Békés Megyei Népújság, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-28 / 203. szám

flU. augusztus 28., vasárnap mépűj&A s Eszperantó színtársulatot hívtak meg Békéscsabára Arany kezük van ezeknek az embereknek! Több kittföldi nagyvárosban már hosszabb idő óta sikeresen szerepelnek eszperantó színtár­sulatok. A legrégibb ilyen együttes a párizsi Verda Kató, (Zöld Macska) elnevezésű, amely már évtizedek óta szóra­koztatja a francia főváros kö­zönségét. Prágában öt éve mű­ködik eszperantó színtársulat. Számunkra külön érdekesség, hogy a társulatot a neves ma­gyar eszperantó íróról és szí­nészről, Baghy Gyuláról, az Or­szágos Eszperantó Tanács elnö­kéről nevezték eL A Baghy ne­A Mit. V. 126. paragrafus (1) beik. b) portája szerint nem illeti meg túlmun­kadíjazás az óikat a dolgozókat, akik­nek a muinkaádejét munkakörük jel­legére tekintettel nem lehet pontosan sneghatároanh Vitás volt több esetben, hogy a túl­munka-díjazásra való jogosultság szempontjából milyen összegű alap­bért kell figyelembe venni és hogy ki­nek a hatáskörébe tartozik annak a kérdésnek eldöntése: a túlmunkád!jra nem jogosult dolgozót megületi-e túl­munka végzése esetén; Ezzel a kérdéssel legutóbb a Leg­felsőbb Bíróság kollégiuma foglalko­zott és (7&L. sz.) álláspontja szerint az előbb említett dolgozók körébe tar­toznak — a művezetők kivételével — olyan dolgozók, akiknek alapbére a havi 1534 forintot meghaladja; Be a bérhatár — minthogy a vonat­kozó rendelkezések változatlanul ha­tályban vannak — a túlmunka-díjazásra vadó jogosultság szempontjából ma is irányadó; ▲ MT, V: 105. paragrafusának (0) bekezdése szerint, ha a Miniszterta­nács vagy a miniszter a vállalatra, il­letve annak egy részére elrendeli a munkaidő meghosszabbítását, a túlóra- díjazásban nem részesíthető dolgozók munkabéréről is intézkedik. Ebből az is következőik, hogy túl­munka- dijazasra nem jogosult dolgozó túlmunkadíjat nem követelhet azon az alapon, hogy a túlmunka végzését a Minisztertanács, illetőleg a miniszter rendelte el. A dolgozó igénye csak akkor alapos, ha a túlmunka díja­zására vonatkozóan intézkedett a Mi­nisztertanács, illetve az illetékes mi­niszter. Ha a túlmunka-díjra nem jogosult túloradíj fizetésére irányuló igényét arra alapítja, hogy a túlmunkát a Minisztertanács, illetve a miniszter Békés megyei Tanács Bánya- és Építdanyagipari Egyesülése, Békéscsaba A IV. étüzem cün elnyerése alkalmából sok szeretettel üd­vözli összes dolgozóit és azok kedves családtagjait, összes dolgozóinak további munká­jukhoz erőt és egészséget kíván a vállalat vezetősége 517 vét viselő prágai színtársulat tavaly általános sikert aratott a varsói eszperantó világkong­resszuson. A Csongrád és Békés megyei Eszperantó Bizottságok nemré­giben magyarországi és ezen belül békéscsabai vendégsze­replésre hívták meg az együt­test. Vendégjátékukra ősszel kerül sor, A tervek szerint jeleneteket mutatnak be Goethe, Puskin, Ibsen, Csapek, Baghy, Nazim Hikmet, Shaw színműveiből. rendelte ei, a díjazás tekintetében azonban intézkedés nem történt, vita esetén a bíróság a túlmunkát elrendelő Minisztertanács, illetőleg miniszter megkeresése útján tisztázza, hogy a túlmunka elrendelésével kapcsolatban a díjazás tárgyában történt-e, s ha igen, milyen intézkedés. A Legfelsőbb Bíróságnak ez az ál­lásfoglalása a munkaszüneti napon végzett munka díjazását illetően az MT. V. 121. paragrafus (1) bekezdésé­ben, a hetá pihenőnapon végzett mun­ka pótlékát illetően az MT. V. 122. pa­ragrafus (5) bekezdésében fogdáit azo­nos tartalmú rendelkezéssel kapcso­latban is irányadó; limszky út 2. számú ódon ház ka­pujában!. Az első emelet nyitott ablaká­ból olykor szorgalmas varrógép- zakatolás hallatszik. A „Műemlék” felirat alatt a következő szövegű tábla álla Peró Ferenc szabó Felsietek az erősen megko­pott kőlépcsőkön az emeletre és benyitok az egyedül dolgazo, se­rény kisiparoshoz. A kiebajusaos, alig negyven éven felüli mester érdeklődéssel tekint rám gépe mellől, majd feláll. Eddig még sohasem találkoztunk. Ismeret­lennek talál ő is. Fürkészve néz rajtam végig villogó szemével, s aztán kölcsönösen bemutatkozunk egymásnak. — Talán egy wj fazon fesz? — kérdi, s ezzel eläirwlja, hogy vér­beli iparos.., — Egészen más ügyiben jöttem, ha megengedi! — feleltem. — Tessék csak! Miben lehetnék a segítségére 4. i? In médiás rés! Hallott ön Bá­ró kapitányról? Elmosolyodik-. — Szegedinácz Péróról? Hogy­ne! Ö az 1735-ös alföldi új kuruc- felkelés vezére volt, aki szövet­ségre lépett a békési parasztfel­kelőkkel, majd a császár emberei elfogták, s több társával kerékbe- törték. Póró Ferenc ülőhellyel kínál meg, ő is elfoglalja székét gépe mellett. — Ezért keresett fel, igaz-e? — kérdi széles mosollyal. — Természetesen. Tudomásom­ra jutott, hogy ön a nagy Péró kapitány egyenes leszármazottja! — Igen! Az öreg granécsár a dédapám dédapja volt! Pár perc múlva feláll, s köny­vespolcáról egy fekete fedelű, [olyan melegen süt, __________[mintha az eddig „ösz­sz espórolt” hőerőt egyszerre zúdí­taná a Földre. Nem lehet csodál­kozni a répaszedőkön, hogy úgy törölgetik homlokukat. Meleg van. Árnyékban 33—34 fokot is mértek már itt, a vésztői Béke Tsz-ben. De ez a munkát mégsem zavarja. A hármas brigád nagy répatáblőja olyan, mint egy csa­tatér. Az összehordott répák kö­zött az emberek mintha barriká- dokat emeltek volna maguknak. A hatalmas késekkel, bárdokkal olyan ütemesen csapnak a répa fejére, hogy az egyből lehull. Amikor egy csomót lefejelnek, egy másik kupacot kezdenek, és így megy ez egész estig. kezében is csattog a régi húsvágó bárd, mintha évek óta nem csinált volna mást, csak a répát fejelte volna. Pedig csak harmadik napja szedik a jól meg­termett répákat. Nyolcszáz négy­szögölt vállalt a tavasszal, szé­pen kiegyelte, megkapálta. Meg is látszik a gondos munka. Nem ga­zos, a répák meg olyan szépek, hogy a cukorgyár nem kívánhat különbet. Veresnének most a fér­je segít, aki a helyi ktsz dolgozó­ja. Három nap szabadságot vett ki, hogy segítsen az asszonynak. Ha így haladnak, holnapra nem is sok marad. kapcsos imádságos könyvet vesz le. A kezembe adja: — Ez a könyv a nagyapám nagyapjáé volt, vagyis Péró ka­pitány legifjabb unokájáé. Pap­nak tanult, de aztán katonai pá­lyára lépett, ö volt az, aki a „Szegedinácz” nevet is elhagyta ás csak a „Póró”-f hagyta csalá­dunknak örökül. Felnyitom a nyűitt, öreg könyvet, s benne csupa laitin nyel­vű imádságot találok. Belső borí­tólapján római szám: MDCCXC ezerhétszázkilencven. Wdndobona. (Az utóbbi Becs latin neve.) A hátsó fedelén belülről kusza fel­jegyzések olvashatók magyarul és latinul, melyből megállapítha­tó, hogy Póró kapitány unokája már teljesen elmagyarosodott. A sorokat a következő szöveg zárja le: „Nagy-Atyám a budai várban kerékbe töretett 1736. 4-ik áptil.” — Nagy érték ez a könyvi — nyújtom át az értékes relikviát nem kevés elfogódottsággal a nagy Péró kései utódjának. A mester bólint. — Semmi áron el nem adnám! — feleli, s felteszi kincsét előbbi helyére; — Mióta él a család Eger váro­sában? — kérdezek újra. — Édesapám és én itt szület­tünk. Nagyapám Szeged környé­kén látta meg a napvilágot. An­nak apja már Pécska környéki volt.:. — Milyen nagyszerűen tudja ön mindezeket őseiről — állapítom meg elismerően. — Hja, kérem! — folytatja ma­gabiztosan — sokat foglalkoztam családom történetével. Még le­véltári adatokat sem voltam rest Budapesten felkutatni. — Mennyi iskolát végzett? — Négy polgárit. Amíg beszélgetünk, megérkezik Péró mester felesége is. Mosolygós arcú, csinos fiatal — A tavasszal, amikor elvállal­tam, arra gondoltam, hogy a ka­pálás, egyelés az menni fog, de a szedéssel lesz baj — mondja Ve- resné. — Eddig mindig a legutol­só munka volt a termelőszövetke­zetben a répaszedés. Sokszor késő ősszel, dérben, fagyban szedték a répát, volt úgy, hogy még decem­berben is ezt csinálták. Nem is gondoltam arra, hogy az idén iz­zadni fogunk a répaszedéskor. Mindenütt nők dolgoznak. A férjek, akik segítenek nem tagok, csak a szabadságot töltik itt. Ha mindenki szedné, akkor baj volna a répaszállítással, nem győznék hordani, meg az átvételnél is be van ütemezve, hogy mennyit le­het naponta leszállítani. Alig pár napja szedjük a répát és már vannak munkacsapatok, amelyek be is fejezték a szedést. T. Nagy Mihálynak 1000 négyszögöl répá­ja volt. De egy nap alatt fel is szedte. Nagy a család és kilencen dolgoztak, és egy nap alatt végez­tek. Megy náluk a munka, mint a karikacsapás! Míg Veresékkel beszélgetünk a tűző napon, megérkezik a brigád­vezető is. Egyre törölgeti izzadt homlokát. — Mondtam nektek, hogy segí­tünk, nem kell ásóval kiszedni a répát, de nem engeditek! — Pi- rongatásnak szánta a megjegyzé­seit a brigádvezető. vette feleségül asszony, két gyermek anyja. Leá­nya most érettségizett, fia, Fe­renc tizenhat esztendős. A férj árulkodni kezd: — No, azért a feleségem sem származik ám akármilyen famíli­ából! Az asszony elpirul. Megsejtem, hogy itt még értékes titkok rej­lenek. Néhány perc múlva min­den kiderül: Péró Ferencné le­ánykori neve Bettes Angéla, nagyatyja édes unokaöccse és ke­resztfia volt a hamvai híres re­formátus költő-papnak, Tompa Mihálynak. Déli harangszókor búcsúzom, s azzal az ígérettel távozom, hogy rövidesen ismét eljövök egy ki­csit besteiget™, persze, hozzáte­szem: csak ha Egerben járok. RAKOVSZKY JÓZSEF • • • — Ha már kiegyeltem, megka­páltam, akkor már fel is szedem. Mit mondanának a többiek: Ve- resné ilyen lusta, hogy géppel szedeti a répát. Azt már nem! — Hirtelen méregbejött Veresné. igy véleked­nek az em­berek — fordult felém a brigád- vezető. A tavasszal vettünk egy gépet, ahhoz egy répakiemelő al­katrészt, gondoltuk, hogy fognak örülni a tagjaink, ha megkímél­jük őket a fáradságos munkától. S itt vagyunk. Szinte könyörögni kell az embereknek, hogy enged­jék a répaföldjükre. Azt hiszi, en­gedik? Még jóformán ki sem tud­tuk próbálni. Tessék nézni, itt nem messze azt az idős nénit, özv. Kira Mihálynénak hívják. A 60 éven már jóval túl van. Mondom neki a napokban, amikor meg­kezdte a répa szedését: Kira néni.; segítünk magának. Kiszedjük a répát, csak össze kell dobálni meg lefejelni, ez nem nehéz munka. Tudja mit mondott? Nem is me­rem megmondani, mert úgysem írja le. összeszidott. Mit gondolok én, hogy ő nem tudja felszedni egyedül? Dolgozott már sokkal nehezebb munkán is az idén. — Vagy néztek, itt van az az idősebb bácsi, Z. Szabó Sándor, egy hónapja operálták. Nagyon rendes ember, mindene a terme­lőszövetkezet, már a Béke elődjé­ben, a Vörös Csillagban is tag volt. Mondom neki valamelyik nap: Sándor bácsi, kiszedjük gép­pel a répáját, ne kelljen ásogatni. Ö meg csak rámnézett, s csak ennyit mondott: azt próbáld meg, hogy kiszántasd. Ilyenek a mi tag­jaink... ELBÚCSÚZTUNK J^paszedők- ___________________tol, s a bri­gád vezetőtől. A brigádvezető még utánunk szólt, csak azt írják meg: arany kezük van ezeknek az em­bereknek. De azért a gépet is megszeret­hetnék!... CsepKó Eta Értesítjük megrendelőinket, hogy a kézitíízoltókészülék­karbantartó részlegünket, SZEGED, LENIN KRT. 54. sz. alól áthelyez­tük SZEGED, KLAPKA (volt Üj) TÉR 2. sz. alá. Kérjük, hogy ja­vítandó tűzoltókészülékeiket az új címünkre küldeni szíveskedjenek. Szegedi Vegyesipari Ktsz 31555 A Békés megyei Terményforgalmi Vállalat « megye egész területén ismét beindítja a korpa-kukorica csereakciói A csere útján 1 q májusi morzsolt kukoricáért 1,20 q korpát kapnak a termelők Bővebb felvilágosítást a terményátvető helyek adnak HASZNOS TUDNIVALÓK A túlmunka díjazásáról JLátOfatád 7>étÁ (idfUtán^ ödunö-liájánái­aki Tompa Mihály déd-unokahugát Eger, verőfényes augusztusi délelőtt. Ott állok a Bajcsy Zsi­VERES JÁNOSNÉ — NA, LÁTJA,

Next

/
Thumbnails
Contents