Békés Megyei Népújság, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-24 / 226. szám
BÉKÉS MEGYEI . *>»• so túlér * Világ proletárjai egyesüljetek! vm. SBEPTEMBIÍR 34., SZOMBAT AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA V. ÉVFOLYAM, 336. SZÁM Szabadságot és függetlenséget minden gyarmati népnek! Oldjuk meg az egyetemes leszerelés kérdését! Hruscsov elvtárs beszéde az ENSZ-közgyűlés IS. ülésszakának általános vitájában New York (MTI) J Hírügynökségi jelentések szerint pénteken — magyar idő szerint 15.40 érakor — összeült az ENSZ-közgyülés > plenáris ülése, hogy folytassa az általános politikai vitát. ^ Elsőnek Nkrumah ghanai elnök szólalt fel. Hosszasan foglalkozott a ko ngói helyzettel és követelte, haladék- l talanul szervezzék át az ENSZ kongói parancsnokságát és lássák el félreérthetetlen utasításokkal arra, hogy a ' Kaszavubu elnök és Lumumba miniszterelnök vezette törvényes kongói hatóságokat támogassa. t Nkrumah végül állást foglalt amellett, hogy a Kínai Népköztársaság elnyerje az ót megillető helyét az l ENSZ-ben, általános választásokat javasolt Korea és Vietnam egész területén és felszólította a világ népeit, ; hogy elszántan helyezkedjenek szembe a dél-afrikai kormány faji megkülönböztetési politikájával. Ezután — magyar idő szerint 16.2 5 órakor — Hruscsov szovjet miniszterelnök emelkedett szólásra, hogy el- ( ( mondja nagy érdeklődéssel várt beszédét. ) Hruscsov etvtáss bevezetőben ? az ENSZ jelentőségét méltatta.; Rámutatott-; nincs a világon álla- < mok képviselőit magában foglaló ( felelősségteljesebb gyülekezet, £ mint aminőnek ennek kell lennie. Nem hiába nevezik az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének. Csupán két szót szeretnék kiemelni a többi közül — mondotta —, ezt a két szót: Egyesült Nemzetek. Ebben a telemben sok nemzet képviselői vannak jelen és nemcsak a terem falai kell, hogy egyesítsék őket, hanem az emberség magasztos érdekeinek közös- -ge is. A továbiakban arról szólott: — Az a sors jutott nekünk, hogy az emberiség fejlődésének legviharosabb, de egyúttal legszebb időszakában éljünk, s a jövő nemzedékek irigyelni fognak bennünket. Sok minden, ami még nem is olyan régen szinte megingathatatlannak, öröknek látszott, összeomlott, mert lejárt az ideje. Megszilárdult az, ami új, haladottabb, igazságosabb. Korunk olyan időszak, amelyben rohamléptekkel újulnak meg az- emberi társadalom létezésének formái; az emberiség soha nem látott hatalomra tett szert a természet erői fölött és soha sem látott módon emelkedik feljebb egy haladottabb társadalmi rendszerbe. Mégis, bár a XX. században élünk, még észrevehetők a letűnt századok csökevényei, sőt a barbárság maradványai is. Korunknak mégis az az egyik fő jellemvonása, hogy felébredtek a valaha elmaradott, levert és elnyomott népek. Századunk a szabadságért folyó harc százada, amikor a népek lerázzák vállukról az idegen igát, emberhez méltó életet akarnak élni és harcolnak is ezért. Sok országban, serif földterületen már győzelemmel végződött ez a harc. De vajon azt jelenti-e ez, hogy most már tétlenül ülhetünk?' Nem, hiszen tudjuk, hogy még az emberek tízmilliói sínylődnek gyarmati rabságban, kegyetlen nélkülözéseket szenvednek. Minden gondolkodó ember eltűnődik, vajon mit hoz az emberiségnek a tudomány haladása, a nagy XX. század. Az emberek joggal mondják, hogy a XX. század új távlatokat tár fel a világ előtt, határtalan lehetőségeket arra, hogy megteremtsük az anyagi javak bőségét és minden tekintetben kielégíthessük az ember szükségleteit. Mások nem kevesebb joggal rámutatnak, milyen óriási veszélyt rejt magában, hogy a tudomány és a technika vívmányai eseteg nem a nemes célokat fogják majd szolgálni, hanem elsősorban szörnyű pusztító eszközök előállítását. E pusztító eszközök ma tétlenek. Mégis, végeredményben azért készítik őket, hogy egyszer akcióba lépjenek. A derűsen és a sötéten látók e vitájában tükröződik vissza jelenlegi valóságunk. Ennek fő tartalma, hogy két irányzat, két vonal harcol egymással a nemzetközi kapcsolatokban. Természetesen, most nem beszélek a társadalmi rendszerek különbözőségéről, mert a népek és az államok belső életének e kérdéseit csakis maguk a népek és államok oldhatják meg és nekik is kell megoldaniuk. A világ népei — munkások és parasztok, értelmiségiek, valamint a burzsoázia egy része, a militaristák és monopolisták kis csoportjának kivételével — nem akarnak háborút, hanem békét és csakis békét óhajtanak. Éppen ezért a béke biztosítható, ha a népek erőteljesen harcolnak azért, hogy megkössék a militarista—monopolista körök kezét. Másként ez nem is lehetséges, mert az életet nem lehet egyszerű geometriai formulákba zárni, s mert az élet a békeszerető államok reális erejére, az emberiség túlnyomó többségének forró együttérzésére és támogatására alapozódik. Az Egyesült Nemzetek Szervezetét éppen azért hozták létre, hogy győzzön a béke és a nyugalom, s hogy szolgálja a népek békéjének és biztonságának ügyét. Hruscsov elvtárs ezután a szovjet nép névéiben üdvözölte az ENSZ-be nemrég felvett államokat, s jólétet és virágzó életet kívánt nekrk.Most egy éve abban a megtiszteltetésben volt részem — folytatta Hruscsov —, hogy beszédet mondhattam erről a szavát messze eljuttató szónoki emelvényről. Ez akkor volt, amikor az emberiség előtt a nemzetközi légkör megja- vulásának sokat ígérő távlatai tárultak fél. Bővültek a különböző országok felelős állami vezetőinek kapcsolatai. A közgyűlés határozatot hozott az általános és teljes leszerelésről. Megkezdte munkáját a tízhatalmi leszerelési bizottság. Megállapodás jött létre a csúcsértekezlet megtartásáról. Az atom- és hidrogénfegyverrel végzett kísérletek megszüntetéséről folyó tárgyalások szemmellátható- an haladtak. Mindez világszerte nagy reményeket (kéltett az emberek szívében. Senki sem vonhatja kétségbe, hogy a Szovjetunió régebben is és most is mindent megtett, illetve tesz azért, bogy a nemzetközi kapcsolatok ebben az örvendetes irányban fejlődjenek tovább. De makacsul kitartanak állásaikon azok a sötét erők, amelyeknek érdekük fenntartani a nemzetközi feszültséget. Csupán maroknyi emberről van, szó, de ezek eléggé befolyásosak és nagy hatással vannak hazájuk politikájára. Eme erők tevékenységének veszélyes megnyilatkozásába ütköztünk idén tavasszal, amikor az ENSZ egyik legnagyobb tagállamának, az Amerikai Egyesült Államoknak repülőgépei hitszegöen behatoltak a Szovjetunió és más államok légi terébe. Sőt. az Egyesült Államok tudatos állami politikai elvévé tették a nemzetközi jognak ilyen fajtájú megsértését. Az amerikai repülőgép országunk fölé történt agressziós behatolása és az Egyesüli Államok kormányénak ezt követő minden cselekedete megmutatta a népeknek, hogy az Egyesült Államok kormányának megfontolt politikájával van dolgunk, s ez a politika a nemzetközi jog helyébe a rabló módszereket, a szuverén egyenjogú államok tisztességes tárgyalásai helyébe pedig a hitszegést próbálja állítani. Világszerte tudják, milyen súlyos csapást mért ez a politika a nemzetközi feszültség enyhítésének ügyére. Ez a politika volt az oka a többi között annak, hogy meghiúsult a párizsi csúcstalálkozó, amelynek meg kellett volna vizsgálnia korunk legfontosabb problémáit. Más körülmények között ez a csúcstalálkozó megala. pozhatta volna az államok egészségesebb együttműködését. Ám semmilyen lecke sem elég azoknak, akik javíthatatlanul szemet vetnek mások javaira. Leverik a derekukat és mégis azt gondolják, hogy csupán vigyázatlanságuk okozta a bajt, vagy az, hogy nem megfelelő eszközt használtaik. Újból betolakodnak más házába, de most már másik, újfajta tolvajkulccsal. Valahogy ilyesféleképpen tesznek az amerikai légierő kémrepüléseinek megszervezői. Nem tudom, milyen tanulságot vontak le az U—2-es repülőgép incidenséről, de pontosan két hónap elteltével, július 1-én RB--47-es típusú újabb katonai repülőgépet küldtek hozzánk. Ezen a repülőgépen fedélzeti ágyúk, különleges felderítő berendezések voltak. Ez a repülőgép a Kóla-félsziget felöl hatolt be hozzánk. Milyen célból? Mily«! jogon? Úgy gondolom, minden józan gondolkodású ember megérti, hogy ez a repülőgép nem jószándékkal jött hozzánk. Mellékesen szólva, Eisenhower úr, az Egyesült Államok elnöke tegnapi beszédében szólt arról, hogy szovjet egységek lelőtték az RB—47-es amerikai katonai repülőgépet. Nem akarok erről vitázni, annak idején pontosan kifejtettük a tényállást és a magunk álláspontját. De akármilyen figyelmesen hallgattuk is az elnök beszédét, különös módon egy szót sem hallhattunk az U—2-es repülőgépről, amelyet pedig szintén a Szovjetunió területe fölött lőttek le. Mivel magyarázható ez? Talán az elnök megfeledkezett erről a repülőgépről? Tulajdonképpen mit akar az Egyesült Államok elérni azzal, hogy repülőgépeit a Szovjetunió légi terébe küldi? Talán olyan incidenst akar előidézni. amely után a rakétáké a szó? Egy repülőgép, aztán még egy repülőgép és máris megrendeztek egy ilyen incidenst. Vagy talán ez a politika egyelőre a másik Bél erejének kipuhatolá- sát tűzte ki céljául? Akár így, akár úgy nézzük, egy nyívánvaló. Tudniillik az, hogy a provokációk szervezői olyan légkört akarnak teremteni, amelyben a népek állandó félelemben éinek. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének feltétlenül meg kell hallania azokat az egyre erőteljesebb követeléseket, amelyeket a béke ellenségeinek mesterkedései miatt aggódó népek hallatnak. Egyre kevesebben hajlandók belenyugodni a jelenlegi helyzetbe. Ma ugyanis a népek szabad akaratának minden megnyilvánulása, minden független politikára irányuló törekvés — például Indonézia, Irak vagy Guinea, a semleges Ausztria, vagy a gazdasági érdekeit védelmező kis Izland részéről — dühödt ellenzésre talál, vihart idéz elő azoknál a hatalmaknál, amelyek a NATO körül tömörülnek, napjainknak e sajátos „szent szövetsége” körül, amely azt a hálátlan feladatot vállalta magára, hogy mindenütt elfojtja a szabadság szellemét, bárhol je- 'entkezik is a földkerekségen. A hős Kuba célpontja lett mir den elképzelhető támadásnak, intrikáknak, gazdasági agressziónak, majd végül az intervencióval való rosszul leplezett fenyegetésnek. Nagyon tanulságos az Amerikai Egyesült Államok és Kuba viszonyának alakulása. Ismeretes, hogy a népi forradalom győzelméig Kuba egész gazdasági életében osztatlanul uralkodtak az amerikai monopóliumok, amelyek a kubai dolgozóik és termékeny földjük kincseinek kizsákmányolása útján óriási profitot húztak. Mo6t más rend van Kubában. A kubai nép kiűzte Batistát. az amerikaiak védencét, utána megszabadult a külföldi kizsákmányolás- tóil és kezébe vette sorsának irányítását. majd határozottan közölte az Egyesült Államok monopolistáival: „Eleget raboltatok hazánkban. Magunk fogjuk élvezni munkánk és földünk kincseit!” Ilvmódon Kubának mindössze az az állítólagos bűne, hogy a szabadságszerető, bátor kubai nép saját, független életét alkarja élni. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének mindent el kell követnie, hogy megszabadítsa Kubát a külső beavatkozás veszélyétől. Viharos események játszódtak le az afrikai kontinensen. A. fiatal Kongói Köztársaság függetlensége kikiáltáséinak mái' a harmadik napján agresszió áldozatává vált. Mennyire nevetségesek és ostobák azok az érvek, amelyekkel az agresszorok leplezik cselekedeteiket. ŐJ azt bizonyítják, hogy Kongóban „zűrzavar” támadt volna, ha nem vonultak volna be a bel. ga csapatok, hogy állítólag a kongói nép még nem érett az önálló életre. De ki adhat hitelt ezeknek az állításoknak? Az afrikaiaknak van egy közmondásuk: „Becsapni a népet annyi, mintha papírba akarnák csomagolni a tüzet.” Egész Afrika, az egész világ közvéleménye elítélte a Kongó ellen elkövetett fegyveres agressziót. Persze, korántsem a Kongóban élő belga polgárok életéért éreztek aggodalmat, hanem amiatt, hogy a nagy monopóliumoknak az érdekei igen érzékenyen fűződnek a kongód földhöz. Ez vezette a belga kormányt arra az esztelen kísérletre, hogy térdre kényszerítse a fiatal állam népét, erőszakkal ragadja el tőle a gazdag tartományát, Katangát. Amikor a gyarmatosítók megérezték, hogy a Kongói Köztársaság törvényesen megválasztott és a parlament bizalmára támaszkodó kormánya szilárdan függetlenségi politikát visz. és feladatul tűzi maga elé, hogy csak saját népe érdekeivel törődik — e kormány megdöntésére azonnal igénybe vették a gyarmatosítóik minden eszközét. A gyarmatosítók elhatározták, hogy olyan bábkormányt alakí- anak, amely fenntartja ugyan a (Folytatás a 2. oldalon.)
