Békés Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-13 / 164. szám

4 NÉPÚJ SÄG I960, július 13., szerda Jól haladnak országszerte az új tanterem-építkezések Az év végéig tanácsi beruhá­zásból országosan mintegy 850 általános és középiskolai tante­rem építését fejezik be. Az új tantermek zöme szeptember elejére, a tanévkezdésre elké­szül. Az építkezések országszer­te általában jó ütemben halad­nak. Az új iskolák többségében már festik a falakat. Számolni lehet azzal is, hogy társadalmi erőből és állami támogatással további 350 iskolai tanterem ké­szül el az idén. így iskolahálóza­tunk ez évben összesen mintegy 1200 osztályteremmel bővül. Az óvodahálózatot az idén is jórészt társadalmi segítséggel fejlesztik. Az óvodai férőhelyek száma 1960-ban körülbelül 7000-rel növekszik. A termelő- szövetkezetekben dolgozó pa­rasztszülők közül is mind töb­ben helyezik el gyermekeiket óvodákban. Államunk ebben az évben az óvoda-, az általános és középiskolai hálózat továbbfej­lesztésére mintegy 465 millió forintot költ. Az ötéves terv ide­jében körülbelül két és fél milli- árdot fordítanak erre a célra. Felsőoktatási intézményeink fejlesztését az idén több mint Áldozz okosra! M ély bölcselemmel fejted ki agyad zöld hüvelyéből gondolat­borsók sorát, s én nézem, hallgatom mindezt. Tanulok is tán. Az okos szónak, akárki bojtá rkodja is, mindig jó hizlalója voltam és leszek. Csak ne terelnéd unost a nyájba a lompos far­kast. Mondod, hogy egyszer, egy nyáridőben a Dunántúlon, hogy lelkesedtél! Mocsárt csapoltak fiatal hősök és te is köztük. A puha estek szépen pihentették el a fáradt népet és vele téged. De hol a bor hát? Merre a szesznek hízelgő mérge? Száraz torok­kal dőlni le éjre? Kislányok égő csillagszeménél égőbben hívott a hordós pince. Egy icce, aztán sorr a a többi, s te négykézláb sem mozogtál többé. Rongyként hevertél. Ezt nem láthattad, csak más­nap mondták. Am nem a mondás súlya maradt meg, hanem az emlék arról a borról. „Olyat azóta sohasem ittam!...” — most is szeretnél. Becsókolsz itt is, amott is néhány pohárral, ízét keresve annak a hegylevének. Szomorú é nek... Hogy Pesten akkor átuta­zóban hívtak a várost megnézni, mentél. Múzeumokkal, s hasonló jókkal nincs is híján! Az egyik utcán valami illat, ismerős légár csapott meg: kocsma, italbolt, presszó, étterem volt-e? Gyerünk be. Van pénz a keresetből. S te egyből ismét a pohár mélyén ku­tattad mélán az ízt, a régit. így Budapestből csak pohár alja lett, néhány cseppnyi bormaradékkal. És — hazajöttél és ittál rendre. 50 millió forinttal segíti az ál­lam. Jelentős összeget költenek a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem továbbépítésére. Foly­tatják a veszprémi vegyipari egyetem építkezéseit. Az idén tizenhat millió forin­tot használnak fel a fóti gyer­mekváros fejlesztésére. Korsze­rűsítik a Borsod megyei gönci gyermekotthont is. Tizenötmil­lió forintot meghaladó költség­gel tovább épül az idén a kősze­gi, illetve a somogyvári gyógy­pedagógiai intézet. A második ötéves terv idősza­kában, az eddigi tervek szerint körülbelül 170 millió forintot fordítanak a gyermekvédelmi intézmények fejlesztésére. (MTI) Megötszöröződik a lakásépítkezés Csehszlovákiában A népi demokratikus Csehszlo­vákiában 1970-ig 1 millió 200 ezer lakás épül. A harmadik ötéves terv irányelvei szerint évente át­lagban 96 ezer lakást kell felépí­teni. 1966—1970 években azonban további emelkedésre, évente át­lagban 115 400 lakás felépítésére számítanak. Ez ötszöröse az 1948. évi eredménynek. 1948-ban lakás- építési célokra 35 ezer köbméter előregyártott épületelemet hasz­náltak. 1958-ban már 1 millió 56 ezer köbmétert, 1965-ben pedig már 3 millió 400 ezer köbméter előregyártott épületelemet kapnák a Lakásépítők. 1965-ben az építke­zéseken a földmunkák, beton­munkák és szerelési munkák leg­nagyobb részét gépesítik. Igen, ez nagy dolog... „Figyeld meg, hamarosan is­kolanemzet leszünk’’ — mondta egyik tanár ismerősöm egy ér­tekezlet szünetében, miközben a magunk mögött hagyott 15 év eredményeit latolgattuk. Tanár ismerősöm e rövid mondata ju­tott eszembe, amikor tegnap la­pozni kezdtem azt a jelentést, melyet a párt megyei bizottsága s a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága a napokban közösen tárgyalt meg és hagyott jóvá. Ez a jelentés azokat a létesítmé­nyeket foglalja magában, me­lyek a második ötéves terv idő­szakában kerülnek megvalósí­tásra megyénkben, nevezetesen a helyiiparban, az élelmiszeripar­ban, egészségügyi, oktatási, nép­művelési és más vonatkozásban. Amint a már jóváhagyott je­lentésből olvastam, a második öt­éves terv időszakában a megye jó néhány helységében épül is­kola, mely 108 általános iskolai tantermet foglal magában. Ezenkívül 24 tanteremmel bővül a második ötéves terv végére középiskola-hálózatunk is. Eny- nyivel lesz több általános és középiskolánk, illetve tantermünk az említett tervidőszak végére, ha az Országos Tervhivatal nem csökkenti a párt megyei bizott­sága s a megyei tanács végre­hajtó bizottsága által a jelentés­ben jóváhagyott tantermek szá­mát. S ez különösen az oktatás színvonalában érezteti majd kedvező hatását. És valóban, illetve, ha nem is a szó szoros értelmében vesszük a megfogalmazást, az azonban igaz, hogy tanulónemzetté let­tünk. Bizonyítsuk talán ezt? Azt hiszem, elég megemlíteni, csak itt a mi megyénkben, hogy az iskolaköteles gyermekeken kívül ezrek ülnek a középisko­lák padjaiban s ugyancsak ez­ren ősz hajjal az általános isko­lák padjaiban — sőt a techni­kumokban —, s a napi munka után esténként bütykös Ujjúik­kal róják a betűket, tanulják a matematikát, a fizikát, a ma­gyar irodalmat. Igen, tanulják, mert pótolni akarják azt, ami­től a múlt megfosztotta őket. S amikor e sorokat írom, eszembe jut mélyebb értelem­ben a múlt, a sivár múlt, ami­kor a parasztemberek egyetlen olvasnivalója a kalendárium volt, s csak néha egy-egy újság. A kalendáriumot olvasta egész évben, míg csak el nem rongyo- lódott. Milyen jó abban a tudat­ban élni, hogy ez már csak ke­serű emlék. De a jövő annál biztatóbb: 108 általánost skolai és 24 középiskolai tanterem, csak a második ötéves tervben, ahol sok százan és ezren tanul­hatnak majd fiatalok és idősek. És ez nagy dolog!... Balkus Imre Azóta már — ó! — hányszor mesélted gyönyörű éhed: élmé­nyek verssé, regénnyé omló bő akarását. ,,— Ez vagyok, lássák!... Elő is húzod a papírt, melyen va kmerő szépen ívelnek gépelt mondatok. Meddig? Itt egy bérű gás a Kishajóban, amott meg lám, a jó Halászcsárda szesszel dugasztja a líra útját. De sokan mondják — közöttük én is —, ho gy hagyd a korhely tegnap tavá­ban rossz mámor lúdját. írj! írd meg rendre, amiről annyit, s szívvel meséltél. írd, miként és hogyan kell élned. írd meg a szeplőt, s szeplőtlen szépet. Viharról zengjél, avagy merengjél sze­líd napoknak ölében csendben. Igyál, ha bor kell, dé te vidd táncba a mámort, ne ő ragadjon durván piszokba, szennybe. Hány fényes, kedves, derék forintot dobtál a sárba dúlt időd útján. Most lehelj, fújj rám. Jaj, ismét borbűz és — közben kéred, hogy ad­jam kölcsön vén masinámat, az írógépet. Javadra mondom, kiseb­bik gondom is nagyobb ennél. Ily kölcsönökkel sorsod közönnyel viselnéd, s lennél még elesettebb. Ajánlok szebbet! Végezz a szesz­szel, határozz végre. Áldozz okos ra. Gyújts — írógépre! Üj Rezső Nagy terméshozama szovjet és olasz búzaiajtákból kapnak vetőmagot a tsz-ek Megyénkben eddig is nagy terü­leten termeltek olasz búzafajtá­kat az állami gazdaságok és né­hány termelőszövetkezet is. Most a nagy terméshozamú olasz búza- fajták mellé egy szovjet fajta is érkezett hazánkba, s ebből a ket­tőből annyi vetőmagot kapnak megyénk termelőszövetkezetei, hogy bevethetik a vetésterület 10 százalékát. Azok a termelőszö­vetkezetek, amelyek a szovjet és olasz búzafajtákból vetőmagot igényelnek, külön műtrágya-ada­got is kapnak. A megyei tanács mezőgazdasági osztálya már meg­kezdte az igények felmérését, hogy idejében rendeltetési helyé­re kerüljön mind a két búzafajta vetőmagja. Kézi m unlc a-k I áll ítás Békéscsabán Ünnepélyes keretek között nyitják meg július 15-én Békés­csabán, az Üttörőházban a nőta­nács által megrendezett kézi­munka-kiállítást. Az ünnepélyes megnyitó után július 15-én délután 5 órakor az Iparos Székházban nagygyűlést rendez a városi nőtanács, ahol a Koppenhágai Nemzetközi Nö- kongresszusról tart előadást Nagygyörgy Mária, a Szegedi Kenderfonógyár igazgatója. Képek a szegedi országos dalostalálkozóról Szeged — a napfény városa — két napra, július kilencedikére és tizedikére a dal városa lett. Ezen a két napon az onszág minden tá­járól összesereglett kórusok dalá­tól volt hanga? a város — kora reggeltől késő éjszakáig. Ez a ta­lálkozó a felszabadulás évforduló­jának tiszteletére rendezett kul­turális seregszemle befejező moz­zanata, csúcspontja volt az ének­karok számára. A város népe több mint ötven kórust láthatott ven­dégül az ország legjobb kórusai közül, mintegy négyezer énekka­ri taggal. 2. Szomhator már kora délután «népesedett a Dóm-téri szabad­téri színpad környéke. Dalosok és kíváncsiak serege árasztotta el a nagy teret. A találkozó program­iának kiemelkedő pontja, az esti kórushangverseny főpróbájának színhelye volt most a tér. Össze­vont kórusok énekeltek. A kiváló karmesterek — Vaszy Viktor, Cser Gusztáv és mások — vezény­letével sikerült a főpróbán össze­hangolni az ország más és más részéből való szólamokat. .Min­denki lázasan várta a nagy ese­ményt, az esti hangversenyt. Nyolc órára zsúfolásig megtelt a 7200 nézőt befogadó nézőtér. Nehéz lenne kiválasztani azokat a műsorszámokat, amelyek a né­zők számára a legkedvesebbek voltak, hiszen mind nagy él­ményt jelentett. Kodály „Fölszál­lott a páva”, Sugár „Hunyadi” oratóriumának záró kórusa, Sza­bó „Föltámadott a tenger” című oratóriuma, Kodály „Kállai ket­tős”, András „Lenin-dal” c. művei mellett talán mégis kiemelkedő volt Beethoven közkedvelt IX. szimfóniája és Cser Gusztáv „Dal a felszabadulásról” c. alkotása. Ez utóbbi különösen impozáns volt. A szerző mintegy ezerötszáz tagú kórust vezényelt. A színpa­don is, a nézőtéren is nagyon so­kan a meghatottság könnyével szemükben hallgatták a csodála­tos műsort. 3. A sok kiemelkedő képességű kórus közül a szegedi közönség legnagyobb tetszését a szolnoki MÁV énekkara nyerte el. Igaz, a szolnoki vasutasok tudása és vi­selkedése valóban kiemelkedő volt. Az énekkar már a hivatalos szereplést megelőzően megtetszett a közönségnek, a gyülekezőhe­lyen pontosságával, fegyelmezett­ségével, lelkes éneklésével. Az itt megismert nagyszerű kollek­tívának osztatlan sikere volt a délelőtti hangverseny-sorozaton. Előlegezett bizalomként taps kí­sérte az emelvényre sorakozó kó­rust. Nem maradt el azonban a meleg fogadtatás után a megér­demelt folytatás sem, a „Bécsi munkásinduló”, Kodály „Karádi- nóták” és Szvesnyikov „Ej uh- nyem” c. művek minden művészi igényt kielégítő tolmácsolása után. Nem véletlen, hogy az együttes levonulását vastaps kísérte végig. Az sem véletlen, hogy délután, a találkozó hivatalos programjának rá Szolnok V’ elismerő biztatása fogadta. Minden elismerést, meg­becsülést, köszönetét megérdemel a nagyszerű élményért az ének­kar és vezetője, Kóbor Antal kar­nagy. 4. A találkozó igen kedves mozza­nata volt a Német Demokratikus Köztársaságból érkezett vasutas szakszervezeti kórus szereplése. Az igen kulturált énekkar vá­lasztékos műsorral kedveskedett Szeged népének. Népük dalai mellett néger, dél-amerikai és szovjet dalokat énekeltek. A kö­zönség igen hálás volt a művészi bemutatókért. A lelkesedés azon­ban akkor csapott át hatalmas ün­neplésbe, mikor az énekkar mű­sorbemondójánaik bejelentése után a zenekar ismerős dallamba kez­dett, a kórus pedig rázendített a ..Befordultam a konyhába” és az „Erdő mellett nem jó lakni” ma­gyar dalokra. Szűnni nem akaró tapsvihar köszönte meg német ba­rátainknak ezt a megható figyel­mességét. Búcsúzásul a kórus a tatásával köszönt el a két nép barátságát igazoló ünneplő sze­gedi közönségtől. Nem akarom megkísérelni, hogy valamit is összefoglaljak, hiszen minden, minden ami történt ezen a találkozón, külön-külön is nagy jelentőségű. Ez a találkozó is azt bizonyította, hogy nagy hagyo­mánnyal rendelkező munkáskóru­saink a fejlődésben nem álltak meg, hanem a lehetőségeket ki­használva igyekeznek minél ma­gasabb művészi szintre eljutni. Műsoraikban klasszikus alkotá­sok, népek dalai, mozgalmi indu­lók egyaránt szerepeltek, ez pe­dig — mert a találkozón részt vevő kórusok minden magyar kó­rust képviseltek — a magyar munkás dalkultúra magas fokát, minden elismerést megérdemlő művészetét jelenti. A felejthetetlen két nap után a kórusok hazamennek. Szeged azonban megmarad a dal városá­nak, mert e két napon túl vissz­hangzik népünk dalos kedve, és lelkesen, elmúlhatatlanul hirdeti: .....hazát talált a nép itt, Széttörve minden úri rabigát, Üj életünk legyőzte már a régit, S nagy tetteink csodálja n világ.” BECK ZOLTÁN német köztársaság indulóját éne­kelte, majd nagy taps kíséretében befejezte után Újszegeden a „Vi- piros, magyar és német nemzeti gadó”-ba bevonuló kórust az ott zászlók, valamint piros, fehér, lévő közönség vastapsa és „Haj- zöld, sárga, fekete kendők lobog-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents