Békés Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-14 / 165. szám

6

NÉPÚJSÁG

I960, július 14., csütörtök

HÍREK

Modern festők képei fantasztikus összegekért

A londoni Sotheby’s árverési csarnokban Mon- digliani egy 1917-ben készült képe, amely fiatal leányt ábrázol, 24 000 fontért egy amerikai műkereskedő tulajdonába került. Ugyanakkor Claude Monet egyik kisméretű tájképét egy londoni kereskedő 8000 fontért, egy 1926-ban készült Chagall

csendéletet pedig 12 800 fontért vásárolt meg. Az összesen 82 képből álló árverésre kerülő gyűjtemény 184 fát) fontért kelt el. *

*»

— Három iskolai napközi otthonnal több működik a nyári hónapokban a mezőkovácsházi járásban, mint az elmúlt évben. Az idén nyáron Végegyházán, Almás- kamaráson és Kevermesen létesítettek iskolai napközit.

— TÖBB MINT HÉTEZER látogató volt ebben az évben az orosházi Szántó Kovács Múzeumban rendezett négy kiállításon. Ez meghaladja az elmúlt év látogatóinak számát.

— HÖÁLLÖ védőruhát állítottak elő a Donyec-medenee központi bányászati kutatóállomá- sán. A ruha viselése lehetővé teszi, hogy 450 fok Celsius hőmérsékletben is dolgozhassanak viselői.

— Az idén több mint 2500 külföldi hallgató fejezte be főiskolai tanulmányait a Szovjetunióban.

— A HONVÉDELMI NAP szervezési és agitációs bizottsága a megalakulást követően máris összeül, hogy megbeszélje a szervezéssel kapcsolatos feladatokat.

A megbeszélést július 14-én délután 4 órakor tartják Békéscsabán, a Honvédelem Házában.

Apróhirdetések

A Szolnok megyei Tanács Építési és Szerelőipari Vállalata nagy gyakorlattal rendelkező építésvezetőket és építőipari művezetőket, valamint most végzett technikusokat, ács és kőműves szakmunkásokat azonnali belépéssel' alkalmaz. TItiköltséget felvétel esetén térítünk. Jelentkezés személyesen vagy írásban a vállalat központjában, Szolnok, Dózsa Oyörgy u. 5. sz. alatt. Eladó 8 darabból áldó. új kisipari gar- rufbúra. Orooháza, Páva utca 9. (Balassa Pál utcáról nyílik), 2252

— Az aratási és cséplési munka állásáról és a Rákóczi Termelőszövetkezet állattenyésztési eredményeiről tárgyaltak Körösújfalun a tanács legutóbbi végrehajtó bizottsági ülésén.

— Leningrádi szakemberek egy csoportja olyan kétéltű teherha- jót készített, amely a parthoz érve külön e célra készített padozaton felkapaszkodik és a kikötő- utakon végighaladva, egyenesen a raktárba viszi a terhét.

— LENGYEL ifjúsági birkózók látogattak el július 9-én az orosházi Dózsa Termelőszövetkezetbe. A vendégeket Ravasz János elnökhelyettes fogadta, és beszámolt a tsz működésének 11 éves múltjáról és az ez idő alatt elért fejlődésről.

— A SARKADI Kossuth Tsz július 12-én befejezte az aratást, összesen 730 hold kalászost vágtak le, 13-án pedig a cséplést is megkezdték. A borsó cséplése ha- todika óta tart. Átlagban borsóból 9 mázsát takarítanak be.

— Értesítjük a járművezetőket

és beosztottjaikat, hogy az Üjikí- gyósi úti vasúti kereszteződésben lévő átjáró átépítése miatt a forgalom részére csak fél szélességű út lesz biztosítva f. hó 14-től 21-ig. A balesetek elkerülése végett fokozottabb óvatossággal vezessenek. ,

Eső, zivatar

Felhöátvonulások, többfelé esővel, elsősorban keleten helyenként zivatarral. Több helyen még élénk északnyugati, északi szél. A nappali felmelegedés alig változik. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 12—16, legmagasabb nappali hőmérséklet 22—2? fok között.

BÉKÉSI TSZ-TAGOK BADACSONYTOMAJBAN

A FESTŐI KÖRNYEZETŰ Badacsonytomaj égbenyúló fái között húzódik meg a békési járás tsz-üdülője. Az állomástól jó két kilométert kell gyalogolni, míg felér ez ember.

— Két napja jött az új csoport

— magyarázta az egyik szakácsnő —, s most elmentek kirándulni Badacsonyba. Ott megtalálják őket.

Mielőtt keresésükre indultunk, szétnéztünk az üdülő házatájan. A szobákban rend és tisztaság, a társalgóban rádió és különböző

társasjátékok.

— Mi önellátók vagyunk — mondta, a szakácsnő. — Tessék, nézzék meg az éléskamránkat is.

A KAMU TI BÉKE TSZ-BÖ L mintegy hat üdülővel találkoztunk. Az idős Balog Sándor bácsi, Ilyés András meg Cs. Varga Béla, aki egyébként a csoport vezetője, asztalnál ültek, s jókedvűen beszélgettek, tréfálkoztak.

— Ülj le fiam — invitáltak az asztalukhoz. Aztán megkínáltak egy pohár borral, majd szinte egymás szavába vágva kezdtek el beszélni.

— Sosem gondoltam volna, hogy ezt is elérem — csillogott a szeme Balogh Sándornak.

— Tudod, komám — vette át a szót Ilyés András —, én nem akartam elhinni, mikor szólt a tsz vezetősége és kezembe nyomta a beutalót, hogy üdülni mehetek.

— Nem sokan gondoltak erre, halljátok-e — szólt közbe Gs. Varga Béla bácsi.

— így igaz ez, komám — kontrázott Balogh Sanyi bácsi. — Amikor az öreg Vincze Imrénél szolgáltam, még vasárnap se pihenhettem. Éppen annyi időm volt, hogy hazamenjek, vegyek tiszta fehérneműt és már mennem kellett vissza a jószágokhoz.

— Rég volt az komám, hagytuk. Most itt vagyunk. S ez a jő.

— szólt Ilyés András,

A HÁROM VENDÉGNEK ki- oirosodott az arca, s a szemükben öröm fénye csillogott. A mellettük

levő másik asztalnál hatan ültek. Ott a jókedv már nemcsak szóban, de dalban is megmutatkozott. Egy idősebb bajuszos bácsi felemelte poharát és öreg, reszketős hangján rákezdte:

„Badacsonyi kéknyelűt, ilyen drága jó nedűt ittam este ...”

A többiek bólogattak, vagy vele együtt dúdolták a dalt.

— Látod fiam, ezt is elértük — kacsintott vidáman Balogh Sanyi bácsi. — Olyan jómódja van itt az embernek, hogy azt sem tudja, mit csináljon. Ha akarok, délben is lefekszem, vagy éppen fent vagyok hajnali 4-ig.

Aztán még beszélgettek egy kicsit, megittak néhány pohár bort, elindultak az üdülő fel. írtjukon mi is elkísértük őket, hogy bent az üdülőben még elbeszélgessünk az életükről, munkájukról. Amikor odaértünk, már többen otthon szórakoztak. Egyesek sakkoztak, biliárdoztak. A sarokban levő asztal mellett hárman ultiztak, többen a rádiót hallgatták.

— Mindenki megtalálja itt a szórakozását, amihez éppen kedve van — mondta Cs. Varga Béla.

A BESZÉLGETÉST, s a különböző játékokat a csengő hangja zavarta meg, ami a vacsorát jelezte.

— Ez jól jött — nevetett Balogh Sanyi bácsi. — A sok mász- kálásban ugyancsak megéheztem, meg úgy látszik, ez a bor is csinálja az étvágyat.

A tiszta abrosszal leterített asztalokon birkapörkölt gőzölgött, fehér kenyérrel meg savanyúsággal. Vacsora után egy páran lefeküdtek, de többen a társalgóba vagy az üdülőt körülvevő erdőbe mentek. A három öreg, mint mindig, most is együtt tartott. Öfe a biliárdot választották. Tizenegy óra felé lassan kiürültek a termek. Fent a szobákban föl-, majd lekattantak a villanykapcsolók. A hatvannyolc tsz-tag békés álomra hajtotta fejét.

Jantyik Tibor

Színházunk sikeres vendégszereplése Makón

A Békés megyei Jókai Színház — miután május 23-án Békéscsabán bezárta kapuit — már megkezdte előkészületeit a jövő évadra. Az előkészület keretében vendégszerepeitek Makón, július 12-én Csajkovszkij Diadalmas asszony című nagyoperettjével. A vendégszereplés szép sikert hozott, ugyanúgy a szintén keddi pusztaföldvári „premier” is, ahol Moliere, Képzelt beteg című ismert vígjátékát adták elő.

A színház igazgatósága elhatározta, hogy a jövő évadban a békéscsabai színházban bemutatásra kerülő darabok egy részét tájon játsszák először, és csak azután kerül műsorra a megyeszékhelyen. Ez a tájhelyek fokozott igényű ellátását is szolgálja, ugyanakkor — nyilvánvalóan — a benti, székhelyi előadások művészi színvonala is emelkedik.

A színház tervezett nyári vendégszereplési programja szerint a közeljövőben a Diadalmas asszony-t és a Képzelt beteg-et bemutatják még Szentesen, Hódmezővásárhelyen és a megye több községében is. neMég egy hír a színházból az igazgatóság örömmel közölte lapunk munkatársával, hogy az 1960-as év első félévének bevételi tervét összességében és részleteiben is július 31-ig teljesítik — .sz olyan eredmény, amilyenről sok év óta nem számolhattak be.

O- -0~ O O -O O O O O «r ■* -O O O *0- -O" O O- -O- -O O O -O -4> O- -O O- O- O- -O -O O -o- O -o O O- O" o- -O- -O’ -O* O- -O* «©• ■CtiOfO’ *0" O -O- “0- -O- O O" o -o- -a

«Almok

> tt állok tázermyolcév esen, nap- barnítottan, mosolygón — így lépett elénk, mintha ezt mondaná. Napbarnított, sudár ifjú, s tényleg mosolyog. De a mosolyában valami vibrál, mintha azt is mondaná, ne haragudjanak, az élet kapujában állok. Tálán nem voltam így még sose, nem tudnám megfogalmazni, mit érzek, de valami rendkívüli etz. Nem, nem szerelem, szerelmes már voltam. Meg egy kicsit vaigyok is. Érdekli? — Messzi néz, most egy kicsit eltűnik szeméből a vibrálás.

— Tél vége volt, már olvadt. Mellettünk van a lányiskola, az udvarunk egy. Néhány éve még kerítés volt, de nagyon helyesen úgy határoztak, hogy a kerítésre semmi szükség, hisz az a tíz perc, míg látjuk egymást, az szükséges. Emlékszem, amikor kis-is- kolás voltam, nem szerettük a lányokat. Megdobáltuk őket, szokatlan volt, valami titkot éreztünk bennük. A gimnáziumban biztosan azért bontották le a kerítést, hogy ne izgasson az a iátok annyira bennünket. Mert ezek a tanárok egy kicsit azt hiszik, hogy mi gyerekek vagyunk és nem látjuk, mit, miért tesznek ők. Na szóval, tél vége volt, olvadt: ott az iskolaudvaron feltűnt nekem egy kislány. Persze ott olyanok a lányok, olyan egyformák. Már akkor kabát nélkül, kötényben jöttek le egy pár percre, mi lesben áll tűrik és vártuk okiét. A vizes hó tapad, tudtuk, hogy kegyetlenség, de hát ilyenek vagyunk. Ahogy kiléptek, hózápor fogadta őket. Az a kislány, aM feltűnt nekem, tőlem kapott egy hógolyót, és szegény elsírta magát, mert a fejét érte. Sírt és kipirult, úgy futott vissza. Ez a kipirult arc maradt meg bennem. Egy óra hosszat vártam, míg a másodikos lányok is kijöttek. — Egytől kettőig is volt őrájuk. — Mellészegődtem.

— Haragszol? — kérdeztem. — Ö nem felelt, sőt elfordította a fejét. Mentem mellette a Kossuth térig, de nem tudtam szóra bírni. Dühös lettem^

— Te, én megmosdatlak — és már nyúltam is a hóért, ö nem futott el, dermed ten szembefordult velem, rám vetette csodálkozó kék szemét. Ettől leejtettem a havat. A szeme sarkában talán könny csillogott, attól volt olyan fényes, nem tudom. Megszólalt:

— Te ilyen gonosz vagy?

Hangjával lefegyverzett. Elpirultam

és nem mertem rá nézni. Elmosolyodott.

— Ugye, hogy ne-m va)gy olyan gonosz?

Csodálkoztam, mert a hangban vigasztalásféle bújkált. Én is nevettem. Igen — látja, így kezdődött. Ez

a lény, akármerre mentem; ■mindág elém akadt. Sétáltam az István téren, ott volt, jöttem iskolából, előttem ment. Nyáron, tavasszal sokat bicikliztem, lelassítottam az útkereszteződésnél és ott ment át, előttem. Ha tanultam, a könyvből mosolygott. Dolgozatot írtam és kék szeme tüzelt felém a kék tintából. — Ez a szerelem? — Ilyen? — Mert ha ilyen, én szerelmes vagyok. De ez az érzés, ami most bújkál bennem, nem hasonlít ám erre, valami más. Megállók, nézem a forgalmat, ő mellettem van és én mégis másra gondolok. Valahogy mindig; akaratom ellenére, idősebbnek képzelem magam. Végzett mérnöknek, mert nemcsak oda jelentkeztem, hanem én tényleg mérnök szeretnék lenni. Ne mosolyogjon, ismerek olyan ^fiút, osztálytársam volt, aki oda jelentkezett, de akár elment volna halbiológusnak is, ha ott többet fizetnének később, mint egy mérnöknek.

H

iggye el nekem, megváltozik az ember. Én az elmúlt pár hónap alatt figyeltem meg magamon. Azelőtt, ha elment mellettem egy busz vagy a kisvonat, oda se néztem, mi közöm hozzá, nem akarok felszállni rá. Most a légfékre téved tekintetem. Elcsodálkozom, milyen ügyes megoldás. Néhány napja láttam egy kisebb fajta balesetet, a Bajcsy-Zsilinszky úton egy busz beleszaladt az előtte álló másikba, az a megállóban állt. A csodálkozók között én is ott voltam, a baleset nem volt olyan rendkívülien érdekes, egy pár embernek összekoccant a foga, megúszták. De kiderült, hogy a hátsó busz fékjei ebben az esetben nem is voltak olyan biztosak, mert fékhiba miatt történt, legalább is ott a helyszínen ezt állapították meg. Ezóta mindig eszembe jut, hogyan lehetne még biztosabb féket szerkeszteni a buszokra. Gyorsul a forgalom, jobb fékek kellenének. Ne nevessen ki, tudom én azt,

bogy gyerek vagyok és képzetlen ae

ilyesmi megoldásához. De azt hiszem, azért jut az eszembe mindez« mert mérnöki feladatot sejtek benne. Ugye, igazat ad nekem;

*— Amikor néha Pesten járok, és a Keletiben egy villanymozdonyt Látok, akkor is meg kell állnotm egy pillanatra, lehet az öreg, Kandó-rendszerű, de lehet a legújabb típusú is, én mind a kettőt egyformán nézem meg. Az öregről tervezője jut eszembe, az a nagy mérnök, aki a világon az elsők között szerkesztett villamos-mozdonyt. Higgyék el nekem, akármilyen nehéz volt az élete, mégis boldog ember lehetett. Ilyen boldogságra vágyni izgató, jó dolog lehet. Én érzem magamban ezt a vágyat. Talán egyik része ez annak az újfajta érzés-sokaságnak, amely mostanában bennem vem

M

ondjam azt is, hogy néha álmomban is olyan furcsa gépek sáliamnak el előttem? Látom Marika kék szemét, aztán hirtelen, mintha generátorok forgását figyelném, milyen egyenletesen járnak, s milyen nagy tisztaság van a generátorházban, s mintha én lennék a főmérnök. Furcsa állmok, amikor felébredek, mindig mosolygok. Főmérnök... milyen messzi van, és az ember ide álmodja. Mennyi harc, mennyi tanulás árán Lehet valaki főmérnök, de az álomnak semmi. Hipp-hopp, itt vagyok, és az vagyok, aki akarok, mint a mesebeli huszár, aki ha akarta, köddé lett. S ha újra akarta, ismét huszárrá változott. Ne nevessen ki, egyáltalán nem vagyok én olyan hogyismondjam csodát váró mesebolond. Ez az érzés is új ám bennem. Mostanában találkoztam vele. Először szégyelltem még Marikának is elmondani, most meg magának is elmondom. Hogy miért? Nem tudom. Szeretném,, ha megértené. Nem ezt, hanem azt, hogy az ember milyen furcsán érzi magát így

érettségi után. Azt hiszem; ennek a megértéséhez el ken mondanom ezt is.

— Tizennyolc múltaim. Jelesen érettségiztem. Mérnök akarok lenni. Nem tudom bizonyítani, hogy miért vágyom éppen erre a hivatásra. De azt sem tudja megmagyarázná az ember, hogy máért éppen abba a lányba lett szerelmes, akit szeret. Tudom én, hogy más a kettő. A hivatás az életben az élettárs megválasztásához hasonlítható. De ugye az ilyen tizennyolcéves szerelemből lesz-e élettárs, va>gy elfújhatja a szél, nem tudom — bár én úgy gondolom, hogy Marika lesz az, akivel leélem az életem, de vannak az embernek más tapasztalatai is. — De a hivatást sohasem fújhatja el a szél. Ügy gondolom, hogy a kezdeti érzések egyre csak mélyülhetnek, és ez a hivatásérzés az én példaképemben, Kandó Kálmánban olyan mély lehetett, hogy talán olyan mély szerelem nincs is. Ne haragudjon ezért a hasonlatért, lehet, hogy mások másként látják.

M ilyen sokat beszélek? — mondhatná, ömlik be'lőlem a szó. Pedig Marikán kívül eddig még senkinek sem mondtam el ezt, s azt hiszem, nem is fogom. Ez is olyan kötelezettséget ró rám, amelynek teljesítésétől félek, mert az életben kell teljesíteni, ez már nem lehet varázslat, mint az álom képei. Ennek valóságnak kell lennie — mondja a fiú. Maga elé néz, s az a mosoly, amelyben ott vibrál mindaz, amit elmondott, most egy kicsit kisimul. Ma még csak tájékozódik. Igaz, a felvételi vizsga holnap vagy holnapután lesz a Műegyetemen. Neki biztosan sikerül, hisz az a nagy vágya, amellyel a mérnöki hivatást választotta kell, hogy erőt adjon az első akadály leküzdésére.

Sok szerencsét, te tizennyolcéves, napba rnította, mosolygós gyerek.

Feljegyezte: H. SZABÓ JÓZSEF