Békés Megyei Népújság, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-11 / 189. szám

IMS. augusztus 11., csütörtök »» 3 G TVe idegenkedjünk az itatásos vakcinától Hozzászólás a „Megtizedelt jövedelem“ című cikkhez Vidám órák — Ha az ember többször megfor­dul egy-egy italboltban, akarat­lanul is felfigyel egy csoportra, melynek tagjai rendszeresen ott álldogálnak a pult körül vagy a fal mellett, kezükben poharat szorongatnak és beszélgetnek, vitatkoznak. Persze, ahogyan ködösödik az agy, annál sem- mitéröbb a beszélgetés. És ez az érdekes — de szánni való — embertípus órák hosszá­ig bírja az álldogálást. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy valaki ne igyon meg egy pohár bort, de mégis furcsa, hogy a kocsmában való álidogálásban és az ezzel párhu­zamos italozásban találja meg szórakozását. önkéntelenül is gondolkodom: Nincs ezeknek az embereknek családjuk, otthonuk, akikkel és ahol kellemes, meghitt környe­zetben tölthetnék el naponta azt a néhány órát, melyet a „szesz­testvéreknek ” áldoznak? Nem hontalanokról, számkive­tettekről van szó, hanem a sok esetben családos emberekről, ' c nap nap után megfeledkez­nek az őket hazavárőkról. Mert bizony, míg a poharazgatásban telnek az órák, addig otthon az asszony szorongva, kihullott vagy elnyelt könnyeitől, szívé­ben keserű fájdalommal tartja számon a neki oly nehéz, las­san múló perceket is. A keserű­ség csak nő, amikor a gyerek megkérdezi: „Apu hol van, mi­kor jön már?” Nehéz ilyenkor egy anyának válaszolni. Kitérően mormolja a szavakat: „Dolga van, jön majd keserű percek nemsoká.” A gyermek hisz is egy ideig, mert az anya szava szent előtte, de eljön az idő, amikor már nem kérdez semmit, mert magától is látja, hogy mi a helyzet, mi az oka édesany­ja szomorúságának. Sajnos, az is érthetővé válik, hogy a szü­lői szeretet és tisztelet érzése helyett, szégyenérzete iámad a gyereknek, ha apjára gondol. Nemrégiben egy fiatalasszony könnyek között panaszkodott, hogy férje — bár csak délután 5 óráig dolgozik — mindig ké­sőn jár haza. Akkor eszik és le­fekszik, reggel pedig elmegy ha­zulról. Arra aztán nincs ideje, hogy a feleségével is törődjön, érdeklődjön gondjairól, beszél­gessen vele mint élettársával. Ha szó esik köztük, az legtöbb­ször szóváltássá fajul. Szegény asiszony most keresi, kutatja, mi az crka annak, hogy egyre romlik az életük, egyre kevésbé értik meg egymást. — Miért jobb ott álldogálni a pult mellett, mint itthon ve­lünk eltölteni néhány kedves órát, hiszen úgy hiányzik sok­szor egy kis meghitt beszélge­tés — ejti keserűen szegény asz- szony a kínzó szavakat. A válasz nem egyszerű. Egy biztos: A hiba nem az asszony­ban van, hanem a „szesztestvé­rek” között álldogálva iddogáló férjben, aki elfelejtkezik arról, hogy otthon is vannak, akik sze­retettel hazavárják, sokkal több. igazibb, mélyebb emberi szere­tettel, mint amelyben ivótársai részesítikf Ö. KOVÁCS ISTVÁN Nagy érdeklődéssel olvastam ' a Népújság július 21—i számában a „Megtizedelt jövedelem” című cikkben közölteket, és nagy meg­elégedéssel vettem tudomásul, hogy a hosszabb idő óta holtpont­ra jutott baromfipestis kérdésével újra foglalkoznak. Éppen ezért nagy meglepetést keltett ugyan­csak a Népújság augusztus 2-i számában megjelent hozzászólás. Nem vagyok állatorvos, de mi­vel a baromfipestis kérdésével már 13 év óta behatóan foglalko­zom és magam is igen komoly ré­szese voltam annak, hogy Magyar- országon a baromfipestis elleni kötelező védőoltás megindult — A nyugdíjas Molnár néni Az orosházi Üj Élet Tsz központi (anyájától jó négyszáz méterre, ha­ragos zöld levelű dohánytábla szélé­Versenyben a gyulai járás cséplőnmunkacsapatai Á gyulai járás 42 cséplő-munka­csapata versenyben dolgozik. A verseny célja, hogy augusztus 20- ig befejezzük a cséplést, és csök­kentsük a szemveszteséget; A munkacsapatok első és máso­dik helyezettjét községi szinten a termelőszövetkezetek jutalmazzák. Dobozon az első helyezett 12, a második 8, a harmadik 5 mázsa búzaértéket kap jutalmul. Körül­ír, .'öl hasonló jutalmakat kapnak más iözségekiben is. A párt járási végrehajtó bizott­sága és a járási tanács a járási versenyben a 3 legjobb cséplő­munkacsapatot szintén jutalmaz­za. A csóplés befejeztével a há­rom első helyezett munkacsapat tagjait egy egésznapos gyulai ki­rándulásra viszi. Ugyanezen a na­pon ünnepség keretében osztják ki a 6 ezer forint értékű jutalom- tárgyakat, valamint a járási páirt- bizottság és a járási tanács ver­senyzászlaját, s a járási pártbi­zottság Gyula-Városerdőn vendé­gül látja a három első helyezett cséplőcsapat dolgozóit. A cséplőcsapatok dolgozói szin­te kivétel nélkül bekapcsolódtak a versenybe, sőt többen benevez­tek a megyei tanács által megm.'- detett cséplési versenybe is. Ezek között van Újkígyóson Varga Fe­renc. Bozsik Lajos munkacsapata, amelyek már 2100 mázsát csé­peltek külön-külön. A versenyben egy ideig Bozsik csapata volt elöl, az utóbbi napokban azonban Var­ga csapata behozta a lemaradást. A járás eddigi legjobb cséplő­csapatai: Bozsik Lajos, Üj kígyó', 2123 mázsa, Hévízi György, Elek, 2021, Varga Ferenc 2060, Kola- rovszki Pál, Telekgerendás 2000, Huszár János, Szabadkígyós, 1600, Harsányd Péter 1707 mázsa telje­sítménnyel. Balogh Imre ben találtuk a többi asszonyok között a 71 éves özv. Molnár Jánosnét, aki kilenc éve vallja magáénak a közöst. Arca és a két kezén kiduzzadt erek arról tanúskodnak, hogy a múlt tár­sadalmi rendje, az embertelen mun­ka, a nehéz élet bizony alaposan meg­viselte. Az utóbbi három évben nyug­díjas tsz-gazda. Pihenhetne, hiszen derekasan jnegdolgozta már a magá­ét. Mégsem pihen, most kora reggel­től estig a határban van a többi asz- szonnyal, — him Jlmél a lánybrigádról Dobogtak a kendők, sűrűn hajladoztak a nevetgélő, nótázó lá­nyok, az ifjúsági bri­gád tagjai. A Gyulai Állami Gazdaság ha­talmas maglucerna- tábláját tisztították az idegen növények­től. Délutánba hajlott az idő, a nap szinte „csak azért is” on­totta melegét. Tarka csomóba gyűlve dol­goztak a lányok. A legjobbak közt Dal­mai Róza és Molnár Róza leánybrigádja van. •— Szeretnénk el­nyerni a legjobb munkabrigád címet, és reméljük, sikerül­ni is fog — mondta mosolyogva Molnár Róza. — Munka után mi­vel-töltik idejüket a brigádszálláson? — Nem savanyo­dunk bel — kacagott az egyik kislány. — Filmvetítéssel, olvasgatással, közös mulatságokkal töltjük el a nyári estéket — mondta egy másik. — A lányok össze­tartanak? — De össze áml — viaszolták egymás szavába vágva. A jó munka után nem marad el az eredmény sem. Még a keresetük is általá­ban egyforma, 1100— 1300 forint. — Nagyon kedve­sek a lányok, nincsen rájuk panasz — mondta Dudás Lász­ló, a gazdaság egyik agronómusa. A lányok pedig egyre csak kacagtak. Igen. Jól halad a munka, lassan végé­hez közeledik a beta­karítás, s ilyenkor kell a dolgos kéz, Tavasszal talán még voltak, akik ellenez­ték az ifjúsági brigá­dok megalakítását, mondván „nem ve­zet az jóra”. De az elhatározás mégis megszületett, és a gyakorlatban is „be­vált”. Nem csalódták az ifjúságban. És, hogy mennyire nem, azt legjobban a szor­galmas lányok mun­kája bizonyítja. A gazdaság párt- titkárától, Győrfi Ist­ván elvtárstól meg­tudtam, hogy nem­rég filmvetítőt, a na­pokban pedig televí­ziós készüléket vásá­roltak a fiataloknak. •— Nem feledke­zünk meg róluk. Igyekszünk minél több szórakozási le­hetőséget adni a mun­kától elfáradt fiata­loknak — mondotta. Wegroszta Sándor I a H vakcina használatával —, va­lamint az évtizedek óta vezetésem alatt álló vállalat tapasztalataiból saját magam érzem a baromfipes­tis okozta károkat. így általában érdemben is hozzá tudok szólni a kérdéshez. Ami a baromfiexportot illeti, eddig valóban nem attól »függött, hogy milyen oltási móddal véde­keztünk, sőt szerencsére attól sem függött, hogy az ország mentes-e baromfipestistől vagy sem, azon­ban meg kell vallani, hogy a tő­lünk vásártó nyugati államok egy része eddig is idegenkedett a H- vakcinás oltásban részesített ba­romfitól, mert véleményük sze­rint a H vakcina a gyengébb el­lenálló képességű kultúrfajtákat megbetegíti. Újabban Svájc pe­dig kifejezetten kikötötte: csak olyan vágott baromfit hajlandó átvenni, amelyik H-vakcínés ol­tást nem kapott. A nagyüzemi baromfitenyésztés fejlődése során sajnos magunknak is kellemetlen tapasztalataink vannak a H vakcinás oltással. Nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a nagyüzemi baromfitelepe­ken nagy tömegben nevelt csir­kék nem bírják el ártalom nél­kül. Tekintettel arra, hogy a nagy­üzemi baromfitenyésztés fejlesz­tésével a háztáji baromfiállomány is megváltozik, számolni kell az­zal, hogy a háztáji kifinomultabb baromfifajtáknál is rövidesen ha­sonló ártalommal találkozunk, így tehát itt az ideje, hogy ezt az eljárást valamilyen enyhébb kö­vetkezményekkel járó oltási mód­dal cseréljük fel. Ezen megállapí­tásunkat egyébként alátámasztják az itt járt nyugatnémet állatorvo­sok közlései, miszerint náluk , a H-vakcinás oltások után nagyobb elhullások is előfordultak. Kétségtelen, hogy a baromfi- pestis elleni H-vakcinás oltás kö­zel 13 éven keresztül tette bizton­ságossá baromfitenyésztésünket, és eredményezte, hogy az ország­részekre kiterjedő járványok megszűntek. Abban az. időben, amikor a baromfipestis nemcsak tizedelte, hanem jó részét kipusz­títatta állományunknak, nem tar­tottuk elviselhetetlennek a néha esetleg erősebben megnyilvánuló oltási reakciót sem, mert amelyik baromfi kiheverte a reakciót, va­lóban tökéletesen ellenállt a be­tegségnek. Azóta azonban a hely­zet megváltozott. Egyrészt a ház­táji baromfiállományok kicseré­lődtek, a régi parlagi tyúkok he­lyébe legalábbis nemesített ma­gyar fajták, de sok helyen kultur- fajták vagy ezek keresztezései ke7 rültek, amelyek sokkal érzéke­nyebbek a H vakcinával szembeni, másrészt pedig a baromfipestis okozta károk ma már elenyészőek. így nehéz abba belenyugodni, hogy esetleg a védőoltás követ­keztében állományunk 2—3 szá­zaléka elpusztuljon, 15—20 száza­lékát pedig súlyos bénulás miatt levágással kell megmenteni az el­hullástól. Megemlíti a hozzászóló, hogy ha az oltási reakció lényegesebb be­tegséget okozna, a tulajdonost az állam segélyben részesíti. Ez va­lóban így van. Saját állományo­mon tapasztaltam, hogy az oltás következtében elhullott állatok ér­tékének egy részét a tanács meg­térítette. Ez azonban aligha viszi előbbre a baromfipestis felszámo­lását. Azt hiszem, nem az a cél, hogy az államháztartásban egy je­lentős összeget ilyen célra fordít­sanak. Meg kell egyébként jegyez­ni, hogy a szocialista gazdaságok­ban ilyen címen kártérítést nem fizetnek. Az itatásos módszer alkalmazása esetében valóban semmi bizonyí­ték nincs arra, hogy a kezelés megtörtént, mert az állaton nyo­ma nem látszik, azonban éppen az előbb említett nyugati export szempontjából ennek esetleg ép­pen előnye lesz. Egyébként a B vakcinát (csibe-vakcina) hivatalos oltóanyagként használják a kelte- tőállornásokon, sőt tudtommal a nagyüzemi gazdaságokban is. A külföldi szakirodalomból úgy tu­dom, hogy az úgynevezett B vak­cina mint itatásos vakcina (trink- vakcina) használatos külföldön. Ha ez így van, nem tudom, miért idegenkedünk annyira az itatá­sos módszertől, ha ezt világszerte használják. Ami hazai alkalmazását illeti, tudomásom szerint a Baromfiipa­ri Mezőgazdasági Vállalat a múlt év decembere óta csak ezt a mód­szert alkalmazza kiváló ered­ménnyel. (Közel egy millió darab állaton végzett kísérlettéi.) A „Megtizedelt jövedelem” cí­mű cikk íróját — . meglátásom I szerint — nem helytelenül tájé­koztatták, amikor a H vakcina okozta veszteségeket 10—15 szá­zalékra becsülte, mert nagyüzemi állományokban konkrét adatok alapján megállapítható, hogy ez a szám nem ritkán még sokkal ma­gasabb is lehet. Hogy országos vi­szonylatban mi a helyzet, arról számot adni nem tudok, de a nagyüzemi gazdálkodás fejleszté­se érdekében tarthatatlan állapot, hogy egy védőoltásnál akár csak 10 százalékos veszteséggel is szá­moljunk. Illetékesek nagyon jól tudják, hogy a H-vakcinás oltástól a ba­romfit tartó lakosság idegenke­dik, mert az oltás után jelentősen csokikén a tojáshozam, és nem rit­kán az állomány egy része meg­bénul, sőt el is hull. Hatósági in­tézkedésekkel a lakosság aggodal­mát eloszlatni aligha sikerül. A H-vakcinás oltás, hogy úgy mond­jam, lejárta magát, és ha a ba­romfipestis elleni védekezésben előbbre akarunk jutni, olyan módszerekhez kellene folyamod­nunk, amit a lakosság szíveseb­ben fogad, és esetleg a patikában beszerzett gyógyszerrel — megfe­lelő kioktatás után — maga is el tud végezni. Meszjár György a Békéscsabai BARNEVÁL igazgatója Élüzem kitüntetést kapott a lökösházi állomás, több szolgálati hely vezérigazgatóif igazgatói elismerésben részesült Megyénk vasutasai az elmúlt I fél évben több figyelemre méltó | eredményt értek el. A MÁV Sze­gedi Igazgatóságától kapott érte­sülés, szerint jó munkájáért a lő- kösházi állomást élüzem címmel tüntették M, vezérigazgaSÜi elis­merést kapott Orosháza, Gyoma állomás, a békéscsabai rakodási főnökség, a békéscsabai MÁV fű­tőház, a Gazdasági Vasút, mezo- hegyesi üzemfőnöksége, továbbá igazgatói elismerésben részesüli a medgyesegyházi állomás és a békéscsabai szertár.

Next

/
Thumbnails
Contents