Békés Megyei Népújság, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-23 / 198. szám
4 NÉP ÚJSÄG I960, augusztus 23., kedd éves a Román Népköztársaság 1944-1960 A tornán tengerparton üdülnek munka után a felszabadult emberek. i A Roznő-i nitrogénműtrágya-gyár hűtő- és szemcséző berendezése. Augusztus 23-a a tornán nép legnagyobb nemzeti ünnepe, Románia ezen a napon szabadult fel a fasizmus igája alól. Az 1544. augusztus 23- ám diadalra jutott fegyveres népi felkelést a hazafias népi erők, a katonák, a hazafias érzelmű tisztek és tábornokok vitték véghez a Román Kommunista Párt irányításával a felszabadító Szovjet Hadsereg győzelmes előrenyomulásának feltételei között. Ez a fegyveres népi felkelés fordulópontot jelentett Románia történelmében: megdöntötte a tömegek elnyomásának és kizsákmányolásának legkegyetlenebb rendszerét, az Antonescu- féle fasiszta diktatúrát. E népi forradalom gyökeresen megváltoztatta a romániai munkásosztály, dolgozó parasztság és értelmiség sorsát. Egy szabad ország, szabad lakói lelkesen fogtak hozzá az építő munkához, miközben a Szovjet Hadsereg oldalán harcoltak a fasizmus teljes megsemmisítéséért. A kommunista párt vezetésével rohamos fejlődésnek indult az eddig elnyomott ország. A termelő- munka beindulása, új gyárak létesítése a fejlődés olyan megkapó képe, melyre példa nem volt a román nép életében. Elért eredményeik igazolják, hogy a párt politikai irányvonala helyes volt, amikor a szocialista iparosítást, a mezőgazdaság szocialista átszervezését és a kultúrforradalom megvalósítását tűzte ki célul. A tizenhat év eredményeit és az egyre világosabban ragyogó jövő sikereit, felszabadulásuk évfordulóját ünnepük a román emberek ma, augusztus 23-án, A Cisnadie Állami Gazdaság borjúnevelö telepe. Tudősifónk jelenti a világűrből: Fortuna szekere elindult Békésre — Mottó: Lottó Ottó — Szörnyű telefonberregés vert fel legjobb álmomból (igazán a legjobb, mert azt álmodtam, hogy ötös találatom van a lottón). No — mondom szemeimet dörzsölve — ez biztosan bolygóközi hívás. Felemelem a kagylót: — Halló, itt Fogadó Szaniszló Békésről, ki ott? — Itt Lottó Ottó a Fortuna szekeréről, szervusz kérlek. Készen vagytok a sorsolási előkészületekkel? — Hogyne, kérlek, a technikai előkészületek rendben, csak még néhány tízezer szelvényt felvásárolunk. De mondd, kérlek, milyen távolságra vagy most a békési sportteleptől? — Másfélmillió fényévnyire... — Ez a szám nekem éppen megfelelne forintban... — Azt elhiszem! De misem egyszerűbb: tippeld meg helyesen az öt számot és máris öledbe hull másfélmillió! — Igen, igen, de ... izé ... nem mondanád meg nekem előre azt az öt bűvös számot? Bizony isten, saját érdekemben senkinek nem árulom el! — Meg vagy őrülve, Szaniszló? Azt e pillanatban még nagy főnököm, Fortuna asszony sem tudja, hogy mit fog megálmodni csütörtökön éjjel. Különben is főnököm megbízásából én „csak” a bőség szaruját szállítom a sok millióval. Legfeljebb „hasból” tudnék neked számokat mondani, de nem akarom, hogy utólag szidjál, mert ahogy’ és a békési számhúzókat ismerem, egészen más számokat húznak majd ki a lottógömbből.., Egyébként pontosan tíz órakor érkezem. A viszontlátásra! — A viszont... — csak ennyit tudtam dadogni és lelki szemeimmel viszontláttam múlt heti szelvényeimet, amelyeken egyetlen találatot sem értem el. Hogyan lehetne ötös találatot elérni? — A számok - egytől kilencvenig — szilaj bugi-vugit járták az agyamban Hogyan igazodjak él e káoszban? Töprengésemből újabb tele- joncsengés riasztott fel. Veszem a kagylót: — Tessék, itt Fogadó Szaniszló Békéstől, ki ott? — Sportfogadási és Lottó Igazgatóság. Kérem ... — Áhá. a LEGILLETÉKESEBBEK! — vágtam közbe. — Önök biztosan tudják már előre a békési lottóhúzás eredményét! Lennének olyan szívesek ... esküszöm Allah lengő szakállára... én senkinek... — Kérem, ne is folytassa! Honnan tudjuk mi előre a számokat, hiszen még azokat a számhúzókat sem ismerjük, akik pénteken tíz órakor kihúzzák majd az öt számgolyót. Ellenben forduljon bizalommal Fortunához, ő talán majd segít Önnek... — Na végre, egy kis segítő szándék — ujjongtam magamban s közben arra is gondoltam, hogy ez az Ottó milyen huncut emberke —, és megmondanák a telefonszámát? — Hogyne, kérem! Tárcsázzon egytől kilencvenig össze-visz- sza, esetenként öt számot, s valamelyik hívás' biztosan betalál! Különben azt kívántuk közölni, hogy csütörtökön a kora délutáni órákban érkezünk a sorsolási felszereléssel Békésre, ahol pénteken tíz órakor randevúnk van Fortuna földi helytartójával, Lottó Ottóval! A viszontlátásra! — Viszont — morogtam aléltan — én ettől semmivel sem lettem okosabb. Kezembe vettem a Népújságot és elolvastam ezt g krokit. Álomba szenderültem... Ma reggel frissen, üdén, pihenten ébredtem. Széles mosolyra derűit az áb- rázatom. amikor arra gondoltam, hogy megálmodtam... Mert megálmodtam, hogy Békésen a következő számokat húzzák majd ki: ... Különben majd bolond leszek elárulni! Majd megtudják a. helyszínen... —km 'JCeralzeiék élete. XIX. Veres Miskával a hét elején beszélt Szabó elvtárs. Odahaza kereste meg. Kísérőnek Miska apja, Veres bácsi ajánlkozott: — Gyere csak komám, otthon lesz, beszélj vele. Én nem is bánnám, legalább itt lenne a szemem előtt — csalogatta az öreg a párttitkárt, mert neki valóban tetszik a gondolat. Az ő fia lenne akkor a tsz könyvelője. Majd jól odamondogatna neki, ha valamit rosszul csinálna. Ö ugyan nem sokat ért az irodai munkához, de azért azt tudja, hogy jól kell azt is csinál™, különben ráfizet a tsz. Ezt meg még afféle hatelemis is tudja, mint Veres bácsi. Miska apja átadta az etetést ■’gy másik tagnak, ő meg elment szabó elvtárssal. — Na, komám, indulhatunk. Veres Miska otthon volt. Szé'es jóestét kívánva léptek a konyhába a jövevények. Veresné meg is ijedt, amíg nem tisztázták jövetelüket. — Már azt gondoltam, baj történt odakint a majorban. — Nem major az anyjuk, mit beszélsz ostobaságokat, téesz-gaz- daság az. — Hát akkor tegyen az, fő hogy nincs semmi baj. — Nincs Veresné, hanem a fiával akarunk beszélni. Mit szólna, ha beagitálnánk? — kérdezte mosolyogva a párttitkár, s közben jól megnyomta a „beagitálnánk” szót. — Engem? — kapta fel a fejét Miska, aki eddig nem is nagyon figyelte az öregeket. — A’bizony fiam, téged. — Csak azt nem tudom, hogy földet honnan veszek hozzá? Vagy majd betolom a tsz-be a kiskertet — nevetett a fiú, — Ne bolondozz gyerek, hallgasd meg Szabó bátyádat, majd ő elmondja — intette te fiát Veres bácsi. , A párttitkár elsorolta egészen röviden és világosan a dolgot. Miska közbe-közbe akart szólni, de Szabó bácsi nem hagyta. A végén meg már nem tudott mit mondani vagy kérdezni a fiú. Végül Katiról kérdezett: — Hova megy a fiatalasszony? — Kerekesné babát vár, oszt nagyon messze lakik, nem bírja. A városiban szeretnénk neki valami munkát keresni, ha te eljössz tsz-könyvelőnek. Tetszett is Miskának a dolog, még nem is. — Nem bánom, megpróbálhatom, ha eminnen elengednek... És ha nem felelek meg? — nézett kérdőn Szabóra. — "Akkor majd megfogjuk a füledet, kiskomám — nevetett a párttitkár. Megtörtént az egyezség. A fizetségre is. Ha sikerül, a tsz nem jár rosszul, meg Miska sem. Másnap a párttitkár örömmel újságolta az elnöknek, hogy a Veres-fiú belép Kati helyett. — De szíveden viseled ennek az asszonynak az ügyét! Nem mondom, jól meggyőzött... Talán még ígért is valamit...? — fogadta hamiskásan az elnök. — Bolondokat beszélsz, elnök elvtárs... — Na és hova megy Kati? Azt már tudod? — Majd az is meglesz. Keresünk valami helyet neki. — Csak nehogy valami nehezet ... vagy, ugyan nekem mindegy, megmondtam, hogy nem szólok bele — kapott észhez az elnök, a párttitkár mosolygott egyet. — Rátarti a komám — gondolta, de meg nem sértette volna a világ pénzéért sem. Másnap Szabó elvtárs felhívta telefonon az egyik kereskedelmi vállalatot. Munkát keresett Katinak. Ritkaság, de most elsőre sikerült. — Csak pénztárosi beosztás van, de az nagyon sürgősen — mondták a telefonba. — Akkor felveszik? — Küldje el hozzánk az elvtárs, meg kell nézni, hogy ért-e hozzá, tud-e pénzt kezelni. — Hogy a fenébe nem tudna! Hát mondom, hogy nálunk könyvelő a fiatalasszony! Pénzzel meg nagy értékekkel dolgozik itt is. — Akkor azt hiszem, meg is felel, de azért beszélnünk kell vele. Zsákbamacskát az elvtársak sem vesznek... — nevetett a kereskedelmi vállalat vezetője. — Na ja, az igaz, hát akkor holnap reggel, jó lesz? — Jó, csak jöjjön és engem keressen. Kati örömmel indult. Ki sem ment reggel a tsz-be, hanem hazulról egyenesen odasietett. Amikor indult, nevetve és fölényesen megcsípte Ferit: — Nos, kisöreg, mit szóítsz hozzá? Elintéztem! — Csakhogy nem te intézted, hanem a párttitkárotok. — Az nem számít, fő hogy kiverekedtem. Kedvesen fogadták Katit a kereskedelmi vállalatnál. Néhány számszaki dolgot kérdezett tőle a vezető, aztán beszélgettek Feriről meg a családi helyzetről. — És miért jön el a tsz-től? — Messze van, mindennap nyolc kilométert kell mennem és nagyon fárasztó, így — intett szemérmesen Kati az ölébe. — Igen?!. No, hát ez a fiatalok sorsa... Hiába ... És fiút várnak, vagy kislányt? — Fiút! — válaszolt határozottan Kati és felállt, mert ez a téma már, úgy gondolta, nem tartozik oda. Tévedett, Amilyen kedvesen fogadta a vezető, olyan közömbösen búcsúzott tőle. — Akkor, hozhatom a munkakönyvemet? — kérdezte a fiatalasszony kezét nyújtva. — Hát, majd meglátjuk, még nem biztos ... Kati megértette miről van szó. Nem is szólt semmit, elköszönt. Sírva kereste meg Szabó bácsit és újságolta, hogy nem veszik fel. Szabó bácsi mérgesen kapott a telefonhoz. — Mi a helyzet elvtárs, sikerül? — mérsékelte hangját, elfojtva a haragot. — Hát, nézze Szabó elvtárs ... hogy is mondjam... nekünk olyan pénztáros kell, akire lehet számítani. Kerekesné meg ... tudja... — De elvtárs, a rendelet... — Rendelet, rendelet... De a rendelet arról nem szól, hogy mit csináljunk mi három hónapig, kit tegyünk a helyébe! — És akkor nem is akarják felvenni!? — Hát, nem nagyon ... A párttitkár lecsapta a hallgatót: — Az úristenit neki! Ezek úgy b zélnek, mintha legalább is Mekkában élnének, és rájuk nem vonatkozna a rendelet! Na majd adok én nektek, várjatok csak! Hogy mit fog csinálni Szabó elvtárs, nem tudom. Minden esetre személyesen kellene beszélni a vállalatvezetővel és megmondani neki, hogy nagyon csúnyán viselkedett. Lehet, hogy Szabó elvtárs meg is teszi. Varga Tibor
