Békés Megyei Népújság, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-13 / 191. szám
1960, augusztus 13., szombat NÉPÚJSÁG 3 Bolgár vendégekkel ünnepelnek vasárnap a békéscsabai vasutasok Vasárnap reggel hat órakor zenés ébresztővel veszi kezdetét Békéscsabán a vasutasnapi ünnepség. Később a vasutaszenekar térzenét ad az állomás előtti téren. A különböző szolgálati helyek dolgozói fél tízkor gyülekeznek az állomásnál, ahonnan háromnegyed tízkor indulnak az ünnepség színhelyére, a városi tanács dísztermébe. Az ünnepségeit Such János elvtárs, a városi pártbizottság titkára mond ünnepi beszédet, majd ezután a legjobbak között kiosztják a jutalmakat. Az ünnepség után a vasutasokat a MÁV Vécsey utcai művelődési otthonában kultúrműsorral szórakoztatják, majd közös ebéden vesznek részt. A hírek szerint ma, szombaton este a gyorsvonattal hat tagú bolgár vasutas küldöttség érkezik Békéscsabára. A bolgár vendégek, akárcsak három évvel ezelőtt, most is együtt ünnepelnek magyar barátaikkal a vasutasnapon. Már szervezik a téli csibenevelést Augusztus második feléiben megyénk valamennyi keltető állomásán véget ért az 1960. évi tavaszi keltetésű idény. A keltetőgépeket azonban egy hónapnál tovább nem pihentetik, mert szeptember második felében ismét elkezdik a keltetést. A múlt évben összesen 150 ezer csibét keltettek az őszi idényben. Az idén ennél sokkal több csibe keltetésére készülnek. Ebben az évben ugyanis felépül a megyében 132 500 naposcsibe elhelyezésére alkalmas ól, ahol a szövetkezetek szinte kivétel nélkül télen is foglalkoznak baromfitartással. Füzesgyarmaton, Kondoroson igen előrehaladott állapotban vannak a csibeól-építke- zósék, de hasonló a helyzet a mezőkovácsházi járásban is, ahol az idén 50 500 csibe elhelyezését oldják meg. A megyei tanács állattenyésztési csoportja már hozzá is látott az őszi keltetési idény szervezéséhez. Figyelembe véve az eddig épített baromfiférőhelyeket és a termelő- szövetkezetek várható igényét, mintegy 200—250 ezer csibe nevelésére számolnak az őszi időszakion. IBBBWBBB«BBBfllBBV«B«BnKtl»SeBBa»»«BBaEaSSSB«BB Kútfúrók Körosladónyban Magas fúrótorony emelkedik ki a földből Körösladány egyik ut- cáján. Hosszabb ideje dolgoznak itt a Békési Vízmű és Kútfúró Vállalat munkásai Poroszlói Pál fúrómester vezetésével. Már befejezték a fúrást, a fúró 430 méterre hastolt be a földbe. Az új artézi hátból — a számítások szerint percenként mintegy 140 liter víz szökik fel a felszínre. Szivattyúzással pedig körülbelül 500 liter vizet ad majd ez a kút a törpevízmű táplálásához. —‘ Képünkön a gépi szivattyúzást láthatjuk, amellyel a kutat előkészítik az átadáshozj Nem azért, mert elmulasztották. Nem. Egyszerűen nem volt sértett áru, ami hibájukból adódott volna. És éjjelenként valóban, mint azelőtt, tolattak, rendeztek, s az emberek sem változtak. Hát akkor? A munka azonban megváltozott. Gyorsabban dolgoztak? Inkább ésszerűbben. Ésszerűbben ment a munka mindenütt: az iro-, dában, a raktárban, a kocsik kihasználásában, még a váltókezelőknél is. És amikor a második termelési tanácskozást tartották, a piruló arcok újra megjelentek: — Tovább, tovább... — mondták. Ez volt a jelszó, s ez maradt még ma is, pedig a versenytáblán már ez olvasható: az első féléves terv teljesítése: kocsimozgatás 114, kocsitartózkodás 107,7, kocsikihasználás 105,2 százalék. És az- újságba azt szedte ki a nyomdai gépszedő, hogy „Vezérigazgatói elismerésben részesült a féléves jó munka eredményeként a gyomai vasútállomás”. Természetesnek veszik az eredményt, hogy már ők is a legjobbak között vannak, s még lelkesebben készülnek arra a napra, amelyet immár tizedszer ünnepel vasutas és utas, pályamunkás és a gyárban dolgozó: a vasutasnapra. Az eredmények részesei Mészáros Lajosné, aki itt ünnepelte az elsőt is, most a tizedikre készül. — Éjjel dolgozom, de az ünnepségen ott leszek. Ott kell lennem, hiszen olyan jó érzés az, amikor a sok „áldás” helyett minket, engem ünnepelnek — mondja. — Hogy történt-e az elsőtől a mostaniig változás? Nagyon sok. A huszonnégyezés helyett ma már tizenkettőzünk. Több az illetmény és persze az állomás is változott. Szebb lett, tisztább, világosabb. E kettő együtt fejlődött: az életem, s az állomás. Közben kopogtatnak. Kendős néni jelenik meg az ablakban. Mezőtúrig kér, s koppan a bélyegző, megtörtént a csere, és máris a következő utas feje bukkan elő. Ne zavarjuk most Mészáros Lajosnét, s ne tegyük türelmetlenné az utast, mert még „áldaná” a jegykiadót. Ojra a vágányok között járunk. Kissé hátrább egy mozdony vesztegel. Olajos kezű s arcú munkás hajol ki róla. ő nem tartozik a helyiek közé, de a nagy családMinden fölös gabonát az államnak adnak Olyan korán nem tud az ember a füzesgyarmati gabonaátvevőhelyre jutni, hogy ott teherautót, vontatót, vagy éppen lovaskocsit ne találjon. Itt a környéken ilyenkor nyáron az szokás, hogy a napkeltével együtt ébrednek az emberek, s indulnak a mezőre. A község három szövetkezetében is ilyentájt kezdik a cséplést. így nem csoda, hogy a reggeli órákban már egész autókaraván áll a magtár előtt. Az egyik vontatóról az imént rakodtak le. A Vörös Csillag Tsz gabonáját hozták. A fiatalok — mert ők jöttek a vontatóval meg a két és fél tonnás szovjet teherautóval — gyorsan a mázsára rakják a zsákokat Kattan a mérlegzár, és bemérik a gabonát. A teli zsákok tartalmát az éhes garat mohón elnyeli. — A magtárban már alig van némi üres hely — magyarázza Po- roszlai Lajos telepvezető, s hív, tegyünk reggeli sétát az emeleteken. Belépünk a felvonóba, és emeletről-emeletre járunk. A tárház befogadó képessége tényleg ki van használva. Minden emeleten két méternél is vastagabb rétegben pihen a kenyémekvaló, meg a sörárpa. Üres hely alig akad. De mégis. Az egyik emeleten kiürült egy 8—10 vagon gabona befogadására alkalmas rész. Az ott rekedt szemeket összesöprik, s jóformán még lapátra sem szedik, máris bezubban egy fél vagonnyi aranysárga búza. A telepvezető belemarkol az ömlő búzasugárba: — Ez igen, ez gabona. A Vörös Csillag Tsz eddig csak ilyet szállított. Az öreg Nagy, a tsz megbízottja szerényen megjegyzi: — Azért volt ennél jobb is. Az iparvágányra három vagont tol egy mozdony. A vezető meghúzza a mozdony sípját, mintha jelt adna: jöhet a búza. És a hosz- szú rakodócsövön át emberi kéz érintése nélkül bevagonírozzák a gabonát. Közben a telepvezető meg a tsz-megbízott valami zsákolásról beszél. Nagy bácsi már szól is: — Hé fiúk! A vetőmagbúzát a tehergépkocsiról nyomban vagonba rakjuk. — De ez nem lesz egy vagonnal — szólal meg Kovács Mihály zsákoló. —Nem baj, majd pótoljuk a tegnap átadottból. A nyolc fiatal mindegyikének egy-egy zsákoló bőrdarab kerül a mezítelen vállára, és a hektós zsákokat, mint gyerek a göringyet, megállás nélkül dobálják egymás vállára. Munka közben élcesen csipkelődnek. A közöttük lévő nősöket a nőtlenek szúrkálják, ha véletlenül az ő vállukra eggyel kevesebb zsák kerül. Kihúzod magad a munkából! Én dolgozzak helyetted?! — de ez tényleg csak élcelődés, mert itt sorjába kerülnek vállaikra a zsákok. Fiatalok és csipkelődnek. így jobban halad a munka. Mindegyikük siet, nehogy a másik lazsálással vádaskodjon ellene. Legtöbbet közöttük talán a két vőlegény — Bálint Lajos és Győri Sándor — szorul, őket bizony gyakran macerálják: dolgosa, most még bírod, ha megnősülsz úgy jársz, mint... és akinek a nevét említik, az egyszerre két teli zsákot is kér a vállára, hogy bemutassa: a jó házasság csak növeli az ember munkabírását. És a virtusság tovább folyik. Néhány perc múlva már mind a 150 zsák a vagonban fekszik, szájával befelé, ahogyan a vasút nagykönyvében írva van. És amikor egy kis szünet adódik, a fiúkat mintha kicserélték volna. Komolyra fordítják a szót. Arról beszélnek, milyen jó dolog, hogy a tsz-ben szükségletre adják a kenyérgabonát. Mindenkinek három mázsát mérnek. Amikor egy-egy tsz-tag portájára beállítanak a kenyérnekvalóval, — amint azt mondották — jóleső érzéssel veszik vállukra a zsákot, mert érzik minden szövetkezeti gazda az idén igen eredményesen dolgozott Ezt egyébként az egyéniek Is elismerik, még az olyan vaskalapos parasztok is kénytelenek a szövetkezetiek előtt kalapot emelni, mint Bojtár István, aki már addig jutott, hogy a község három szövetkezetének jó gazdálkodásáról a következőket mondta: — Sok száz kilométert kellene bejárni az embernek ahhoz, hogy olyan búzát, cukorrépát és kukoricát találjon, mint ezekben a szövetkezetekben. Fehér Ferencné, az adminsztrátor segítségével a 'vételjegyeket nézegetjük: — A Vörös Csillag Tsz-ből ösz- szesen 110 vagon búzára és 40 vagon sörárpára számolunk. Ez a gabonamennyiség még tovább szaporodik, mert a tsz-tagok a takarmányozásra kiosztott sörárpát becserélik szokvány minőségűre, vagypedig a felesleget eladják. Ebből a tsz-ből eddig több mint hét vagon ilyen árpát adtak el. — A Győzelem Tsz-ben a június 30-ig szerzett munkaegységekre négy kiló búzát osztottak. Több tsz-tag felvetette — mondja Varró Ferenc —, hogy a szükségletet meghaladó kenyérgabonát az államnak közösen adjuk el. — Nincs is ebből vita — teszi hozzá Budai János, a Vörös Csillag Tsz rakodója —, mert ha közösen értékesítjük, a nagyüzemi felárat is megkapjuk Végső soron tehát mi járunk jól. Füzesgyarmaton valóban nincs semmi vita a gabona értékesítése körül. A szövetkezetek gazdái jól megértették — személyes tapasztalatok alapján —, mit jelent az árukészítési terv túlteljesítése. A Győzelem Tsz például tavaly 84 ezer forintot kapott az államtól hitelelengedés formájában. Mivel az egyszámlájukon esedékes hitel nem volt, a 84 ezer forintot bevételi számlájukra írták. De hasonló módon kapott hitelelengedést a Vörös Csillag és az Aranykalász Tsz is. Ezek a személyes tapasztalatok megvilágosították az itt élő emberek gondolkodásmódjában olykor fel-felbukkanó árnyékokat. A fü- zesgyarrnati tsz-gazdák ma már jobban a közösségi érdekek szerint gondolkodnak, mint évekkel ezelőtt. Dupsi Károly Teljesíti bevételi tervét a kondorost Lenin Tsz nak tagja, s a helyiek eredménye az övé is. Füttyent egyet acélparipája, mely sisteregve préseli ki magából a gőzt, s lassan megmozdul. Ahogy elmegy, szabaddá válik a vágány a raktár előtt. Bent Mészáros János és Ágoston Lajos rendezgetnek. Az eredményeknek nem kis részesei ők. Óvatosan emelgetik, rakják a csomagokat. — Megfogadtuk, hogy nagyon vigyázunk. Egy kis többletmunka, de megy. Megcsináljuk. Megcsináljuk ... Ezt mondotta a váltóőr, a sorompó kezelője, s a híd őrzője is. Ezt mondotta szinte valamennyi vasutas a beszélgetés alkalmával. Pedig ínár elnyerték a kitüntetést, az éllovasok között ott a nevük, s mégis a jövőre gondolnak: megcsináljuk. Mégis csak érdemes volt, hogy jobban szétnézzünk, mert a vágányokon, az állomás épületében, a váltókon kívül mást is láthattunk, tapasztalhattunk. Láthattuk egy kis kollektíva összefogásának erejét, az emberek lelkesedését, munkaszeretetéit, amely szinte napról napra szebben virágzik, s napról napra jobban gyümölcsözik. Majnár József A két szomszédos közös gazdaságból — a Micsurinból és a Magvetőből — alakult 2500 holdas kondorost Lenin Termelőszövetkezet ez évi árwértékesítési terve 4 200 000 Ft. Ezt a számot látva az a gondolat támad, hogy bizony nagyot akartak markolni. Ezt mutatja a tervezett 45 forint munkaegységenként jutó érték is. Vajon teljesítik-e az áruértékesítési tervet s meglesz-e a munkaegységenkénti 45 forint, miután az időjárás igen kevés csapadékkal járult hozzá az eredményes gazdálkodáshoz? Mikó Istvánná, a tsz főkönyvelője határozott igennel válaszol. Bizonyításképpen aztán felsorolja az eddig elért eredményeket, amelyek július 31-ig 47 százalékra biztosították az áruértékesítési terv teljesítését. Azzal kezdte, hogy a 111 tehéntől havonta 50 ezer forint értékű tejet adnak el. Ezideig eladták 428 hízott sertést — az egész évre tervezettnek csaknem felét — 752 000 forintért. Bár a tervezett hizóálkrmány biztosítva van, még akarnak vásárolni 60—70 darab süldőt ez évi hizlalásra. Év végéig 114 szarvas- marhát akarnak meghizlalni, 39 darabot már értékesítettek 219 ezer forintért. A sertésen és a szarvasmarhán kívül szinte ömlik a pénz a közös kasszájába, a baromfinevelésből is. Ezideig 26 525 naposcsibét vásároltak s neveltek fel. A bevétel eddig 189 000 forint, de év végéig még fel akarnak nevelni 20 000 naposcsibét, s ugyanakkor 523 libát is értékesítenek szerződésre. A kondorost földek jő terméssel hálálták meg a jó munkát. A búza előreláthatólag 12—13, az őszi árpa 16, a tavaszi árpa pedig 14 mázsával fizet holdanként. Amellett, hogy a tagokat bőségesen ellátják kenyérgabonával, 15 vagon búzát és 9 vagon árpát adtak el szerződésre a Termény forgalmi Vállalatnak, amelyért 622 000 forint bevételhez jutottak. Jó jövedelemforrás a szövetkezet 67 hol- 1 das gyümölcsöse ia, .
