Békés Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-14 / 165. szám

6 NÉPÚJSÁG I960, július 14., csütörtök HÍREK Modern festők képei fantasztikus összegekért A londoni Sotheby’s ár­verési csarnokban Mon- digliani egy 1917-ben ké­szült képe, amely fiatal leányt ábrázol, 24 000 fontért egy amerikai mű­kereskedő tulajdonába ke­rült. Ugyanakkor Claude Monet egyik kisméretű tájképét egy londoni ke­reskedő 8000 fontért, egy 1926-ban készült Chagall csendéletet pedig 12 800 fontért vásárolt meg. Az összesen 82 képből álló árverésre kerülő gyűjte­mény 184 fát) fontért kelt el. * *» — Három iskolai napközi ott­honnal több működik a nyári hó­napokban a mezőkovácsházi já­rásban, mint az elmúlt évben. Az idén nyáron Végegyházán, Almás- kamaráson és Kevermesen létesí­tettek iskolai napközit. — TÖBB MINT HÉTEZER lá­togató volt ebben az évben az orosházi Szántó Kovács Múze­umban rendezett négy kiállításon. Ez meghaladja az elmúlt év lá­togatóinak számát. — HÖÁLLÖ védőruhát állítot­tak elő a Donyec-medenee köz­ponti bányászati kutatóállomá- sán. A ruha viselése lehetővé te­szi, hogy 450 fok Celsius hőmér­sékletben is dolgozhassanak vise­lői. — Az idén több mint 2500 kül­földi hallgató fejezte be főiskolai tanulmányait a Szovjetunióban. — A HONVÉDELMI NAP szer­vezési és agitációs bizottsága a megalakulást követően máris összeül, hogy megbeszélje a szer­vezéssel kapcsolatos feladatokat. A megbeszélést július 14-én dél­után 4 órakor tartják Békéscsa­bán, a Honvédelem Házában. Apróhirdetések A Szolnok megyei Tanács Építési és Szerelőipari Vállalata nagy gyakorlat­tal rendelkező építésvezetőket és építő­ipari művezetőket, valamint most vég­zett technikusokat, ács és kőműves szakmunkásokat azonnali belépéssel' alkalmaz. TItiköltséget felvétel esetén térítünk. Jelentkezés személyesen vagy írásban a vállalat központjában, Szol­nok, Dózsa Oyörgy u. 5. sz. alatt. Eladó 8 darabból áldó. új kisipari gar- rufbúra. Orooháza, Páva utca 9. (Balassa Pál utcáról nyílik), 2252 — Az aratási és cséplési mun­ka állásáról és a Rákóczi Terme­lőszövetkezet állattenyésztési eredményeiről tárgyaltak Körös­újfalun a tanács legutóbbi végre­hajtó bizottsági ülésén. — Leningrádi szakemberek egy csoportja olyan kétéltű teherha- jót készített, amely a parthoz érve külön e célra készített pado­zaton felkapaszkodik és a kikötő- utakon végighaladva, egyenesen a raktárba viszi a terhét. — LENGYEL ifjúsági birkózók látogattak el július 9-én az oros­házi Dózsa Termelőszövetkezet­be. A vendégeket Ravasz János elnökhelyettes fogadta, és be­számolt a tsz működésének 11 éves múltjáról és az ez idő alatt elért fejlődésről. — A SARKADI Kossuth Tsz július 12-én befejezte az aratást, összesen 730 hold kalászost vág­tak le, 13-án pedig a cséplést is megkezdték. A borsó cséplése ha- todika óta tart. Átlagban borsó­ból 9 mázsát takarítanak be. — Értesítjük a járművezetőket és beosztottjaikat, hogy az Üjikí- gyósi úti vasúti kereszteződésben lévő átjáró átépítése miatt a for­galom részére csak fél szélességű út lesz biztosítva f. hó 14-től 21-ig. A balesetek elkerülése végett fo­kozottabb óvatossággal vezesse­nek. , Eső, zivatar Felhöátvonulások, többfelé esővel, el­sősorban keleten helyenként zivatar­ral. Több helyen még élénk északnyu­gati, északi szél. A nappali felmelege­dés alig változik. Várható legalacso­nyabb éjszakai hőmérséklet 12—16, leg­magasabb nappali hőmérséklet 22—2? fok között. BÉKÉSI TSZ-TAGOK BADACSONYTOMAJBAN A FESTŐI KÖRNYEZETŰ Ba­dacsonytomaj égbenyúló fái kö­zött húzódik meg a békési járás tsz-üdülője. Az állomástól jó két kilométert kell gyalogolni, míg felér ez ember. — Két napja jött az új csoport — magyarázta az egyik szakács­nő —, s most elmentek kirándul­ni Badacsonyba. Ott megtalálják őket. Mielőtt keresésükre indultunk, szétnéztünk az üdülő házatájan. A szobákban rend és tisztaság, a társalgóban rádió és különböző társasjátékok. — Mi önellátók vagyunk — mondta, a szakácsnő. — Tessék, nézzék meg az éléskamránkat is. A KAMU TI BÉKE TSZ-BÖ L mintegy hat üdülővel találkoz­tunk. Az idős Balog Sándor bá­csi, Ilyés András meg Cs. Varga Béla, aki egyébként a csoport ve­zetője, asztalnál ültek, s jóked­vűen beszélgettek, tréfálkoztak. — Ülj le fiam — invitáltak az asztalukhoz. Aztán megkínáltak egy pohár borral, majd szinte egymás szavába vágva kezdtek el beszélni. — Sosem gondoltam volna, hogy ezt is elérem — csillogott a szeme Balogh Sándornak. — Tudod, komám — vette át a szót Ilyés András —, én nem akar­tam elhinni, mikor szólt a tsz ve­zetősége és kezembe nyomta a be­utalót, hogy üdülni mehetek. — Nem sokan gondoltak erre, halljátok-e — szólt közbe Gs. Varga Béla bácsi. — így igaz ez, komám — kont­rázott Balogh Sanyi bácsi. — Amikor az öreg Vincze Imrénél szolgáltam, még vasárnap se pi­henhettem. Éppen annyi időm volt, hogy hazamenjek, vegyek tiszta fehérneműt és már men­nem kellett vissza a jószágokhoz. — Rég volt az komám, hagy­tuk. Most itt vagyunk. S ez a jő. — szólt Ilyés András, A HÁROM VENDÉGNEK ki- oirosodott az arca, s a szemükben öröm fénye csillogott. A mellettük levő másik asztalnál hatan ültek. Ott a jókedv már nemcsak szó­ban, de dalban is megmutatko­zott. Egy idősebb bajuszos bácsi felemelte poharát és öreg, resz­ketős hangján rákezdte: „Badacsonyi kéknyelűt, ilyen drága jó nedűt ittam este ...” A többiek bólogattak, vagy ve­le együtt dúdolták a dalt. — Látod fiam, ezt is elértük — kacsintott vidáman Balogh Sanyi bácsi. — Olyan jómódja van itt az embernek, hogy azt sem tud­ja, mit csináljon. Ha akarok, dél­ben is lefekszem, vagy éppen fent vagyok hajnali 4-ig. Aztán még beszélgettek egy ki­csit, megittak néhány pohár bort, elindultak az üdülő fel. írtju­kon mi is elkísértük őket, hogy bent az üdülőben még elbeszél­gessünk az életükről, munkájuk­ról. Amikor odaértünk, már töb­ben otthon szórakoztak. Egyesek sakkoztak, biliárdoztak. A sarok­ban levő asztal mellett hárman ultiztak, többen a rádiót hallgat­ták. — Mindenki megtalálja itt a szó­rakozását, amihez éppen kedve van — mondta Cs. Varga Béla. A BESZÉLGETÉST, s a külön­böző játékokat a csengő hangja zavarta meg, ami a vacsorát jelez­te. — Ez jól jött — nevetett Ba­logh Sanyi bácsi. — A sok mász- kálásban ugyancsak megéheztem, meg úgy látszik, ez a bor is csi­nálja az étvágyat. A tiszta abrosszal leterített asz­talokon birkapörkölt gőzölgött, fehér kenyérrel meg savanyúság­gal. Vacsora után egy páran le­feküdtek, de többen a társalgó­ba vagy az üdülőt körülvevő er­dőbe mentek. A három öreg, mint mindig, most is együtt tartott. Öfe a biliárdot választották. Tizenegy óra felé lassan kiürültek a ter­mek. Fent a szobákban föl-, majd lekattantak a villanykapcsolók. A hatvannyolc tsz-tag békés álom­ra hajtotta fejét. Jantyik Tibor Színházunk sikeres vendégszereplése Makón A Békés megyei Jókai Színház — miután május 23-án Békés­csabán bezárta kapuit — már megkezdte előkészületeit a jövő év­adra. Az előkészület keretében vendégszerepeitek Makón, július 12-én Csajkovszkij Diadalmas asszony című nagyoperettjével. A vendégszereplés szép sikert hozott, ugyanúgy a szintén keddi pusztaföldvári „premier” is, ahol Moliere, Képzelt beteg című is­mert vígjátékát adták elő. A színház igazgatósága elhatározta, hogy a jövő évadban a békéscsabai színházban bemutatásra kerülő darabok egy részét tá­jon játsszák először, és csak azután kerül műsorra a megyeszékhe­lyen. Ez a tájhelyek fokozott igényű ellátását is szolgálja, ugyan­akkor — nyilvánvalóan — a benti, székhelyi előadások művészi színvonala is emelkedik. A színház tervezett nyári vendégszereplési programja szerint a közeljövőben a Diadalmas asszony-t és a Képzelt beteg-et be­mutatják még Szentesen, Hódmezővásárhelyen és a megye több községében is. ne­Még egy hír a színházból az igazgatóság örömmel közölte la­punk munkatársával, hogy az 1960-as év első félévének bevételi tervét összességében és részleteiben is július 31-ig teljesítik — .sz olyan eredmény, amilyenről sok év óta nem számolhattak be. O- -0~ O O -O O O O O «r ■* -O O O *0- -O" O O- -O- -O O O -O -4> O- -O O- O- O- -O -O O -o- O -o O O- O" o- -O- -O’ -O* O- -O* «©• ■CtiOfO’ *0" O -O- “0- -O- O O" o -o- -a «Almok > tt állok tázermyolcév esen, nap- barnítottan, mosolygón — így lépett elénk, mintha ezt mondaná. Napbarnított, sudár ifjú, s tényleg mosolyog. De a mosolyában valami vibrál, mintha azt is mondaná, ne ha­ragudjanak, az élet kapujában állok. Tálán nem voltam így még sose, nem tudnám megfogalmazni, mit érzek, de valami rendkívüli etz. Nem, nem sze­relem, szerelmes már voltam. Meg egy kicsit vaigyok is. Érdekli? — Messzi néz, most egy kicsit eltűnik szeméből a vibrálás. — Tél vége volt, már olvadt. Mellet­tünk van a lányiskola, az udvarunk egy. Néhány éve még kerítés volt, de nagyon helyesen úgy határoztak, hogy a kerítésre semmi szükség, hisz az a tíz perc, míg látjuk egymást, az szükséges. Emlékszem, amikor kis-is- kolás voltam, nem szerettük a lányo­kat. Megdobáltuk őket, szokatlan volt, valami titkot éreztünk bennük. A gimnáziumban biztosan azért bontot­ták le a kerítést, hogy ne izgasson az a iátok annyira bennünket. Mert ezek a tanárok egy kicsit azt hiszik, hogy mi gyerekek vagyunk és nem látjuk, mit, miért tesznek ők. Na szóval, tél vége volt, olvadt: ott az iskolaudva­ron feltűnt nekem egy kislány. Per­sze ott olyanok a lányok, olyan egy­formák. Már akkor kabát nélkül, kö­tényben jöttek le egy pár percre, mi lesben áll tűrik és vártuk okiét. A vi­zes hó tapad, tudtuk, hogy kegyetlen­ség, de hát ilyenek vagyunk. Ahogy kiléptek, hózápor fogadta őket. Az a kislány, aM feltűnt nekem, tőlem ka­pott egy hógolyót, és szegény elsírta magát, mert a fejét érte. Sírt és ki­pirult, úgy futott vissza. Ez a kipi­rult arc maradt meg bennem. Egy óra hosszat vártam, míg a másodikos lányok is kijöttek. — Egytől kettőig is volt őrájuk. — Mellészegődtem. — Haragszol? — kérdeztem. — Ö nem felelt, sőt elfordította a fejét. Mentem mellette a Kossuth térig, de nem tudtam szóra bírni. Dühös let­tem^ — Te, én megmosdatlak — és már nyúltam is a hóért, ö nem futott el, dermed ten szembefordult velem, rám vetette csodálkozó kék szemét. Ettől leejtettem a havat. A szeme sarká­ban talán könny csillogott, attól volt olyan fényes, nem tudom. Megszólalt: — Te ilyen gonosz vagy? Hangjával lefegyverzett. Elpirultam és nem mertem rá nézni. Elmosolyo­dott. — Ugye, hogy ne-m va)gy olyan go­nosz? Csodálkoztam, mert a hangban vi­gasztalásféle bújkált. Én is nevet­tem. Igen — látja, így kezdődött. Ez a lény, akármerre mentem; ■mindág elém akadt. Sétáltam az István téren, ott volt, jöttem iskolából, előttem ment. Nyáron, tavasszal sokat bicik­liztem, lelassítottam az útkeresztező­désnél és ott ment át, előttem. Ha ta­nultam, a könyvből mosolygott. Dol­gozatot írtam és kék szeme tüzelt fe­lém a kék tintából. — Ez a szerelem? — Ilyen? — Mert ha ilyen, én szerel­mes vagyok. De ez az érzés, ami most bújkál bennem, nem hasonlít ám er­re, valami más. Megállók, nézem a forgalmat, ő mellettem van és én mégis másra gondolok. Valahogy min­dig; akaratom ellenére, idősebbnek képzelem magam. Végzett mérnöknek, mert nemcsak oda jelentkeztem, ha­nem én tényleg mérnök szeretnék lenni. Ne mosolyogjon, ismerek olyan ^fiút, osztálytársam volt, aki oda je­lentkezett, de akár elment volna hal­biológusnak is, ha ott többet fizet­nének később, mint egy mérnöknek. H iggye el nekem, megváltozik az ember. Én az elmúlt pár hó­nap alatt figyeltem meg magamon. Azelőtt, ha elment mellettem egy busz vagy a kisvonat, oda se néztem, mi közöm hozzá, nem akarok felszáll­ni rá. Most a légfékre téved tekinte­tem. Elcsodálkozom, milyen ügyes megoldás. Néhány napja láttam egy kisebb fajta balesetet, a Bajcsy-Zsi­linszky úton egy busz beleszaladt az előtte álló másikba, az a megállóban állt. A csodálkozók között én is ott voltam, a baleset nem volt olyan rendkívülien érdekes, egy pár ember­nek összekoccant a foga, megúszták. De kiderült, hogy a hátsó busz fék­jei ebben az esetben nem is voltak olyan biztosak, mert fékhiba miatt történt, legalább is ott a helyszínen ezt állapították meg. Ezóta mindig eszembe jut, hogyan lehetne még biz­tosabb féket szerkeszteni a buszokra. Gyorsul a forgalom, jobb fékek kelle­nének. Ne nevessen ki, tudom én azt, bogy gyerek vagyok és képzetlen ae ilyesmi megoldásához. De azt hiszem, azért jut az eszembe mindez« mert mérnöki feladatot sejtek benne. Ugye, igazat ad nekem; *— Amikor néha Pesten járok, és a Keletiben egy villanymozdonyt Látok, akkor is meg kell állnotm egy pilla­natra, lehet az öreg, Kandó-rendszerű, de lehet a legújabb típusú is, én mind a kettőt egyformán nézem meg. Az öregről tervezője jut eszembe, az a nagy mérnök, aki a világon az elsők között szerkesztett villamos-mozdonyt. Higgyék el nekem, akármilyen nehéz volt az élete, mégis boldog ember le­hetett. Ilyen boldogságra vágyni izga­tó, jó dolog lehet. Én érzem magam­ban ezt a vágyat. Talán egyik része ez annak az újfajta érzés-sokaságnak, amely mostanában bennem vem M ondjam azt is, hogy néha ál­momban is olyan furcsa gé­pek sáliamnak el előttem? Látom Ma­rika kék szemét, aztán hirtelen, mint­ha generátorok forgását figyelném, milyen egyenletesen járnak, s milyen nagy tisztaság van a generátorházban, s mintha én lennék a főmérnök. Fur­csa állmok, amikor felébredek, min­dig mosolygok. Főmérnök... milyen messzi van, és az ember ide álmodja. Mennyi harc, mennyi tanulás árán Lehet valaki főmérnök, de az álom­nak semmi. Hipp-hopp, itt vagyok, és az vagyok, aki akarok, mint a mese­beli huszár, aki ha akarta, köddé lett. S ha újra akarta, ismét huszárrá vál­tozott. Ne nevessen ki, egyáltalán nem vagyok én olyan hogyismondjam csodát váró mesebolond. Ez az érzés is új ám bennem. Mostanában talál­koztam vele. Először szégyelltem még Marikának is elmondani, most meg magának is elmondom. Hogy miért? Nem tudom. Szeretném,, ha megérte­né. Nem ezt, hanem azt, hogy az em­ber milyen furcsán érzi magát így érettségi után. Azt hiszem; ennek a megértéséhez el ken mondanom ezt is. — Tizennyolc múltaim. Jelesen érett­ségiztem. Mérnök akarok lenni. Nem tudom bizonyítani, hogy miért vá­gyom éppen erre a hivatásra. De azt sem tudja megmagyarázná az ember, hogy máért éppen abba a lányba lett szerelmes, akit szeret. Tudom én, hogy más a kettő. A hivatás az életben az élettárs megválasztásához hasonlítha­tó. De ugye az ilyen tizennyolcéves szerelemből lesz-e élettárs, va>gy el­fújhatja a szél, nem tudom — bár én úgy gondolom, hogy Marika lesz az, akivel leélem az életem, de vannak az embernek más tapasztalatai is. — De a hivatást sohasem fújhatja el a szél. Ügy gondolom, hogy a kezdeti érzések egyre csak mélyülhetnek, és ez a hivatásérzés az én példaképem­ben, Kandó Kálmánban olyan mély lehetett, hogy talán olyan mély sze­relem nincs is. Ne haragudjon ezért a hasonlatért, lehet, hogy mások más­ként látják. M ilyen sokat beszélek? — mond­hatná, ömlik be'lőlem a szó. Pedig Marikán kívül eddig még sen­kinek sem mondtam el ezt, s azt hi­szem, nem is fogom. Ez is olyan kö­telezettséget ró rám, amelynek telje­sítésétől félek, mert az életben kell teljesíteni, ez már nem lehet varázs­lat, mint az álom képei. Ennek va­lóságnak kell lennie — mondja a fiú. Maga elé néz, s az a mosoly, amely­ben ott vibrál mindaz, amit elmon­dott, most egy kicsit kisimul. Ma még csak tájékozódik. Igaz, a felvételi vizsga holnap vagy holnapután lesz a Műegyetemen. Neki biztosan sikerül, hisz az a nagy vágya, amellyel a mérnöki hivatást választotta kell, hogy erőt adjon az első akadály le­küzdésére. Sok szerencsét, te tizennyolcéves, napba rnította, mosolygós gyerek. Feljegyezte: H. SZABÓ JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents