Békés Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-13 / 164. szám

I960, július 19., szerte NÉPÚJSÁG Kapkodás nélkül is készen lesznek a karbantartással MEZŐHEGYESEN — Eső kellene, mer* nem lesz elég cukorrépánk — szól aggódva dr. Vitay János, a Mezőhegyes! Cukorgyár termeltetési osztályá­nak vezetője. — No de még sokat leilet segíteni — tanácsolja — a nyárt gazoló kapálással. Nem hiá­ba mondják, hogy mindegyik ka­pálás íelér egy fél esővel. Mindenkinek megvan a maga gondja, a termeltetési osztálynak is, a karbantartóknak is, mert a lehető legjobban akarnak felké­szülni az új cukorgyártási idény­re. A héten már a szállításról tár­gyalnak a MÁV és az Autóközle­kedési Igazgatósággal Szegeden, mert augusztus 25-én már meg­kezdődik a répa átvétele. Arra is gondoltak, hogy az átvételt meg­gyorsítsák, megkönnyítsék. A kör­zetben 8 tíztonnás mérleget épí­tenek mintegy félmillió forintos költséggel. A bat tonyai, a mező­kovácsházi, a békéssámsond és a szentetornyai vasútállomásra ipari áramot vezetnek. így lehető­vé válik, hogy a vagonok rakodá­sánál szállítószalagot alkalmaz­hassanakj A munka nagyjának központ­ja a gyár. Mert kevés csak az elegendő cukorrépa, a gyors szál­lítás. Jól előkészített és javított gépek is keEenek az idénykezdés­hez. Tanultak a korábbi évek ta­pasztalataiból. A hangulat most bizakodó, a munka tervszerű. Nincs hajrá és kapkodás, de nem is lesz. — A januári párttaggyűlés — emlékezik vissza Bakéi János műszakvezető — olyan határoza­tot fogadott el, hogy az idei kar­bantartást július 31-ig befejezzük. Ezt a határozatot a párttagok és az üzemi bizottság minden mun­kással megismertette. Tetszett az elgondolás. A karbantartással jól haladtunk, s minden remény megvan ahhoz, hogy július 31-re teljesítjük a párttaggyűlés hatá­rozatát. Ezzel pedig elkerüljük a korábbi években előfordult kap­kodást, túlórázást. Eddig még nem volt egyetlen túlóránk sem a karbantartásnál, de biztos vagyok benne, hogy nem is lesz. Az üzemi bizottság is a párt­taggyűlés határozatának szellemé­ben járt el. Olyan munkaversenyt szervezett, amelynek a július 31-i határidő betartásán kívül a jó minőségű karbantartás a fő cél­ja. S ezt már egy új mozgalom is segíti a gyárban. — Sokat vitatkoztunk arról — idézi az elmúlt hónapokat Var­ga János, az üzemi bizottság tit­kárhelyettese —, hogy nálunk is megszervezzük a versenyt a szoci­alista brigád cím elnyeréséért. Munkánk végül is sikerrel járt. Június 17-én Vandrásik András vezetésével a szigetelő csoportnál megalakult az első olyan kollek­tíva, amely a szocialista cím meg­szerzését határozta el. A kezdet nehéz volt. Elég hosszú ideig keresték a gyárban az utat, vitatkoztak azon, hogyan szervezzék meg ezt az új moz­galmat. Az első próbálkozás után azonban csaknem minden mun­kahelyen érdeklődni kezdtek a munkások. Azóta még négy bri­gád határozta el — a kazánková­csoknál, a répavágóknál, a bepá­roló állomáson és az előmelegítő karbantartó csoportnál, a lakato­soknál —, hogy a maga munkájá­val kiérdemli a megtisztelő cí­met. Most már hatvanegy műm kás vesz részt ebben a mozga­lomban, s amint a tapasztalatok­ból a cukorgyáriak látják, ez meg is látszik a karbantartás ütemes­ségén és a javítás minőségén. Ezek a kollektívák a maguk még jobb és szervezettebb munkájával segítik elő a párttaggyűlés hatá­rozatának megvalósítását. A szakszervezeti bizottság sem áll meg félúton. Már kidol­gozta a munkaverseny későbbi szakaszának feladatát is. Nem bonyolódtak bele sok apró részlet­be, hanem világos célt tűztek ki a munkások elé a feldolgozás ide­jére. Ez pedig: a cukor minőségé­nek javítása, a veszteség csök­kentése. Ebben ki-ki megtalálja a maga feladatát, hiszen csak kö­zösen érhetnek el jó eredményt. A gyárban mindegyik munka­helyen szorgalmasan dolgoznak, meglátszik, hogy eleget akarnak tenni vállalásuknak. Július 31-e gyorsan közeleg, addig pedig min­den gépnek és berendezésnek rendben kell lennie. Ha pedig a karbantartással meglesznek, hoz­zálátnak a gyár csinosításához, majd augusztus 25—26-a körül az üzemi főpróbához. Szeptember elsején pedig megkezdik a cukor- gyártást. P. P­Háromszázötven hold gabonát aratott le F. Nagy Mihály aratógéppel A július 11-i jelentések szerint megyénk területén a gépállomási aratógépek 26 400, a kombájnok 13 600, a termelőszövetkezeti ara­tógépek 13 800, a kézi kaszások pe­dig 39 ezer hold gabonát arattak le. A gépállomási aratógépkezelő traktorosok versenyében továbbra is a füzesgyarmati F. Nagy Mihály vezet, aki a szeghalmi Űj Barázda Tsz-ben 160 holdas aratási tervét és 220 holdas vállalását 350 holdra teljesítette. A körösladányi trak­torosok közül Egeresi László ve­zet, aki 300 hold vállalásából ed­dig 244 holdat aratott le. Mező- berényben Vak Imre aratógépke­Nőnek, híznak a leszerződött baromíik és sertések zelő tört az élre 180 holdas telje­sítményével. A kombájnosok versenyében Papp Imre gyomai kombájnos ve­zet, aki eddig 150 holdat aratott. Második Bencsik József szarvasi kombájnos 140, harmadik Fehér Gyula füzesgyarmati kombájnos 130 holdas teljesítménnyel. A csabacsüdi Béke Tsz egyik tagjának, Gömöri Istvánnak a háztáji gazdaságában készült ez a felvételünk. Gömöri Istvánné a tavalyinál is több baromfit nevel és több sertést hizlal. Kilencven pulykára, 30 libára és 180 kiló ba­romfira kötött szerződést a föld­művesszövetkezettel, nyolc sertés­re pedig az Állatforgalmi Válla­lattal. Sokat kell bajlódni velük, de megéri a fáradságot, mert lé­nyegesen megnövelik a közösből kapott jövedelmet. Megkezdődött az új gabona átvétele Még javában aratnak megyénk egész területén, de közben már megkezdődött a kombájnok által aratott új gabona átvétele. A Tö- viskesi Állami Gazdaság kezdte meg elsőnek az idei búza szállítá­sát. Először a Budapesti Gizella Malomba és a Békéscsabai István Malomba szállított mintegy 51 va­gonnal. Az Örménykúti Állami Gazdaság is átadott már a Ter­ményforgalmi Vállalatnak több mint 220 mázsa búzát. Hétfőn megkezdte a szállítást a békés­csabai Május 1 Tsz is, és naponta mintegy 150—200 mázsa búzát szállít a Békéscsabai István Ma­iamba. A dombegyházi Petőfi Tsz mintegy 500 mázsa árpát szállí­tott Kevermesre, a terményforgal­mi raktárába géprész és egyéb gépállomási munkadíj címén. Az eddig átvett búzáról nagyon jó a terményforgalmi szakembe­reinek a véleménye, mert nagyon jó minőségű, hektolitersúlya el­éri a 80—81 kilogrammot, a víz­tartalma pedig csak 14—14,5 szá­zalékos. II baromfi-felvásárlás félévi mérlege — A maguké ez a nagy csapat liba? — kérdeztem a tarlón szedegető, már kltoflasodott jószágokra mutatva. — Csak a bajlódások az enyém, mert leszerződtem őket a földmüvesszö- vetkezettel. — Csirkére is leszerződött? Látom, van belőlük vagy pár száz! — Azt nem, egy darabot sem. Kell a családnak, meg aztán vendégek is gyakran megfordulnak nálunk. Nem nevezem meg a termelőszövetkezet! gazdát, akivel a fenti párbeszé­dem volt, mert nemcsak ő, hanem nagyon sokan vallják, hogy a csirke kell a csa­ládnak. S vagdalják hétköznap is meg vasárnap is, nem úgy, mint valamikor, hogy a parasztember csak akkor evett csirkehúst, ha 6 vagy a csirke betegedett meg. Egyébként vitte a piacra, mert kellett a pénz az ezernyi gondjától való sza­baduláshoz: a kovácsnak, a bognárnak, az adóba és más egyéb tartozás lerová­sához. Manapság nem győtrl pénztelenség és tartozás a dolgozó parasztságot. Legtöbbjük elvetette a házépítés és a bútorvásárlás gondját, ruházata is van bő­ven, ezért az a jelszava: együnk, Igyunk. S nem Is akármit, hanem egyre jobb minőségű ételt, inkább kolbászt, mint szalonnát, s inkább sertést, mint marhahúst, és inkább csirkét, mint zsíros sertéshúst. Az együnk, Igyunk, s a csak minőségi élelmiszerfogyasztásra való törekvés alól nem kivétel az ország más foglalkozású lakossága sem. A munkások, pa­rasztok és értelmiségiek együtt fogyasztanak most 80 százalékkal több húst, mint 1955-ben, annyi konzervet, mint amennyit máskor 10 év alatt sem fogyasz­tottak, s 60 százalékkal több bort, mint egy évvel ezelőtt. S a magas borfo­gyasztás ellenére kevés a sör, a különböző üdítő ital — pedig jőval többet gyár­tunk, mint néhány évvel ezelőtt. Másfél évtizeddel ezelőtt az volt a feltűnő, ha valaki kövér volt, most meg az, ha valaki sovány. Senki se mondja, hogy ne gyünk, ne igyunk a jelenleginél s többet, finomabbat. Együnk, igyunk, de ne sajnáljuk a fárad­ságot a baromfi- és az egyéb ál­latfajták nevelésétől és ha lehet, ne vágjuk le a tyúkot, mielőtt csirkét költ, a kocát, mielőtt meg­fial, a tehenet, mielőtt megellik. Azaz ne csak ma, az idén akar­junk jól élni, hanem holnap és jövőre is, és törődjünk azzal, hogy más is jól éljen: jusson csir­ke- és sertéshús azoknak is, akik városban, bérházban laknak, akik nem tudnak nevelni. Az ilyen em­berek ellátását a mezőgazdasági termékeket értékesítő közpon­tok vannak hivatva biztosítani felvásárlással és a felvásárlást biztosító nevelési szerződéskötés­sel. De a dolgozó parasztok kész­sége nélkül a MÉK nem megy semmire. Ehhez olyan szövetke­zeti gazdákra van szükség, mint a csabacsüdi Gyömöri István, aki a háztájiban 97 pulykára, 30 li­bára és 180 kiló csirkére kötött szerződést. Olyan községekre, mint Nagyszénás, ahol ez év első felében 27106 kilogramm csirké­re, 14 000 libára. 10 589 kacsára, és 6357 pulykára kötöttek nevelési szerződést. Hasonló sok baromfit szerződtettek le a pusztaföldvári­ak is. Üjszalontán baromfiból 139, tojásból 125, Mezőgyánban a ba­romfiból 117, tojásból 146 száza­lékra teljesítették a félévi felvá­sárlási tervet. Néhány község lakosságának szerződési készsége s az a felis­merés, hogy a földművesszövet­kezeti felvásárlásnak és ne ko­fáknak adja el a baromfit és a to­jást — kevés ahhoz, hogy Békés megye olyan mértékben járuljon hozzá az ország ellátásához, mint ahogyan hozzájárulhatna. A ház­táji és egyéni gazdaságokból ba­romfiból bizony csak 6556 mázsát sikerült felvásárolni az év első felében, 65 százalékát annak a mennyiségnek, amennyire számí­tott a MÉK. Tojásból is van jó- néhány százezer lemaradás. A nevelési szerződéskötés sem a legjobb képet mutat. Az egyéni és háztáji gazdaságok a terve­zettnek csirkéből 45.9; libából 73,7; kacsából 87,4: pulykából 91.9 szá­zalékát szerződtették le. Ellenben sokkal nagyszerűbb képet mutat a termelőszövetkezetek szerződés- kötése, amely csirkéből 146.6; li- hából 328.2; kacsából 181.3; puly­kából pedig 403,7 százalék. Eze­ket a számokat szebbé teszi az a tudat, hogy a tsz-ek jövőre még több baromfit nevelnek, hiszen jó rósziilc az idén alakult, most épít­keznek és ezután térnek rá a nagyüzemi baromfitenyésztésre és nevelésére. K. I. Ml az Általános gépjárműbiztosítás ? Az egy évvel ezelőtt érvénybe lépett kötelező gépjárműszavatossági biztosí­tás nagy gondot vett le az autósok vál­láról. Ugyanis mentesíti őket a gépko­csi vezetése közben Idegen személyek­ben, gépkocsikban vagy egyéb vagyon­tárgyakban okozott károk anyagi kö­vetkezményei adói. Azokat a károkat azonban, amelyek saját gépkocsijukat érték, eddig kénytelenek voditak egye­dül viselni. Nagyobb gépkocsiállománnyal ren­delkező országokban mindenütt egyik legfontosabb biztosítási fajta az u. n. autocasco biztosítás, amely a gépkocsi törés- és egyéb káraira vonatkozik. Ná­lunk a felszabadulás óta ennek beve­zetésére nem volt lehetőség, mert a háború alatt leromlott, elavult autók nem voltak alkalmasak biztosításra. Az ország megmövekedett gépkocsiállomá­nya és a várható további fejlődés most lehetővé tette, hogy az Állami Bizto­sító július 1-től bevezette az „Általá­nos gépjármübiztosítás”-t, amely autó­törés, lopás-, tűz- és balesetbiztosításra terjed ki. Ezt a biztosítást bizonyára sok autó­tulajdonos köti majd meg. Az „Általá­nos gépjárműbiztosítás” ugyanis azt jeleníti, hogy az így biztosított gépkocsi­nál megtérül az autótulajdonos kára, ha a jármű összeütközésnél, fedboru- lásnál vagy egyéb balesetnél megron­gálódik. A tűzbiztosítás tűz, villámcsa­pás, robbanás okozta károk megtérí­tésére vonatkozik. A balesetbiztosítás azokra az esetekre szól, ha a gépkocsi használata közben az autó vezetője vagy a benn ülő utasok megsérülnek. A kártérítés ilyenkor — a sérülés sú­lyosságának megfelelően — 400 forint­tól 40 ezer forintig terjed. Ilyen biztosítás minden szövetkezeti és magántulajdonban lévő gépkocsira köthető, ha az autó a forgalomba hozás évének végétől a biztosítás megköté­sének napjáig nincs 3 évnél hosszabb idő óta forgalomban. Azok, akik már eddig egyesített tűz­és balesetbiztosítást kötöttek autójukra és most az általános gépjárműbiztosí­tást kívánják megkötni, az előbbit tö­rölhetik, mert az új biztosítás a tűz­károkra és baleseti károkra is vonat­kozik. Egyébként, akik az új biztosítást nem veszik igénybe, illetőleg kocsijuk 3 évnél régebben van forgalomban, azok továbbra is megköthetik az ed­digi feltételek mellett az egyesített tűz- és balesetbiztosítást. Általános gépjárműbiztosítást 1—-€ évre lehet kötni. A 6 évnél rövidebb időre kötött biztosítás évi díja 25 szá­zalékkal magasabb. A magánautósok a biztosítási dijat havi részletekben is fizethetik. Ebben az esetben az évi díj csak kevéssel több, mint az egy ősz- szegben történő fizetés esetén. Az autótulajdonosok kétféle biztosí­tási díj között választhatnak, asze­rint, hogy igényt tartanak-e jelentékte­lenebb károk megtérítésére is, vagy lemondanak erről. Ha az autótulajdo­nos azt a biztosítást választja, amely­nél csak a 600 forinton felüli károk megtérítésére tart igényt, akkor az évi díj mintegy 25 százalékkal olcsóbb, mintha a 300 forinttól kezdődő károk esetére kívánja megkötni a biztosítást. Néhány példa a biztosítási díjra: 600 Ft-on felüli károk 300 Ft-on félüli megtérítése esetén: károk esetén: Évi díj Havi díj: Évi díj: Havi díj: Moszkvics, Skoda (Sport kivételével) 2100,— 180,— 2800,— 240,— Wartburg (Sport kivételével) 1600,— 140,— 2200,— 190.— Wartburg Sport, Skoda Sport 2500,— 210,— 3400,— 290,— P. 50. (Trabant) P. 70. 1300,— 110,— 1800,— 160,— Warsawa, Pobjeda 2600,— 220,— 3600,— 310,— Volga 3300,— 280,— 4400,— 370,— Bármilyen gyártmányú és típusú személy- és tehergéokocsira lehet biz­tosítást kötni. A feltételektől és a biztosítási díj összegéről az Állami Bizton sító felvilágosítást ad.

Next

/
Thumbnails
Contents