Békés Megyei Népújság, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-23 / 198. szám

I860, augusztus 23., kedd népújság 3 'fkai Gyulaiak Rómában Ezekben a napokban azok « „legirigyeltebb" embereik, akik­nek vaswti vagy repülőjegyük van Rómába, az olimpiai játé­kokra. Gyulán is van négy ilyen ember: Szabó Ferenc, Hargitai László, Chrisztián László és Gál Géza. Azaz, hogy már nem Gyulán, hanem Budapesten van­nak, ahonnan holnap, augusztus 24-én indulnak Róma felé. — Hogyan került a Rómába utazók közé? Saját költségén vagy ..; — kérdeztem a gyulai sportolók népszerű Feri bácsi­jától, Szabó Ferenctől. .— Azt sem tudom hirtelen, hogy jutalomnak vagy kitünte­tésnek nevezzem-e ezt az utat. — válaszolta elgondolkozva, majd magyarázni kezdte: az or­szág minden tájáról utazik vagy háromszáz hozzám hasonló öreg sportoló az olimpiára. Nem tu­dom, mit éreznek a többiek, én nagyon boldog vagyok. Tizen­hétéves koromban, negyven év­vel ezelőt kezdtem a labdát rúgni, s húsz éve, hogy egyesü­leti vezető vagyok. Külföldön még keveset jártam. Töltöttem ugyan három évet a Szovjet­unióban hadifogolyként. s az el­ső világháború után dolgoztam rövid ideig Bukarestben mint szobafestő és mázoló. Aztán mint labdarúgó részt vettem egy romániai túrán 1930-ban. A kül­földi utazások sora úgy látszik most nyílt meg számomra. Ta- valy 14 napot töltöttem Bulgá­riában és Romániában, egy 57 tagú MEDOSZ sportküldöttség vezetőjeként. S most következik Róma;. s Osztozom Szabó Feri bácsi örömében. Megérdemli a juta- lomutat a római olimpiára. Ide­stova négy évtizedet töltött ei hűségesen a gyulai sportkörben, s ebből két évtizedet a fiatalok nevelésére, az egyesületi mun­kára fordított önzetlenül. öt évvel ezelőtt a korábbinál is na­gyobb felelősséget hárítottak rá: őt választották a Gyulai ME­DOSZ sportkör elnökévé. Azóta fáradhatatlanul munkálkodik azon, hogy a sportkörben minél több szakosztály működjön, s a szakosztályokban minél több fia­tal sportoljon. Azokkal a szavakkal búcsúz­tam Feri bácsitól, amelyekkel a gyulai sportolók: „Viszontlátás­ra erőben, egészségben az olim­piai élménybeszámolón... — ki — Csővázas tengerparti öltöző-napozót készít exportra a Gyulai Mezőgazdasági hisz A megyei főagronómus jelenti: A Gyulai Mezőgazdasági Ktsz 120 tagú kollektívája újabbnál újabb készítményeivel kelti fel a hazai és külföldi piac érdeklődé­sét. Hazáink különböző tájain és a Szovjetunióban nagyon megsze­rették többek között a gyulaiak készítette ízléses, igen praktikus önkiszolgáló boltiállványokat és egyéb újdonságot. Jelenleg csővá­zas tengerparti öltöző-napozó mintapéldányokat készítenek, amelyek iránt a Szovjetunióban, Romániában, Bulgáriában, Svéd­országban, Németországban és Hollandiában máris igen nagy az érdeklődés. Az egy-két személyes, fonott- oldalú öltöző-napozó nagyon szép, ezenkívül igen könnyű. Előnye, hogy a teteje lehúzható, ilyenkor szeles időben is remek napozóul szolgál. A tengerparti öltöző-na­pozó sorozatgyártását és exportá­lását hamarosan megkezdik. Á kalászosok 85 százalékát csépeltük el Bármilyen nagy volt is az igye­kezet, augusztus 20-ára, alkot­mányunk évfordulójának ünnepé­re nem sikerült befejezni me­gyénk területén a cséplést, a megtermett kalászosok mintegy 15 százaléka vár még cséplésre. Kint a földeken keresztekben az ossz termésnek már csak két szá­zaléka van, a többit behordták a termelőszövetkezetek és az egyé­niek. A keresztek behordásával és a kombájnszalma lehúzásával mind nagyobb terület válik szabaddá a talajmunkát végző traktorok előtt. A gépállomási és termelőszövet­kezeti tulajdonban lévő gépek ez ideig 41 500 hold sekély, 23 800 hold. közép, és 34 770 hold mély­szántást végeztek el. Ugyanakkor ez ideig 15 210 holdra került istál­lótrágya. Mind a termelőszövetkezeti, mind az egyéni gazdaságokban kaszálják a lucerna harmadik ter­mését, aratják a kendert, s meg­kezdték a silókukorica betakarítá­sát és silózását is. Ez ideig 33 000 hold lucernát, 2640 hold kendert és 117 hold silókukoricát vágtak le. Az elmúlt hét folyamán terme­lőszövetkezeteink 173 hold kertet, 285 hold lucernát és vörösherét, 315 hold kukoricát és cukorrépát, öntöztek meg. Megkezdődött a cukorrépa szedése, átvétele Mint ismeretes, a mezőhegy esi, a szolnoki és a sarkad! cukorgyá­rak szeptember 1-én megkezdik a répa feldolgozását. A megye terü­letén több termelőszövetkezetben a cukorgyári felügyelőkkel történt megbeszélés alapján megkezdték a répa szedését és átadását. A Mezőhegyesi Cukorgyár körzeté­ben a medgyesegyhézi Béke, a békéssámsoni Ifjú Gárda és Kos­suth, a magyarbánhegyesi Béke, a battonyai Vörös Október, a tót- komlósi Viharsarok és még vagy 10 termelőszövetkezet állapodott meg a cukorgyárral a héten törté­nő több vagon répa átadására. A cukorrépa szedése és átadása folyamatos. Ezért fontos, hogy az ütemterv és a megbeszéléseknek megfelelően történjék a répa át­adása. Ez elősegíti a betakarítást, valamint azt Í6, hogy a felszedett cukorrépa területek is időben megkapják az őszi talajelőkészü­leteket. Különösen az apróbb par­cellákon való betakarítás a sür­gős, hogy a nagy táblák össze- szántását se akadályozza a ké­sőre hagyott répa szedése. A cu­korgyárak kérése az, hogy a be- ütemezést és a helyes fejelési mó­dot betartsák, hogy ezzel is bizto­sítsák a. zavartalan és tervszerű répafeldolgozást. Barátilag jöttek hozzánk... Egy termelőszövetkezet és egy lparitanuló-ivitézét tagjainak példamutató összefogása Ebben az évben a gyulai Béke Termelőszövetkezetet a MŰM 613. számú iparitanuló-intézet tanulói, szakoktatói és az intézet neve­lői patronálják. Kezdjük mindjárt az elején. Amikor ez év kezdetén arról be­szélgettünk, hogy szövetkezetünk területben és létszámban megnö­vekedett és ez az új helyzet igen sok új, megoldásra váró felada­tot állított elénk, akkor baráti kéznyújtással jöttek el hozzánk az intézet vezetői, készen arra, hogy segítsenek nekünk. Miben is állt a segítség? Január —február hónapban, amikor még a határban nem lehetett dolgozni, műhelyükben kijavították a szö­vetkezet motorjait, munkagépeit, amihez szövetkezetünk csak a főbb alkatrészeket biztosította. Segítséget nyújtottak a politikai felvilágosító munkában, a tagok munkába való bevonásában, va­lamint a tsz KISZ-szervezetének létrehozásában. kel később a védtelen város egyetlen lángtenger volt, 240 000 ember elégett, szétzúzódott, meg­csonkult. Eatherly őrnagy meg­kapta a legmagasabb amerikai ki­tüntetést — a „katonai keresztet” 240 000 elégett, szétroncsolt, meg­csonkított emberért és előlegül további 60 000 radioaktív fertő­zöttért, akik hosszú betegeskedés , után pusztultak el. Amerikába visszatérve Claude-t és legénysé­gét egyik ünnepélyről a másikra vitték, elárasztották őket ajándé­kokkal és forgatták a „Hirosima hőse” című filmet. Hamarosan azonban torkig lett Eatherly őrnagy az egész cécóval. Lelkiismerete ébredezni kezdetit. Kérdezte, miért kellett most a háború végén a bombát ledobni? Kérdésére azonban nem kapott megnyugtató válaszú Azután gyűjteni kezdte mind­azt, amit az elpusztult városról írtak. Látott eredeti fényképeket emberekről, akiknek arcukból minden emberi kiégett. Olvasta a szemtanúk vádló jelentéseit, és megtudta, hogy a robbanás után egy folyó forró vize gyermekeket sodort. Megtudta, hogy 12 év el­teltével japan anyák ezrei torz- szülötteket szültek, újszülötteket szem nélkül, farkastorokkal, de­nevérkezekkel, melyeknek ujjal szárnyszerű hártyával voltak kö­rülfogva. Minden kétségbeesett anya, aki torz gyermek ágya mellett zoko­gott, minden tanácstalan apa, őt, Claude Eatherlyt átkozza mind­örökké .:. A holtakról álmodott, látta a gyermekeket a forró vízben. „Ne dobd a bombát. .. a gyerme­kek ... nem,«. elégnek...” si- kol tóttá. Az amerikai légierő elbocsátotta az őrnagyot, és idegszanatóriumba küldte. Ott rejtély előtt állottak: órákon át meredt Eatherly öntu­datlanul maga elé, majd hirtelen felugrott, ha a távolból motorzú­gást hallott, elrohant és ordított: „Jönnek! Bombát dobnak! Segít­ség! Segítség! Ledobják .. Esetenként üldözési mánia fog­ta el. Éjjel úgy érezte, hogy japá­nok, foguk között késsel setten­kednek a ház körül, keresik őt, hogy meggyilkolt testvéreiket megbosszulják. Híres ideggyógyászok tanácsát kérték ki. Kipróbált módszereket alkalmaztak, a legdrágább orvos­ságokat rendelték meg számára, mindez azonban hiábavaló volt. Nem tudták Claude Eatherlyt más gondolatra bírni, emlékezetéből a megtörténteket nem tudták kitö­rölni, lelkiismeretét nem tudták elaltatni. A helyzet egyre rosszabb lett. Gyakran, mint megszállott, őr­jöngött és széttört mindent, ami kezeügyébe került. És azután, amidőn átkozni kezdte a kor­mányt és mindazokat, akik ismét atombombákat akarnak ledobálni, és akik őt tömeggyilkossá tették, „Hirosima hőse” az államra ve­szélyes egyénné vált, akit örök időkre el kellett zárni a külvilág­tól. Rácsozott kocsiban hagyta ei Claude Eatherly az éjszaka leple alatt a gyógyintézetet. A New York államban levő St. Innocen­ce hatalmas elmegyógyintézetbe szállították. Amidőn átlépte a ka­put, acélbilincseket helyezték csuklójára:. s „Ezt kell tennünk, nehogy ki­kaparja szemeit..mondta az egyik ápoló és vállát vonogatta. „Hirosima hősét” később a te­xasi Watso elmegyógyintézetbe szállították át. Itt már csak egy egyszeri* szám lett belőle* „ 20465”. Márciustól azután a talajmun­kák kezdetével ez a segítség egy­re inkább bővült. Az intézet erő­gépei megjelentek a szövetkezet területén és szántottak. A mint­egy 800 kh területből 500 holdat szántottak fel. Ezt a munkát ki­egészítette, majd felváltotta a ta­laj vetéshez való előkészítése: tárcsázás, fogasolás, rögtörés, amelyből 450 holdat végeztek el. A tavaszi kalászosokból 95 holdat, kukoricából 215 holdat, burgonyá­ból 12 holdat vetettek el. Az őszi takarmánykeverékből betakarí­tottak 13 holdnyit. Amikor pedig a szövetkezet tagságát szorongat­ni kezdte a kapálás, az intézet tanulói kapálni jöttek. Két nap alatt 15 hold kukoricát és szója­babot kapáltak meg. A szövetkezet 17 holdas gyü­mölcsösében háromszor perme­teztek. Ezután is számíthatunk rájuk... 4ö holdon végeztek szántóföldi gyomirtást. A 12 holdas burgonya­táblán porozást végeztek a bur­gonyabogár ellen és amikor elér­kezett az aratás, aratni jöttek. Nagy volt az öröm a szövetke­zetben, amikor az intézet két ara- tógépe, s a két kombájn kiérke­zett a területre és megkezdte az aratást. Bár az intézet dolgozói jobban örültek volna, ha az arat­ni való gabona az elaprózott egy­két holdas parcellák helyett 40—50 holdas táblákban van, de azért derekasan helytálltak. Valameny- nyien tudták, hogy az elaprózott parcella az egyéni gazdálkodás hagyatéka volt. Bár a munka a szétszórt par­cellákon valóban nem mehetett olyan ütemmel, mint a nagyüze­mi táblákon, mi mégis meg va­gyunk elégedve munkájukkal. Ne­héz lett volna azt a 415 holdnyí gabonát, amit ők betakarítottak, nélkülük learatni. Az aratógépek után ott jártak a tanulók és a be­kötött kévéket mindjárt keresz­tekbe is hordták, a kombájn után pedig lehúzták a szalmát. A kombájnok által elcsépelt gabo­nát külön tanuló-brigád mindjárt kitisztította. Amikor az aratás végeztével bevonultak gépeikkel, már 200 hold nyári mélyszántás, 300 hold árpa- és búzakereszt, 832 mázsa kitisztított gabona ma­radt utánuk. Még nem ért véget a segítés mert az év munkáiból még sok van hátra. Mi tudjuk, hogy ez­után is számíthatunk rájuk. Vala­hogy úgy érezzük, hogy a munká­ban és a közös rendezvényeinken összemelegedtünk, jóbarátok let­tünk. Szeretnénk, ha ezek a kap­csolatok a következő években még szorosabbá válhatnának. Mi az eddig kifejtett munkáju­kért köszönetét mondunk az inté­zet vezetőinek, tanárainak, szak­oktatóinak és tanulóinak. Kérjük, őket, hogy a következő években is maradjanak mellettünk, s patro­nálják szövetkezetünket ágy. ahogyan ezt eddig tették. Lukács Péter mezőgazdász SZÖLLÖSI Állami GAZDASÁG, Orosháza. A mezőgazdasági nap alkalmából szeretettel köszönti a gazdaság összes dolgozóit, és to­vábbi munkájukhoz erőt, egészséget kíván. Továbbá szeretettel üdvözli összes ügyfeleit és a vele kap­csolatban lévő vállalatok és tsz-ek dolgozóit. A Szöllősi Állami Gazdaság igazgatósága. 512

Next

/
Thumbnails
Contents