Békés Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-09 / 161. szám
f NÉP ÚJ SÄG I960, július 9., szombat Hruscsov elvtárs bécsi sajtóértekezlete A régi versenytársak az idén is összemérik erőiket (Folytatás az í. oldalról.) és hálás lennék, ha ezt közölné velem. A Times of India munkatársa tette fel a következő kérdést: — Van-e a Szovjetuniónak valami új javaslata, kezdeményezése a leszerelés kérdésében? Hajlandó-e a Szovjetunió arra, hogy új tárgyalásokat kezdeményezzen? Hruscsov válaszában utalt a legutóbbi szovjet leszerelési javaslatra, amely figyelembe veszi tárgyalófeleinek véleményét, majd kijelentette: — Legutóbbi javaslatainkat, mint önök is tudják, a nyugati hatalmak nem támogatták. Ezt a kérdést most az Egyesült Nemzetek közgyűlésének rendes ülésszaka elé vittük. Véleményünk szerint ez a leghatékonyabb lépés, mert ott a világ minden népe képviselve van és a világ népeinek érdeke, hogy biztosítsák a békét. — Hozzátehetem uraim — folytatta Hruscsov, hogy van egy népi mondás: segíts magadon, az Isten is megsegít. Ha túlságosan bízunk a közgyűlésben, ez is csalódást okozhat a népekben. A tömegeket meg kell szervezni, harcra kell szervezni őket a békéért, azok ellen, akik fékezik a leszerelés kérdésének megoldását. Ezután a Cairo Press tudósítója tett fel kérdéseket. Először azt kérdezte meg, hogyan kommentálja Hruscsov a pozitív semlegesség álláspontját, amelyet az ázsiai-afrikai országok vallanak és különösen az Egyesült Arab Köztársaság álláspontját? Hruscsov válaszában kijelentette: — Nagyon pozitívan értékelik ezt a politikát. A Cairo Press tudósítója második kérdésében szóvá tette, hogy a nyugati hatalmak fegyvereket szállítanak Izraelnek. — Mi erről a véleménye, és hogyan látja azt a veszélyt, amelyet ez a Közép- Kelet számára jelent? — tette fel a kérdést, Hruscsov válaszában kijelentette: Véleménye szerint vitathatatlan, hogy ez az akció nem a békét, hanem a helyi konfliktusok szítását szolgálja, amit a nyugati hatalmak helyi (lokális) háborúnak neveznek. A helyi háború elmélete azonban igen veszélyes elmélet, mert minden kis helyi háború szikra lehet, amely lángra gyújtja az egész világot. Annak idején azt javasoltuk, hogy kössünk szerződést a nagyhatalmak között és más hatalmakkal is, hogy senki se szállítson fegyvert semmilyen országnak a Közel- és Közép-Keleten. De a nyugati hatalmak azt akarják, hogy mi ne áruljunk fegyvert, ők viszont minél több fegyvert akarnak eladni. Természetes, hogy ebbe nem mehetünk bele, mert ha a nyugati hatalmak saját szövetségeseiket ellátják fegyverrel, akkor md szívesen ellátjuk fegyverrel azokat az országokat, amelyek a semlegesség és az önvédelem mellett szállnak síkra. A Rudé Právo munkatársa megkérdezte a szovjet miniszter- elnöktől, mit tart ausztriai látogatása legpozitívabb eseményének? Hruscsov válaszában egyebek között hangsúlyozta: A legjobb benyomást Ausztriában rá és kíséretében az tette, milyen meleg rokonszenvvel viseltetik az osztrák nép a szovjet nép iránt. Utazásunk során sokat beszélgettünk Raab kancellár úrral és szeretném elmondani, hogy soha nem volt közöttünk semmiféle nézeteltérés. Ez nagyon örvendetes számunkra, mert arról tanúskodik, hogy Ausztriához fűződő kapcso’ ink nagyon jók és még tov szilárdulnak. Mi mindent megteszünk annak érdekében, hogy kapcsolataink jó, baráti alapon tovább fejlődjenek. Üdvözöljük és tiszteletben tartjuk Ausztria semlegességét, nagyra- becsüljük a tehetséges, zeneértő osztrák népet, további sikereket é6 virágzást kívánunk neki. Mivel az osztrák kormány koalíciós kormány, a néppárt és a szocialista párt koalíciója hozta létre, feltétlenül meg szeretném mondani, hogy a szocialista párt vezetőjével, dr. Pittermann alkan- cellár úrral folytatott tárgyalásaink szintén baráti jellegűek voltak, és úgy látom, hogy a szovjet—osztrák viszonyt és az osztrák semlegességet illetően mind a két koalíciós kormánypárt egy véleményen van. Ez nagy örömünkre szolgál. A Barometer című lap Ulmann nevű tudósítójának kérdése így hangzott: — Mivel Hruscsov úr a gazdasági versengés alapján akar együttélni, helyes lenne-e, ha valamilyen nemzetközi egyezmény szabályozná ezt a versengést, hogy ez a gazdasági verseny valóban korrekt formában folyjék, és az emberiség javára szolgáljon. Hruscsov a kérdésre így válaszolt: — Mi a különböző társadalmi rendszerű országok békés e- gyüttélésének álláspontján állunk. Szívesen részt veszünk nemzetközi konferenciákon és olyan megegyezéseket is hajlandók vagyunk előkészíteni, amelyek a békés e- gyüttműködést és a gazdasági versenyt megfelelő keretek közé szorítják. Sajnos kezdeményezésünket nem támogatják, de mivel nincs más választás, mindenesetre békésen együtt kell élnünk és gazdaságilag versenyeznünk kell. Ügy látszik, még nem mindenkinek hatolt el a tudatáig, hogy meg kell szüntetni a kereske- • delmi megkülönböztetéseket és egyenlő lehetőségeket keli létrehozni minden ország és minden nép számára a gazdasági versenyben. Egy izraeli tudósító megkérdezte: hajlandó-e a Szovjetunió hozzájárulni ahhoz, hogy olyan Szovjetunióban élő személyek, akiknek rokonaik vagy hozzátartozóik Izraelben élnek, áttelepülhessenek a Szovjetunióból Izraelben élő családtagjaikhoz? — Egyáltalán nincs ellenünkre, hogy a családtagok egymással találkozzanak — válaszolta Hruscsov. Szeretném azonban hozzáfűzni, hogy nálunk a szovjet külügyminisztériumban nincsen e- gyetlen olyan kérvény sem, amely aa Izraelbe való kiutazásra irányulna. Ezzel szemben igen sok olyan kérelem érkezett a szovjet külügyminisztériumhoz Izraelből, hogy engedélyezzék az illetők visszatérését hazájukba, a Szovjetunióba. Mihajlov, a Pravda tudósítója azt kérdezte a szovjet miniszter- elnöktől, véleménye szerint mi a legjobb megoldás Nyugat-Berlin kérdésében? Hruscsov a kérdésre a következőket válaszolta: — Véleményem szerint a berlini kérdés megoldására a legjobb út a német kérdés megoldása. Erre viszont a két Németországgal való békeszerződés megkötése a legalkalmasabb. Akik eddig hurrogtak itt a teremben, most ne kiabáljanak, értsék meg, hogy elkerülhetetlen és meg is lesz a békeszerződés a két német állammal. Ezt a szerződést alá fogják írni azok az államok, amelyek harcoltak Hitler ellen. Ha pedig nem, akkor a Szovjetunió és a többi erre kész ország írja alá a békeszerződést. Ez megoldja Nyugat-Berlin kérdését és Nyugat-Berlin szabad város lesz. Ezért ismét Brand úr figyelmébe ajánlom, minden eszközzel javítsa kapcsolatait Grotewohl és Ulbricht elvtárssal, mert így is, úgy is velük kell majd tárgyalnia. Ugyanis ez *a terület a Német Demokratikus Köztársaság része. Nyugat-Berlin kapcsolatai a Német Demokratikus Köztársaságterületein keresztül vezetnek. Más kiút nincs. Akár Brand csinálja ezt meg, akár bármelyik más későbbi polgármester, ez nem lényeges kérdés, viszont törvény- szerű, hogy meglesz. — Elárulok egy titkot: Nyugat- Németországból értesültünk arról: ott most olyan tervet szőnek, hogy a szövetségi gyűlés ülését szeptemberben Nyugat-Berlinben tartják meg. Ez provokációs célból történik. Már megmondtam és most is megmondom — esetleg Grotewohl és Ulbricht elvtárssal, valamint a szocialista országok más képviselőivel és a Hitler ellen harcolt országok megbízottai- val össze kellene dugni a fejünket. Esetleg úgy időzítenénk a dolgokat, hogy amikor a szövetségi gyűlés Berlinben ülésezik, akkor írnánk alá a békeszerződést Kelet-Németországgal és így a szövetségi gyűlés minden képviselőjének viziumot kellene kérnie Grotewohltól, hogy Berlinből hazautazhassák Bonnba. N. Sz. Hruscsov elvtárs ezzel befejezte sajtóértekezletét, megköszönte az Osztrák Köztársaság kormányának, amiért megadta azt a lehetőséget, hogy véleményét nyilváníthatta a felmerülő kérdésekről, és végezetül sok sikert kívánt a tudósítóknak újságírói tevékenységükben és életükben. A sajtóértekezlet végén dr. Rudolf Kalmár köszönetét mondott Hruscsovnak megjelenéséért és jó utazást kívánt a szovjet küldöttségnek. Hruscsov barátságos „auf widersehen” köszöntéssel búcsúzott a konferencia résztvevőitől. A különböző algériai társadalmi osztályok nem egyforma mértékben szenvednek a gyarmati uralomtól. Ezzel magyarázható, hogy az egyes társadalmi osztályoknak a háborúban való részvétele merőben különbözik egymástól. A PARASZTSÁG Az algériai lakosság nagy részét a parasztság képezi, például 1954- ben a munkaképes lakosság 80 százaléka dolgozott a mezőgazda- sági szektorban. Mindenekelőtt meg kell állapítani. hogy a parasztság szenved a legtöbbet a kizsákmányoló gyarmati rendszertől. A jelenlegi helyzetet a nagybirtokosok és a vidéki bennszülött burzsoázia viszonylagos gyengülése jellemzi. Gyakorlatban az 5—600 ezer meglevő paraszti birtok mellett, a parasztság felső rétege, amelyből 8500 a 100 hektáron felüli és 16 500 az 50 hektáron felüli birtokos, az algériai termelők csupán 4 százalékát teszi ki. A fennmaradó 96 százalékot értjük mi algériai parasztság alatt. A paraszti birtokok nagy része, Régi versenytársak már a dobozi Petőfi és a gyulavári Lenin Hagyatéka Tsz. Évekkel ezelőtt alakult ki közöttük a nemes vetélkedés. Valahogyan egyformán is gyarapodtak tagságban, földterületben. Az ősszel a nagy belépések idején is úgy alakult a helyzet, hogy mind a két községben egy-egy nagy termelőszövetkezet jött létre. S most mind a két tsz-t szorgalmas, dolgos nép mondja magáénak. Szép eredményeket értek el már az idei gazdasági évben is. Hogy a versenytársak közül most ki az első, nehéz lenne eldönteni. Egyik tsz az állat- tenyésztésben, a másik a növény- termesztésben és a kertészetben ért el jó eredményt. Ebben az évben kicsit elhúzódott a versenykihívás, alig egy hónapja történt meg, de azért papírra lefektetett feltételek nélkül is versenyeztek. Járási értekezleteken ha találkoztak az elnökök, agronómusok, mindig ez volt az első: Mi újság nálatok? Hogy álltok a kapálással? Es a többi kérdések özöne ömlött egymásra. S amikor hazamentek, beszámoltak arról, hogy már a dobozi Petőfi Tsz bekapálta a répát, vagy elvetette a kukoricát. A Petőfi Tsz elnöke, Szigeti elvtárs meg azzal ment haza: Na látjátok, a gyulaváriak már primőrárut szállítottak. Megszervezték azt, vagy ezt a munkát. körülbelül 70 százaléka 1—10 hektárig, illetve 1 hektárnál kevesebb földig terjed. Ezek tulajdonosai arra kényszerülnek, hogy jövedelmük kiegészítésére földet béreljenek, vagy pedig ami még sokkal gyakoribb, munkaerejüket bocsátják áruba. A szegónyparasztság, amely általában 4 hektárnál kevesebb igen rossz földdel rendelkezik, alkotja a falusi fél proletariátust, életviszonyai évről évre romlanak. A parasztság követeléseit és harcait a szakszervezet és az Algériai Kommunista Párt szervezte az 1954 előtti esztendőkben. Ma a parasztságra egyre inkább ránehezedik a háború minden terhe. A parasztság nélkül a háborút nem lehetne tovább folytatni. Ez az, amiért olyan elkeseredetten harcolnak a parasztság ellen, megtorló intézkedéseket hoznak, amelyek következtében több tízezernyi halottjuk van, és arra késztetik a parasztságot, hogy teljes erővel küzdjön a gyarmatosítók ellen, vagy pedig menedéket keresseEgyszóval, tudnak egymásról mindent. Az elmúlt évben a gyulavári Lenin Hagyatéka Tsz volt mindig a kihívó fél. Hogy, hogy- nem, a legtöbb esetben a versenyt is ők nyerték meg. Az idén azonban változtak a megszokott sablonok. A kihívó fél most a dobozi Petőfi Tsz volt. Azzal a reménynyel, hogy ők szabják meg a feltételeket, akkor a győztesek is ők lesznek. A gyulaváriak elfogadták égy-két kisebb változtatással az éves versenyszerződést, sőt sok sikert is kívántak a doboziaknak a versenyhez. A versenyfeltételek a következők. A tavaszi-nyári és az őszi mezőgazdasági munkákat melyik tsz végzi el időben és jobban? Száz hold területre melyik tsz értékesít több árut? Ki oszt többet egy munkaegységre? Hol lesz több beruházás 100 hold szántóra vonatkoztatva? Melyik tsz-ben szereznek több munkaegységet a nők és férfiak? A nőknél 120, a férfiaknál 200 munkaegység az alsó határ. A verseny értékelésére a járási pártbizottságot kérik fel, hogy egy bíráló bizottságot hozzon létre és egyszer évközben és ez év végén döntse el, hogy melyik tsz lett az első. Ez a barátságból fakadó versenyszellem csak fokozza a két nagy tsz közötti jó viszonyt. Cs. E. nek a francia hadsereg által nem ellenőrzött területeken, illetve Tuniszban és Marokkóban. Az üldöztetés ellenére a parasztság továbbra is támogatja minden anyagi és fizikai erejével az algériai felszabadító hadsereget. A MUNKÁSSÁG A munkásosztály a nem mező- gazdasági szektorban dolgozó bérből élők négyötödét képezi. Körülbelül 300 ezer munkás dolgozik Algériában, és körülbelül 200 ezer Franciaországban. Az algériai munkásosztály kettős iga alatt nyög; megsínyli a gyarmati rendszert és szenved a hazai kizsákmányolástól. Nagy tömegeiben nem a nemzeti burzsoázia ellen, hanem azzal szövetségben, a gyarmatosító francia burzsoázia ellen fordul. Ez a körülmény a jelenlegi periódusban azzal a veszéllyel jár, hogy a más osztályokkal együtt vívott nemzeti felszabadítási harcban osztályöntudata eltörpül. Az algériai munkások nagy részét Algériában és Franciaországban is nem a nagyipari szakmunkások, hanem a bányászok, dokkmunkások stb. képezik. Súlyos gazdasági helyzetük nagymértékben hozzájárul harckészségük növeléséhez, ugyanakkor pedig gyenge szervezettségük, paraszti származásuk, a faluval tartott kapcsolataik a soraikban jelentkeHarminc mázsás ősziárpa-termés a Csorvási Állami Gazdaságban A Csorvási Állami Gazdaságban 9 kombájn, köztük 3 szovjet kombájn arat-csépel a gabonatáblákon. Az őszi árpa aratását július 5-én befejezték. A gazdasag B. forgóján az I. táblában 30 mázsás átlagtermést takarítottak be. A 350 holdas tábla átlagtermése közel van a 25 mázsához. Ugyancsak learatták a gazdaság II. számú üzemegységében az „A” forgóban az olasz búzát, amely átlagban meghaladja a 30 mázsát. A gazdaságnak mintegy 1500 hold kalászost kell learatni, amely nem kis feladat. A kombájnok nagy segítséget jelentenek. Csütörtökön egy nap alatt három szovjet kombájn 1150 mázsa búzát aratott le és csépelt el. Az algériai társadalmi osztályok és a háború A cikk mottója: Az algériai társadalmi osztályok megoszlása igen lényeges kérdés, és a jelenlegi háború jellegének megértéséhez feltétlenül szükséges tanulmányozása.
