Békés Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-09 / 161. szám
I960, július 9„ szombat NÉPÚJSÁG 3 Tanuló munkások jr 11 ÖSZÖNÖM NEKTEK, ELVTÁRSAK! Az élet, a tudomány és a technika fejlődése mind nagyobb feladatok elé állítja a munkásokat is. Aki megelégszik azzal, amit tud, menthetetlenül lemarad a fejlődés forgatagában most, amikor újabbnál újabb gépek lépnek be a termelésbe és a műanyag is egyre nagyob teret hódít. A szakmailag képzettebb munkások könnyebben birkóznak meg a nehezebb feladatokkal, hamarabb megértik az újat. S nemcsak megértik, hanem küzdenek is azért, hogy az új útját saját munkájukkal, elgondolásaikkal is egyengessék. Nemcsak a kezükkel dolgoznak, hanem a fejükkel is. Ilyen munkásokból, akik eltökélték, hogy tovább gyarapítják tudásukat, egyre több van. A Békéscsabai Forgácsoló Szerszám- gyárban öten végezték el a nemrégiben az első évfolyamot a Szolnoki Gépipari Technikum levelező tagozatán. Nem volt könnyű a napi munka után a tanulás, de Kulik Andor művezető, Annus Vince üzemvezető, Tóth György marós, Csik Imre szerszámlakatos és Pálinkás Mihály, az edzőműhely vezetője sikeresen vette az első akadályt. S ebből az üzemből még jó néhányon tanulnak a technikum felsőbb osztályain. Pálinkás Mihály mondta el, hogy bár nehéz volt a tamulás, a szabad időből alig jutott mozira, színházra, stramdra, mégis megérte. És nemcsak a forgácsoló dolgozóinak körében hódít a többet tudni mozgalom. Alig van üzem, ahol ne lenne valaki, aki elégedetlen azzal amit tud, s ezért elhatározta, hogy könyvet vesz a kezébe. A Békéscsabai Ruhagyár dolgozói közül a ruhaipari technikum esti tagozatára huszonkét ten, a levelező tagozatára négyen jártak. Nefoflfc sem volt könnyű, de bennük is felderengett a felismerés, hogy a tanulás önmaguknak is, üzemüknek is csak hasznot hozhat. Lehetne még sorolni a példákat, a neveket. De nem ez a lényeg, hanem az, hogyha lassan is, mind több lesz az olyan munkás, aki nem elégszik meg azzal, amit tud. P. P. Aratási prémiumbúzát kapnak a betakarításban részt vevő termelőszövetkezeti tagok Gyulán Gyula termelőszövetkezeti városban 8 új és területileg tnegnö- vekedefet termelőszövetkezet határában tél ezernyi holdon érett kasza alá a búza. Nehezíti a jövő évi kenyérnek való betakarítását a télen bevitt sok-sok apró parcella. Egyik-másik keskeny búzasáv 12—14 kilométerre fekszik a szövetkezet központjától, s több időt vesz igénybe a jövésr-menés, minit maga az aratás. A gyors és minél kevesebb szemveszteségigel történő aratás érdekében Gyulán a városi tanács javaslatéra úgy döntöttek a termelőszövetkezetek, hogy a kenyérgabona betakarításában részt vevő tagok és családtagjaik az aratás idején szerzett munkaegységekre két—két kiló búzát kapnak prémiumként. Á gyulai termelőszövetkezeti tagok készséggel segítenek a gabona-betakarításban : naponta csaknem félezer aratópár szorgoskodik a földeken, gépi aratással peddig a patronáló Gyulai Állami Gazdaság, a Tangazdaság és a traktorosképző iskola segít. A vastag, fekete, bozontos szemöldökök alól szúrósan parázslovak ki a sötét színű szemek, amint Posztós István beszéd közben egyre inkább tűzbe jött. A vezetőségi tagokat magával ragadta ez a hév, s most már azok is, akik eddig „magánügynek” tartották Veres István esetét, amibe „nem illik” beavatkozni, igazat kezdtek adni a párttitkámak. Posztós így beszélt: — Nagyon egyszerű dolog lenne csak úgy túladni Veresen, s az egész ügyén. De megtehetjük ezt? Ennyire kötelez csak bennünket, pártvezetőségi tagokat az emberekről való gondoskodás? Nem, elvtársak, ezt nem tehetjük meg. Nemcsak azért, mert Veresnek családja van, mert régi párttag, hanem azért sem, mert az ő életéért is felelősséggel tartozunk. Hiszen tanult ember, agronómus és nem mindegy, hogy egyáltalán hasznosítja-e a tudását, vagy segédmunkásként dolgozik valahol, mint legutóbb ... — Dehát próbáltad már megnevelni Posztós elvtárs! Látod, hogy hiába való! Nem lehet bízni benne, mert ha két napig nem iszik, a harmadikon úgy kipótolja a mulasztást, hogy beszélni sem lehet vele. Ezt pedig már nem tűrheti a termelőszövetkezet. — Igazad van — válaszolt Posztós —, de éppen ezért nem magánügy Veres ügye. így nem maradhat itt, azt belátom. De kötelezze őt a pártvezetőség elvonó-kúrá- ra. — Kötelezze? — álmélkodott az előbbi hang. — Hát ezt hogy gondolod? — Elvégre párttag — szólt közbe valaki. — Nézzétek — kezdte újból a párttitkár. — Veresen, valami lelki nyavalya miatt, úgy elhatalmasodott az utóbbi években ez a szenvedély, hogy nem tud már parancsolni akaratának. Talán nem is tehet róla, ez nála már betegség. És mi történt eddigi munkahező kispolgári elméletek befolyásának kedveznék. Mégis némely arab ország munkásosztályához viszonyítva, nem utolsó sorban történelmi okokból, az algériai munkásság magasabb politikai és társadalmi öntudattal rendelkezik. — Az algériai munkások már az első világháború óta a nemzeti mozgalmaik élenjáró harcosai voltak. Nemcsak a harcban jártak elöl, hanem a különböző szervezeteken belüli egység legfőbb képviselői is. így a háború jelenlegi szakaszában az algériai munkás- osztály komoly támogatást nyújt az algériai felszabadító hadsereg számára. Szerepe és befolyása ellenére azonban történelmi körülmények következtében nem ragadhatja magához a nemzeti felszabadító mozgalom gyakorlati, politikai és ideológiai vezetésének szerepét. A BURZSOÁZIA Ezt a vezetést a burzsoázia tartja kezében. Algériai nagyburzsoáziáról jóformán nem is beszélhetünk, mert azt a gyarmatosító burzsoázia megfojtotta. Ezzel magyarázható, hegy a körülbelül 10 ezer nagy algériai társaság európaiak birtokában van. A nagyburzsoázia tulajdonképpeni szerepéről nem is lehet beszélni, képviselői általában várakozó álláspontra helyezkednek és valahol a nemzeti mozgalom és a francia burzsoázia neo-kolonia- listái között ingadoznak. Ezek között próbál De Gaulle támaszra találni és kialakítani egy bizonyos harmadik erőt, „a mérsékelt nacionalistákat”, hogy repedést idézhessen elő a nemzeti erők egységén. A középburzsoázia, amelyet leggyakrabban nemzeti burzsoázia néven emlegetnek, csak igen szűk réteg Algériában, szerepe azonban jelentős. Ez a réteg nem annyira a gazdasági élet ipari ágában foglal helyet, inkább kereskedőkből, ingatlantulajdonosokból, kézműipari vállalkozókból áll. Miután a burzsoáziának ezt a rétegét erősen akadályozza kifejlődésében a gyarmati rendszer, teljes erővel ellene fordult és reformista nacionalista szervezetekbe tömörült, megtalálhatók azonban forradalmi jellegű szervezetekben is. A középburzsoáziához lehet számítani gyakran kispolgári, illetve félproletári származásuk ellenére a mintegy 3—4 ezer szabadfoglalkozású személyt; ezek többnyire orvosok, ügyvédek, gyógyszerészek, néhány magasrangú közhivatalnok stb. Nem annyira anyagi helyzetük, mint inkább a középburzsoáziához fűződő családi kapcsolataik miatt vesznek részt a nemzeti felszabadító mozgalomban. Az algériai városi burzsoázia szám szerint és egyébként is legerősebb, legharcosabb rétege a kispolgárság. Körülbelül 150 ezer főre tehető a mozgalmakban aktívan részt vevők száma. Nagy számban találhatók közöttük kiskereskedők, kézművesek, kereskedelmi alkalmazottak, közhivatalnokok, tisztviselők, elemi és középiskolai tanerők, munkavezetők stb. A burzsoáziának más osztályokra, főleg a szegényparasztságra és a munkásosztályra gyakorolt befolyása gazdasági helyzetével, magasabb kultúrájával és viszonylagos számbeli túlsúlyával magyarázható. A burzsoázia igen aktív, és a nemzeti mozgalom vezető kádereit adja: legjobb példa erre az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányának, valamint az Algériai Felszabadulási Front vezetőinek összetétele. FÉLPROLETARIATUS Jelentős rétegét képezi Algéria lakosságának a városi félproletá- riátus, amelynek létezéséről azonban statisztikai adatok nem beszélnek, számát több tízezerre becsülik. Ezek házaló kereskedők, bazárárusok, hordárok, boltiszolgák, háztartási alkalmazottak, háziasszonyok stb. Nyomorúságos helyzetük, ami a falusi félproletariátussal hasonlítható össze, igenI fogékonnyá teszi őket a forradalmi eszmék iránt. lyein? Egyszer-kétszer figyelmeztették őt, aztán gondolkodás nélkül áthelyezték vagy elbocsátották. A városi tanács főagronómu- sa volt először, aztán a gépállomáshoz, az Űj Élet Tsz-hez, a BARNEVÁL-hoz, majd a Szöllősi Állami Gazdasághoz került agro- nómusnak, míg végül rakodó munkás lett. Mindenünnen iszá- kossága miatt küdték el, ahelyett, hogy megpróbálták volna orvosolni iszákosságát. Hiszen mindenütt meg voltak elégedve a munkájával. Azt hiszen, nálunk sem volt ezzel baj, amióta Kardoskútra került. — Nem is a munkájában van hiba — mondták a többiek. — Sőt, nagyon is hozzáértő. Csak hát... — No, ez az a „csak hát.. Csak hát mi nem tehetjük azt, hogy úgy oldjuk meg a bajt, hogy mint máshol is — egyszerűen túladunk rajta. Családjának is tartozunk ezzel, úgy gondolom, s a termelőszövetkezetnek sem mindegy, hogy lesz-e ilyen, egyébként jó agronómusa, vagy sem. Valaki az előbb arra utalt, hogy Veres István párttag. Hát igen. A párttagok sem mentesek az emberi gyengeségektől. Ezért segíteni kell Veresen is. Szép szóval eddig nem ment, hát határozattal küldjük el- vonó-kurára. ... Néhány héttel ezelőtt körülbelül így zajlott le az a párt- vezetőségi ülés, amelyen az „egyéb” napirendi pontokon belül Veres István beosztott agironó- mus ügyéről folyt a szó, s amelyen a vezetőség, Posztós István párttitkár javaslatára végül is ilyen „operatív” jellegű határozatot hozott. Amikor Veressel közölték a pártvezetőség döntését, eleinte hallani sem akart a dologról. — Mi közötök hozzám, mit törődtök ti velem?! Az én keresztem az, amit viselek! — s nem akart elmenni, még felülvizsgálatra sem. Végül Posztós beszélt vele. — Párttag vagy, Veres István? — Az... — Akkor kötelező rád is a vezetőség határozata... Mégis úgy kísérte át Verest az orvoshoz a párttitkár, hogy megkapják a javaslatot az elvonó-kú- rára. A kórházba is úgy kísérték el. Lelkében feldúltan lépte át a kórterem küszöbét, s mikor az első tablettát bevette, még akkor is meg volt győződve arról, hogy Posztósék így akartak tőle „megszabadulni”. Egy hét múlva aztán levelet kapott a termelőszövetkezetből, amely egészében megváltoztatta a gondolkozását. Meleg, baráti hangú levél volt, mely életének egyes állomásaira, eddig gyorsan változó munkahelyei elhagyásának rossz izére, rendezetlen családi életére, szép kis gyermekére emlékeztette őt. S a kúra gyógyító hatása mellett felébredt Veresben az emberi felelősségérzet. Napokig töprengett eddigi életén, s végül papírt, ceruzát fogott. Először a tsz pártszervezetének írt. „Kedves elvtársak, Posztós elvtárs! Csongrádi elvtárs levelét megkaptam, melyben írja, hogy mennyi munkátok van. Nagyon bánt, hogy nem lehetek ott veletek, nem segíthetek abban a rengeteg dologban. De a kúra már vége felé közeledik és így, ha minden jól megy, csütörtökön kiszabadulok. Posztós elvtárs! Most így levélben is, de majd még szóban is meg akarom köszönni neked és az elvtársaknak azt az igazi emberséget, melyet mellettem tanúsítottatok. És bocsánatot akarok kérni azokért a kilengésekért, melyeket elkövettem. Hidd el, olyan lelki válságon mentem itt keresztül, hogy ez nekem egy egész életre szól. És tudod, én helyre akarok hozni mindent, amit eddig elrontottam, boldogan akarok élni családommal, és dolgozni értük. Nektek köszönhetem, hogy újból egész ember lehettem és erről az igazi útról soha nem fogok letérni. Kérlek, bízzatok bennem, mert még nagyobb erővel és akarattal fogok majd a munkához. Csütörtökön már otthon leszek, és pénteken dolgozni akarok, hogy segíthessek még az aratásban. Üdvözlettel Veres István.” Posztóit elvtársik örömmel mutatják a nemrég érkezett levelet a tsz-irodán. Valaki leszedte a borítékról a bélyeget. Nyilván gyűjti. Neki ez a szenvedélye, amit azonban nem kell gyó- gyíttatni, mert ebből nem származik kára senkinek ... Varga Dezső Új sertéshizlalási akció 1961-re Termelőszövetkezetek, termelőszövetkezeti tagok és egyéni termelők részére! Kamatmentes előleg! Kedvező feltételek! Biztos jövedelem! Nagyobb súlyú sertésekért magasabb ár 110—130 kg súlyú fehér hússertésért 15,50 Ft/kg 130 kg feletti súlyú fehér hússertésért 16,— Ft/kg 110—140 kg súlyú hús- és húsjelleg« sertésért 14,80 Ft/kg 140 kg feletti súlyú hús. és húsjellegű sertésért 15,30 Ft/kg 126—140 kg súlyú zsír- és zsírjeliegű sertésért 14,50 Ft/kg 110 kg feletti súlyú zsír- és zsírjeliegű sertésért 14,80 Ft/kg 170 kg és ezen felüli súlyú tenyésztésbe fogott koca- vagy kanlott sertésért 14,— Ft/kg Termelőszövetkezeteknek és termelőszövetkezeti csoportoknak mennyiségi felár a falkásított, egyöntetű sertésekért 1—2 Ft/kg. Részletes felvilágosítást az Állatforgalmi Vállalat kirendeltségei és felvásárlói adnak. Békés megyei Ällatforgalmi V. Békéscsaba Telefon: 10—34. 401
