Békés Megyei Népújság, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-20 / 197. szám
KOROSTAJ A NÉPÚJSÁG KULTURÁLIS MELLÉKLETE Á népművelési feladatokról Az elmúlt év népművelési munkáját vizsgálva, néhány jelentős eredményről adhatunk számot. Melyek ezek az eredmények? Csupán néhány alapvetőt említek meg. Az ismeretterjesztő tevékenységünket a TIT-tel együtt sálkerült tervszerűbbé tennünk, ami a politikai-nevelőmunkánk ' hatékonyságát is növelte. Ez az év legjelentősebb eredménye, mely a művelődéspolitikai irányelvek helyes végrehajtásából fakadt. A kezdeti eredmények mellett azonban lesz még sok tennivalónk, melyekre az alábbiakban még kitérek; Megyénk egész területén javult általában a műsornolitika. Ma már csak elvétve, kirívó példaként jelentkezik egy-két apoliti- kusi vagy az erőt meghaladó műsorválasztás. Sajnos, ez esetek többsége ott jelentkezik, ahol a szakképzettséggel is baj van. Általában a műsorpolitikával, a könyvtári szolgáltatásokkal, az ismeretterjesztéssel a tömegek igényeinek helyes kielégítésére törekedtek népművelőink. És ez így van helyesen. Eredményeinket elsősorban a Párt- és tanácsszervék tartalmas, színvonalas irányításának, erkölcsi, társadalmi, anyagi segítségének köszönhetjük. Községeinkben, városainkban mind jobban jelentkezik a tantestületek. pedagógusok nagyobb számú bekapcsolódása a munkába. Az „idősebb” termelőszövetkezetek kulturális és szociális alapjából többet juttatnak a népművelési intézményeknek. És nem utolsó sorban megyénk dolgozóinak áldozatvállalását tükrözik azok az új művelődési házak és otthonok, melyeket községeink,városaink önerejükből építettek fel, hogy korszerű körülmények között részesülhessenek a kultúra kincseiből Sorolhatnánk még hosszasan eredményeinket, de e cikk során nem ez a célom! Az eredmények mellett, főleg a hibákra óhajtok rámutatni, melyék kijavítása meggyorsíthatja az eredmények kibontakozását. Melyek a legfőbb elvi és szakmai tennivalóink az elkövetkezendő évben? Még eredményesebbé kell tennünk. az eszmei-politikai nevelőmunkát. Ez a leglényegesebb tennivalónk ; szabad legyen úgy mondani, hogy mércéje népművelési munkánk eredményességének! Máid nagyobb igényeket kell kielégítenünk, a legváltozatosabb is- meretterjesztési eszközökkel és módszerekkel. Rétegekre,’ foglalkozási ágakra, nemekre, életkorokra bontott, differenciált ideológiai, ismeretterjesztésd propagandamunka szükséges, mert csak ez lesz eredményes. Széleskörűen kell ismertetni dolgozóinkkal a legfontosabb párt- és állami határozatokat. Az általános és szak- műveltség emelésére minden területen gondolnunk kell. Erősíteni kell az ateista propagandát. Az ismeretterjesztés sokrétű formáiból legeredményesebbek a tanfolyamok, az összefüggő előadássorozatok, valamint a munkás- és termelőszövetkezeti akadémiák. E sokrétű világnézeti nevelőmunkát segítik és irányítják a megyei TIT mellett a járási TIT szakosztályok, melyeknek kezébe kívánjuk adni az erkölcsi és anyagi lehetőségeket úgy is, hogy megszüntetjük a TIT-en kivüli előadásokat. Ezzel biztosítani akarjuk az előadók alapos felkészültségét, tartalmas előadások tervszerű megrendezését. E munkához nyújt majd segítséget a most megalakult megyei Népművelési Tanácsadó is. módszertani irányító munkájával, valamint tapasztalatcserék, ankétok viták bemutató előadások rendezésével. Művelődési intézményeink köré szélesebb társadalmi bázist kell kialakítanunk, s tartalmasabb, sokrétűbb, elevenebb népművelési munkával kell a tömegkapcsolatot továbbfejleszteni, őszintén meg kell mondani, hogy több intézményünknél ez alapvető probléma, mely amíg megoldatlan. addig sem erkölcsi, sem anyagi eredményeket nem ígér az intézményeinknek. Magyarra fordítva: amelyik intézményünkben nem működik szakkör, nincsenek rendszeres előadások, nem törődnek a dolgozókkal, ott nincs megbecsülés. és természetesen anyagi lehetőség sem sok. Intézményeink végezzenek sokrétű, sokszakikörű munkát (különösen mezőgazdasági és politechnikai szakkörük szervezése szükséges a meglévőik mellé), mert csak ezzel biztosíthatjuk a rendszeres, állandó képzést, az általános és szakműveltség folyamatos emelését. A termelőszövetkezeti parasztság tudatformálásánál segítenünk kell a kollektív szemlélet mielőbbi kialakulását. Az itt folytatott propaganda- és szórakoztató nevelőmunkánknak váljék otthonává a tsz-klubok sokasága, melyek életre hívása még előttünk álló feladat. E klubokban biztosítsunk a játékok és könyvtárak mellett rendszeres ismeretterjesztést is, a tsz-ek erkölcsi és anyagi segítségével; Az üzemi munkásságra gondolva, a műszaki-szakmai műveltség emelése jelentkezik fő feladatként. A munkásszállásokat és a szocialista munkabrigádokat: különös gonddal lássuk el a népművelés valamennyi eszközével. Javítanunk keU megyeszerte megyei színházunk propagandáját, általában a közönségszervező munkáját, de valamennyi kulturális intézményünk közös erőfeszítésével, jobb szervező munkájával. Zenei ismeretterjesztő munkánkat az Brkel-évhez hasonlóan Liszt és Bartók emlékezetére kell széleskörűen irányítanunk, valamennyi öntevékeny csoportunkkal feldolgoztatva műveiket és munkásságukat egyaránt. Az öntevékeny művészeti csoportok munkájában a hangsúlyt a belső nevelésére fordítsuk, amikor is a szórakoztatást a belső ismeretterjesztéssel egy színvonalra hozzuk. Hatékonyan kell segítenünk a termelőszövetkezetek öntevékeny csoportjainak munkáját. Nemzetiségi területeinken a kórus-mozgalmat, az ismeretterjesztést, a könyvpropagandát és a sajtóolvasást a pedagógusok segítségével keli javítani. E nagy jelentőségű feladatok megvalósításához sok szakmailag és politikailag művelt emberre van, még szükségünk. Járási, városi szerveinkkel együtt közös feladatunk, hogy a nyári vagy a téli bentlakásos, tanfolyamszerű kultúrpolitikai (szakmai) képzésen minél több aktívát képezzünk ki, mert időt, színvonalat és csatát csak így nyerhetünk. Le kell küz- denürnk a munkában még jelentkező formalizmust, a hatástalan, tessék-lássék munkát, a tervezés és a valóság közti, még sokszor megtalálható különbséget, valamint a következetesség oly . gyakori hiányát, ami az ad hoc munka- tervezésben és eredményekben jelentkezik. Munkánkat elősegíti a helyes irányító munka, a tervszerű szakmai segítés biztosítása, a segítő erők és művelődésügyi szervek jobb összefogása, a jobban koordinált járási, városi, ^ községi, ta- nyaközponti munkastílus kialakítása. Minden szinten működjék népművelési tanács, mely a fenti elvekben, a kivitelezésben nagy segítséget tud biztosítani. Ha értelmiségünk, valamennyi pedagógusunk szívvel-lélekkel, közös akarással áll e tennivalók megoldása mellé, akkor az elkövetkezendő oktatási évben újabb, nagy eredményekről adhatunk számot, melyeket dolgozó népünk jobb, szebb, vidámabb életének kialakítása érdekéiben teszünk. Borka József a népművelési csoport vezetője. U1 könyv Szabó Miklós ■ Hontalanok Szabó Miklós, a nagy publicitást elért „Foglalkozásuk emigráns” című könyv szerzője, most a sok ezer disszidált kisember sorsát, hányattatott életét mutatja be újabb könyvében. Erről a témáról már számos riport, levél, beszámoló jelent meg, de ez az első összefoglaló munka, amely a világ minden tájára vetődött emberek tragikus sorsát dokumentumokkal alátámasztva ismerteti. Levelek, a disszidáltak (sok esetben azóta már hazatértek) beszámolója alapján készült jegyzőkönyvek, a nyugati sajtóból vett idézetek tárják az olvasó elé azoknak a kálváriáját, akik könnyelműen hagyták itt hazájukat. Szabó Miklós óvekiv élt külfHI- I dön, mint emigráns és saját szemével látta a lágerekben összezsúfolt disszirí iisek nyomorát, sok esetben lezüllését. Megismerte reménytelen életüket. Tapasztalta, hogy az ígéretekben oly gazdag Nyugat mit adott a kicsalt tömegeknek. A kép — amit az olvasó elé tár — helyenként döbbenetes, különösen, amikor a Braziliába, San Domingóba és a Törökországba kerültek sorsát mutatja be. Sok esetben olyanok szájából halljuk az eseményeket, akik már hazatértek. De tudjuk jól, hogy még sokan, nagyon sokan sínylődnek idegenben és vágynak vissza hazájukba, ke- J resik a haza vezető utat. Szabii Miklós ezzel a könyvével segítséget is akar nyújtani ezeknek a szerencsétleneknek, hogy felrázza a világ közvéleményének figyelmét, mind többen térhessenek vissza hazájukba. Koszta Rozália: Útépítők VVAA^VWSAA/VW\AAAAAAA/S/VWVV«VVVVWNVVSIVV\A^A^A!' Új Rezső: Alkotmányunk ... de már szabadító nagy szívvel rohantak felénk hős hadak, folyamba roggyant hidak mellől, hamuba, füstfelhőbe dőlt falak közül emeltek talpra minket, s az életbe ragadtak, vittek! — Nyár van. Vadgalamb búg, beszélget, gép zúg, valahol zeng az ének, mozdonyfütty metsző hangja vág keresztül történelmi távon. Élő valóság, ami álom volt még sok sötét századon. Női a falu, ragadja város! Eltűnik a tegnap, a sáros, meg-megbicsakló lábakon. — Emberek, nem bír soha többé velünk, ki utunk eltörölné! Erőnktől duzzad föld, s az ég. Alkotmányunk ünneppé árad, s egy nép zengi szívében támadt harcos, hatalmas énekét! Simái Mihály: Új égövek kossorúja A hajnal völgye vöröslő utakat léptet elém. Ahitat búgja; ne állj meg, ne állj meg csak a Dél tetején! S a Dél tetején, ha megállók sugarak hegyi nyája között, elhívnak az alkonyi lankák, a naptól roskadó gyümölcsösök. S alighogy az alkonyat égő piros gyümölcse megért, mohó vágy imádkozik újabb kékpisztráng reggelekért... ... társaim szárnyas nyomában így szállók a szívem után. Szirtfokok fogsora őröl; róna kap ölbe puhán. Átlépem az éjszaka medrét, harcom fényekbe fonom ... Cj égövek koszorúi lángolnak homlokomon . ., Kópiás Sándor: A tűzmadár Alkotmányunk mindenkinek biztosít}* a művelődéshez való Jogot. Magasra szállhat a szellem tűz-madara, a parázsból szabadon kiröppenhet; suhogó szelekkel szítjuk ragyogását, hogy daloljon lángoló énekeket. Üj tavaszunk kék ege alatt minden kalitka nyitva már; milliók zengik a buzdítást bátran- „Dalol, dalolj, te tűz-madár!’’ Ök megrázzák pirosló tollúkat, szívünkbe szikrákat hintenek, s homlokunkon dereng az ébredés, ha felvillództatják a hajnali fényei’ 't. ... Mi, akik a tudásnak hódolunk, az éjbe nem térünk vissza már; (holnapra minden emberi szívben dalolni fog a tűz-madár ...)
