Békés Megyei Népújság, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-22 / 224. szám

2

KÉPÚJSÁG

I960, szeptember 22., csütörtök

Jelentések az ENSZ közgyűlésének első napjáról

(Folytatás az 1 oldalról)

Ezután sorrendben felvették az ENSZ-be a következő államokat: Dahomey, Niger, Felső-Volta, Elefántcsontpart. Csád, Kongó Köztársaság, (Francia-Kongó), Gabon, Közép-Afrikai Köztársaság és Ciprusi Köztársaság.

Ezzel a közgyűlés első ülése véget ért.

Az ENSZ-közgyűlés 15. ülésszakának hétfő esti megnyitó ülésén, a 14 új tagállam felvétele után szünet következett, majd az ülés magyar idő szerint szerdán hajnali 1,45 órakor folytatta munkáját.

Két perccel az ülés kezdete előtt Hruscsov — akit a fotóriporterek hada kísért — belépett a terembe és elfoglalta helyét. A szovjet küldöttség vezetőjének pontossága magára vonta a sajtó képviselőinek figyelmét, mert akikor a küldöttségek egyharma- da még nem volt az ülésteremben.

A hajnali ülésen elsőnek — nyugati tudósítások szerint — Golda Meir asszony, izraeli külügyminiszter, majd Fekini líbiai küldött szólalt fel. Fekini reményét fejezte ki, hogy az új tagállamok felvétele segíti majd az Egyesült Nemzetek Szervezetét az algériai probléma megoldásában. t

Ezután Novotny köztársasági elnök, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság küldöttségének vezetője mondott beszédet.

Mint a TASZSZ jelenti, az ülésen felszólalt Popovics külügyminiszter, Jugoszlávia képviselője. Üdvözölte az új tagállamokat és kijelentette, hogy Afrika népei függetlenségi harcukban nem állnak egyedül, hanem több ország, küztük Jugoszlávia támogatását is élvezik. Befejezésül nyilatkozatot tett, amely — mint mondotta — nem tartozik ugyan az új tagállamok felvételének kérdéséhez, de mégis nagyjelentőségű nemcsak Jugoszlávia, hanem az ENSZ többi tagállama szempontjából is.

Arról van szó — mondotta Popovics —, hogy az Egyesült Államok egészségtelen feltételeket teremtett a jugoszláv küldöttség és több más ország küldöttségének működéséhez.

Popovics bejelentette, hogy emiatt megkereséssel fordult Herter amerikai külügyminiszterhez, és. felkérte őt, tájékoztassa erről az Egyesült Államok elnökét is.

Libanon küldötte — a következő szónok — hangsúlyozta, hogy a nyugat-európai országok és Észak-Amerika fejlődése Afrika és Ázsia fokozott kizsákmányolásának rovására történt, s ugyanakkor e kontinensek népei még mindig nyomorognak és kulturális téren is elmaradottak.

Portugália, Pakisztán és Libéria küldöttségének felszólalása után

a senkit sem képviselő csangkaj- sekista ügynök emelkedett szólásra. Beszéde megkezdésekor a Hruscsov-vezette szovjet küldöttség, valamint több más küldöttség elhagyta a közgyűlés üléstermét. Hruscsov nyomban szálláshelyére hajtatott.

Az ülésen felszólalt még Etiópia, Pakisztán, Guinea, Szudán, Görögország, Törökország, Ghana, Marokkó, Indonézia és Spanyol- ország képviselője. Valamennyien üdvözölték az ENSZ új tagállamait. A 14 országgal együtt az Egyesült Nemzetek Szervezetének most 96 tagállama van.

A spanyol küldött felszólalásával befejeződött az ENSZ-közgyűlés jelen ülésszakának első napja.

Ülésezett a megyei tanács

(Folytatás az 1 oldalról) mimika erősíti a tanács tömegkap- csolataát. Ezután Sinkó Sándor elvtárs válaszolt a hozzászólásoikelvtánsnő foglalta össze a hozzászólásokat.

Ezután a tanácsülés befejezte munkáját. (—czi)

A kongói helyzet újabb fejleményei

London (MTI)

Mobutu ezredes képviselője kedden rádión bejelentette az úgynevezett „főbiztosok tanácsának”, az ország újabb törvénytelen „kormányának” megalakítását. Mobutu szerint ez a tanács a folyó év végéig fogja kormányozni az országot. A tanács elnökévé Bom- bokót, az Ileo-féle bábkormány külügyminiszterét nevezték ki. A 15 tagú „főbiztosok tanácsát” Ka- szavubu jóváhagyásával hoztak létre.

Mint az AFP hírügynökség

közli, Mobutu ezredes kedden kijelentette, hogy szeptember 20-án helyi idő szerint 15 órától „teljesítettnek” tekinti küldetését és „Fernand Kaszadi nemzetvédelmi főbiztos rendelkezésére bocsátja magát”.

Mobutu utasítást adott Kaszadi azonnali szabadon bocsátására.

Mint az ADN jelenti, Lumumba kongói miniszterelnök kedden szállásán sajtóértekezletet tartott.

Lumumba követelte, hogy az ENSZ fegyverezze le puccsista Mobutu ezredes zsoldos alakulatait. Mobutu fegyveres bandái — mondotta — rabolnak, fosztogatnak. nőkkel erőszakoskodnak és parlamenti képviselőket tartóztatnak le, hogy váltságdíjat csikarjanak ki értük.

A miniszterelnök sajnálkozását fejezte ki, hogy az ENSZ kongói hatóságai tétlenül nézik a Mobutu által előidézett anarchiát.

Lumumba nyomatékosan hangsúlyozta, hogy kormánya a helyén van. A kormány és a parlament megbízta őt azzal, hogy a sajtó képviselőinek beszámoljon a helyzetről.

Egy AFP hír szerint Lumumba a sajtóértkezleten bejelentette, hogy „közlekedési eszköz hiányában” nem utazik New Yorkba.

A miniszterelnök végül hangoztatta, hogy a hadsereg nagy többsége hű maradt hozzá.

Ismeretes, hogy az elmúlt napokban a legkülönbözőbb hírek láttak napvilágot a Kaszavubu és Lumumba miniszterelnök közötti megegyezési kísérletekről.

Mint az ADN tudósítója jelenti, a Kongóból érkező hírek arról számolnák be, hogy Lumumba miniszterelnök ragaszkodik hozzá, egy új kormányban is neki kell a miniszterelnöki tisztséget betöltenie és hatálytalanítania kell Katanga-tartomány jogtalan elszakadását. Hajlandó ugyanakkor hozzájárulni, hogy a törzsek települési területeinek megfelelően új tartományokat szervezzenek Kongóban. Kaszavubu ezzel szemben elutasítja Lumumba követeléseit és azt akarja, hogy Lumumba a kinevezendő új kormányban megelégedjék a miniszterelnökhelyettesi tisztséggel.

Amint az AFP jelenti, Patrice Lumumba kongói miniszterelnök, a „főbiztosok tanácsának” megalakítása után összehívott sajtó- értekezletén

Pillanatfelvételek as ElSSZ-ről

bemutatta a közötte és Kaszavubu között létrejött megbékélési egyezmény eredeti példányát. Az okmány szeptember 17-i keltezésű, rajta van a kongói

New Y o rk (AP-Reuter)

Kedd este az ENgZ épülete előtt mintegy kétszáz személy rokonszenv-tüntetést rendezett a szocialista országok mellett. A tüntetők táblákat vittek, amelyeken ilyen és hasonló feliratok voltak olvashatók: „Éljen a békés együttélés!” „Tiltsanak be minden atomfegyvert!” „Ne adjanak atomfegyvert Nyugat-Németor;szágnak!” „Üdvözöljük Fidel Castrot” „El a kezekkel Kongótól!”

Hruscsov kedden az ENSZ épületében felkereste a küldöttek társalgóját. Mindenkivel kezet fogott, és elsősorban az afrikai küldötteket kereste. Szaed Ibrahimot, Csad küldöttét átölelte, és tolmács közvetítésével ezeket mondotta neki: „Csodálatos látni fiatalembert olyan felelős megbízatásban k mint amilyent a fiatal ország

képviselete jelent”. Egy líbiai küldött odalépett Hruscsovhoz és kijelentette: „Líbiai vagyok, arab, de szívem Afrikával érez. Kérem az ön együttműködését”. Hruscsov így válaszolt: „Ez meglesz.”

A napokban Békéscsabán a megyei könyvtárban értekezletet tartottak a járási könyvtárak vezetőinek részvételével. Az értekezleten Lipták Pál a könyvtár vezetője számolt be az eddig végzett munkáról, s az 1960/61. évi könyvtári munka feladatairól. Elmondotta például, hogy ez évben eddig 560 786 könyvet kölcsönöztek ki a könyvtárak, és ezt év végére szeretnék egymillió példányra emelni.

miniszterelnök és az elnök aláírása.

A kongói miniszterelnök közölte továbbá, hogy „a kongói válságnak gyakorlatilag véget vető” megállapodás fényképmásolatát megküldte az ENSZ főtitkárának.

meg a termelőszövetkezetek könyvtárhálózatának kiépítését. Még ez év végéig felmérik a termelőszövetkezetek könyvállományát, hogy segítséget tudjanak majd nyújtani a meginduló munkához.

A könyvtári propaganda terén folytatják az eddigi gyakorlatot, több irodalmi estet rendeznek és több ismertető bibliográfiát jelenKönyvtáros-értekezlet

tetnek meg. Az értekezlet ismer- Feladatként jelölték I tetésére még visszatérünk.

ra.

Második napirendi pontként az Élelmezésügyi Minisztérium megyei felvásárlási kirendeltségének beszámolója felett nyitották meg a vitát. Több hozzászólás után rátértek a megyei tanács népművelési állandó bizottságának munkájáról és a művelődéspolitikai irányelvek megvalósításairól szóló beszámoló megvitatására.

Joós Béla megyei tanácstag hozzászólásában a kis községek és új települések kulturális problémáit vetette fel, majd javaslatot tett, hogy a megyei tanács mérje fel a kis községek kulturális ellátottságát. Javasolta, hogy a téli időszakban több szakképzettséget nyújtó tanfolyamot rendezzenek községeinkben. Végh Andor elvtárs arról szólt, hogy községeinkben tanácsaink ezután többször tűzzék napirendjükre a művelődésügy problémáit. Danái Mi- hályné tanácstag a fiatalok neveléséről és az alkoholizmusról beszélt. Szobek András élvtárs hozzászólásában elmondotta, hogy az alkoholizmus ellen nem adminisztratív módszerekkel, hanem csak az általános műveltég emelésével tudunk küzdeni. Borka József elvtárs, a megyei tanács művelődésügyi osztályának népművelési csoportjvezetője a népművelési tanácsok munkájáról beszélt, s kérte, hogy községi tanácsaink, pártbizottságaink jobban támogassák ezután a falu kulturális munkáját. A hozzászólások után a megyei művelődésügyi állantdó bizottság elnöke KáUay Istvárme

%wwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwww%wwwwV' mhhw

Csurka Péter:

CiQÁNYOK

I*| j már itt minden ebben az

^ útszéli csárdában. De nem is csárda: szövetkezeti italbolt. Pedig tudva van, hogy itt még a kilencvenes évek végén is iddo- gáltak az elárvult szegénylegények ivadékai, naphosszat lestek a Vésztő—Szeghalom felé igyekvő vásárosokra. De még a húszas évek elején is, csatakos őszi napokon, télutókon, midőn Várad felől elindult dúdolva a tavaszt- ígérő lanyha szél, végigsímogatta Bihart, Békést, facsarta a laposokban, domboldalakon a vizet, még a gróf négyesfogata is kerékagyig fúródott a sárba.

Most új minden, köves az országút. Áramvonalas nagy gépkocsik rohangásznak rajta, teherautók, traktorok dübörögnek el az italbolt előtt. A csárda megmagasodott, új benne minden. Mert ugyan hova lett a régi kármentő? Rég elment már a kocs- márossal együtt, pedig ő még a húszas években is a kármentő rácsozata mögül adogatta ki az italféléket, a rács biztonságában kiabált ki az itallal túlságosan összebarátkozott parasztoknak, cigányoknak:

— Ne ordétozzatok, mert kiha- jéntalak benneteket.

Ritkaság volt, hogy valakit kihajintott, de hogy őt gyakorta kirepítették saját kocsmájából, arról több feljegyzés maradt meg a még élő emberek emlékezetében.

kjJegiíjult az idő, s az embe- 1 rek. Kikívánkoztam ide a nagyváros kőfalai közül gyermekéveim tanyasorába. Háronr évtizede jártam itt utoljára.

Megbújtam egy kis szögletben, a kitágított nagy ivóban. Az italboltos kihozta a borfröccsöt. Néztünk egymásra. Bal homlokán apró fekete folt, anyajegy. Hullámos fekete haj, szeme is gyöngyfeketén villog reám. Néztük egymást sokáig. Ügy éreztem, hogy évtizedek messzeségéből pillant reám, mosolyog az arca, ezt a pillantást én elloptam tőle, hurcoltam magammal, szunnyadt bennem, és most kiugrott, mint a szikra. De még nem villant bennem a régi kép, hol és mikor, sötétben tapogatóztam. Ki ő, ki vagyok én? Ezt kérdezgettük némán.

Az italbolt csak estefelé telik meg, mikor már elcsendesül a határ. Azért olykor csak be-beugrik valaki. Motoros állt meg. Beugrott, köszönt, rendelt, az italboltos kiszolgálta. Fizetett, ment. Csend.

A nagy pohárszekrény alján hegedű feküdt. Repedt, öreg szerszám, vak, fénytelen. Az italboltos felvette, futamozott, halkan, finoman. Aztán játszott, úgy, hogy engem ne zavarjon. Operarészletet. Nem jöttem rá, mifélét. De érdekes,-az italboltos öreg nyirettyűjéből klasszikus melódia bugyog fel a kocsmai csendben, itt, rosszerdei lankák alján.

Szólani kéne hozzá. Akartam, de hirtelen elakadt a szavam. Mintha forgószél örvényébe kerültem volna, úgy perdültem vissza gondolataimmal harminc évre, az el’koptatott időkbe.

Emlékeztem:

Wendége voltam a köcsmáros- ’ nak. Egy délelőttön három cigánykupec kötött ki a kocsma előtt. Szekerüket egy ló húzta, kilenc pedig a szekér után volt ist- rángolva. Három mezitlábos, ostoros, vastag arany-óraláncos lócsiszár, hangoskodva állított be az ivóba. A kocsmáros gyanakodva figyelte őket.

Sört kértek. Tíz üveget egyszerre. Ügy az üvegből akarták kihúzni. Rájuk szólt:

— Poharat is adtam, tessék pohárból inni.

— Dik mán, a góré!... Hát mik vagyunk mink, rihesek?

Ittak, s egyre hangosabbak lettek. Nevek forogtak. Suta, Csizmaszár, Kapanyél, Bürök, Dajna. Inkább csak cigányul beszéltek, sugdolóztak.

Délfelé porlepte ember állított be. Cigány. A hóna alatt zöld zsákban hegedűt szorongatott.. Rongyos, vánnyadt fiúcska szorongott be utána. Csóró kis rajkó, hétéves, nyolc, talán tíz. Az útmenti vadkörte-evéstől .kikerekedett a gyomra. Apja tükrös feketében volt. A ruha valamikor jobb napokat láthatott, nem volt hátul kirepedve. De most ki volt repedve, s a nadrág kegyetlenül lefele kívánkozott róla. Inge buggyosan hilintázott a nadrágszíj fölött. Fekete figaró volt a fején, lábán bánatosan kifelé dűlő „lakkcipő”. És, lehet hogy nem. állandóan, de mikor belépett, félarasznyira kicsüngött a gatyamadzagja.

Az egyik csiszár felkiáltott:

— Nézd már, itt van Talpas!

Talpas félénken, kétkedőén vigyorgott, de nagyhirtelen elkomolyodott. Elbiggyesztette a száját. mintha mondta volna, hogy nahát, itt vagyok, mi közötök hozzá? Ne komázzatok velem.

I eült a nagy asztal végére.

Ügyet se vetett aztán a másik háromra. Ringlit kért. Nincs. Téli szalámit kért. Az sincs. Aztán „drumadur” sajtott igényelt. Persze, hogy sincs. A kocsmáros maga se tudta ebben az útszéli kocsmában, mi a veszett fene az. Végül azt indítványozta neki Talpas, hogy csináltasson három tojásból „kemendexet”, de ne süssék ki nagyon, mert ő úgy nem szereti. Erre a kscsmáros méregbe jött;