Békés Megyei Népújság, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-11 / 189. szám
4 NÉPÚJSÁG I960, augusztus 11., csütörtök Nyolcnyelvű könyvtár Ott, ahol Békéscsabán a Sztálin úton az új szürke házak emelkednek, a kis térrel szemben egy félig lehúzott redőny mellett két asszony beszélget: — Be kellene menni, de nem hoztam magammal a könyveket, majd holnap. — Én se megyek be, mert még néhány oldal hátra van, majd csak aztán hozom vissza a könyvet. Ezzel a két asszony továbblép és megállnak a csemegeüzlet bejárata előtt. A kirakatban elhelyezett táblán nagy betűkkel kiírva: Magyar nyelvű könyveket is kölcsönzünk délután 4-től este 7 óráig. Belépek a nemzetiségi könyvtárba, s szemem megakad a mennyezetig érő könyvespolcokon. Ahol az alsó soron négy Révai lexikon árukodik, felettük kopott bordó kötésben néhány Jókai-kötet várja, hogy kivigyék. A pult mögött Kiszely Mihály- né, fiatal szőke asszony éppen a statisztikát készíti. A négy hónapja megnyílt nemzetiségi könyvtárba már 144-en iratkoztak be és egyre többen keresik fel a környéken lakók a könyvtárat. — Sok gyerek jelentkezik, de nem tudok nekik könyvet adni — mondja Kiszelyné, és bánatosan mutatja azt a néhány gyermekkönyvet, ami még árván búslakodik a pulton. — Olvassák A nemzetiségi könyveket? — Hát, kevesen ... — Milyen nyelvűt keresnek? —- A szlovákot. Csak az a baj, hogy sokan nem az irodalmi szlovák nyelvet beszélik, és bizony nehezen tudják elolvasni a könyveket. — Milyen nyelvű könyveik vannak? — Magyar, szlovák, román, német, francia, angol, orosz és most hangzott el nemrégiben a rádióban egy felhívás az eszperantó könyvek gyűjtésére. Egy idősebb asszony lép be, fekete ruhában, kis kosárral a kezében. Néhány könyvet pakol a pultra, majd a könyvtároshoz fordul: — Egy szép szlovák könyvet kérek. A néni, özvegy Bánszki Pálné, már törzstagnak számít a könyvtárban, legtöbb könyvet ő vitte ki. Most a „Babicskát” kapja meg, ami magyarul „Nagymamá'’-t jelent. Az olvasóknak a kedvenc írója itt is, mint majdnem minden könyvtárban ma még Jókai és Mikszáth. De már itt is alakul a törzsközönség, akik egyre több új könyvet keresnek. A tanárok a szakirodalmat keresik és mind több könyvet visznek ki azok a diákok is, akik valamilyen külföldi nyelvet tanulnak. A könyvtáros tervében szerepel az is, hogy jövőre, vagy még inkább most, a tanévnyitó után felkeresi az iskolákat, és a különböző tanuló- csoportokat meghívja a könyvtárba. Biztosan nagy segítséget jelent majd a németet tanulóknak vagy az oroszt tanulóknak az itt található szépirodalom. Az asztalon néhány folyóirat van, azonban jó lenne, ha szélesebb skálájú lenne a folyóirattár, mert a nyelveket tanulóknak elsősorban ez az első olvasmányuk. — Milyen könyvek hiányoznak a legjobban? — Jó lenne meséskönyveket kapni, németet és oroszt, ezeket keresik. Ezen biztosan tudna segíteni a megyei könyvtár, s mi hisszük, hogy segítenek is. — Ezenkívül jó lenne — mondja Kiszely Mihályné —, ha eredeti németben lenne több könyvünk. Sok az oroszból fordított német, pedig az olvasók inkább az eredetit keresik. A könyvtáros szavait igazolja a következő jelenet: Belép egy asszony és német könyveket kér. A könyvtáros megmutatja, ami van, az asszony fejcsóválva visszarakosgatja őket, aztán egy magyar Jókaival távozik. — így járok sokszor... Igen, sokszor nem lehet még az igényeket kielégíteni a könyvtárban, de a megnyílt nemzetiségi könyvtár azt bizonyítja, az elmúlt négy hónap alatt, hogy szükség volt erre a könyvtárra. Biztos néhány hónap múlva több száz könnyvvel lesz gazdagabb, s az olvasók száma is növekszik. (—czi) Október elsején szűnik meg a békéscsabai kisvasút A napokban jelent meg a Békés megyei Népújságban „Mikor kerül sor a Békéscsabán áthaladó kisvasút megszüntetésére?“ című cikk minden bizonnyal nagy érdeklődéit keltett az olvasók körében és különösen az érintett területek lakosai között. A cikk nyomán többen személyesen keresték fel a megyei tanács v. b. építési és közlekedési osztályát, hogy adjon tájékoztatást a dolgokról. Augusztus 8-án és 9-én megyénkben járt Párdányi János MÁV főfelügyelő, aki tárgyalt a megyei szervekkel, s mivel ennek során semmilyen gátló körülmény nem merült fel, hogy a kisvasút megszűnjön, ennek megfelelően a Békéscsabán áthaladó keskeny nyomközü kisvasút Békéscsaba és Békés közötti szakaszának megszüntetése 1960. október elsején gyakorlatilag megtörténik. Helyette a forgalmat a normál nyomközű vasút- és autóbusz-közlekedés bonyolítja le. A Békés és Békéscsaba között utazók igénybe vehetik akár a nagyvasutat Murony irányában, akár az autóbuszt, közvetlen közúton. A gyakorlat dönti el, hogy melyik közlekedési formát szeretik meg jobban az utazók. A keskeny nyomtávú kisvasút megszüntetése az első . időkben bizonyos nehészégeket okoz majd, azonban a közlekedési szervek mindent megtesznek, hogy az átállással kapcsolatos forgalom zavartalanságát biztosítsák. Természetes, a kisvasút megszüntetése bizonyos költséggel is jár. Ennek csökkentéséért nagyon sokat tehet Békéscsaba lakossága, valamennyi állami és társadalmi szerve, oly módon is, hogy részt vesz a Békéscsabán áthaladó vasúti pálya felszedésében. Takács János 1200 könyv júliusban A nyári munkák ellenére alig észrevehetően csappant a füzesgyarmati népkönyvtár olvasótábora. Jelenleg 583 olvasót tart nyilván Kovács Ilona, a könyvtáros, akikről elmondotta, hogy rendszeresen bejárnak a könyvtárhelyiségbe, és szépirodalmi műveket, közöttük Móricz Zsig- mond, Mikszáth Kálmán és Jókai regényeit olvassák a legszívesebben. De egyre többen jegyzik elő Tolsztoj Anna Kareniná-ját, Háború és béké-jét is. Az ifjúság főleg Verne Gyula és Murányi Endre műveit olvassa. Júliusban 1200 könyvet kölcsönöztek ki a 3800 kötetes könyvtárból, amelyet kétheteként a legfrissebb könyvekkel töltenek fel. Az önkiszolgáló csemegeboltok szarkái Gyulán véglegesen eldöntötték a vitát, hogy a kereskedelem megmaradjon-e a régi, hagyományos kiszolgálási formák mellett, vagy áttérjen-e az új kereskedelmi formákra, az önkiszolgáló, önkiválasztó boltokra. Győzött az új forma. Maguk a boltvezetők is megszerették ezeket a kiszolgálási formákat. Annak ellenére, hogy a kezdetben bizonyos passzivitást és ellenállást tanúsítottak. Féltek többek között attól is, hogy árulopások fordulnak elő, ami nem is volt alaptalan. Azok, akik megfeledkeztek magukról és visszaéltek a közösség bizalmával, főleg a gyerekek és a kiskorúak közül kerültek ki. Eminek megszüntetése elsősorban nevelési probléma. Naponta 3—4 olyan eset is előfordul. hogy a gyerekek bemennek az önkiszolgáló boltba és pár szelet csokoládét vágnak zsebre. Az esetekről jegyzőkönyvet vesznek fel és átadják a rendőrségnek. A rendőrség ilyen esetekben a szülőket beidézi és beszél velük. Az első esetben még büntetést nem szabnak ki. Volt olyan eset is, hogy több gyermek egyszerre ment be a boltba, és az egyik társukat heccelték, hogy nem mer elemelni egy tábla csokoládét. Persze, ez azonnal megmutatta, hogy ő milyen bátor, merész, és zsebrevágott egy csokoládét. De azonnal el is kapták. A barátok vitték a rossz útra. Nem nagy értékek azok, amit így a gyermekek elcsennek. Társadalmi összefogással, a szülők és a pedagógusok közös erőfeszítésével ezt is meg tehetne szüntetni. *—e. t= 5,-~UJITO az illatszerboltban Sokan kérdezhetnék: Vajon mit lehet egy illatszerboltban újítani? Az biztos, hogy a gyárakban vagy más ipari és mezőgazdasági üzemekben jóval tágabb tere van az újításoknak, ésszerűsítéseknek. Ez természetes is, hiszen többféle géppel, szerszámmal dolgoznak, amelyeken mindig akad valami tökéletesítés. No de maradjunk az illatszerboltnál. Aki kimért kölnit vásárolt, megfigyelhette, hogy az el adó az üvekből először egy mérő edénybe tölti a kölnit. Ha több kelleténél, akkor adding öntöge vissza, míg a mércében kel mennyiség marad vissza. Er”tJ>o átönti a vevő üvegébe. He dalmas az ilyesféle méricsl azután sokszor néhány < kárba is vész. Egyszerre nagy mennyiség ez, de ahol a forgalom, ott nagyobb összegre rúg. Lehetne ezen egyszerűsíteni; vélekedett Sajben Andrásné, a gyulai Opera Illatszerből* vezetője, a Belkereskedelem Kiváló Dolgozója. Kereste a módját és így Az élet sokszor olyan furcsa helyzeteket, érdekes, apró történeteket produkál, amelyekre a mindennapi problémáival elfoglalt, siető ember fel sem figyel, pedig ezek dolgos életünknek természetes velejárói. Apróságok, jelentéktelen rövid idő alatt feledésbe merülő epizódok, amelyek egyszer derűt fakasztanak, máskor viszont múló bosszúságot okoznak Egy- egy derűs jelenetre sokáig szívesen visszaemlékezik, az apró bosszúságot hamar elfelejti a jóérzésű ember.« Csak úgy, „kutyafuttából” feljegyeztem néhányat. « Ez még a télen történt, de augusztusi verőfényben kellemes a visszaemlékezés... Tisztes családapa szánkáztatta négy év körüli fiacskáját az utcán. A hőmérő mínusz 10—12 fokot mutatott. A kellő szülői gondossággal — és természetesen meleg téli ruházattal — bebugyolált emberpalánta váratlanul megszólalt: —- Apa, fázom! — ez volt a tömör megállapítás, amely további intézkedések megtételére sarkallta a gondos apát, aki figyelmesen szemügyre vette, kogy kis csemetéje, mely’ testrészén nincs elegendő meleg öltözék. Miután — télviz idegén — nem tudott zöldágra vergődni, visszakérdezte a határozott lépéseket váró kisfiút: — Hol fázol, kisfiam? — Itt, az utcán! — volt a rövid, de egyértelmű válasz.« fi A szarvasi Árpád Szálló éttermének udvari bejáratán olvastam a következő figyelmeztető szöveget: „Kerékpárt hatóságilag behozni tilos!” Szigorú, fenyegető, rendre- utasító felhívás ez — igy morfondíroztam magamban néhány pillanatig, de azután felderült az ábrázatom: Mi történik akkor, ha — mondjuk szolgálati — kerékpáromat „maszek alapon” és nem „hatóságilag” viszem az étterembe? Ez is még decemberben történt. „Vérbeli” szurkolók között álldogáltam egy izgalmas futball-meccsen. Egy-egy tévesnek vélt játékvezetői ítélet után hatalmas hangorkán tette próbára egyébként edzett dobhártyámat. A legtöbben azért méltatlankodtak szerfölött, mert a játékvezető sípszava minduntalan megállította a játékot, mint mondották, „mindent lefújt.” A második félidő vége felé sűrű köd lepte el a pályát, amelynek túlsó oldalát emiatt úgyszólván már nem is láttuk. Egyszercsak a hátam mögött mindenkit túlharsogó basszus bődült fel, mint egy üvöltő dervis: — Bíró úr, fújja le a ködöt*! fi — Szia, Editke! — köszöntöttem tréfásan a minap barátom alig három éves kislányát, s jelentőségteljesen a kis csemete édesapjára hunyorítottam. Virgonc, eleven és igen bátor emberkéről van szó, s így számítottam rá, hogy üdvözlésemre feltétlenül reflektál. — Szia, csao bambina, válni nehéz... — volt a meglepő válasz, azzal nyakamba ugrott és összecsókolt. fi Ez meg a helyi autóbuszon történt. A félig zsúfolt kocsi utasai közönyösen ringatóztak a zökkenők ütemére. Az ablak mellett egy-19—20 év körüli fiatalember ül. Tekintetem az ablakpárkányon levő táblácskára esik: „Gyermekes anya részére”. Kapaszkodnom kell, mert a busz fékez. Az első ajtón kismama száll fel apró csemetéjével, tétován körülnéz... Fiatalemberünknek hirtelen sürgős nézni valója akad a jól ismert utca kövezetén. Többen felugrálnak helyükről, hogy átadják azt a gyermekes anyának. A fiatalember lopva visszapillant, s a korholó pillantások kereszttüzében megtörik: feláll, de a kismama már máshol kapott ülőhelyet. Az ifjonc helyére nem ül te senki, szinte bojkottéivá érzi magát... Önkénytelenül egy volt tanárom találó mondása jutott eszembe: — Szégyellje magát, ha tudja! fi Vendégségben voltam. A szimpatikus, kedves család éppen vacsoránál ült, amikor betoppantam. Arra lettem figyelmes, hogy az alig három éves Ágnes- kát édesanyja korholja, amiért étkezés közben rendetlenkedik. Falrahány borsónak bizonyult azonban a figyelmeztetés, mire a család feje — minden apai tekintélyét összeszedve — szigorúan rászólt a kis emberpalán- tára: — Ägneska, ha nem papizol rendesen, akkor... — be sem fejezhette a „rettenetes” következmény érzékeltetését, mert a család szemefénye ráemelte csodálkozó tekintetét és slágfertig azonnyomban imigyen válaszolt’ — Nyugi, apa, nyugi! —km— Sajbenné újításával: a kölnimércével készült el újítása: Ez egy jókora injekciós tűhöz hasonló, 10 köbcentiméteres űrtartalmú kölnimérce. Ezzel már szinte gyerekjáték a kölni adagolása. Gyors és pontos. Az üvekből annyit szippant fel, amennyi éppen szükséges. Nem kell külön a kölnit merni, s a mennyiséget egy szelep mozgatásával egyszerűen át lehet önteni a vevő üvegjébe. Erről az újitásról Tausz János belkereskedelmi miniszter is elismeréssel nyilatkozott gyulai látogatásakor. Az okos mércét néhány helyen, így Tolna megyében is megelégedéssel alkalmazzák. Megyénkben azonban e bolton kívül sehol sem^ vezették még be. A Budapesti 'illatszer Vállalat, amely ugyan elfogadta az újítást, de amint az újító elmondotta: a fővárosban mégsem használják. Elgondolkoztató ez, hiszen a kölnimérce csak mintegy 100 forintba kerül. Ha pedig valamelyik üzem sorozatban gyártaná, akkor jóval kevesebből is kihoznák. Alkalmazása pedig módfelett megkönnyítené valamennyi illatszer- bolt eladójának munkáját P. P.
