Békés Megyei Népújság, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-20 / 197. szám
(“ft Nagy István: cA mi Alő tiJzáiik Jóravaló kis teremtés a mi Rozikánk, az én nővérem. Ak- korácska csak, hogy bátran elsétálhat a hónom alatt. Több már a fehér folt a kontyában, mint a fekete, de még ma is pír ömlik az arcára, mint lánykorában, ha egymás mellé állunk a birtokon meg ott maradták a járt, s erőteljesen szívta magá- osszemeredzkedni. Ilyenkor pi- nagy tábla búzák érésre készen, ba a csillogó harmatot, piskedik, igyekszik rácsapni te- a földmunkás szakszervezet — Felszárad a búza, nem tu- nyerével a fejemre, és azt nyakába szakadt az aratás dunk belőle kötelet készíteni mondja csinált panaszosan: gondja, amit alapjában véve miattad — mondta sírós han. «sä Te nagy kamasz, azért nem i® lehet gondnak mondani, gon a mi Rozikánk, maradtam én így le, mert kis- Mivel nem tizenkettedén kel- Mire kiértünk a parcellánk korodban cipelgetnem kellett, lett vágni, mint a nagyságos úr végéhez, már az egész aranyló Iádba ilyen lehetetlen felfogással, szavai értelmüket vesztve jutottak a fülembe. Felesleges erőlködésnek tartottam vitatkozni vele, hiszen tudtam, hogy lenéz mindenféle foglalkozást, amelynek a szerszáma nem a — Nézd, a szomszédunknak kapa vagy a kasza. Tekintetem milyen sebesen jár a keze. Mi- messzire révedt a búzatábla főre te egyet csapsz, ő hármat. lőtt, ahol az urasági major sár- Hiába mondtam neki, hogy gára meszelt cselédházait him- rá se nézzen, majd a végén bálta lágyan a délibáb. Tarkalátszik meg az eredmény, a barka színek keveredtek össze, mi Rozikánk nem nyugodott hogy szinte káprázott bele a meg. Növekvő aggodalommal szemem. Agyam csak üggyelés olyan nehéz volt az üleped, idejében, hanem a legméltányo- táblán nagy volt a mozgás. A nézte, hogy mind sűrűbb idő- haiial fosta fel hoßv ott messze mint a sár. sabb részesedésért nyakra-főre jobb kéz felőli szomszédunk, közökben fenegetem a kaszá- a pir0sló színek nfm pipacsok, iCki£wnTU'A'7T£»<lr o v rvvv» horoIr í vnrnli mrintrn Tűr- __ l. _in r L Fr után nersre anrólékosan jelentkeztek az emberek. Olya- egy hatvan körüli, pirinyó ter- ^ •• • - P ■■ nők főleg, akiknek a kommu- metű öregember éppen felállta násta párt kimérte már ugyan reggelizéstől — jól meghúzta a az új földet, le is verték a kékmázas vizesedényt, kezefe- mezsgye két végére a cöveket, jével letörölte kétfelől a baju- csak éppen se felszántva nem szát és sity-saty, már fente is volt, se bevetve. Utoljára már a kaszáját rettentő szapora el szokta mesélni, hogy milyen kedves gyerek voltam én a háznál. Hogy mást ne mondjon, a világrasegítésem után, amikor édesapám meglátta fiú- ságom csalhatatlan élettani jelét, kimondhatatlan boldogságában elszaladt a kocsmába, és csinált egy csomó adósságot. Fizetett fűnek-fának, ami nem is csoda, mert én előttem már négy lánytestvérem sorakozott, és eleget kesergett miattuk. Tudomást szerzek a mi Rozikánktól még arról is, hogy étkessé- gemnél csak lustaságom volt nagyobb, úgyhogy ez utóbbi tulajdonságommal kapcsolatban már számtalanszor meg is jósolta, hogy nekem soha nem hull porba a kenyerem, nem azért, mert vigyázok rá, hanem azért, mert nem lesz. Abból ítélte meg, hogy én viszem-e valamire az életben, hogy mennyire ugrottam minden parancsszóra. S mivel engem igen nehezen lehetett csak úgy egy szóra nekiugrasztani a dolgoknak, nem volt velem túlságosan kibékülve, és haragomat, hogy közben szusszanthat hanem a kút nagy vályújánál sak egy kicsit. pancsoló lányok fejkendői. Végre dél lett nagynehezen. Mindenfelé bontogatták már san, feltűnő taglejtésekkel aggódott a jövőm miatt. Az volt túlságosan is megszaporodtak mozdulatokkal. A marokszedő- . neki a szavajárása, hogy nincs az aratni szándékozók, úgyany- je készenlétben várt rá. A mi ew jól fog, a könyv az istelehetetlenség,^ ^ilyenkor fürgén nyina, hogy csak négy öreghol- Rozikánk ettől a látványtól két- nem tanulni vágyom, meg azmeg is csinált mindent a jó pél- óat osztottak egy kaszásra, da végett, de ezzel engem egy- . általán nem tudott kihozná a ®n 1S megirattam a mi Rozi- anámmhnl kánk rábeszélésére azt a bizonyos négy holdat és akkurátu“ Ha megnősülsz, nektek san hozzáfogtam az előkészüle- _____,__ m indjárt két koldusengedélyt tekhez. Volt két kaszánk a pad- tam szemtelenül a nyugodt is kell váltani, különben éhen- láson, feldugva a horogfa alá, parasztot és hűvöst kerestem, haltok t— vázolta nekem puly- azokat legelőször is elvittem a ahová leülhettem reggelizni, káskodva a nagyszerű jövőt, kovácshoz, kalapálja meg őket. _ Te nem vagy éhes? *— lehetőieg mmdig ^Ú ahoMeg- Amikor a mi Rozikánk ezt meg- kérdeztem tőle, pedig tudván, Hirtelen fogtam a korsót és kint a fasoron a tarisznyákat, vízért. A mi Rozikánk de a mi Rozikánk csak nagy ve- hlaba hlvta. fel.a. figyelmemet, szekedések árán ment bele ab- ll0^y van ivóvizünk eleg, ha- ba, hogy mi is megegyük, amit ladjunk inkább, en a szájával hoztunk. Mert úgy gondolta, leíelé fordítottam a korsot es hogy amíg más delel, addig mi annyit szóltam vissza neaz élre küzdjük magunkat. Elszakadt rólam az izzadtság, 7^*'^on mdeg már’ h°Z°k amikor felegyenesedtem és úgy L dobtam le a kaszát a tarlóra, Tán mondani sem kell. hogy mint akit elfogott a végelgyen- ottfelejtettem magam a kutnál. gülés. A fejembe tódult vér Ahogy ott a lányok elkezdtek egyszerre visszafelé kezdett zu- nekem visongani, egyszerűen hogni bennem és ettől úgy első- képtelen voltam érzékelni az tétült előttem a szikrázóan fé- idő múlását. Csak azt néztem nyes határ, hogy pár pillanatig meg időnként, hogy magasan nem láttam semmit. De a mi van-e még a nap és adtam a Rozikánk ahelyett, hogy sajnál- szépet tovább, mint akinek kozott volna rajtam, megint rá- ezenkívül az égvilágon semmi kezdte: dolga nincs. — Ha a lányoknál nagyle- Késő délután értem vissza gény vagy, itt is legyél az, ne- fütyörészve, s csak hátrahő- kem ne szédelegj itt, te haszon- költem, mikor a mi Rozikánkat tálán. ott láttam csendesen pityeregni Ráhagytam, mert tulajdon- egy kévén ülve, ahol abbahagy- képpen nem is fogtam fel azt, tarn a kaszálást, hogy mit mond. Gondolataim __ téged mj _ v alahol a felhőkben kóborog- kérdeztem őszinte csodálkozás- tak, hogy miért is ne vinnem es ^ valamire csakugyan. Az eszem ’ De a mi Rozikánk mar szóra m méltatott. Csak szipogott ségbeesett: — Odanézz, te nagy kajla. Még az az öregember is lepipál minket. — Van idő, ne izgulj — adtán nem is áll az utamban most rendületlenül, vörösre dörzsölmár senki. Ügy bogoztam kife- te tenyerével a szeme alját többen hallották, hogy szegyell- látta, összecsapta a kezét: jem magam. Csakhogy engem , ez is hidegen hagyott, sőt ha va- “ Jesszusom . Te meg kaszat lami jó könyvbe voltam belete- se tudsz kalapálni? Na, minket metkezve, bosszantásképpen he is lep ott a hó, s odavetettem neki a vállam fö- Amikor pedig, mint aki leg- lött; jobban ráér, elkezdtem nyesése Tudod Rozikánk, leszek getni a különböző eperfa- és én még országgyűlési képvise- koronafaágakat, hogy azokból lő.;, takarókat görbítsek a kaszára, Ezen meg éppenséggel akko- éppenséggel nem bízott abban, rát tudott kacagni, hogy majd hogy én komolyan veszem ezt megfulladt bele. az egész aratást. Lehordott min, . _ ,, ,. denféle ügyetlennek, hátramoz77 .Te,f ?gy, . a ° 7 dítónak, akinek semmi se áll a zott. Neked elment az eszed ,__, ’ „ - , l é a kenyeres-szalvéta csomóját, hogy nem tudtam, mit csinálok, a szalonnát is csak azért nem raktam a szám helyett a fülembe, mert túlságosan megéheztem. Hiába beszélt a mi Rozikánk, hogy ő nem is tudja, hogyan keveredtem én a csaNem lehetett megbékíteni, hiába mókáztam vele, hogy „ne búsúlj Rozikánk, leszek én még országgyűlési képviselő“’. Engem siratott, hogy soha nem lesz belőlem olyan ember, aki megél majd a maga emberségéből. tudtam, hogy evett útközben. — Én bizonyisten itt hagylak — nézett rám nagyon elkeseredve. — Kisül a szemem miattad, mit mondanak ránk az emberek. Már éppen a nyelvemen volt, hogy mondjam: „Tudod, Rozikánk, leszek én még országgyűlési képviselő” — de meggondoltam. Éreztem, hogy ami sok, az sok, tényleg csinálni is kellene valamit. Azt hiszem, Napóleon is ZOLI. IN ClícU CxIIlv?XXL dz \ CÖűDU , r r _ „ "_T/-vl -C _ • nlrnnt UiöóClll, IN dUUiCUIÍ lb tisztára. Kutyasintér az lehetsz Eezere, e ? . olyan elhatározással indult el esetleg^ ha megembereled magad. De hát ugyan-ugyan, hogy is tudsz ilyeneket beszélni, az istenért. Aligha gondolt rá, hogy én pontosan azért beszéltem ilyeneket, hogy őt felmérgesítsem, tássál. rá, hogy a dél-amerikai lajhár- nak elevenebb a mozgása, mint az enyém. Csak nevettem rajta, s biztattam, hogy ne féljen semmit, mire a kukoricát kell törni, mi is megleszünk az aravagy megnevettessem, meg aztán kicsit azért is, mert csakugyan hittem abban, hogy egyszer valamikor hasznát veszem Harmadnap azután felkerekedtünk. Azaz csak a mi Rozikánk kerekedett fel, én nem. a színkitűnő iskolai bizonyítvá- Hiába- állt ott a fekhelyemnél nyomnak. vizeskorsóval, sarlóval, kenye,, , rés garabollyal felszerelten, Különben jól megvoltam en * a„ akkor a mi Rozikánkkal. Csak hébe- cakk-pakk ^^szen, en hóba, esős időben, vagy vasárnap bosszantottuk egymást odahaza, mert én is meg ő is napszámba járogattunk. De nem egy helyre sohasem, és ennélfogva a mi Rozikánk tulajdonképpen nem tapasztalhatta. húztam a fejemre a takarót, hogy ne halljam cseppet sem hízelgő megnyilatkozásait. A huszonegyedik évemet nyűt- tem, egy göndörhajú, pisze lánynak csaptam a szelet és későn feküdtem le. De erre a mi hogy én milyerf kezű munkás Rozikánk egy kicsit sem volt vagyok egyáltalán. Erre a ta- tekintettel, és fellebbentve a pasztalatra az ő részéről csak pokrócomat ram csorgatta a akkor került sor, amikor a Ná- korso vadhideg tarta ma . vay-uraságot is elpucolta a mi még nekem állt feljebb» pedig környékünkről a felszabadulás, a nap már rudasnyi magasan Oroszországot lehengerelni, mint ahogy én nekirontottam annak a búzának. Olyan vastag rendeket kanyarítottam, a a földimogyorós, tarlóvirágos, elég vékonyszalmájú gabonából, hogy a mi Rozikánk alig győzte ^ kévébe göngyöl- getni. Azt hittem megijed majd, hogy nem győzi, ezért hátrafordultam legénykedve: — Győzöd, vagy lassítsam az iramot? Erre megint elfutotta a méreg, hogy még hozzá se fogtunk, máris annyit beszélek neki, mint aki unja. Mintha belém látott volna. Tudta, hogy egyszer sem szabad elismernie, hogy jól dolgozom, mert abban a pillanatban elbízom magam és akkor végképp lemaradunk a többiektől. Biztatott inkább, ami annyiból állt, hogy alig haladtunk tíz lépést, ilyeneket mondott a hátam mögött: Ladányi Mihály: Kesergő Együtt és mégis oly külön, mint faágtól az árnya... Te távol hajlongsz gyönyörűn, én zárkózottra válva vetem tétova életem sikátor vadonába. Megcsalnálak s tán arcul is ütnélek és betörnék, leköpném a virágot és rettegne már a környék, hogy végre vad hiányod ne vájja belém a körmét. szerelem Talán ha méltatlan lennék hozzád, ó szentek szentje, ha részegen öklöndöznék az utcaporba esve, e boldogtalan boldogság tán akkor odaveszne. Mindennél nagyobb vétek az, hogy szinte már nem élek; táplálkozom és lélegzetű, de skizofrén a lélek: testemtől távolodva él, mindegyre csak feléd leng Ó élelem asszonnyá vált Kőmíves Kelemenje, de béfalaztál engem ebbe a szerelembe, de befalaztál engem ebbe a szerelembe... Pikó János: őszi est Reccsen az est kopott, repedt fazék, elnyűtten fest rőt fényt az ég. Moccan a lég pislogó parazsak, alszik az éj hűs fátylak alatt. Mordul a föld áttör az éjen, — gép zenét költ a szürke égen.
