobb arányokban fogja segíteni a gazdaságilag elmaradott országokat. őszintén segítségére vagyunk ez országok népeinek független gazdasági életük kialakításában, hazai iparuk fejlesztésében, ami fő biztosítéka tényleges függetlenségüknek és a népjólét fokozódásénak.

Nem lehet szabad az a nép, amely más népeket elnyom. Minden szabad nép segítsen a még elnyomott népeknek szabadságuk és függetlenségük kivívásában,.

Engedjék meg annak a reményemnek a kifejezését, hogy a közgyűlés jelein ülésszaka történelmi mérföldkő ledz a gyarmati rendszer teljes és végérvényes megszüntetésének útján. Nagyszerű, történelmi jelentőségű esemény lesz ez, amely tükrözi a nemzeti függetlenségükért küzdő népek, az egész haladó emberiség vágyait és törekvéseit.

és annak szükségességét, hogy gyökeres fordulatot kell teremteni a tárgyalások menetében, a szovjet kormány állást foglalt amellett, hogy e kérdés közgyűlési vitájában közvetlenül vegyenek részt a kellő meghatalmazással felruházott állam- és kormányfők. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy egész sor állam kormánya kellő megértéssel fogadta a kérdés ilyetén való felvetését; ezeknek az államoknak a küldöttségeit a legfelelősebb államférfia!k vezetik a közgyűlésen.

Hogy megkönnyítsük a közgyűlés munkáját, és határozott irányba tereljük a leszerelési vitát, a szovjet kormány javaslatot terjeszt a közgyűlés elé „az általános és teljes leszerelési szerződés alapvető rendelkezései” címmel. Kérjük a közgyűlés elnökét és az ENSZ titkárságát, hogy a közgyűlés hivatalos dokumentuma kép- pen osztassa szét a küldöttségek között ezt a javaslatot, és hozzáfűzött magyarázó nyilatkozatunkat, amely részletesebben kifejti a Szovjetuniónak a leszerelés kérdésében elfogadott álláspontját.

Az általános és teljes leszerelésre vonatkozó új szovjet javaslatot, amely a szovjet kormány által a világ összes kormányai elé terjesztett, az 1960. június 2-án kelt javaslatokra épül, tekitetbe veszi mindazt, ami e kérdésnek a világ különböző országai politikai és társadalmi köreivel történt megvitatása során a múlt esztendőben hasznosnak bizonyult.

Ez a javaslat sok tekintetben közeledik a nyugati hatalmak álláspontjához, s ez, reméljük, lehetővé teszi majd, hogy mielőbb megegyezzünk a leszerelés kérdésében.

A továbbiákfoan Hruscsov elvtárs ismertette a tízhatalmi bizottság munkájának tapasztalatait, majd így folytatta:

Ahhoz, hogy a leszerelés kérdését végre kimozdítsuk a holtpontról, a közgyűlésnek rendre kell utasítani azokat, akik akadályozzák a leszerelés megoldását és e kérdés érdemleges megtárgyalása helyett csak üres fecsegése akarnak folytatná róla.

(Folytatás a 3. oldalon)

tő támadásra induljanak a nepek a gyarmati rendszer ellen.

A szovjet kormány úgy véli, el- sukkal, kizsákmányolásukkal vol- érkezett az idő, amikor fel kell nának elfoglalva — akkor a gyar- vetni a gyarmati kormányzási ma tok és az anyaországok népei rendszer teljes és Végérvényes egyforma ütemben fejlődnének, és megszüntetésének kérdését, e nem volna olyan meghökkentő

Teljesen és véglegesen meg kell szüntetni a gyarmatosító rendszert

Meg kell végre oldani a leszerelés problémáját

problémájának óriási jelentőségiét