Békés Megyei Népújság, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-22 / 224. szám
i960, szeptember 22., csütörtök KÉPÚJSÁG Jobb a pulyka, mint a páva Ahogy a gépkocsi Körösladány felé közelít, az új burkolatba öltöztetett országúton baloldalt hatalmas kiterjedésű, repedezett földdarab terül el: a Szikhát Mint neve mutatja: szikes terület, s terméketlen talaján nehezen él meg a szöcske is. A ladányi Üj Barázda Tsz azonban már évek óta eredményesen használja ezt a határrészt. Valamennyire feljavították a talaját, melynek közepén most egy nagyabb épület és egy kisebb kunyhó emelkedik, mint síma tükrű tengerből egy óceánjáró meg egy kis csónak. Az „óceánjárónak” 1400-as létszámú „személyzete” és két „parancsnoka” va. A személyzet, mely valóban az óceánon, vagy legalább is a La- Manche csatornán túlra jut „felnőtt” korában: pulyka, melyek óluk körül valósággal befeketítik az egész telepet. Gondozójuk özv. Vincze Lajosné és Perle Ilona. — Amióta pulykát tenyészt az Cj Barázda, azóta ezen a területen én vagyak a gondozójuk. Ilona csak nemrég került mellém — mondja özv. Vinczéné. — Miért „ezen” a területen? Máshol is van pulykájuk? — Van. A Túzokoson. Már harmadik éve tenyésztünk... — És érdemes? — Meghiszem azt — feleli a még fiatalos özvegy asszony. — Körülbelül hat kilós átlagsúlyban Csibenevelés — istállópadláson Az orosházi Üj Élet Termelő- szövetkezetben az egyik istálló padlását átalakították csibenevelőnek. A tetőszerkezet alá nádpallókat rögzítettek, hogy az időjárás káros behatásaitól a téli időszakban megóvják az apró állatokat. A világítást ablakok beépítésével és villannyal oldják meg. Az átalakított istállópadláson egyszerre tizenkétezer csibét nevelnek fel. A megyei tanács állattenyésztési csoportjának egyelőre húszon, ötezer csibe szállítására adták be igénylésüket. Elgondolásuk szerint az átalakított istállópadláson 80— 100 ezer csibét akarnak felnevelni. adjuk áit őket a csabai Bamevál- nak. Körülbelül száz forintot kapunk egyért. Ez kifizetődő, mert ezek a jószágok megkeresik a magukét ezen a legelőn is. Ennek a falkának naponta mindössze 64 kiló eleséget adunk ... — A Túzokoson mennyi van? — Ugyanennyi. Az első évben 700 darabot, a másodikban 900-at tenyésztettünk, most pedig 2800-at. Ez több mint 25 000 forint tiszta nyereséget hoz a termelőszövetkezetnek. — S a gondozók is jól jönnek ki? — Nem panaszkodhatunk, igaz- e, Ilonka? — mondja özv. Vinczéné. — Nekem öt gyermekem van, s közülük csak a legnagyobb, a 17 éves Lajos fiam dolgozik még a tsz-ben. De ketten gond nélkül eltartjuk a családot. Saját házunkban lakunk, s se ruhában, se élelemben nem szenvedünk hiányt. Soha sem éltünk ilyen gondtalanul. Eddig 360 munkaegységem van, de ehhez jön még legalább 120 az év végéig. Ebből meglesz a 20 ezer forintos évi jövedelmünk ... — ...Hé, Róza! — szakítja félbe beszélgetésünket egy kiáltás Messziről integet hosszú kampós- botjával a juhász, a szellő azért ide hozza öreges hangját: — Nem látod, hogy a kövesútra szélednek a pulykáid?! Jön az autó, elgázolja őket! — Hu, az anyátok! — döbben meg özv. Vinczéné és faképnél hagyva, szalad az országút felé. Közben hangosan mondja: puljf, puly, puly, puly! S mintha az okos fekete szárnyasok idomítva lennének, felkapják fejüket, s széles, tömött sorokban futnak vissza a hang irányába. Az úton a gépkocsivezető csak a tengernyi hullámzó feketeséget látja s elcsodálkozik: „Hű, a nemjóját, mennyi pulyka!” S mivel gyakorlati ember, mindjárt eszébe jut az is, hogy: de sok pénzt kaphat ezért a termelőszövetkezet... Mert igaz, hogy szebb a páva, mint a pulyka, de a pulyka jobb és igen hasznos a tenyésztése. Varga Dezső KÉT PÓTKOCSIS Super Zetor kanyarodik be a község határában a gyártelephez. Kerekei felkavarják az út porát. A porszemek még sokáig táncolnak a levegőben. A bejáratnál, ahol ez olvasható: Gyomai Téglagyár, egy pillanatra megáll a vontató, majd tovább folytatja útját a kemencéhez. K. Nagy Endre, a helybeli Győzelem Tsz fogatos csapatvezetője ugrik le róla. Benyitja az iroda ajtaját. Köszön, aztán az adminisztrátorhoz fordul: — Kétezret kérek! S amíg a papírt várja, szóba elegyedünk. — Kora tavasszal negyvenezret vittünk. Most 35 ezret. Amit most viszünk — toldja meg —, a fiazta- tó építéséhez hordjuk. £ KÖZBEN ELKÉSZÜL a papír. Zsebébe gyűrd és indul kifelé. Dankó János gyárvezető meg előveszi a kis okost. Bele-belepillant az'egész telep munkáját, eredményeit összesítő feljegyzésekbe. Érdemes leírni szavait: — A téglának mintegy 80 százalékát a helybeli és a környező tsz-ékbe, állami gazdaságokba viszik. Nagyon építkeznek. Itt van például a Győzelem Tsz. Rengeteget épít, de másutt is így van. Mi a gyárban arra törekszünk, hogy ehhez elegendő anyagot gyártsunk. Nem szeretnénk — mosolyodik el —, ha panasz érné a ház elejét. Majd ezután komolyra fordítja a szót: — Nem állunk rosszul, persze elégedettek sem vagyunk. Azért, mert szeretnénk az egyesülésen belül a legjobb telep címet elnyerni. Ehhez pedig eredmények kellenek. Méghozzá nem is akármilyenek... Az eddigiek nem rosszak. Annak elsősorban is a kis okos a megmondhatója. Abban pedig ezt olvashatjuk: „Az idei éves nyersgyártási tervet, ami 5 millió volt, augusztus 10-én teljesítettük. Vállaljuk, hogy az idény végéig terven felül még 2 700 000—2 800 000 darabot gyártunk. Szeptember 20- ig ebből 1 659 240 darabot legyártottunk.” Az égetés azonban már kedvezőtlen képet mutat. A baj nem vészes, de itt meg kell nyomni a gombot ahhoz, hogy terven felül is égethessenek. No de úgy mondják Gyomán: ...ezzel sem lesz baj. Év végéig 2—3 százalékkal az égetési tervet js túlteljesítjük. Muszáj is, mert az Eleki Téglagyár nagyon szorongat bennünket. Ha nem igyekszünk, akkor bizony könnyen oda lehet a legjobb telep cím. Ezt pedig nem nagyon szeretnék másnak átengedni. Tízmillió forint toliból Megyénk földművesszövetkezetei az idén eredményesen szervezték meg a népgazdaság tollellá- tását. összesen 33 425 liba és 14 417 kacsa tollának eladására kötöttek szerződést. A szerződéi, ses tollért a földművesszövetkezetek nyolc forintos felárat fizetnek, így a toll kilónkénti eladási ára 10S forintra nőtt. Termelőszövetkezeteink kihasználták a szerződéses felárat és ezen a címen az idén 113 392 forint többlet-bevételt értek el. A toll-termelésben kitűnt termelőszövetkezetek között találjuk az eleki Lenint — mVMWVM«WWMWtMMIWW»WWW»HWMmWWWWMMWWWW»MWWWVWWWMWWW — Te cigány, ne kérjél itt azt, amiről tudod, hogy úgy sincs, mert kiváglak. Ha van pénzed, kérjél szalonnát, kolbászt, tojást, vagy italt, vagy pedig menj a dolgodra!... Ügy nézett a kocsmároera, mintha ő életében ilyen gorombaságokat nem hallott volna. — Na, hozzon akkor két deci bort. a legócsóbbikbul, tekintetes úr... — Hol jártál Talpas? — kérdezte az egyik. — Van annak már kilenc éve is, hogy nem láttunk ... — Kilföldön jártam, ha akarjátok tudni... — Na te Talpas, mégis hol? — Jugoszlavóniába ... — Milyen lóvé van ott? — Drahoma .., Az itthoniak hosszan elcsodálkoztak a „kilföldet” járón. — A rajkó? — Enyém. — Osztán mék jobb, üzletezni, vagy hegedülni? — Hegedülni. Aztán keresztbe vágta láb üt. félvállat fordított a fajtájabelick- nek. Öt ne vallassák. Megkapta a kétdecit, felét kitta, egy kortyot adott a lóca végén összetorpant kis cigánynak is. A kis csórónak, aki hallgatagon elcsodálkozott az aranyláncosokon, fáradtan fénylő szemekkel nézgelődött. Talpas úgy gondolta, mégis 1 odavág valamit ezeknek az utolsóknak, hadd bámuljanak, mi lett őbelőle: — Szeretnék kimenni Tokhalomba ... — Mék ország az te Talpas? — Fent magasan észak felé. Azt mondják, hogy a tenger mellett Veresnyúl kint van már két párjukat, szabadságról dalolt éve, várom, hogy pénzt küldjön, erdő. dett. A szánazfában benne búgott az országúti szél, sóhajtoztak a fák, majd friss patakok vize csörgedezett, a patak mentén csó- kos cigánylányok ölelgették a az hogy kijussak. Várnak ott énrám ... (Ugyan hová küldje Veresnyúl azt a pénzt, hová, te Talpas, kérdeztem a rács mögött magamban figyelőn, mikor nincs polgári értelemben vett „atrecod”. Neked csak országút széle van, patakmente, erdőkiszögellés, ezekre a helyekre a posta nem kézbesít.) Sörrel tukmálták. Nem akarta elfogadni. Aztán mégis csak nekiállt az ivásnak. Ittak. A kis csórót is itatták. Talpas azonban nehezen melegedett össze régi sorstársaival. Nagy messzeségben élt már tőle a karaván, a vásárok, a ló, a kupeckedés, a senkitlenség, a megvetettség, a nomád cigánysors. Sörüket arisztokrata gőggel itta, s mennél többet ivott, úgy nagyobbodott a gőgje. — Basaváljál mán te Talpas! — kérte az egyik. — Én, nektek? ... Hehe ... Kilföldön csuda nagy rajoknak basaváltam... Gróf is volt köztük ... — Megfizetek! — sötétlett szeme az aranyláncosnak. Bankót lökött Talpas elé, a bankó pedig meglökte Talpast. Lassan kihúzta a zöld zsákból a hegedűt, stimmelt, futamozott, aztán busongó cigánydalba kez— Micsoda nagy mívész lett ebből a Talpasból... — A tálentum! — mondotta a másik. — Amúgy is jő cigány voltál mindig — lelkendezett nagyhangon az egyik. — Jó hogy elmentél kilföldre, mert a Pankotai ügyben mindent rádkentünk ... A másik kettő részeg pissze- géssel csitította a kiabáló cigányt, és a „mívésznek” a vonója egyszerre leesett a húrról. El- fehéredett. Ült meredten, mert az esztendők mélyéről visszakojtor- gott emlékezetébe a Pankotai tanya. Vér, ló, balta, sötétség, éjszaka, futás, nagy bujdosások, aztán át „Jugoszlavóniába”. Pedig ő csak kint vártázott a tengeri föld szegélyén, vacogott a foga a csatakos őszi éjben, rázta a hideg. De az isten puszította volna el ezt a cigányt, miért hozza most ezt fel? ö már régen azon az úton van, mely a városba visz. Bérelt lakás valamelyik csendes utcában. De mégha a cigánysoron is. „Kótát” tanul, prímás lesz, bandát alakít. Lepertuznak az urak vele. Finom úriasszonyok pislognak rá, ha majd kiöltözik. De most itt van ni! Találkozott ezekkel az aljasokkal! (Folytatjuk.) itt háromezer liba tollára szerződtek — és a dobozi Petőfi Tsz-t, amely ezer liba és ugyanennyi kacsa tollát kötötte le. A toll-termelés fellendítését elősegítette az a céljutalom is, amelyet a Mezőgazdasági Termékeket Értékesítő Szövetkezeti Központ tűzött ki a legjobb toliszerződési eredményt felmutató földművesszövetkezeteknek. Az 500—1200 forintos céljutalomra ez idő szerint legesélyesebb Békésszent- andrás, Pusztaföldvár, Kardoskút és a kondorosi földművesszövetkezet. A földművesszövetkezetek 1960-ban tízmillió forint értékű tollhoz juttatják népgazdaságunkat. Testvéri segítség A ben köröstarcsai Szabadság Tsz- munkaerő-hiány mutatkozik. A nagyobb tsz-ek nem nézik tétlenül ezt: testvéri segítséget adnak a kis tsz-eknek. A kamuti Béke Tsz tagjai közül a betakarítási idő alatt mintegy ötvenen segítenek a köröstarcsai Szabadság Tsz-nek. Inkább nekigvűrköznek, hogy a kora tavasszal bővített kemencéből, amely már eddig is elég sok fejtörést okozott, minél többet kihozhassanak. Szükség is van erre, mert a téglát úgy viszik, akár a cukrot. Mindenfelé még a rossz idő beállta előtt be akarják fejezői az építkezéseket. — Volt úgy — emlékszik vissza Valuska Jáno6 művezető —, amikor annyira megrohantak bennünket, hogy a kemencéből egyenest a kocsikra rakták a téglát. Nem volt neki ideje kihűlni sem. MOST SE SOK VAN. Három-négy vontatóra, teherautóra is rakják. S bizony, nincs az a sok, hogy egyszer ed ne fogyjon, ha nem pótolják. A telepen pedig úgy dolgoznak, hogy a pótlás mindig meglegyen. Azért is tettek olyan szép vállalásokat. Nemcsak a pillanatnyi igények teljesítésére gondolnak azonban, hanem a tőre is. A szabadban és a színekben ott tornyosul a sok tízezer bekazlazott nyerstégla, amit majd télen és a tavasszal égetnek. Erre a készletre is gondosan vigyáznák. Ennél két újfajta módszert is bevezettek. Az első a lépcsőzetes kazalozás. Ezt a gyárvezető fundálta ki, s alkalmazásával nemcsak a szárítás gyorsul meg, hanem a minőség is lényegesen javul. Jó nyersáru kerülhet majd a kemencébe. Ezt az eljárást az egyesülés többi telepén is alkalmazzák. Sokan a másik itt alkalmazott módszert is megcsodálták. Eddig a szabadban kaza- lozott nyersárut égetett téglával rakták körül, hogy megvédjék az eső és az időjárás kártevésétől. A két Dankó, a gyárvezető és fia, a Békés megyei Tanács Bánya- és Építőanyagipari Egyesülés szállítási csoportvezetője gondolt egy merészet. A kazlakat nem rákják körül égetett téglával, hanem egyszerűen bemeszelik. Hat mázsa mész számításuk szerint egy évig is megteszi. Ez pedig talán 400 forintba kerül, s ugyanakkor felszabadul a mintegy 64 ezer forint értékű égetett tégla. Ezzel is több téglát adhatnak a termelőszövetkezeti és más építkezésekhez. Lám, egy kis leleményesség milyen haszonnal jár. És ezt másutt is megtehetik,;. ^ A KEMENCÉNÉL közben az utolsó téglákat pakolják a vontatókra. Feldohognak a motorok, útnak indulnak a szállítmányok - kal, amelyeket a termelőszövetkezetekben már nagyon várnak. A vontató karaván kifordul a gyártelepről az útra. Nyomában por- féllegek úsznak. Egy-kettőre eltakarják K. Nagy Endrét és a többieket, akik a vörös téglákat az építkezésekhez szállítják. Podina Péter A gyomai járás fiataljai is vállalásokat tesznek a KISZ-kongresszus tiszteletére A Kommunista Ifjúsági Szövetség gyomai járásbeli alapszervezeteiben az alábbi felajánlásokat tették a fiatalok a kongresz- szus tiszteletére: A gyomai területi és a gyomai fmsz KISZ-alapszervezet tagjai elkészítenek egy röplabda- és egy kézilabda-pályát. A gyomai gimnázium fiataljai (268 fő) vállalta, hogy az októberi iskolai szünetben három napot termelőszövetkezetben a cukorrépa és a kukorica betakarításánál, illetve az őszi munkáknál dolgoznak. Az endrődi területi szervezet tagjai személyenként 20 órai munkát vállaltak a helyi Búzakalász Termelőszövetkezet cukorrépájának és kukoricájának a betakarítására, ugyanitt a Búzakalász és az ecsegfalvi Egyetértés Tsz fiataljai szintén 20 órai társadalmi munkát végeznek az őszi betakarításban. A dévaványai Szabad Föld Tsz fiataljai a silózás eredményes végrehajtásáért ifjúsági brigádot alakítottak és vállalták, hogy 20 óra társadalmi munkát végeznek. A gyomai Dózsa Tsz KlSZ-tag- jai az istálló építkezésénél vállaltak 20 órai társadalmi munkát. Az említett alapszer. ezetekben a vállalt munkák teljesítését a fiatalok már elkezdték.
